- A legalapvetőbb morális kötelességünk, hogy az új kormány megadja határon túli magyaroknak a magyar állampolgárságot. Megjegyzem, mi megteremtettük annak lehetőségét, hogy most, az utolsó pillanatban a jelen összetételű parlament megszavazza a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárságot. Simicskó Istvánnal és Németh Zsolttal közösen benyújtott javaslatunk a román mintát vette alapul, mely szerint Románia a Moldáviában vagy a világon bárhol élő románok számára biztosította a román állampolgárságot. Lehetővé akartuk tenni, hogy a mostani magyar Országgyűlés a magyarság vonatkozásában ugyanezt megtegye.

Sajnos a szocialisták csak az időt húzták. Mindenféle lehetetlen, szűkítő feltételt akartak rögzíteni az állampolgársági törvényben, olyan szempontokat is, amelyek más jogszabályba tartoznának. Ennek az lett volna a végeredménye, hogy van első osztályú magyar állampolgárság a Magyarországon élő magyaroknak és másodosztályú a határon túliaknak. Ez elfogadhatatlan, ennek nem akartuk kitenni a határon túli magyarságot. Ezért nyilatkoztunk úgy, hogy akkor hagyjuk az egészet. Tavasszal az új kormány előkészíti, és a második Orbán-kormány minden határon túli magyarnak megadja a magyar állampolgárság lehetőségét.

Ami a kérdés másik vonatkozását illeti, nos, a magyar államnak, az anyaországnak alkotmányos és a józan erkölcsi érzékből következő természetszerű kötelezettsége segíteni a határon túli magyarokat. Személy szerint azt gondolom, hogy elsősorban nem a politikai szervezeteket kell támogatnunk, mert azok hol vannak, hol nincsenek, hol ilyenek, hol olyanok. Az alapokat kell erősítenünk, amin a magyar nemzet áll a határon túli részeken is. Ezek elsősorban az egyházi intézmények, az ottani közösségek iskolái, kollégiumai, művészeti alkotó műhelyei: a magyar nemzet kulturális öröksége.

Összefoglalva tehát két dologban kell támogatni a határon túli magyarságot, egyfelől biztosítani a magyar állampolgárság lehetőségét, másfelől az ott élő közösségeket helyzetbe hozni.

- Ha egy csepp erkölcsi vagy legalábbis politikai érzékük lenne, már rég megtették volna. Tisztán pragmatikus szempontból, a szociális népszavazás veresége után – amibe bele sem kellett volna menniük, ha egy kis eszük van - távozniuk kellett volna. De ha már belementek, azután a megsemmisítő vereség után, amikor a világossá vált, hogy a MSZP nem képviseli a szociális igazságosságot, politikailag is okosabb lett volna azt mondaniuk, hogy akkor tessék, a Fidesz és a KDNP mutassa meg, hogyan is kell kormányozni. Ellenzékbe vonulva újraépíthették volna a szocialista pártnak a bázisát és a struktúráját. Nem ezt tették, tíz körömmel kapaszkodtak a hatalomba, ezáltal tönkretették az országot, de tönkretették a saját pártjukat is. Azt a baloldali néppártot, amelyet Horn Gyula így vagy úgy felépített, azt a Gyurcsány-Bajnai társulat porig rombolta.

Draskovics Tibor – akinek erkölcsi vonatkozásait nem akarom minősíteni – a magyar közélet egén maga a fekete lyuk. Lépését nem valamiféle morális szempont irányította, hanem a ravaszság. A ravaszkodás, mert ő nem akarta végigcsinálni a következő kormánnyal az átadás-átvételt. Amely egyébként nem olyan lesz, hogy a régi, meg az új miniszter leül egy kávéra, hanem tételes, minden részletre kiterjedő átadás-átvétel. Ennek jogi következményeit elkerülendő mondott le sietve. Most rásózzák a tárcát egy balekra, és majd annak kell az egészet végigcsinálnia.

- Az ellenzék egyik vezetőjeként egy tanácsot szívesen adok a szocialistáknak. Javaslom, hogy a listájuk első öt helyének egyikére tegyék fel Hunvaldot, tizenötön belül foglaljon helyet Zuschlag, és az első húszban Hagyóról se feledkezzenek meg.