- Az MSZP a saját frakciófegyelmét ne a házszabály módosítgatásával próbálja megoldani. Az egy demokratikus alapelv, hogy személyi kérdésekben titkos szavazás van, és ezt pillanatnyi pártpolitikai szempontoknak nem szabad alárendelni, mert ez olyan precedenst teremthet, aminek valóban súlyos következményei vannak. Ha eltérünk a személyi kérdésekben a titkos szavazástól, akkor ezen az alapon bármilyen kérdésben el lehet térni a titkos szavazástól. Nem árulok szákba macskát, ezt elmondtam például a Gyurcsány-féle bizalmi szavazásnál is, hogy azért kell, azért kellett volna akkor is titkos szavazást tartani, mert a szocialista képviselők meg vannak félemlítve. Pontosan tudjuk, hogy Szilvássy úr mozgásai milyen természetűek voltak, azért, hogy kézben tartsák az esetleg renitenskedő szocialista képviselőket. Tehát ha kiszavaznak, akkor bizony különböző természetű retorziókra számíthatnak. Ezért mondtam el a parlamentben is, hogy kifejezetten a szocialista képviselők lelkiismereti szabadságának védelmében javaslom a titkos szavazást a Gyurcsány-féle bizalmi szavazásnál. Megjegyzem, ha akkor azt sikerült volna elérni, akkor az ország sokkal hamarabb megszabadulhatott volna Gyurcsány Ferenctől, következésképpen, sok fájdalomtól és szenvedéstől megmenekülhetett volna az ország. Visszatérve a mára: semmi szín alatt nem járulok hozzá a titkos szavazás megszűntetéséhez, mert az MSZP frakciófegyelmi problémáit nem a házszabály módosítgatásával kell kezelni. Másfelől beláthatatlan precedenst teremt, és teljesen ellentétes azzal a demokratikus alapelvvel, hogy személyi kérdésekben titkos szavazás van. Harmadsorban a titkos szavazás a lehetőségi feltétele annak, hogy a szocialista képviselők is valóban élhessenek a lelkiismereti szabadságukkal, és én hívő emberként konokul hiszek abban, hogy van közöttük néhány tisztességes ember. Baka Andrással kapcsolatban megint csak nem árulok szákba macskát. Sólyom László elnök úrnak is a szemébe mondtam, amikor nem támogattuk a jelöltjét - például Majtényi úr esetében fekete-fehéren megmondtam, hogy azért nem támogatjuk, mert megítélésünk szerint korábbi működése alapján SZDSZ-es elfogultsága van. Tehát, ha valakit nem támogatunk, azt megmondjuk, hogy nem támogatjuk. Egyébként nem mi voltunk eddig sem, akik Baka Andrással, vagy Havasiné Orbán Máriával szemben szavaztunk, hanem deklarált módon a szocialisták. Ez nem jelenti azt, hogy bizonyos aggodalmakra ne kellene, hogy választ kapjunk a hétfői frakcióülésen. Például arra a kérdésre, hogy mi az igazság abban, hogy a szocialista párt paktumot ajánlott Baka Andrásnak, mely szerint, ha ők megszavazzák Baka András legfelsőbb bírósági elnökségét, akkor Baka András Zanati Jánost nevezi ki alelnöknek. Erre a kérdésre mindenképpen választ kell kapnunk. Választ, és garanciát kell kapnunk. A másik kérdés, hogy arra is jó lenne, hogyha választ kapnánk, pontosan mi volt Baka András szerepe a tatai sortűz kapcsán született strasbourgi emberjogi bíróság ítélete tekintetében, ahol mind a szemlélet, mind bizonyos fordítási hangsúlyok tekintetében komoly kérdések merültek fel. Összefoglalva remélem, hogy hétfőn ezekre a kérdésekre választ kapunk, és a képviselők lelkiismeretük szerint szavazhatnak.

- Szeretnék emlékeztetni arra, hogy a magyar politikai közbeszédben először a Kereszténydemokrata Néppárt Lentiben kihelyezett frakcióülésén, 2006 tavaszán mondtuk el, hogy az tűrhetetlen, hogy a magyar állam, a magyar adófizetők pénzén a multinacionális cégeket stafírozza ki, és egy magyar vállalkozó nem is álmodhat olyan kedvezményekről és kiváltságokról, mint amiben a külföldi érdekeltségű multinacionális cégek részesednek. Én következetesen képviseltem ezt az álláspontot - rengeteg támadást kaptam is érte. Nem akarom azt, hogy valakinek hátrány legyen az, hogy nem magyar, de az tűrhetetlen és elfogadhatatlan, hogy a saját hazánkban azért vagyunk hátrányban, mert magyarok vagyunk. Nem abszolutizálható az a neoliberális tétel, hogy a multinacionális cégek befektetései csak és kizárólag pozitív hatással vannak Magyarországra. Először is, ez a kis és közepes vállalkozók, kereskedők kiszorítását is jelenti. Tudjuk, hogy bizonyos cégek milyen késedelmesen fizetnek, amiből kifolyólag a közéjük iktatott faktoráló cégeknek a profitja nő meg. Azt is tudjuk, hogy több közpénz-támogatást kapnak, mint amit ténylegesen befizetnek a költségvetésbe. Olyan adókedvezményeket és adómentességeket kapnak, amiről a magyar vállalkozók nem is álmodhatnak, és ami a legsúlyosabb dolog: a GDP-nek körülbelül az egyötödét viszik ki az országból. Ezért tehát Magyarország egy olyan betegre hasonlít, akinek mind a két ütőere el van vágva, ahol spriccel ki a vér: az egyik ilyen az államadósság, a másik pedig a multik által az országból kivitt profit. Erre a kormánynak a terápiás javaslata az, hogy a beteg szedjen vastablettát, mert az jól hat a vérképződésre. Ez lehet, hogy így van, de először meg kellene próbálni egy tamponnal elszorítani az ütőéren át spriccelő vért, és majd utána kell a vérképződésre hatni. A nemzeti politika, amit mi követünk, egy patrióta politika: annak alapvető fundamentuma – például francia barátainkhoz hasonlóan – az kell hogy legyen, hogy a magyar cégeket kell támogatnunk. Nem engedhető meg, hogy multinacionális élelmiszer láncolatok szemét minőségű élelemmel mérgezzék az embereket, miközben a magyar gazdák a kiváló minőségű magyar termékeket nem tudják eladni. Ezért hathatós lépések szükségesek, hogy ezek a cégek nagyon nagy arányban magyar termékeket áruljanak, csak olyan esetben hozzanak be külföldi terméket, ha nincs magyar termék, - például mondjuk a vanília rudat: az lehet például dél-amerikai – de csirkét, tojást, gyümölcsöt nem az Óperencia másik feléről kell idehozni. (Régi javaslatunk az, hogy meg kellene határozni: milyen élelmiszert milyen távolságra lehet vinni, hiszen környezetvédelmi szempontból is a légszennyezés nagy része azért van, mert a világ egyik feléről visznek élelmiszert a világ olyan felére, ahol ugyanazt az élelmiszert elő lehet állítani, miközben óriási környezetszennyezést valósítanak meg – akár a tengereken, akár a közutakon.) Itt egy józan korlátozásra lenne szükség, nem kell Kínából hozni csirkét, amikor a magyar faluban sokkal kiválóbb minőségű csirkét lehet tenyészteni. És ami a legfontosabb, meg kell akadályozni a multiknak ezt a szemérmetlen profitkivitelét. Látnunk kell, itt arról van szó, hogy a kormánypártok, és a kormánypárti politikusok a gazdasági racionalitást felülíró módon fonódtak össze bizonyos érdekeltségekkel. Ennek véget kell vetni, és a magyar nemzeti szempontokat kell érvényesíteni, mert a magyar kormány a magyar embereknek felelős, nem pedig a multinacionális befektetőknek, nem pedig a valutaalapnak és nem pedig Brüsszelnek.

- Ennek a kormánynak a regnálása idején minimális az esély. Az előző témához egy félmondattal visszatérve: annak az irdatlan pénzkiszivattyúzásnak, amivel közpénzekből megtámogatja a jelenlegi kormány akár a külföldi bankokat, akár a multinacionális befektetőket, ezeknek az összegeknek a töredékéből meg lehetne oldani magyar családtámogatást. Ez a szemlélet aligha fog változni, ezért noha be fogjuk nyújtani a szükséges módosításokat, és oroszlánként fogunk küzdeni, de reálisan nem sok esélyét látom annak, hogy a családtámogatási rendszert érdemben javítani tudjuk. Itt az áttörésnek egyetlenegy esélye és lehetősége van: meg kell nyerni a választásokat, és ezt az egész mostani családellenes gyakorlatot megszüntetni. A személyi jövedelemadó helyett választható családi jövedelemadó lehetővé tételével meg lehet fordítani a demográfiai trendet, és így valóban a családokat támogatni. Két dologra szeretném felhívni a figyelmet: egyfelől arra a minősíthetetlen arroganciára, amit a szocialisták csinálnak, hogy gyakorlatilag változatlan formában újra át akarják nyomni azt, amit Sólyom László visszaküldött. Megjegyzem ez sem új keletű, például a szociális törvény esetében ugyanezt csinálták Mádl Ferenccel, amikor a visszaküldött törvény-tervezetet még aznap, változatlan formában elfogadták – egyébként teljesen alkotmányellenesen, mind ez később nyilvánvalóvá vált. Erre már nem is az arrogancia a megfelelő szó: a magyar nyelv ezt a pofátlanság kifejezéssel érzékelteti. Hogy visszakanyarodjak a legelső kérdésre, nem tudom elhessegetni magamtól azt a gondolatot, hogy bizonyos összefüggést ne lássak Baka András szocialisták általi leszavazása, és a között, hogy Sólyom László visszaküldte a családtámogatások megkurtítását az Országgyűlésnek. Nehéz nem látni azt a politikai bosszút, vagy fricskát a szocialisták részéről, hogy ezzel ütnek vissza azért, mert az államfő visszaküldte a családokra vonatkozó törvényjavaslatukat. Ebből az a tanulság is levonható, hogy bizony gyenge fegyver az államfő kezében a parlamentnek visszaküldeni valamit. A szocialisták eddigi mentalitása alapján hathatósabbnak tűnik az alkotmánybíróságtól való előzetes normakontroll kérése, mint a megfontolásra való visszaküldés, hiszen nem először látjuk azt, hogy változatlan formában, érdemi megfontolás nélkül áterőltetik akaratukat.