- Mindenekelőtt szeretném előrebocsátani, hogy nem vagyok pszichiáter. Ha az ember a tudósítás elolvasása mellett látta a képi felvételeket is, akkor óhatatlanul az jutott eszébe, hogy esetleg nem is politikust vagy politológust, hanem sokkal inkább egy pszichiátert kellene megkérdezni. Amennyiben mégis politikai síkon vizsgáljuk az elhangzottakat, úgy én három indokot vélek felfedezni Gyurcsány Ferenc újabb keletű ámokfutása mögött.

Az egyik nyilván a bukott ember „reváns kényszere", aki nem tudja elfogadni azt, hogy vesztett.

Másodsorban, ha valakiben tudatosul az, hogy politikai karrierjének csúcsa az ország, sőt a saját pártja számára is a mélypont, pártelnöksége és miniszterelnöksége a szocialista párt szempontjából is a történelem szégyenpadját jelöli ki a számára, azt nyilván nem könnyű pszichikailag elviselni.

Idegességének legfőbb oka azonban az lehet, hogy amennyiben a rendőrség, az ügyészség korrupciós ügyekben vizsgálatot indít, abban az esetben egy kellő felhatalmazottságú és többségű Fidesz-KDNP-koalíció fel tudja függeszteni a korrupciós ügyekben érintett szocialista képviselők mentelmi jogát. Úgy látom, hogy a szocialista politikusok nem azért félnek a Fidesz-KDNP kétharmados többségétől, mert az lehetőséget teremt az alkotmánymódosításokhoz - például azért, hogy felére csökkenthessük a parlamenti képviselők létszámát -, hanem alapvetően az idegesíti őket, hogy ez esetben fel tudjuk függeszteni a mentelmi jogukat.

- A költségvetésnek sem a kiadási, sem a bevételi oldala nem valós. Ez egy fiktív költségvetés, aminek az a célja, hogy az újabb és újabb hiteleket fel tudják venni.

Roppant tanulságos volt a parlamentben a költségvetés hiányáról szóló vita. Oszkó Péter kijelentette, hogy a deficit 3,8 százalék. Mi erre azt mondtuk, hogy adjuk össze az egyes tételeket - beleértve a BKV-t, a MÁV-ot, az MNB ügyeit -, és akkor azt látjuk, hogy a hiány legalább 7,8 százalékos. Erre a pénzügyminiszter azt válaszolta, hogy igen, de a BKV-t, a MÁV-ot, stb. nem lehet beleszámolni a hiányba. Arra a kérdésünkre, hogy miért nem, Oszkó Péter körülbelül azt válaszolta, hogy azért, mert akkor nem jön ki a 3,8 százalék.

Ők is tudják, hogy miután a költségvetésnek mind a kiadási, mind a bevételi oldala fiktív, ezért a benne lévő számok is fiktívek. Azért erőltetik mégis, mert ezt a számot várja el tőlük az IMF, és ez a feltétele annak, hogy a további hitelekre is rá tudják tenni a kezüket.

Az ország pénzügyi helyzetének bizonytalanságához jön még az is, hogy tudjuk: nagyon sok mindent titkosítottak. Nem alaptalan az a vélekedés, hogy például a multinacionális cégekkel kötött szerződések egy részének van titkosított záradéka, az azokban szereplő kötelezettségvállalások mértékét nem ismerjük. Hogy milyen az ország valós helyzete, azt csak a kormányváltás után lehet megmondani, amikor feloldjuk a titkosításokat, nyilvánosságra hozzuk a záradékokat és valós számokon alapuló költségvetést fogadunk el.

A kormányzatnak csupán két célja van: egyfelől, hogy a további hitelekre rá tudja tenni még a kezét, másfelől, hogy az összeomlást elkerülje a választásokig.

Sikerpropagandát folytatnak, mondván, ők kezelték a válságot. Ami pedig morálisan a legelfogadhatatlanabb, hogy közben a felperzselt föld taktikáját folytatják és „taposóaknákkal" rakják tele a következő hónapokat. Hogy mást ne mondjak, olyan hitelszerződést már láttam, mely 12 hónapra szól, olyat is, mely 6 vagy 18 hónapra, de olyat, amelyet 17 hónapra kötöttek, még nem. Hogy miért épp' 17 hónap? Csakis azért, mert akkorra lép hivatalba az új kabinet, és így a jelenlegi által felvett hiteleket már az új kormánynak kell majd törlesztenie.

- A nagy igazságok mindig egyszerűek. Ennek a parlamenti ciklusnak - vagy mondjuk talán úgy, hogy a gyurcsányizmus nyolc évének - tanulsága az, hogy nem lehet hosszú távon a népnek hazudni, az emberekkel szemben politizálni és a nemzeti érdekeket semmibe venni.

Az ország a legmélyebb válságát éli át békeidőben: mind szociális, mind gazdasági értelemben a szükséghelyzet szélén tántorog. A szocialista párt történelmének mélypontjára jutott. Ez lett a következménye annak, hogy gátlástalanul hazudtak az embereknek. (Gondoljunk csak a 2006-os választásokat megelőző adócsökkentési törvény elfogadására, melyet a választás után azon nyomban visszavontak és adót emeltek.)

Egy olyan kormány, amelyik nyilvánvalóan elveszítette társadalmi támogatottságát, az képtelen bármilyen reformot, változtatást végrehajtani. Különösen, ha ezek a reformok rossz irányba mutatnak, rossz irányba visznek.

És végezetül vannak olyan nemzeti ügyek, amelyek politikai beállítottságtól függetlenül minden tisztességes ember számára sérthetetlenek. Lehet, hogy amikor a 2004. december 5-i népszavazással, kicsinyes pártpolitikai megfontolásokból kirekesztették a közjogi értelemben vett magyar nemzetből a magyarság egyharmadát, voltak, akik hittek a szocialista propagandának. Akik akkor rossz érzéssel, meghasonlottan, de követték őket, még azok sem bocsátanak meg ezért a szocialista pártnak.

Ugyanígy tudják az emberek, hogy a családtámogatás tönkretétele a nemzet létérdekei ellen való volt. Évről évre szembesülni fogunk az ország katasztrofális demográfiai állapotával, mely megváltoztatása érdekében a szocialisták nem hogy nem tettek nyolc évig semmit, de még rontottak is rajta.

A végső tanulság pedig az, hogy a mindenkori magyar kormány a magyar nemzetnek kell, hogy felelősséggel tartozzon, nem pedig külföldi befektető-érdekcsoportoknak.