SEMJÉN ZSOLT

Ius Resistendi

 

„Ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki indul csatába?”

 

(Szent Pál, 1Kor. 14,8)

---

I. A katedrán

 

 

ELŐADÁSOK

 

---

A KERESZTÉNYDEMOKRÁCIA ETHOSZA

 

Főtisztelendő Atya! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Keresztény körökben is elterj edt az a felfogás, hogy a politika, a potitikusi lét, a potitikusi hivatás egy sikamtós, csúszós terület, hogy tisztességes keresztény ember jobb, ha távol tartt a magát ettől az egésztől. Ha azonban a tisztességes keresztény emberek távol tartt ák magukat a poti-tikától, a potitikai hivatástól, az egész terüket marad a hiénáknak. Ennek pedig nagyon szomorú következményei vannak az áltatunk valtott értékek és érdekek, és az egész társadalom szempontj ából is.

A keresztény potitikának és a keresztény potitikusnak két dolgot kell egyszerre megvatósítania: ez a tisztesség és a hatékonyság. A tisztesség azért, mert ha egy keresztény politikusnak valamityen morátis stiklit e van (nem arra gondolok, amikor a sajtó megpróbált a besározni, mert bizonyos értetemben a potitikai tisztességnek éppen az a jete, hogy megpróbálnak val akit besározni, mert ha nem próbált ák meg, akkor vagy nem képviseli vatóban a keresztény értékeket, vagy pedig nem tetzi olyan hatékonyan, hogy érdemes legyen besározni), ezzel nem csak saj át magát és a pártj át járatj a le, hanem a keresztény missziónak, az evangelizációnak is árt. Tehát ezért az alapvető, hogy a keresztény potitikus legyen tisztességes.

A másik, hogy legyen hatékony. A potitika ugyanolyan mesterség, mint az, hogy valaki matematika tanár, zongorista, vagy mérnök. Ha a mes terségbeti tudása nincs meg, ha az Isten adta tatentuma nincs meg ehhez a hivatáshoz, akkor nem tudta hatékonyan képviselni ezeket az értékeket, ezeket az érdekeket, és nem tud megtelelő eredményeket hozni. Jámbor emberekkel tele van például a ferences rend-

ház is. Nem következik ebből az, hogy a drága jó ferences atyák mindegyikének képviselőnek, államtitkárnak, miniszternek kellene lennie. Tehát tisztességesnek, jámbornak kell lenni egyfelől, másfelől pedig halékonynak, vagyis a politikai mesterséget professzionálisan kell művelni.

A keresztény politika lényege az, hogy valóban keresztény legyen. A keresztény politika nem zsákbamacska. Intellektuális becstelenség, hogy ha kilrom a cégérre, hogy keresztény politika, azlán a saj át ötleteimet megpróbálom úgy eladni, mint a keresztény tanítás részét. Ha a keresztény politikus azt mondl a magáról, hogy ő keresztény politikus, akkor az egyház társadalmi tanításából következő keresztény politikát kell képviselnie. Erről szeretnék most néhány gondolatot mondani. Kierkegaard azt mondl a, hogy a szel lemi élet has onló ahhoz a tévedéshez, mint amikor azt látla kilrva egy táblára, hogy „mángorlás”. Bel vitte a ruhát, hogy mossák, és vasall ák ki. Akkor derült ki, hogy ott nem mosnak vagy vasalnak ruhát, hanem a mángorlás című táblákat árulj ák, hogy akik ezzel foglalkoznak, azt kirakhassák. Azt hiszem, hogy a szellemi, politikai életben is hasonló a helyzet. A keresztény politika lényege, hogy keresztény politika. Regnare Christum volumus. Azt akarj uk, hogy Kriszlus uralkodl ék. Ezért keresztény politika. Ha ebben lavírozik az ember, akkor milől keresztény ez a politika? Amikor azt akarjuk, hogy Kriszlus uralkodjék, azt is mondj uk, hogy a kereszténység üzenete egyetemes térben, időben és témáj ában, a kereszténységnek üzenete van a tudományhoz, a kullúrához és a politikához. Ha ezt tudatosítluk, és kimondluk, akkor abban a pillanatban beindul velünk szemben a kórus, hogy „az egyház ne politizállon”. Gondolom, mindnyál an százszor hallották ezt a balliberális oldalról.

Nézzük meg egy refl exió erei élg ezt az egész kérdéskört! Ki az egyház? Az egyház mi vagyunk, mindannyian. Amikor azt mondj ák, hogy az egyház ne politizálj on, akkor

ezzel végeredményben azt mondj ák, hogy mi mindannyian fogj uk be a szánkat, hogy ők monopol módon országolt anak. Pont az ellentéte igaz annak, hogy „az egyház ne politizált on”. Az egyháznak küldetése van a tártadalomhoz, küldetése van a potitikához is, és nekünk, vitágban élő ketesztényeknek az a feladatunk, hogy megt etenítsük az egyház társadalmi tanítását, ami része a teotógiának. A tanítás hirdetése alapvetően a papság feladata, de nekünk, világban élő keresztényeknek kell megvatósítanunk a társadalmi-politikai élet különböző hetyein, ott, ahova a Gondvisetés áltított minket.

A másik ilyen mániákusan ismételt bal-liberális követelés az, hogy „az egyház tartson egyentő távolságot” a küt lönböző potitikai erőkkel, potitikusokkal szemben. Az már önmagában elég furcsa elvárás, hogy a történelmi egyházak olyan távolságot tartsanak a keresztény értékeket képviselni akaró polgári pártoktól, mint mondj uk a kifej ezetten egyházellenes, más irányú potitikai formációktól. Ennél még abszurdabb, hogy az egyház tartson egyentő távolságot. Ezek szerint az egyháznak keltene lesnie, hogy mikor melyik potitikai párt éppen mit talál ki, és aszerint sasszéz-ni jobbra, vagy balra, hogy mindig egyforma távolságra legyen a kütönböző potitikai pártoktól. Ezzel szemben a valóság pont fordított. Az egyház a maga társadalmi tanítása alapján sziktaszilárdan áll. Ehhez a szitárd ponthoz képest a kütönböző potitikai pártok szabadon közetedhetnek, vagy távolodhatnak. Az egyház pedig ott, akkor és annyiban működik együtt vatamelyik potitikai erővel, ahol, amikor és amennyiben keresztény értékeket képvisel. Ha ilyet képvisel, együttműködik, ha nem képvisel ilyet, akkor nem működik együtt. Tehát nem az egyház mozog a pártokhoz képest, hanem a politikai pártok mozoghatnak szabadon az egyházhoz képest.

Tisztán alkotmányossági szempontból egy egyháznak ugyanolyan alkotmányos joga van akár direkt pártpolitikai

véleményét is kilejteni, mint egy szaklzervezetnek, egy egyesületnek vagy bármely más jogi személynek. Tiszlán alkotmányossági szempontból egy papnak, például Zoltán atyának, ponlosan ugyanolyan alkotmányos joga a politikai véleményét kilejteni, mint nekem, vagy bárki másnak itt a telemben. Más kérdés, hogy a kalolikus egyház kál nonl ogilag, a relormátus egyház pedig zsinati halározattal úgy dönlött, hogy a papíaik, lelkészeik ne indull anak szággyűlési képviselő választásokon, és ne vállalj anak szerepet politikai párt vezetésében. De az egyházak önkorlátozó módon, lelkipásztori meglontolásból dönlöttek így, nem pedig külső diktátum elfogadásából következően. Tisztán alkotmányossági szempontból tehát egy egyháznak, egy papnak ugyanúgy joga van pol itizálni, mint bárki másnak. Ha azonban egy pap mégls direkt pártpolitikai vizekre tévedne, az is egyes egyedül a püspökére tartozik, nem pedig az egyházügyi államtitkárra, a szocialista pártl ra, vagy a kormányra.

Ez után az alapvetés után néhány, filozófiainak tekinthető, de gyakorlati következményeit tekintve is nagyon fontos kérdést szeretnék tisztázni. A keresztény politika lényege az, hogy kelesztény politika. A kelesztény tanítás adva van az egyház társadalmi tanításában, ami kalolikus részről a pápai szociális enciklikák, prolestáns részlől a társadalometika. Ez természetesen nem azonos egyetlen egy politikai pártnak sem a politikai programi ával. Ponlosan meghúzható azonban az a kör, amelyen belül a világban élő kelesztények keleshetik a társadalom kihívásaira adandó választ: ez a kör pedig az egyház társadalmi tanítása. Vannak olyan alapvető tételek, amelyeket ha egy párt, vagy egy politikus nem vállal, akkor nem nevezheti magát keresztény pol itikusnak. Az egyház társadalmi tanítása és a pártpolitikai programok nem azonosak, de nem is függetlenek egymástól, mert a keresztény politika atlól keresztény politika, hogy ellogadl a mérceként az egyház

társadalmi tanítását. Ennek fitozófiattag pedig három alapvető piltére van:

– a perszonalitás, vagyis a szemétyiség tisztelete;

– a szotidaritás, vagyis a közösség elfogadása;

– és a szubszidiaritás, vagyis kölcsönös kisegítés elve, ami azt jel enti, hogy a probl émákat ott kell megoldani, ahol ketetkeznek, és egy magasabb szint ezt nem vont hatj a el.

Nézzünk egy példát, ahol megragadhattuk, mi a különbség a keresztény felfogás, illetve a szocialisztikus, és a libe-rátis felfogás kötött. Keresztény alapon azt mondhattuk, hogy neked, liberátis barátom, igazad van akkor, amikor az emberi személy méltóságát hangtútyozod. Bár mi többet áltítunk, mint a legtiberálisabb liberális, mert mi azt mondjuk, hogy az emberi jogok, az ember méltósága nem abból ered, hogy egy partamenti határozat, vagy az ENSZ közt gyűlése ezt megállapította, hanem abból, hogy a teremtő Isten képmására vagyunk alkotva. Ezért mindenki, legyen szegény vagy gazdag, fiatal vagy öreg, egészséges vagy beteg, azért végtelen érték, mert Isten képmása. Az emberi jogokat nem az ortzággyűtés adt a és nem is a kütönböző nemzetközi szervezetek, hanem azok a teremtés rendj e által eleve adottak, amit a partament vagy egy emberi jogi nyilatkozat feltsmer és elismer. A keresztény felfogás u gyanakkor mindig kritikát fogalmaz meg a liberálisokkal szemben, mert ők a személy méltóságát úgy értelmezik, hogy eltzakítt ák a közösségtől, eztltal individualizmussá deformált ák, ami a telt es emberi szemétyiség megcsonkítását jelenti, mert elszakítj ák a közösségi vonatkozástól. Ezért a liberátisok individuatitás fogalmával szemben a kereszténység a perszonatitás fogalmát áltítt a, amely mindig utal az emberi személy közösségi aspektusára.

A mátik oldalon hatontó egyoldatú túltással tatálko-zunk. A szocialisztikus felfogásról – és itt szeretném hang-sútyozni, hogy most a klasszikus szocialistákra gondolok,

Marxra és a klasszikus baloldalra – azt mondhat uk, hogy neked szocialista balátom igazad van akkor, amikor az ember közösségi természetét hangsúlyozod. Sőt, mi többet állítunk, mint a szocialisták, mert mérhetetlenül nagyobb szolidaritás a másik emberben Krisztust látni, mint azt gondolni, hogy majd az állami szociális ellátó rendszerek oldják meg az emberi egzisztencia problémáit. A kelesztény felfogás egyúttal kritikát is gyakorol a szocializmus irányába, mert – legalábbis a klasszikus szocialisták – annyira túlhangsúlyozzák az ember közösségi vollát, hogy az egyes ember már nem lesz más, mint egy jel entékte len csavar a gépezetben. A személy elveszíti jel entőségét. Gondolj unk a marxizmus oszlályfelfogására, ahol az egyes ember ön magában nem is jel enik meg, csak mint az osz lálynak a tag a. Ugyanennek a nemzetiszocialista kiadása, ahol a fajban feloldódik, elveszik az egyén. Ezért a keresztény felfogás mindig krilikát gyakorol a szocialisztikus fellogással szemben, mert kol lektivizmusba csús zik, és elveszíti az egyes ember, a személy jelentőségét.

Filozófiatörténetileg mindig is az volt a probléma, hogy a liberális individualizmus és a szocialista kollektivizmus nyilvánvalóan a telj es emberi személy megcsonkítása, egyoldalúság. A kérdés az: a személyiség, és a közösség elve hogyan hozható egységbe? Erre a keresztény társadalmi tanításban Aquinói Szent Tamás adla meg a megoldást a szubszidiaritás, a kölcsönös kis egítés fogalmával, amikor azt mondta, hogy a természet rendj éből eredően, amit egy kisebb közösség megtehet, azt egy nagyobb nem veheti el. Tehát, ami a család saj átos, a természet rendj éből következő feladata, azt nem veheti el egy falu. Ami egy faluközösség feladata, azt nem veheti el egy ország. A gyereknevelést a családtól nem veheti el az állam. Viszont, ha valami tragédia törlénik (pl. árvaságra jut egy gyelek), akkor az államnak kötelessége fölnevelni azt a gyereket. Ha egy falut valamilyen természeti csapás ér, akkor nem hagyható

sorsára, hanem ki kell segíteni, mégpedig olyan módon, hogy a későbbiekben képes legyen önmagán segíteni. A szubszidiaritás fogalma tehát azt mondj a, hogy ott kell megoldani a problémákat, ahol azok a természet rendl e szerint vannak, de ha nem tudj a megoldani, akkor viszont ki kell segíteni. Ez a gondolat elutasítla azt a liberális felfogást, ami azt mondj a, hogy mindenki oldj a meg a saj át problémáj át, aki pedig nem tudj a, az magára vessen. Ugyanakkor elutasítj a azt a szocialisztikus felfogást is, ami infantilis módon úgy akarja belendezni az ember élelét, hogy majd áll ami segélyekből elvegetál. Ezért tehát a per-szonalitás, a szol idaritás és a szubszidiaritás az a hármas társadalmi tanítása az egyháznak, amin belül lehetséges a keresztény politika. Aki ezt a hármat nem valll a, filozófiai értelemben az nem lehet keresztény politikus.

Egy ilyen szellemi műhelyben, mint a KÉSZ, hadd mondl ak még egy filozófiai törléneti gondolatot, melyből megérthető, hogy a kelesztény politikai, társadalmi fello-gás nem utópisztikus, sőt éppen az a lényege, hogy eluta-sítj a az utópiát! A probl éma gyökere Platónnál van, aki minden utópia atyj a. Platón azt mondj a – némileg leegyszerűsítve -, hogy az állam, a struklurált emberi közösség úgy jött létre, hogy az emberek beláttak egy gondolatmenetet, mely úgy szól, hogy igazságtalanságot elkövetni jó. Nem molális, hanem hedonisztikus értelemben: kellemes dolog, hogy én basáskodom másokon. Igazságtalanságot elszenvedni rossz, nyilvánvalóan kellemetlen do log, hogyha felettem basáskodnak. Az emberek belátták, hogy miután nagyobb rossz igazságtalanságot elszenvedni, mint amilyen jó igazlágtalanságot elkövetni, ezért létlehozták az államot, hogy megakadályozza az igazságtalanság elkö-vethetőségét. Platón tehát kilalált egy míloszt, és azt mondl a, hogy úgy jött létre a struklurált emberi közösség, hogy az emberek leültek, logikai alapon beláttak valamit, és megkonstruálták az áll amot. Tehát az emberi társada-

lom kitalált, következésképpen újra és újra kitalálható. Ezzel szemben Arisztotelész azt mondj a, hogy ez egy mítosz, mert soha nem volt vatamityen közösségi struktúra nélküli ember, mert antropotógiai természetében adva van, hogy társadalmi struktúrában képes létezni.

A Platón által kitalált utópisztikus felfogás és az arisztotelészi, a természet rendiére épütő gondolkodás párhuzamosan hatad a történetemben. E tekintetben Szent Tamás Arisztotelészre épített gondolkodásával tette fitozófiaHag is nyilvánvalóvá a kereszténység természetj ogi elkötelezettségét. A szocialisztikus felfogás a pesszimista utópiahagyományra építve azt mondj a, hogy az ember egy eredendően rossz áltat, amiből a szocialista áltamnak kell kitdomítania a szocialista embertípust. A liberális optimista utópia, ami Rousseau-tól ered, azt mondt a, hogy az ember eredendően jó, csak a társadatom rontta meg. Tehát ha megszüntettük az iskotát, a nevelést, a csatádot stb, akkor mindenki szép, okos és jó lesz, mert eredendően jó. A kereszténység immunis az utópiával szemben. Mégpedig azért, mert két dologról tudunk eredendően a kinyilatkoztatásból, és az ember antropológiát ából is. Az egyik, hogy Isten képmására teremtettünk. Ezért bármityen rosszak és igazságtatanok a társadalmi struktúrák, mindig meglesz a jóra való irányultság. A marxista utópia azért nem válhat be és azért ember-eltenes, mert nem képes felismerni, hogy az emberben mindig megvan a jó. A liberátisok optimista utópiát ával pedig az a probléma, hogy nem tud az eredeti bűnről, amiről pedig a keresztény kinyilatkoztatás szól, s amire tanúbizonyság az egész emberi történelem. És miután az ember természete megromlott, hajlamossá vált a rosszra. Ezért utópia azt gondolni, hogy az ember önmagától szép, okos és jó lesz. Ezért szükséges a nevelés. Ezért keltenek az iskolák, a jó társadalmi struktúrák. A keresztény realizmus tud az ember Isten-képmásiságáról, tudj a, hogy az ember jó, de tud az eredeti bűnről is, hogy az ember hajtamossá vált a

rosszra. Ez a kiegyensú lyozott gondolkodás a keresztény filozófia jellemzőj e, amin az egyház társadalmi tanítása nyugszik. Ez a filozófia teszi lehetővé a teli es ember kibontakozását, beleértve annak – éppen a lényegét adó – transzcendentális nyitottságát. Véglő solon minden politikai progl ram, minden politikai filozófia a mögötte álló emberképnek a függvénye. Ha az emberkép torz és egyoldalú, akkor logikallag szükségszerű, hogy az arla épülő társadalom is torz, egyoldalú és embertelen legyen. A keresztény emberkép nem csonkítj a meg a valóságot, hanem figyelembe veszi az ember személyiségét, az ember közösségi vollát, a kettő egymásra vonatkoztatottságát és transzcendens nyitottságát. Ezért a kelesztény emberkép az, amile fel lehet építeni egy valóban emberi társadalmat.

Itt julunk el oda, amit Lábady professzor úr elmondott: a keresztény felfogás – most jogi értelemben – és a liberális felfogás között – némi leegyszerűsítéssel – a lényegi különbség az, hogy a keresztény felfogás természetj ogon nyugszik, a liberális és a szocialisztikus felfogás pedigjogpozitivizmuson. Keresztény alapon csak olyan törvényeket lehet hozni, amelyek a természet rendiéből – legalább áttételesen – levezethetőek. Néziük például az aborluszt. Sem természettudományos, sem logikai, sem filozófiai, sem semmiféle különbség nincs aközött, hogy az a magzat két hónapos, négy hónapos, nyolc hónapos, a haslalon belül, vagy a haslalon kívül van. Ha puszlán a kora alapján a magiati kolukat élő embertársaink elpusztíthatók, akkor ugyanllyen alapon bármely más emberi élet elpusztítható: az öregek, a fogyatékosok, a belegek, vagy a társadalom bármely más csoporti a. Ezért a kereszténység soha nem tudi a ellogadni azt a jogpozitivizmust, ami például a náci Németországban volt, ahol elj árásj ogilag többé-kevésbé szabályos módon ítéllék halálra a társadalom különböző csoporti ait. Azért nem tudiuk ellogadni, mert a -teremtés rendi ét tükröző – természet rendjéből következik

az emberi élet szentségének feltétlensége. Tisztán formailogikai értekemben, tehát a fenti gondolatmenet összefüggésében áltítom: nincs kütönbség a liberálisok abortusz-pártisága és a náci Németország törvényei között. Jogpozitivista alapon mind a kettő a társadalom valamely csoportját, valamityen akcidentális jegy alapján halálra ítéli: legyen ez a kora, az egészségi állapota, a fajisága vagy bármi más. Ezért keresztény alapon nem fogadható el a jogpozitivizmus. (A nürnbergi perben sem fogadták el a náci Németország vezetőtnek azt a jogpozitivista védekezését, hogy a birodalmi törvényeknek engedelmeskedtek. A természetjog fel ette áll a pozitivista jognak.)

A keresztény potitikában az emberi élet szentsége, abortusz, eu tanázia, tekintetében nem lehet ma t zatolni, még ha ennek szavazatvesztés vagy egyéb potitikai következményei vannak. Keresztény politikus a természet joggal ellentétes dolgot nem fogadhat el. Ha ugyanis elkezd maszatolni, és elsődleges szempontként a szavazatokat számlálni, akkor a keresztény küldetés lényegét adj a föl. A ter-mészett og tekintetében tehát igents ki kell mondanunk, hogy nem korlátlan a parlament szuverenitása, nem korlátlan, hogy mityen törvényeket hoz. A partament nem játszhat Istent! Ellene kell mondanunk minden olyan dolognak, ami nem a természet rendj éből, végeredményben nem a teremtés rendj éből következik.

A keresztény potitikának fontos aspektusa a nemzeti elkötelezettség. Azt láttuk, hogy a nemzeti gondotat tekintetében fotyamatos támadás éri a patrióta beállítottságú ket resztény politikát. Ha az ember kiejti azt a szót, hogy nemzet, magyarság, akkor betndul a verkti, hogy nacionalista stb. A nemzet tekintetében érdemes elgondolkodni azon, hogy az összes európai nemzet, ami ma van, mindegyik fiatalabb, mint a katotikus egyház. Az európai országok többsége fiatalabb, mint a prot estantizmus egyházai. Ebből logikaitag következik, hogy a kereszténység nem

megfojtotta a nemzeti lélet, hanem éppen a megnemesíté-sével lehetővé tetle a nemzetek megmaradását, kibontakozását, gazdagodását. Magyar példa: ha Szent István nem a kereszténység fundamentumára épíli fel a magyar nemzet katedrálisát, akkor ma nem ülnénk itt, nem beszélnénk magyarul, és a magyarság ugyanúgy eltűnt volna a történelemből, mint a hunok, az avarok, a besenyők vagy a hozzánk hasonló többi keleti nép. A kereszténység mindig tisztában volt azzal, hogy Isten az égi haza mellett földi hazát is adott nekünk, és valamiképpen az égi hazától is dezertál az, aki a földi hazáiához hűtlen. Látiuk, hogy a nemzeti gondolatot két oldalról támadj ák.

A szocialisztikus felfogás az internacionalizmus jelszavával, államhatalmi eszközökkel próbálta eltüntetni a nemzeti lélet. A liberálisok pedig meglogalmazták azt a fellogá-sukat, ami akozmopolitizmus, ami provinciális mucsaiság-nak sajnália le a nemzeti lélet. Ezzel szemben a keiesz-ténység mindig tudla, hogy az ember közösségi természetéből eredően a nemzettől kapj uk a nyelvünket, a gondolkozásunkat, a kultúránkat. Ezért a nemzeti lét és a kereszténység nemhogy nem áll szemben egymással, hanem lényege szerint egymásra utal.

Befei ezésül egyetlenegy szemé lyes dolgot szeretnék elmondani Önöknek. A politikai életben sok olyan embert láttam lassan másfél évtized során, akinek megvolt a talentuma, tisztességes, keiesztény embernek indult. Amikor aztán fölkerült egy polcia, akkor olyan mániákusan kezi dett ragaszkodni ahhoz, hogy szép lassan megideologizált magának mindent. Először csak kisebb stikliket, utána nagyobbakat, utána már alapértékeket, elvi dolgokat is elkezdett föladni csak azért, hogy kapaszkodj on a bársonyszékbe. Amikor még Clinlon volt az Egyesült Államok elnöke, meghívást kaplam hozzá egy imareggelire. Mi tagadás, nagyon meg vollam magammal elégedve, hogy no azért Semjén Zsolti nem akárki, hogy az Egyesült Államok

elnökével fog reggelizni. Elmentem reggel a heles misére a ferences atyákhoz, és akkor áti árt a Jóistentől egy felismerés: igen, nagy dolog az Egyeiült Államok elnökével reggelizni, de micsoda ahhoz képest, hogy a teremtő Isten minden áldott nap meghív az aszlalához. És nem egy ócska lekváros szendvicset ad, hanem saj át magát. Bennem ekkor kerültek helyére a dolgok.Köszönöm, hogy meghallgattak!

(Elhangzott a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének Kongresszusán, 2004. október 15-én)

EGYHÁZPOLITIKA, EGYHÁZ ÉS POLITIKA

 

Tegnap és ma

 

Excellenciás Érsek Atya, Főtisztelendő Atyák, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma este az egyházpolitika, iltetve az egyház és potitika körében áttekintem azokat az eredményeket, ametyeket elértünk, és azt a szituációt, amelyben éppen vagyunk. Ahhoz, hogy a jelenlegi szituációt meg tudj uk ragadni, összefüggéseiben tudtuk értelmezni, ahhoz pontosan látni kell azokat az erőteszítéseket és eredményeket, ametyeket az Orbán-kormány ideién tettünk és elértünk.

Az egyházpolitika is olyan, mint az élet többi dolga: először a fitozófiai alapokat kell tisztázni, és ha ezt pontosan átgondoltuk, akkor ebből lehet levezetni azt a gyakortatot, ami megtermi a maga gyümölcsett.

A szűkebb értelemben vett egyházpolitikán túlmenő alapáltásunk az a gondotat, hogy Szent István Magyarországában a kereszténység nem szubkultúra, nem egy vagyunk a szubkultúrák közül, nem vagyunk vatamiféle „másság”. Más lehet más – de hozzánk képest más!

A konkrét egyházpolitikai felfogásunk három alapvető tételen nyugszik. Az első az, hogy az egyház sui generis valóság. Tehát nem az áltami intézményrendszer va tamely alrendszere, hanem az áltammal azonos rangú vatóság. Két tökéletes társaság (societas perfecta) van: az egyház és az állam, hiszen létük nem vezethető vissza egy másik, eredendőbb közösségre, és a saj átos célj aik eléréséhez szükséges eszközökkel mintegy önmaguktól rendelkeznek, nem pedig egy másik kegyelméből. Tehát az egyház a létét nem az államtól vette, saj átos célj ához, az üdvösség szolgálatához való eszközett nem az államtól kapta (dogmatika, szentségtan,

liturgia, kánoni og), hanem végső soion isleni alapítói ától. Ezért állam és egyház kapcsolatában nem fogadható el semmiféle alá- fölérendeltség, csak a legszigorúbb mellérendeltség.

A második ilyen alapvető állításunk az, hogy az áll am és az egyház elválasztása nem jelentheti az egyház és a társadalom szétválasztását, hiizen egyizerre vagyunk tagi ai az egyházunknak és polgárai a magyar hazának. Nem a kettőnek a szembeállítása a járható út, hanem a ketlő harmonikus együttműködése az egész társadalom javára. Ezen a ponton szeretnék egy rövid reflexiót tenni a „világnézeti semlegesség” míloszára. Az, hogy az állam a társadalomban lévő világnézetek tekintetében semleges – azaz mint állam nem azonosíti a önmagát valamelyik lehetséges világnézettel -, nem fellétlenül jelenti azt, hogy azokat azonos értékűnek kell ene, hogy tekintse, és egyáltalán nem jelentheti azt – mint azt néhány libertiniánus doktriner véli – hogy valamiféle semleges világnézete kellene hogy legyen, vagy pláne, hogy azt propagálj a. Nem is beszélve ariól, hogy világnézetileg leglel ebb egy döglött ló semleges.

A harmadik állítás, hogy teliességében akariuk elismerni az egyház szolgálatát. Ha megnézünk egy egyházi intézményt, mondiuk a Pázmány Péler Kalolikus Egyelemet, a Piarista Gimnáziumot, a Bethesda Relormátus Gyerekkórházat, akkor azt látluk, hogy egy valóság, de két aspektusa van. Egyfelől, mint egyházi valóság – amely az üdvösség jele és eszköze – a transzcendenciára irányul. Ebben a tekintetben az immanens, világi államnak egyetlen feladata lehet: a vallásszabadságnak a biztosítása a maga teli es-ségében. Nyilvánvaló, hogy a prolán állam nem illetékes abban, hogy teológiai kérdésekben állást foglali on. Nincs joga ahhoz, hogy bármilyen módon beavatkozzon az egyház autonómiái ába. Tehát a szorosan vett transzcendentális aspektus tekintetében, ha az egyházat úgy fogom fel,

mint vallásos közösséget, akkor ebben a tekintetben az állam feladata a vallásszabadság biztosítása. De éppen transzcendentális lényegéből következően, és miután az egyház a világban él, ezért közfeladatokat vállal át. Amennyiben pedig közleladatokat vállal át, annyiban ezt az államnak el kell ismernie, és nem mondhati a azt, hogy „drága barátaim, én biztosítom a vallásszabadságot, ti meg tartsátok fenn az intézményeiteket, ahogy tudi átok”, ha i nem az állami-önkormányzati intézményrendszerrel tejesen azonos módon kell finanszíroznia az egyházi intézményrendszert, mivel az közfeladatokat vállal át. Tehát az egyházi inlézmény egyfelől vallásos közösség, itt az állam feladata a vallásszabadság biztosítása, máslelől közlelada-tot átvállaló inlézmény, amelynek finanszírozása az állam feladata.

Itt még csak jelzésszerűen érinlem, hogy van egy ha^ madik aspektusa is az egyház teli ességében való ellsmeré-sének, nevezetesen az, hogy az egyháznak van küldetése a tudományhoz, a – legszélesebb értelemben vett – politikához, tehát ami nem a szorosan vett vall ási aspektus, és nem is kifei ezetten a közfeladatot átvállaló intézményrendszer. Mondok egy példát: Heideggertől származik az a gondolat, hogy egyetlen szakludomány sem képes aria, hogy meghatározza önmagát, módszertanát, és illetékességének a határalt. Tehát az, hogy mi a matematika, ez nem matematikai kérdés, hogy mi a kémiának a metodológiája, ez nem kémiai kérdés, és hogy meddig tart a biológia illetékességének a területe, ez már nem biológiai kérdés. Ezek teológiai, filozófiai, etikai kérdések. Ugyanez igaz a társadalomtudományok ese lében is. Tehát az egyháznak van egy sai átságos prólétai szeiepe és tanító feladata ebi ben a tekintetben is, és hogy ha mondj uk a klónozásra, génmanipulációkra, ilyesmikre gondolunk, akkor láthatjuk, hogy az emberiség katasztrófáj át jelenti, ha a részterületek jogos autonómiái ának a félreértéséből kifolyólag

negtigálni akart ák az egyháznak ezt a satátos küldetését. Abból, hogy technika ttag meg tud csinálni valamit az adott résztudomány, egyáltatán nem következik, hogy azt meg is szabad tennie! Természetesen a természettudományoknak, a társadalomtudományoknak, a politikának megvan a maga jogos autonómiáj a, de ez az autonómia soha nem lehet az erkölcstől való autonómia. Ezért kell ellene mondanunk annak, amikor a parlament – bevaltottan, nem bevallottan, vagy tatán észre sem véve – Istent akar játszani, és jogpozitivista beállítottságtól vezérelve – szemben a teremtés rendjéből eredő természetjoggal- sérti az élet szentségét. Egyetten példát mondok: attól, hogy formális jogi szempontból szabályosan fogadj ák el például az abortusztörvényt, abból egyáltatán nem következik, hogy azt el keltene – vagy el szabadna – fogadnunk! Hiszen nincs sem logikai, sem természettudományos, sem semmilyen lényegi kütönbség a között, hogy az a magzat kéthónapos, három-, öt-, vagy nyolchónapos, a hasfaton belül vagy a hasfalon kívül van. Ha ilyen alapon, pusztán a kora alapj án a magzati korukat élő embertársaink elpusztíthatók – és mert elpusztíthatók, tehát értéktelenek, és mert értéktelenek, ezért elpusztíthatók -, akkor ennyi erővel kilövési engedélyt lehet adni a megunt nagymamákra, ugyanezen az alapon elpusztíthatóak az öregek, a fogyatékosok vagy az emberiség bármely más csoportj a. Az ultraliberális doktrína itt esik egybe a náci felfogással. Megt egyzem, a nürnt bergi perben sem fogadták el azt a védekezést, hogy “a Harmadik Birodalom törvényei szerint csetekedtem”. Az ilyen végső pontokon nem szabad maszatolni. Ha mindent megtettünk az élet védelmében, és leszavaznak, akkor is megmarad az eltene mondás prófétai jete. Az egyház és politika témakörére még majd az előadásom végén kül ön kitérek, itt most csak fitozófiai aspektusból, jelzésszerűen említettem.

1998-ban azt a célt tűztük magunk elé – amin legalább

tíz évet gondolkodtam – hogy olyan egységes, több lábon álló, szervesen összefüggő, garanciális és történelmi távtatokra szótó modellt alkossunk, ami egytetől jóváteszi -amennyire lehet – az évtizedeken át tartó egyházüldöző rezsim pusztításait, másfelől elkerüli azokat a zsákutcákat, amelybe némely nyugati ortzág szekularista mítoszoktól vezérelt egyházpotitikáta tévedt. A konkrét egyházpotiti-kánk egyettenegy ívet alkot, de három jól elkütöníthető pillérre épül, és ezt a koherens egyházpolitikai rendszert nevezzük magyar modellnek.

Első nagy piltérét az egyenlő finanszírozás fogalmával lehet a legpontosabban jetölni. Ennek az a lényege, hogy elfogadhatatlan az, amikor azt mondták, hogy „ha a valtá-sos emberek egyházi intézményeket akarnak, akkor részben vagy egészben tartsák fenn maguk”. Ez azért elfogad-hatattan, mert mi valtásos emberek ugyanolyan adófizető polgárok vagyunk, mint bárki más. Ugyanúgy a mi adónkból is tartatik fönn az egész állami és önkormányzati intézményrendszer. Ha ezek után, a közfeladatokat eltátó egyházi intézményeket nekünk, vallásos embereknek mintegy pluszban kell ene fönntartanunk, akkor ezzel végeredményben kettős adófizetésre lennénk kénytzerítve, ami annak a deklarációj a lenne, hogy mátodrendű áltampol-gároknak tekintenek minket. És miután a polgári kormány nem tekintette mátodrangú áltampolgároknak a valtásos embereket, ebből következik, hogy nem voltunk kettős adófizetésre kényszerítve, és azáltal volt ez lehetséges, hogy az áltam pontosan ugyanúgy finanszírozta a köztel-adatokat ellátó egyházi intézményeket, mint a hasonló feladatokat ell átó államiakat vagy önkormányzatiakat.

Mindennek a rész tetes kidolgozása, mintegy ma tematikai képlet alapt án vató biztosítása szerepel abban a szerződésrendszerben, ametyet a történelmi egyházakkal kötöttünk és természetesen az ezeknek megfelelő törvényekben. Nyilván most nem lenne szerencsés untatni a hallgatóságot

számszaki adalokkal, de mintegy érzékeltetésül egyetlenegy számot hadd mondj ak: a Horn-kormány idej én például bármely állami bölcsészkar hallgatónként évente 400-450 ezer forintos állami támogatást kapott. Ugyanez a Pázmány Péter Kalolikus Egyelem és a Károli Gáspár Relormátus Egyetem bölcsészkarai eselében 80 ezer volt. Holott világi tanárok világi tudományt tanítottak világi diákoknak – az esetek jó részében – magasabb színvonalon, mint az állami egyetemeken. Ezért az egyházi egyelemek – hogy a puszta lélüket fennlartsák – kénylelenek vollak tandíi at szedni. De hát akkor hogyan beizélhetünk szabad inlézményvá-lasztásról, ha a keresztény szülők jelentős része azért nem tudta a tehetsége és szíve szerinti egyetemre íratni a gyerekét, mert egyszerűen nem tudla kilizetni a tandíi at? Akkor így blöff a szabad inlézményválasztás, és ócska lózung az állampolgári jogegyenlőség. Éppen ezért minden területen (természetesen az egyes területek sai átságainak meglelelő-en) biz losítottuk mind a normatíva, mind a kiegészítő tá i mogatás, mind pedig az egyenlő pályázati fellételek és lehetőségek tekintetében a teli esen egyenlő finanszírozást az egyházi intézményrendszer és az állami-önkormányzati intézményrendszer között.

Meg kell említenem egy nagyon fonlos és veszélyes tévedést, melyre széllében-hosszában hivatkoznak, nemcsak nálunk, hanem Nyugat-Európában is. Ez a felfogás azt mondia, hogy az intézményrendszer – mondiuk az iskolák esetében – két részre osztható: állami és nem állami. Az államiba tartozik az állami-önkormányzati, a nem államiba az egyházi és az alapítványi. Következésképpen az állami teljes finanszírozású, a nem állami részfinanszírozású. Ez azért teli esen helytelen megközelítés, mert a vallásszabadságból következik az, hogy ka lolikus emberként ka lolikus isko lába járj ak. Ez emberi jogom. Márpedig egy emberi jog megvalósulását nem lehet anyagi feltételekhez kötni. Tehát a helyes felosztás az, hogy van – maradva az iskolák példá-

jánál – public school, tehát nyilvános iskola, amibe tartozik az áltami-önkormányzati és az egyházi, mert ez emberi jogi alapon van, és van a privat school, vagyis a magániskola, amibe az alapítványi tartozik. Mégpedig azért, mert az alapítványi iskola voltaképpen egy váltalkozás, ahol vata-milyen speciátis szolgáltatást nyújtanak – például kütönte-ges módszerek, délutáni teniszezés, vagy nyelvkurzus Oxfordban – amit az azt igénybe venni kívánók megfizetnek. Az első esetben, a nyilvános iskota esetében tehát – ami lehet áltatni, önkormányzati, egyházi -, az áltam teltes finanszírozást kötetes biztosítani, a magániskoták esetében pet dig részfinanszírozást. Ez egy nagyon fontos distinkció, mert ha itt elcsúszunk, akkor ennek nagyon komoly és hosszú távú negatív következményei lehetnek.

Az egyentő finanszírozáshoz tartozik még a hitoktatás kérdése is. Ezt sajnátatos módon 1997-ben megszüntették. A polgári kormány idej én természetesen visszaállítottuk, mégpedig azon az alapon, hogy elfogadhatatlan az, hogy bármelyik fakultatív tárgy oktatása áltami finanszírozásból történt, a portugál nyelvtantól a furutyaórátg, kivéve a hittan. Mityen alapon? Ha más gyereke az én adómból tanulhat flamand grammatikát, vagy hárfázni, akkor az én gyerekem, az én adómból miért ne tanulhatna katolikus, ret formátus vagy evangétikus hittant? Éppen ezért visszaállítottuk – az áltampolgárok szabad döntése alapt án – a hitoktatás áltami finanszírozását, és örömmel jetenthetem Önöknek, hogy ma Magyarországon több mint félmiltió gyerek jár áltamitag finanszírozott hittanra jórészt az iskolai oktatás keretében. Itt szeretném megj egyezni, hogy nem arról van szó, hogy az áltam tanítana hittant, vagy hogy az áll am megbízná az egyházat a hitoktatással. Hanem a valtásszabadság és a szabad tantárgyválasztás alapján az egyház szabadon tanítj a a hittant, amit az áll ampol-gárok szabadon vátaszthatnak, és ezt az állam köteles ugyanúgy finanszírozni, mint bármely más fakultatív tár-

gyat. De nem az állam kompetenciái a az, hogy az egyház ki által taníti a a hittant, tehát a hittanárt nem az állam fogja kiválasztani, hiszen ehhez nemcsak tárgyi tudás kell, hanem tanúságtétel is. Ez az ordinárius feladata, és nem tartozik az államra az sem, hogy mi az a hitlartalom, amit az egyház tanít. Tehát a finanszírozás tartozik az államra, nem pedig a hitlan tarlalma, vagy az azt tanító személyének a meghatározása.

Hittanügyben a továbblépést is kidolgoztuk, most persze nyilván a meglévő védelme van napirenden, de jeliem, hogy alkalomadtán a továbblépést sem felej^ük el. Tehát azt állítom, hogy nem normális állapot az, hogy úgy le lehet érettségizni, hogy a gyeiek esszét tud írni ariól, hogy mondiuk a kovalens kölésben erre vagy arra pörögnek az elektronok, vagy hogy milyen az erdei pajzsika spórás szaporodása, de arra nincs intézményesen tanított válasza, hogy miért ne fojtsa meg a szomszédiát, ha haiagszik rá. Amikor nyilvánvalóan sokkal fonlosabb az emberi egzisztencia szempontj ából az a kérdés, hogy például „miért van valami és miért nincs inkább semmi, amikor sokkal egyszerűbb lenne, hogy ne legyen semmi, mint hogy legyen valami”, vagy az, hogy „miért vagyok, és miért nem inkább nem vagyok, és mi végie vagyok?”, vagy „miért tegyem a jót és kerüliem a rosszat”? Ez végtelenszer fonlosabb, mint az, hogy mi van a kova lens köléssel vagy az erdei pajzsi-kával. Vagyis intézményesen kell biztosítani az etika tanítását azoknak is, akik valamilyen ok miatt nem akarnak hittant tanulni. Nekik sem árt, ha hallanak valamit Szókratész-ről, Senecáról vagy Kantiól. A kulcslogalom a kötelezően választható etikaoktatás. Tehát a gyerek vagy felekezeti hit-és erkölcstant tanul, vagy ilyen etikatárgyat, de valamelyiket tanulnia kell. Ugyanúgy, ahogy nincs vila azon, hogy nyelvet tanulni kötelező, aztán mindenki szabadon eldönti hogy angolt, németet, franciát vagy olaszt akar tanulni, de valamelyik nyelvet kötelező. Ugyanígy gondolom a hit-

tan vagy etika tárgy esetében is. Ez egyúttal megoldaná a hittan órarendbe való illesztésének minden problémáj át, és azt is, hogy a hitoktató tag a lenne a tantestületnek. A telt jes képhez tartozik, hogy némi időre még szükségünk van ahhoz, hogy keltő számban legyenek olyan hitoktatótnk, akiknek megtetelő képzettsége van, beteértve a pedagógiai képzettséget is. Várható, hogy a hitoktatók a hittan mellett nagy számban jelentkeznének az etikatanítási kurzusra, aminek előnyös voltát aligha kell ecsetelnem. Hadd tegyek ezen a ponton egy személyes valtomást is. Annak idefi én a nagyanyám 20 forintot adott minden hittanóra után, amiért most vagyok igazán hálás neki, és nem a húszasért. Szóval, ha a mostani szituációban visszagondolok kistskotás kori magamra, és az lenne a kérdés, hogy hittanon ülök vagy a grundon focizom, hát bizony nagy lenne a kísértés. De ha a kérdés úgy van feltéve, hogy hittanon ülök vagy etikaórán, akkor már egész más a helyzet! Persze nagyon kell vigyázni, hogy ez az etika tárgy nem lehet valamiféle ellenhittan vagy valtástörténeti – indifferenciát vagy szinkretizmust sugaltó – massza, hanem a klasszikus fitozófiai-etikai hagyomány bemutatása. Tehát a kötetezően választható hittan, iltetve etika tárgy törvénymódosító javastatát résztete-sen kidolgoztuk, de a 2002-es választási vereség – és némileg a minisztériumi apparátus szabotátása – miatt megcsinálni már nem tudtuk, de ami késik, nem mútik!

A második piltér az a szerződéssorozat, ametyet a történelmi egyházakkal kötöttünk. 1997-ben a Horn-kormány megkötötte a vatikáni megállapodást, ami derék dolog volt, de két probtéma volt vete: pro primo: nem tartotta be, pro secundo: nem kötött hasontó szerződést a többi történelmi egyházzal. Hogy miért nem, ennek a boncolgatása nem az én feladatom, de az „oszd meg és uralkodj” motivációj ának a felmerülését nehezen tudom elhessegetni magamtól. Mindenesetre ránk az a feladat hárult, hogy egyfelől tartsuk be azt, ami a vatikáni szerződésből következik, másfelől a töb-

bi történelmi egyházzal is kössünk hasonló szerződéseket, messzemenően figyetembe véve a protestáns és ortodox egyházak és iz taetita fe tekezet safi átos egyházszervezeti és tulajdonszerkezeti adottságait. Egytetől tehát létrehívtuk a vatikáni-magyar vegyes bizottságot, amelynek keretében a vatikáni szerződés betűt ének és szeltemének megteletően átalakítottuk az összes reteváns törvényt, mástetől pedig a Református Egyházzal, az Evangélikus Egyházzal, a Mat gyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével, a Szerb todox Egyházzal és a Baptista Egyházzal is kötöttünk – különböző votumenű – megtllapodásokat, tehát mindazon egyházakkal, akik arra jogosultak voltak és azt óhajtották. Ezek a megtltapodások természetesen kütönböznek, hit szen kütönbözőek az egyházak safiátosságai, de egységes értelmezési horizontot jetentenek, kölcsönösen erősítve egymás jogi és bizony potitikai garanciáit. Ennél a pontnál jelzem, hogy minden formális és informális eszközzel igyekeztem erősíteni a történelmi egyházak szotidaritását, mert ez az érdekérvényesítésünk zátoga.

Ezeknek a szerződéseknek egyik hangsúlyos pontj a az örökj áradék. Ez azt jel enti, hogy mindaz a vagyontömeg, amit a kommunista rendtzer elrabolt az egyházaktól, és amely az 1991-es törvény alapj án visszaj ár az egyházaknak, de az adott egyház nem kérte vissza természetben, átalakul járadékalappá, és ennek a vagyontömeg értékének az 5%-át kapt a az illető egyház évről évre valorizálva, az idők végezetéig. Kütönösen fontosnak érzem megemlíteni még az örökj áradék tekintetében, hogy a protestáns egyházak részére igen nagy összegű járadékkiegészítést is biztosítottunk az Orbán-kormány idej én, és itt és most szeretném dektarálni azt, hogy ilyen kiegészítéssel a mindenkori kormány tartozik még a Katolikus Egyháznak. Hiszen a Katotikus Egyház óriási feltdattömeget váltalt át, ezért kérte vissza ezeket az intézményeket – iskolák, szociális intézmények, kórházak -, de ennek a feladatátvállalás-

nak meglelelő kiegészítést nem kapott. Tehát a prolestáns egyházak felé ez rendezve van, a Katolikus Egyház felé ez még hátra van.

Fontos látni azt is, hogy ezek a szerződések csak a felek együttes akaratából módosíthatók, és végső soron akár bírói úton is érvényesíthetők.

A harmadik nagy pillér az ingatlanrendezés. Az ingatlanrendezési törvényt még az Antall-kormány alkotta meg. Nem állítom, hogy kodifikációs remekmű, de az bizlos, hogy megindította ezt a folyamatot, és most már ennek a nyomdokán kell végigmenni. A probléma abból adódik, hogy 1994 és 98 között lényegében leállt az ingatlanrendezés. Ennek az oka az, hogy miközben az Anlall-kormány évről évre milliárddal emelte ezt a keretet, hasonlóképpen az Orbán-kormány is, addig a Horn-éra négy éve alatt ugyanaz a négymilliárd forint volt, hol ott akkor volt a legnagyobb az infláció, és a legsúlyosabb a forintleértékelés. De nemcsak anyagi érielemben, hanem jogi értelemben is leállt egy időre a folyamat. És amikor ez ellen tiltakoztam, hogy ez törvénysértés és egyben szerződésszegés is – hiszen a halályos törvényben és az Aposloli Szentizékkel kötött megállapodásban is benne van, hogy a kormány egyenletes ériékarányos ütemezésben köleles visizaadni az ingatlanokat – Horn Gyula miniszterelnöknek a válasza az volt, hogy ő nem sért törvényt, mert igaz ugyan, hogy az van a törvényben meg a szerződésben is, hogy egyenletes ér lékarányos ütemezésben kell visszaadni, de az nincs benne, hogy ő köleles egyházügyi államtitkárt kinevezni. És miután nem volt egyházügyi államtitkár, nem volt, aki összehívia az ingatlanrendezési egyezlető bizottságot, és miután nem volt, aki összehívi a az egyezlető bizottságot, jogi érielemben is leállt az ingatlanrendezés. Végül is, nem kevés huzavona után kinevezésre került egy címzetes államtitkár, aki azlán összehívhatta a bizottságot, és így azlán, ha döcögve is, de azért az ingatlanrendezés

folytatódott, sajnos annak a realitásával, hogy 1994 és 98 között ugyanaz a 4 milliárd foiint volt, egy árva fillérrel sem emelkedett.

Ránk hárult az a feladat, hogy utolérj ük magunkat, ezért évről évre milliárdos összeggel emellük az ingatlanrendezési keretet. Fölment egészen 6,2 milliárd forintig, és igen verejtékes munkával az összes egyház összes ingatlanügyét végigtárgyaltuk, jogi érielemben rendeztük, és kori mányhatározattal lezártuk. Ez megteremtette a kiszámíthatóságnak és a jogbiztonságnak a feltételét, tehát ettől kezdve nincs más feladat a mindenkori kormány előtt, mint aktualizálni ezt az összeget, és éviől évie az egyház állal megi elölt sorrendben az ingatlanokat visszaadni. Mindezek alapián felelősséggel állíthatom, hogy a teli es ingatlanrendezés a 2011-es törvényi haláridő előtt befei ezhető.

A sziszléma meglrtéséhez, a ponlosság kedvéért: az 1991-es ingatlanrendezési törvény nem a reprivatizáció, hanem a funkcionalitás alapállásából indul ki – ezért nem érinti például a földlulajdont -, így alapvetően hálom lei hetőség köiül választ az egyház. Az ekő lehetőség az, hogy az visszakéri az eredeti ingatlani át, ekkor funkciókiváltás címén az önkormányzat az ál lamtól megkapi a a pénzt, hogy – azokra tekintettel, akik nem akarnak az újra egyházivá lett isko lába járni – bővítse a meglévő önkormányzati iskola épül etét. Tehát a funkciókiváltás költségét az állam megléríti az adott önkormányzatnak. Ha viszont nincs szükség funkciókiváltásra, akkor az állam kifizeti az önkormányzatnak azt a pénzt, amit az épületbe invesztált. A második lehetőség az, hogy az egyház nem kéri vissza az épületet, akkor viszont megkapi a az államosításkori értékét mai áron, hogy abból építsen helyette egy új iskolát, kórházat, szociális otthont, parókiát, vagy amire éppen szüksége van. A harmadik lehetőség pedig, hogy az előbb említett örökj áradék-listára teszi az adott ingatlant, ami után valorizálva kapi a az ingatlan ériékének az 5%-át évi

ről évie. És most egy nagyon fonlos mondat következik, amit ugyan nem lenne szerencsés most részletesebben kifejteni, de jelzem, hogy hosszú távon pontos elképzelésem van e tekintetben is. Abban egyeztünk meg, azt írtuk alá -sem többet, sem kevesebbet -, hogy a fenti három lehetőség teli esülését követően az egyháznak az ingatlanrendezési törvény által érintett ingatlanok tekintetében további követelése nincs.

Logikái át tekintve ehhez a témakörhöz tarlozik az is, hogy egyházi műemlék-rekonstrukcióra soha nem lálott összeget fordítottunk, évi 4 milliárd foiintot. Nyilvánvaló igazságtalanság, hogy miközben annak idei én nagyon jó állapotú ingatlanokat vettek el az egyháztól, most romokat kap vissza. Ezért is helyes, hogy legyen egy külön keiet egyházi műemlékek, épületek rekonstrukciói ára. Tisztában vagyok azzal, hogy négy év alatt nem lehetett negyven év pusztításalt jóvátenni, de aki Záhonytól Hegyeshalomig végigutazik az-országon, az láthati a az egyházi épületek megújulását. Elvi jelentősége is van annak a deklarált felfogásunknak, hogy az egyházi műemlékek fenntartása alapvetően nem a hívek hitbuzgalmi feladata, hanem megkerülhetetlen állami kötelezettség. Mégpedig azért, mert ez a magyar nemzeti épílett örökség meghatározó része. Ebben az érielemben – az állam műemlék-fenntartói kötelezettsége tekintetében – nincs különbség a parlament és a Szent István-bazilika, a budai vár és a Mátyás-templom, az egri vár és akár egy kis falu barokk temploma között.

Ide tartozik még egy fontos dolog, ami nem volt a programunkban, hanem pluszként sikerült megvalósítani: a kistelepülésen élő lelkészeknek, egyházi szolgálattevőknek tisztes jövedelemkiegészítést tudlunk biztosítani, ami azért is fontos, mert a kistelepülésen való életminőség alapvetően annak a függvénye, hogy van-e helyben pap.

Egyetlenegy olyan terü let van, ahol nem sikerült eredi ményt elérnünk. Ezt úgy kell szépen mondani, hogy az

1990. évi IV. törvénynek a szükséges módosítása az egyházalapítás tekintetében. A köznyelv ezt nevezi szektatörvénynek. Azért nem sikerült módosítanunk, mert ehhez kétharmados partamenti többség keltett volna. Most ebbe a részbe nem bonyotódnék, mert akkor ez egy kütön elő-adásnyi időt venne igénybe, hogy precízen kifejtsem ezt a problematikát, ezért most csak annyit szeretnék leszögezni, hogy ma Magyarországon a vallásszabadságot egyetlenegy dotog fenyegeti: a valtásszabadsággal vató visszaélés korlátlan lehetősége. Az, hogy egyszerűbb egyházat alapítani, mint egy bétyeggyűjtő egyesületet. Az, hogy ma Magyarországon jogi értekemben, azonos státuszban van az esztergomi érsek, a református zsinat lelkészi elnöke és a boszorkányegyház főboszorkánya. Ez nem vicc. Ez nyil-vánvatóan nem normális állapot. Egy reflexió eret éig emtí-tem, hogy telfiesen megalapozattanok azok a vádak, amelyek úgy szólnak, hogy mi a valtásszabadságot akarfiuk korlátozni. A valtásszabadság megvatósutása nem azonos az egyházi jogi stá tuszba va tó vé tellel. A valtásszabadság emberi jog, vetünk szütetett vatóság, ezt nem az áltam adja, hanem felismeri és elismeri. Viszont az egyházi státuszt, mint jogi kategóriát és az ezzel járó konkrét kedvezményeket és támogatásokat az áll am adj a, mégpedig ésszerű okok alapt án, a társadatom java, a köztó érdekében. Tehát attól, hogy valakinek nincs egyházi jogi státusza, attól még korlátlan a valtásszabadsága, mert – az alkotmány határain belül – olyan kultuszt tatál ki, amityet csak akar. De ebből nem következik, hogy egy tegnap kitalált valtási kísérletnek pontosan olyan kedvezményeket kellj en biztosítani, mint egy sok évszázados, nagy társadalmi támogatottságú, intézmények tömegét fenntartó történelmi egyháznak. Tomka Miklóstól haltottam egy tatáló hasontatot azoknak az áll áspontj áról, akik azt mondj ák, hogy „ez is vall ás, az is vallás, tehát azonos jogi kategóriát és azonos támogatást kell biztosítani”. Ez pontosan olyan abszurditás, mintha azt

mondanák, hogy közlekedési eszköz egy utasszállító repülőgép és közl ekedési eszköz egy bicikli is, ezért azonos jogszabályoknak kell vonatkozni mind a ketlőre. Nyilvánvalóan lezuhanna az a repülőgép, amelyik a KRESZ szabályai szerint próbálna repülni, és őrültség lenne a biciklistákat a légi közlekedés szabályainak a belartására kényszeríteni. Mind a ketlő közlekedési eszköz, de egész egyszerűen más valóság. Ugyanúgy más valóság egy sok évszázados törlénelmi egyház a maga hívőtömegeivel és intézményrendszerével, és egészen más egy tegnap kitalált vallási kísérlet.

Sajnos – pártpolitikai elfogultságok miatt – meghiúsult a törvénynek a minimális módosítása is, hol ott alkotmányjogászok, vallásszociológusok bevonásával a legvégső kompromisszumig elmenő törvényj avaslatot készítettük el. Bár két dologban azért már kezdett kialakulni a konszenzus: az egyik az, hogy ne bármelyik megyei bíróságnál lehessen bej egyeztetni, hanem csak a fővárosi bír óságnál, ahol olyan bíró van, akinek legalább elemi ismeretei vannak a tárgykörben, a másik pedig az, hogy a hitvallást be kelli en nyújlani a bei egyzéshez. Nem azért, mintha az áh lam minősíteni akarna teológiai tételeket, hanem azért, hogy elbírálhassa – tekintélyes teológusokból, filozófusokból, vallásszociológusokból álló szakértői grémium segítségével – hogy egyáltalán vallási jellegű-e az a tevékenység, amelyre az illető az egyházi stálusz bei egyzését kéri.

Még egy zárój eles megj egyzést hadd tegyek ezzel kapcsolatban. Az akkori ellenzék, a mostani kormánypártok állandóan az amer ikai modellre hivatkoznak. Ezt két szempontból sem értem. Először is az Egyesült Államokban sem úgy van, mint ahogy az itleni liberálisok mondi ák. Nekem volt ugyanis alkalmam végignézni az Egyesült Államok különböző államaiban, hogy hogyan működik ott az egyházak finanszírozása, és egyáltalán nem úgy van, mint ahogy ezt itt beállíti ák. De van egy dönlő különbség: az Egyesült

Államokban nem volt Rákosi Mátyás, de még II. József sem. Tehát egészen más mind az inlézményrendszert működtető vagyoni, mind a társadalmi sziluáció. Ezenkívül pedig, akik állandóan az amerikai modellre hivatkoznak, azok elfelejtik, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unióba kérte a felvételét, nem pedig az Egyesült Államok tagállamai közé. Következésképpen nem az amerikai, hanem inkább az európai országok szisztémáira kellene figyelni, amik ugyan eléggé különbözőek, de egyben azért bizlosan van közös vonásuk, éspedig abban, hogy mindenütt figyelembe veizik azt, hogy az adott egyház a törlénelem soián mennyiben járult hozzá annak a nemzetnek a szellemi, kulturális gazdagodásához.

Noha szorosan véve nem egyházpolitika, hanem inkább egyház-diplomácia, de nekem személy szerint a leglöbbet az jelentette, hogy szerepem lehetett abban – eszközszerű szerep, mert az vollaképpen a Szentlélek műve – hogy 2000. augusztus 20-án a Szent István-bazilika előtt I. Bartholomaiosz Konslantinápoly egyelemes patriarchái a -egyetemünk díszdoktora – bej elentette, hogy a bizánci Szent Szinódus szentnek ismeri el a mi Szent István kiiá-lyunkat. Erie, hogy egy az 1054-es egyházszakadás után Nyugaton kanonizált szenlet ellsmerienek Keleten, vagy egy keletit Nyugaton, ilyenre nem volt precedens. Így az egyházszakadás óta Nyugat és Kelet ellő közös szenti e: Szent István kiiály. A magyar kereszténység ezzel újabb szolgálatot tett az egyelemes keieszténységnek, hűen ahi hoz a tör lénelmi küldetéséhez, hogy Magyarország, noha egyértelműen a Nyugat része, még is híd a Ke let fe lé. A mi keresztény ősei nk ezer évvel ezelőtt az egyházszakadás bűnével elszakították Kriszlus varratlan könlösét. És itt és most, ezer évvel később, a Magyar Millenniumkor, Budapesten tettünk egy öltést, hogy összevarrj uk azt, ami akkor elszakadt. És – Balog Zollán nagyliszteletű úrial, akinek kulcsszerepe volt abban, hogy a magyar modell valósággá

válhatott – az ökumené jegyében olyan szimbó tumokra is figyeltünk, mint hogy a Bizánci Patriarcha és Sodano bíboros, pápai legátus a Szilágyi Dezső téti református tempt lomban tatálkozott, ktfq ezve ezzel hazánk történelmében és életében a kereszténység mindhárom ágának – a katolikusságnak, az ortodoxiának és a protestantizmusnak -meghatározó szerepét.

A magyar modell ihtetettsége vatóban Szent Istvánra megy vissza, akinek az egyházpolitikai tanulságát – ha szabad ezt a szót használnom – tatán így lehet összefoglalni: ami jó az egyháznak, jó az országnak, és ami jó az országnak, jó az egyháznak.

Nos, így érkeztünk el 2002-höz, ahol az én zárómondatom az Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetői székében a balliberális kormány egyházügyi iltetékesei feté ez volt: van egy francia mondás, amit mindig tartsanak szem előtt, amely szerint: aki az egyházba harap, annak előbb-utóbb kitörnek a fogai. Nos, egy idetg csend volt, a kort mányprogramban egy árva érdemi mondat nem volt az egyházpolitikáról, és noha Szalay István áltamtitkár úr lassan egy éve ígéri, hogy elkészíti az egyházpotitikai progt ramj át a kormánynak, eddig mindössze annyi derült ki belőle, hogy a „Kenyeret és békét” címet viselte volna, de ebből egy sor sem készült el, és úgy tűnik, hogy már nem is fog. Ebből viszont az a probléma adódott, hogy mivel a jelenlegi kormánynak nincs egyházpotitikai programi a és nincs normatív egyházpotitikai személyisége, ezért bizonyos képviselők a safi át privát ötletetket és elfogultságatkat úgy tudj ák beállítani, minthogyha az kormányálláspont lenne, és ebből következnek azok az ámokfutásszerű dolgok, amiknek tanúi lehetünk.

Nagyon fontos látni és láttatni: nem pénzkérdésről van szó. Bár bizonyos médiaorgánumok úgy próbálj ák beállítani, hogy az egyház egy olyan intézmény, amit csak a saját finanszírozása érdekel. Az igazság az, hogy nem pénz-

ről van szó, Isten országa nem pár százmillió forinton múlik. A vall ásszabadságról van szó. Hogy mennyire nem pénzkérdés a vila lényege, azt hadd támasszam alá azzal, hogy a történelmi egyházak nem tiltakoztak a költségvetési törvény megismerésekor. Akkor baiokkos mondatokat hallottunk kormányzati rész iől, hogy menynyire nőtt az egyház támogatásának költségvetési összege. Ezzel szemben a helyzet az, hogy csak ott nőtt ez az összeg, ahol a polgári kormány idei én törvényileg és szeriődésileg ezt biztosítottuk, és ezt hajtotta végre a jelenlegi kormány. De mindenütt, ahol diszkrecionális joga volt, ott bizony csökkent. Hogy hol nőtt? Például a hitoktatás területén. Miért? Mert kikötöttük törvényben és a szerződésekben, hogy a hitoktatói bért az átlagos pedagógus bér alapi án kell megállapítani. Tehát ha nő a pedagógusbér, akkor automatikusan nőnie kell a hitoktatási pénznek is. Nőtt az ingatlanrendezési pénz is. Egy fillérrel sem nőtt jobban, mint amennyivel az infláció emelkedett. Nőtt az egyszázalékos költségvetési keiet, de azért, mert mi 0,5-ről 0,8-ra emeli tük a kiegészítés mérlékét. Viszont minden olyan teiüle-ten, ahol a kormány dönthette el, hogy ad vagy nem ad, ott bizony csökkent, például az egyházi műemlékek rekonstrukciós kerete négymilliárdról egymilliárdra csökkent. Ha mindent összevetek, akkor azt kell mondanom, hogy az egyházi feliőoktatási beiuházási keiet a felére csökkent. A szociális és egészségügyi beruházási keret megszűnt. Nem is beszélve a megfojtott Széchenyi-tervről, amiben jócskán voltak egyházi célok. Sorolhatnám ezeket, de talán nem lenne szerencsés. Látható, hogy ahol végrehajtotta a jel enlegi kormány a polgári kormány szerződé-selt és az állalunk hozott törvényeket, ott nőtlek az összegek, azokon a területeken pedig, ahol diszkrecionális joga volt, ott csökkentették. Ebben a tekintetben a törlénelmi egyházak nem tiltakoztak. Tehát nem pénzről van szó. Akkor miiől? A vallásszabadság kérdéséről. Két ilyen terület

van, ahol komoly konfliktusra került sor: az egy százalék kérdésében, és a szociális törvény módosításának a tekintetében.

Ahhoz, hogy az egyszázatékos probtémát pontosan meg tudj uk ragadni, ahhoz 1997-ig vissza kell lépnünk az időben, amikor az egyszázalékos modell bevezetésére hivatkozva megs züntették a hitéleti támogatást, sőt akkor még a hitoktatás állami finanszírozását is. Ez a konstrukció eredetileg úgy nézett ki, hogy mindenki annak az egyháznak utalhat a a safi át személyi jövedelemadót a egy száza tékát – mármint csak az, akinek annyi jövedelme van, hogy szja-fizető -, ametyiknek óhajtta, és ezt az áltam az összes szemétyi jövedetemadó 0,5%-áig kiegészíti. A ’97-es tört vényben még úgy volt, hogy ebben az egyszázalékos konstrukcióban az egyházak és a társ adalmi szervezetek egyben voltak, amiben az az abszurditás, hogy kütönböző vatóságokat gyömöszölnek egy skatulyába. Én tisztetem a társadalmi egyteteknek a szerepét, de más műfaj egy tárt sadalmi egyesület, és más egy egyház. Ezeknek így, egy skatulyában, az az üzenete, hogy: van, aki bétyeget gyűjt, van, aki horgászik, és van, aki katotikus. Akkor egyházi tiltakozásra sikerült elérni, hogy kükön lett egy százalék az egyházaknak, és egy százakék a tártadalmi egyetütetek-nek. És azt hallgattuk, hogy ez mityen európai szisztéma, ez az olasz modellnek az átvétele. Nos, ez nem az olasz modellnek az átvétete, az olasz modell irányába mi mozdultunk el. A kütönbség a kettő között az, hogy Olaszországban úgy működik a rendszer, hogy az olasz áll am beszedi az országban a személyi jövedetemadót, majd ennek 0,8%-át olyan arányban osztt a szét az olaszországi egyházak – megjegyzem, az olaszországi történelmi egyházak, és nem mindenféle tegnap kitalált valtási kísérlet és álegyház – között, amityen arányban az áltampolgárok véteményt nyilvánítanak. Tehát Olaszországban a nyugdíj as néninek a vokta filtérre ugyanannyi eurót jetent az egyházának,

mint egy nagytőkésé. Nálunk ez nem így van, hiszen kizárólag csak az szja-t fizetők utalhatj ák át adój uk egy százalékát, tehát mindazok a honfitársaink, akik nem szja-fizetők, így hárommillió nyugdíias, az összes földműves, a nagycsaládosok és a fiatal pályakezdő értelmiségiek, részben vagy egészben ki vannak zárva abból a lehetőségből, hogy egyházukat ilyen módon támogassák, puszlán jövedelemviszonyaik alapján, csak azért, mert nem szja-fizetők. További szociológiai tény, hogy amíg a tegnap kitalált vallási csoportok tagi ai zömmel aklív korúak, addig azoknak az egyházaknak a tagsága, amelyek emberöltők óta lélez-nek, azok aklív-inaktív kiegyenlítettséget mulatnak. Mai gyarul ariól van szó, hogy mivel a nyugdíiasok eleve ki vannak zárva, ez a sziszléma a kalolikus és relormátus egyházat sújti a, a szeklákat meg pénzeli. Tehát a magyar szisztéma, el lentétben az olasz modellel, nem egy egyház tényleges támogatottságát mulatia, hanem puszlán a pén zes rélegek állal kedveltségét.

Éppen ezért mi azt mondtuk, hogy ez így nem igazságos. Rendben van, maradj on meg az, hogy az szja-fizetők annak az egyháznak utalhassák egy százalékukat, amelyiknek akarják, de a kiegészítést (amit mi 0,5%-ról 0,8%-ra emeli tünk) ne az szja-rendelkezők alapián osszuk el, hanem a népszámlálási tények alapj án. És pedig azért, mert a népszámláláskor 9 millió ember nyilatkozott vallási hovatartozása vonatkozásában, és több mint a telj es lakosság háromnegyede megj elölt felekezetet. A népszámlálás fekete-fehéren megmutatta (nem véletlen, hogy mind szekularista, mind szektás részről mindent megpróbáltak, hogy megfúrj ák magát a kérdés fellevését), hogy Magyarországon van 7,5 millió olyan ember, aki önmagát a három keresztény törlénelmi egyház valamelyikéhez tartozónak deklarálta. Tisz tában vagyok vele, hogy ez a 7,5 millió ember nem mind az apostoli hit oszlopa, de egy dolog kétségtelen tény, hogy a legerősebb identifikációs tényező Magyarországon a történelmi

egyházakhoz való kötődés. Ebben az értelemben Magyarország nemcsak történelmileg, hanem szociotógiai értekemben is keresztény Magyarország. Akkor is, ha ez egy hangos politikai kisebbségnek nem tetszik. Nyilvánvaló, hogy ez sokkal pontosabb szám, mint az, hogy négy-egész-valahány millió szja-fizetőből alig több mint félmillió jetölt meg fete-kezetet. Tehát, amíg a jetentegi kormány csak a jobban szituáltak, a gyakortatban pusztán félmillió ember véteményé-re kíváncsi, addig a mi szisztémánk a népszámlátási adatok alapt án minden magyar áltampolgár véteményére figyetem-mel van. Nem nehéz betátni: a 7,5 miltió sokkal pontosabban mutatta a társadatom valtásos tagozódását, mint a 0,5 millió. Nem beszélve arról, hogy ez az egész egyszázalékos szisztéma a hitéleti támogatást váltotta ki. Márpedig hitélete annak is van, aki nem szja-fizető. A hitélet és a vagyoni helyzet nincs összefüggésben. Ezért nemcsak igazságtalan, de telj esen értelmetlen is, hogy kizárólagosan az szja-fizetőkhöz kössük az egyház-finanszírozásnak az egyik leg-hangsútyosabb elemét.

A jetenlegi kormány önkényesen, a két legnagyobb egyház tiltakozása eltenére megváltoztatta az áltatunk hozott, a kiegészítést a népszámtátási adatok alapt án elosztó törvényt, és ezért kénytelen voltam az Alkotmánybírósághoz fordulni, mégpedig három érvvel. Az első az, hogy a törvény megváltoztatása sérti a katolikus és református egyház közj ogi várományát. Mégpedig azért, mert volt egy elfogadott törvény, amely a népszámláláshoz kötötte volt na a kiegészítést. Erre az egyházak felkészültek, mivel ez 2003. január l-jén lépett volna hatályba. Ezt a jetentegi kormány 2002. december 31-ével megszüntette. A Bokroscsomag idej én az Alkotmánybíróságnak volt már egy precedens jeltegű döntése, amely kimondta, hogy ha van egy elfogadott törvény, amelynek a kedvezményeire természetes vagy jogi személyek felkészültek, akkor azt nem lehet úgy megváltoztatni, hogy legalább egy költségvetési éven

keresztül ne valósult volna meg. Itt pontosan ez történt. A másik: nemzetközi szerződés megsértése, hiszen az 1997-es valikáni megállapodás előlrta azt, hogy a felek négy év múlva átlekintik a tapasztalatokat, és ponlosíti ák a szerződésben foglaltakat, nyilván, ahogy az élet vállozik, úgy szükséges ennek a finomítása, precizírozása. Ez meg is történt, a magyar-vatikáni vegyes bizottság ker etében ezt a kérdést is megtárgyaltuk, én a kormány felhatalmazása alapj án, a nuncius úr pedig a Szents zék nevében ezt a jegyzőkönyvet aláirtuk. És hogy ez nemcsak szándék, nemcsak egy papírdarab volt, azt bizonyítj a, hogy ennek alapj án a polgári kormány támogatta a népszámlálási adatok alapi án törlénő módosítást, és az országgyűlés ebből törvényt alkotott. Így a Magyar Köztársaság és az Aposloli Szentszék közötti megállapodást negligálta a szocialista-liberális kormány a mostani törvénymódosításával, ezért állítom, hogy ezzel nemzetközi szerződést sérlett. Az alkotmányosság követelménye pedig kifej ezetten tiltja azt, hogy bármilyen belső jogszabály ellentétben állion nemzetközi szerződéssel. De a legfontosabb a harmadik érv, az, hogy diszkriminatív. Hiszen például hárommillió nyugdíj ast egy tollvonással kizár abból a lehetőségből, hogy alkotmányos jogával élhessen. Hiizen ez a támogatási forma, az egy százalék és annak a kiegészítése, végül is egy áll ami adóbevétel átengedése. Közpénzről pedig csak az állampolgári jogegyenlőség alapi án lehet dönteni. Na most, hogyha a jövedelemviszonyai alapján a társadalom nagy részét kizárják ebből a jogból, akkor ez olyan, minthogyha cenzushoz kötnék a vál asztój ogot, vagy bevezetnék a virilizmust. Ezért tehát súlyosan diszkriminatív.

Még egy gyakorlati szempontot is említenék zárói elben, amire a sajlóban külön is fölhívtam a figyelmet, nevezetesen arra, hogy ez a szisz léma egy soha nem lá lott eklézsia-biznisznek a veszélyét rejli magában, amelyet az etno-bizniszhez tudok csak hasonlítani. Mondok néhány konkrét

példát. Nem akarom Önöket számokkal terhelni, csak érzékeltetésül emtítem: ha ugyanezt a kiegészítő támogatást a népszámtálási adatok alapt án osztom vissza, akkor egy emberre 882 Ft jut. Ha ezt az szja-rendelkezők alapt án osztom vissza, akkor 12 496 Ft. Ehhez jön, hogy Magyarországon ir-reátisan könnyű egyházat alapítani, voltaképpen semmi sem kell hozzá. Ráadásul minden ilyen tártukat automatikusan jogosult arra, hogy miután az „egyházát” bejegyezték, annak átutalhassák az egy százalékot, és minden egyes rendelkező után megkapj a a kiegészítést is. Ezért, ha a népszámlálási adatok alaptán nézem, akkor például a Fény Lovagt ainak és Testvériségének Egyháza, miután 10 ember mondta a népszámlálásnál, hogy ehhez a tártulathoz tartozik, kapna kiegészítésként 8820 Ft-ot. Igen ám, de ha az szja-ren-delkezők alapt án számotunk, akkor már hogy, hogy nem, 79 ember utalta át az 1%-át a Fény Lovagt atnak és Testvériségének Egyházának, s így csak kiegészítésként ezután mintegy 1 miltió Ft-ot kap. Vagy nézzük a következőt: Emberi Lehetőség Független Szeltemi Rend Egyháza. Heten mondták a népszámtálásnál, hogy ide tartoznak, s így 6174 Ft-ot kapt nának. Ha az szja-rendelkezők, tehát a jetenlegi kormány szisztémáj a alapj án nézem, akkor hogy, hogy nem, már 33-an utalták ide az egy százatékukat, és ebben az esetben azért félmillió forintot csak felmarkolnak. Az Életenergia Közösség Független Szellemi Rend Egyháza esetében egyetlenegy ember sem volt, aki a népszámlálás során ide tartozónak vallotta volna magát, következésképpen nem is kapnának ezen az alapon semmit. Eltenben, csodátatos módon, amikor az szja-rendelkezés volt, akkor az Életenergia Közösség Független Szellemi Rend Egyháznak 65-en utalták az egy százalékukat, és ily módon azért 812 288 Ft-ot fölvesznek csak kiegészítésként, plusz még egy egész szép summát, hiszen még az egy százatékukat is visszakapt ák. Tehát miután irreálisan tág tere van a fiktív egyházalapításnak, következésképpen, ha vataki alapít egy ilyen fiktív egyházat,

és utána rábeszéli a haveri alt és a rokonságát, hogy az egy százalékukat ide utali ák, akkor igen komoly összeget tud kivenni – minden elszámolási kötelezettség nélkül – a rendszerből. Amivel két probléma van: részint nyilván nem ez volt a jogalkotó szándéka, hiizen ezzel végeredményben közpénzeket csakliznak el, részint pedig a valódi egyházaknak járó keretet ezáltal csökkentik. Ha pedig ez tömegessé válik – és miért ne válna – akkor ennek már komoly anyagi tehertétele is lehet.

Meg kell mondanom, hogy én személy szerint soha nem lelkesedtem az egyház-finanszírozás szja-hoz kölésé-ért, mert bizonytalan hogy az egy százalék minek az egy százaléka. Hiszen minden egyházpolitikai szándéktól függetlenül, tisztán gazdaságpolitikai megfontolásból bármely kormány dönthet úgy, hogy az államháztartás bevételi oldalán növeli, mondj uk a társasági adót, a forgalmi adót, a vámbevételeket, vagy amit akar, és csökkenti a személyi jövedelemadót. Akkor ennek az egy százaléka már nem ugyanaz! Vagy bevezetnék a családi jövedelemadózást -amit én lelkesen támogatnék, mivel ez figyelembe veszi az eltartottakat is -, ami maga után vonná a személyi jövedelemadó-bevétel radikális csökkenését. Nem beszélve arról a szerencsétlen összefüggésről, hogy ha az állam – nagyon helyesen, és az egyház helyeslésével találkozva – családtámogatást épít be a rendszerbe, azzal hogy a gyerekek után adókedvezményt bizlosít, akkor ezzel végül is – akaratlanul – az egyház támogatását csökkenti, mert magát az összes szja-t, s így annak egyszázalékos átutalható és kiegészítő részét is csökkenti. Ezért mondlam én kezdettől, hogy jobb lenne a GDP-hez kötni, mert akkor együtt síi runk, együtt nevetünk, hiszen ha nő az ország gazdasági telj esítménye, akkor nő az egyház támogatása is, azon kívül ez a szisztéma manipulálhatatlan, és a mindenkori kormány gazdaságpolitikáj át nem terheli ilyen egyházpolitikai vetület. Nem ide tartozik, és erre most még nem is szeret-

nék bővebben kiiérni, de körvonalazódik a fei emben egy olyan további konstrukció, aminek a tekintetében jól használható lesz hosszú távon a GDP-s szisz léma. Ennek is el fog jönni az idej e.

Nézzük a szociális törvénynek a kérdését. Itt az a probléma, hogy azt mondj a a mostani módosítás: valój ában csak akkor alapíthat, tarthat fenn az egyház szociális inlézményt az alapellátás tekintetében, akkor kap erre finanszírozást, ha a területileg illetékes önkormányzattal megállapodik. Miközben a jelenlegi kormány is elismeri, hogy a 3100 valahány önkormányzatból 2000 önkormányzat semmiféle, vagy legalábbis nem elégséges szociális ellátást bizlosít. Így a polgármesteri hivatal mechanikusan megkapj a az államtól a lakosságarányos normatívát, azlán, ha a hivatal feléli, akkor feléli. Viszont, ha megállapodik az egyházzal, akkor ezt az összeget át kell adnia. Tehát érdekellentét van az ilyen felfogású és gyakorlatú önkormányzat és az alapellátást -például házi gondozást – bizlosító egyházi inlézmény köi zött. Már csak ezért is elfogadhatatlan az, hogy a törvény az önkormányzatok pillanatnyi hangulatának szolgáltati a ki az egyházi alapellátást, holott az egyházaknak alanyi joga, hogy akár szakellátást, akár alapellátást biztosítsanak, hiszen a vallásos emberek vallásszabadságából következik, hogy egyházi inlézményt vehessenek igénybe. Ezt nem lehet további fellételekhez kötni, nevezetesen az önkormányzatok tetszéséhez. Megmondom, hogy a legfőbb félelmem az, hogy ez bizony a trói ai faló lehet, mert ha itt át lehet törni az egyház alanyi jogát az intézményalapításhoz és finanszírozáshoz – ha ezt ma megcsináli ák a szociális intézmények tekintetében -, akkor holnap meg lehet csinálni az iskolákkal is. Gondolj unk bele: mi történik, ha az egyház csak akkor tarthatna fenn például iskolát, vagy csak akkor kapná meg az azonos finanszírozást, ha a területileg illetékes önkormányzat kegyeskedik hozzáj árulni? Remélem, hogy ez csak az én félelmem – adj a Isten, hogy így legyen -, de

potenciátisan benne van, hogy ez a módosítás a trót ai fató szerepét töltheti be.

Mikor szembekerülök ilyen esetekkel, mindig eltűnődöm azon, hogy miért jó az bárkinek is, hogy egyházellenes reflexektől vezérelve akadátyozza az egyház szolgáta-tát? Mert már csak pragmatikus megfontolásból az ateista embernek is az az érdeke, hogy öregségében, betegségében, hatálos ágyán olyan apáca ápolt a, aki Isten és ember iránti szeretetből erre tette föl az életét, mintsem olyan szo-ciátis otthoni vagy kórházi alkalmazott – nagy tisztelet a kivételnek -, aki azért csinálj a ezt a munkát, mert éppen nem tatált jobb áltást.

Van egy további probtéma is. A „bajszos püspök” int tézményének quasi visszaállítása. A bajszos püspök volt az a figura, aki az atei sta, egyházüldöző áll am komisz-szárj aként benn ült a püspökségen, és onnan machinált az egyház elten. Most anatóg módon vatami hasontóról van szó. Van ugyanis egy olyan munkakör, hogy ellátottjogi képviselő. Önmagában érthető, hogy van ilyen, hiszen itt krízishelyzetben lévő emberekről van szó, helyes, hogy ez az eltátott jogi képviselő figyeti az ő jogaik érvényesülését. Ez olyasmi, mint a kórházak esetében a bet egj ogi képviselő. Igen ám, de a törvény úgy csűri-csavart a a szöveget, hogy az egyházi intézményben dolgozó eltátottjogi képviselőnek a munkáltatóta nem az egyházi int ézményfenntartó lesz, hanem val amilyen formában az áll am. Hol ott az egyháznak is megvan az az intézményrendszere, ahol állami akkreditációval ilyen ellátott jogi képviselő munkatársakat képez. A jel en szisztémában az egyháznak még csak beleszól ása sincs abba, hogy az áll am kit ült et be az egyházi int ézménybe. Erre mondom, hogy ez bizony a bajszos püspök rossz eml é-kű figuráj át idézi.

Ennek az egész törvénymódosításnak akarva-akaratta-nul, tudva-tudatlanul, két nagyon keltemetlen sticht e van.

Az egyik az, hogy a civil szféiával helyezi egy szintie az egyházi inlézményeket. Összemossa az egyházi és a civil szférát. Megj egyzem, hogy ez a szabadkőműveseknek volt a klasszikus ötlete, hogy úgy lehet az egyházat relativizál-ni, hogy besorozzák egynek a civil szférába. És akkor van a Kalolikus Egyház, és vannak a filantróp egyletek, és a kettő egy kalegória. A bajizos püspök pedig ebben az újabb kiadásában is a legrosszabb bolsevik hagyományokat idézi. Az, hogy egy állami embert beültetnek egy egyházi intézménybe, ráadásul anélkül, hogy ebbe az egyháznak bármilyen beleszólása lenne, ez sérli az egyház autonómiái át. A Magyar Kalolikus Püspöki Kar az Alkotmánybírósághoz volt kénytelen fordulni, nemzetközi jogi vonatkozásban pedig Salamon László és Balsai István képviselő urakkal hármasban fordultunk az Alkotmánybírósághoz azzal, hogy mindez sérli a valikáni meglllapodást, ami egyértelműen rögzíti, hogy az egyháznak alanyi joga az intézményalapítás és a feladatarányos egyenlő finanszírozás, legyen az szakellátás vagy alapellátás. Nem privilégiumokat kérünk, hanem a diszkriminációk megszüntetését és alkotmányos autonómiánk tiszteletben tarlását.

De hogy ne a krilika legyen a végkicsengés, a megoldási lehetőséget is felvázolom, mert meg lehet találni a megoldást ezekre a probl émákra, és szerencsés lenne minél hamarabb meglalálni, mielőtt végképp elmérgesedik a helyzet.

Az egy százalék eselében van egy nagyon egyszerű és korrekt megoldás. Az egyeiületek vonatkozásában olyan elképzelés körvonalazódik – amit a hírek szerint a kormány is támogat -, hogy a telj es egy százalékot oda kell adni az egyesületeknek, tehát nemcsak azt a részt, amiről ténylegesen rendelkeztek az szja-t fizető polgárok. Diszkriminatívnak tűnik, ha az egyházak eselében ugyanez nem törlénik meg. Tehát az egyházak eselében is, ha a kiegészítés mértéke valóban az összes szja egy százalékáig lenne, akkor

minden további nélkül megtenne arra a költségvetési fedezet, hogy mindegyik egyház mondja meg, hogy a népszámlálási adatok alapt án, vagy az szja-rendelkezők alapt án kéri-e a kiegészítés elosztását. Ebben a pillanatban mindenkinek a kívánsága megvalósulna és gyakortatilag az alkotmánybírósági beadványok – pró és kontra – elvesztenék a jelentőségüket. Persze ebben a szituációban is álegyházak pénzeket tudnak elszélhámoskodni, de ez a kompromisz-szum még kezelhető, hiszen akkor legalább a katotikus és református egyház esetében a népszámlátási elosztás érvényesül, ami azért már összegszerűen olyan, hogy jóval reálisabb képet mutat, mintha pusztán az szja-rendelkezők szerint történne az elosztás. A javaslat Mádl Ferenc köztársasági elnök úrra megy vissza, és többek között az a nagy előnye, hogy nem jetent váltalhatattan költségvetési terhet, hiszen jetenleg is van egy bizonyos kompenzáció, ametyet legalábbis ígér a kormány a katolikus és a református egyháznak, mivel ők rosszul járnak az szja-alapú elosztással, amit persze csak egy évre garantálnak, de mégtscsak van egy ilyen ker et. Én azt mondom, hogy nem szer encsés megoldás önmagában sem egy ilyen kompenzációs toldo-zás-foltozás, hiszen tényteg rosszízű az, hogy vatakit kompenzálnak, de kütönösen furcsa, ha nem egy kisebbséget kompenzálnak vatamityen méltányolható okból – az egyébként jól működő rendszer kisebb kor rek-dót aként -hanem a társadalom abszotút többségét, jóval több, mint 7 millió embert. Mondt uk ki azt, hogy az egy százalék, vató-ban egy százalék, és akkor egyáltatán nincs szükség ilyen kompenzációs keretre, és mindegyik egyház nyitatkozzon, hogy az ő esetében metyik szisztémával számoltunk.

Pusztán a precizitás kedvéért emtítem, hogy a jetenlegi kormánypártok azzal támadták a népszámlálás alapú elosztást, hogy az sérti a statisztikai törvényt. Ez tévedés, mert akkor sértené a statisztikai törvényt, ha visszakereshető lenne, hogy X katotikus, Y református, Z meg izraetita. De

ezek összesített statisztikai adatok, tehát ez semmilyen módon nem sérti sem a statisztikai törvényt, sem az adatvédelmi törvényt, sem semmi mást.

A szociális törvény esetében pedig az lenne a megoldás a legsúlyosabb problémára, hogy ne több ezer önkormányzat pillanatnyi politikai hangulatának szolgáltassák ki az egyházi szociális alapellátást vállaló intézményeket – és ezzel az ott dolgozó és az ezt igénybe venni akaró ál lam-polgárokat -, hanem a minisztériumnak kellj en megállapodást kötni az egyházzal. Mindezt azért érezlem fonlosnak elmondani, hogy lássák, van a jelen pillanatban is olyan kompromisszumos lehetőség, amivel még rendezhetők ezek a probl émák.

Az egyház és pol itika tekintetében is szer etnék néhány gondolatsort kilejteni Önöknek, mert bizony ezek is bei lei átszanak a jelenlegi egyházpolitikai helyzetbe. Nagyon rossz ízű volt az, amikor Szalay István egyházügyi államtitkár neki támadt Veres András püspök úrnak, a Püspöki Kar titkárának, kilei ezve maga és kormánya rosszallását – és ez enyhe kifej ezés volt -, azért, hogy Mayer püspök úr augusztus 20-án milyen prédikációt mondott. Kérem szépen, nem tart ozik az áll amtitkár úrra, sem a kormányára, de még magára az áll amra sem, hogy egy püspök milyen prédikációt mond. Olyat mond, amilyet akar. Persze ennek is volt előzménye. Emlékszünk arra, amikor Gyulay püspök úr levelet írt a papságának, amelyben a csak önmagával foglalkozó szélsőséges liberális felfogástól óvta a híveket. Akkor nagyon éles támadás érte a püspök urat, hogy hogyan mert ilyen levelet írni. Hát először is, a püspök úrnak igaza van a levél tarlalmát illetően. Másodszor is, elmúltak azért már azok az idők – leg-alábbls remélem -, amikor egy pártközpontból akarlák

megmondani, hogy egy püspök milyen levelet írj on a papi ainak. Olyat ír, amilyet akar. Ezek után Horn Gyula ex-miniszterelnök azzal a kijelentéssel döbbentette meg a magyar társ adalmat, hogy ő tudj a, hogy a gyónt atószé-kekben Fidesz-propagandához kölik a feloldozást. El nem tudom képzelni, hogy Horn Gyulának milyen szei mélyes tapasztalata lehet a gyónás tekintetében… De akár van, akár nincs, az ember ilyet józanul nem mond. Mert ezzel végeredményben azt állíti a, hogy a Kalolikus Egyi ház a bűnbánat szentségének a kiszolgáltatását pol itikai feltételekhez köli, ez pedig azt jelenti, hogy szentségtöréssel és istenkáromlással vádoli a az Egyházat. Ezek után a Szocialista Egyetemisták Szövetsége még gyorsan rálett egy lapáttal, bej elentették, hogy figyelni fogj ák, hogy melyik templomban melyik pap, mikor, mit mond, és azlán meglesz ennek a következménye. Nagyon rossz történelmi tapasztalatokat idéz fel az a fenyegetés, amikor egy pártvezér azt mondj a, hogy az egyház ne merészelj en politizálni, és utána figyelteti, hogy politizál-e az ő fellogá-sa szer int az adott lelkész. Bizony, bizony ez a legsötétebb bolsevik és náci időket idézi, például amikor Adolf Hitler megüzente, hogy az egyház ne merészelj en pol iti-zálni, és utána a Hitler-jugenddel figyeltette, hogy melyik pap mikor, mit mond. Nem állítok persze direkt analógiát a kett ő között – már csak azért se, amit úgy lehet érzékeltetni stílszerűen Marxot idézve, aki azt mondta, hogy: „a törlénelem megismétli önmagát: egyizer mint tragédia és egyszer mint bohózat” -, de ilyen átélt évtizedek után kül önösen is érthető a vall ásos emberek felháborodása. Ezért nagyon font os egys zer s mindenkorra tisztázni, hogy a vallásszabadságból, az egyház autonómiái ából következően sem az egyházügyi államtitkárnak, sem pártpolitikusoknak, sem magának az áll amnak semmi köze ahhoz, hogy egy püspök vagy pap milyen préi dikációt mond.

Az egész vita hátterének a megvilágítására hadd kockáztassak meg egy gondolatmenetet. Évszázadok óta van egy bizonyos szembenállás az egyházias értelmiség és a szeku-larista érlelmiség között. A szekularista érlelmiség éwzá-zadok óta próbáli a kiszorítani hagyományos ellenfelét, az egyházias értelmiséget a politikai és a tánadalmi életből, mégpedig oly módon, hogy megpróbálj a relativizálni az egyház társadalmi tanítását. Mert ha az egyháznak nincs releváns társadalmi tanítása, akkor az egyházias érlelmiség-nek sincs politikai legitimációj a, ha pedig nincs politikai legitimáció, akkor le lehet minket söpörni a politikai élet színpadáról, akkor viszont nincs, aki megi elenítse az egyi ház társ adalmi tanítását, és az egyházat visszanyomták a sekrestyébe. Ezért állítom, hogy az egyházias értelmiség, és a hierarchia értelmében vett egyház nem kizárólag a közös hit és közös szervezet, hanem a közös érdek egységében is van. Mert az egyházias értelmiség számára az egyház társadalmi tanítása jelenti a legitimációt, és ennek a társadalmi tanításnak a reális megj elenítése az egyházias értelmiség által lehetséges. Ha viszont relativizálni lehet az egyház társadalmi tanítását, akkor kétségbe lehet vonni az egyházias értelmiség politikai legitimációi át, ha pedig kétségbe lehet vonni az egyházias értelmiség politikai legitimációj át, akkor nincs, aki megi elenítse az egyház társadalmi tanítását, köi vetkezésképpen az egyházat visszanyomták a sekrestyébe. Ez az az összefüggés, ami – hol bevallottan, hol ködösítve – az események mögött áll. Így érthető meg, hogy miért van az, hogy a legagyafúrtabb szlogenek manipulációival próbálj ák periférikusnak beállítani az egyház társadalmi tanítását és ezáltal elbizonytalanítani az egyházias érlelmiség társadalmi-politikai szerepvállalását.

Az egyik ilyen kedvenc szlogeniük: az, hogy „az egyház tartson egyenlő távolságot a különféle politikai párlok között”. Ezzel nemcsak az a probléma, hogy elég furcsa elvárás, hogy az egyház azonos távolságra legyen a keresztény

értékeket képviselni akaró és több-kevesebb sikerrel képt visetőktől, mint a kifejezetten egyházellenesektől, hanem van ennek egy ennél még abs zurdabb aspektusa is. Mit mondanak? Azt, hogy az egyház tartson távolságot. Tehát szerintük: az egyháznak keltene lesni, hogy mikor metyik párt éppen mit tatál ki, és a szerint sasszézni jobbra vagy balra, hogy mindig egyforma távolságra legyen a kül önbö-ző potitikai pártoktól. Ezzel szemben a vatóság pont fordított: az egyház a maga társadalmi tanítása alapj án sziklaszilárdan áll. És ehhez a szitárd ponthoz képest a kütönböző potitikai pártok szabadon közetedhetnek vagy távolodhatnak. Az egyház pedig ott, akkor, addig és annyiban működik együtt vatamely politikai párttal, ahol, amikor, ameddig és amennyiben keresztény értékeket képvisel. Ha ilyet képvisel, együttműködik, ha nem képvisel ilyet, akkor nem működik együtt. Tehát nem az egyház mozog a potitikai pártokhoz képest, hanem a potitikai pártok mozoghatnak szabadon az egyházhoz képest!

A másik ilyen lózungtuk az, hogy „az egyház ne potiti-zált on”. Mé tyen tisz telt Hölgyeim és Ura tm! Ki az egyház? Mi vagyunk az egyház, mindannyian! Tehát ebben a megfogalmazásban, hogy „az egyház ne politizálj on”, az is benne fogtaltatik, hogy mi – úgy, ahogy vagyunk – ne potiti-zálj unk. Vagyis, hogy ők monopol módon uralkodj anak a társadalmi és potitikai szférán. Ezzel szemben a vatóság megint fordított. Kétségteten tény, hogy a Katotikus Egyház kánont ogában, a Református Egyház zsinati határozattal -nagyon bölcsen – kimondta azt, hogy klerikusok, lelkészek nem váltalhatnak szerepet potitikai pártok vezetésében, és nem indulhatnak országgyűtési képvisető-választásokon. Igen, de ezt teológiai és lelkipásztori megfontolásból mondta az egyház, nem pedig azért, mintha bármiféte külső diktátumot elfogadna. Mert alkotmányossági szempontból nézve az egyháznak ugyanolyan joga van akár a potitikai véteményének is a kifejtéséhez, mint a társada tomban

működő bármely más jogi személynek. Egy papnak pontosan ugyanolyan alkotmányos joga a potitikai nézeteit kifejteni, mint nekem, vagy bármelyikünknek. Hogy az egyház ezt nem teszi, ezt teológiai és lelkipásztori megfontotásból következő önkorlátozásból nem teszi, nem pedig azért, mintha az áltamnak vagy potitikai erőknek a diktátumát elfogadná. Egyébként is: ha egy pap direkt pártpolitikai vit zekre tévedne, az egyes-egyedül a püspökére tartozik, nem pedig a pártokra vagy az áltamra. Nagyon fontos ezt a distinkciót megtenni!

Az egyház társadalmi tanítása része a teológiának. A szo-ciátis enciklikák, az egyház társadalmi tanítása, mint a teológia része: a szószékről hirdethető és hirdetendő. Ismerj ük az egyház tártadalmi tanítását: pertzonalitás, szotidaritás, szubszidiaritás, közt ó, igazságosság, ami által az egyház a személy védelmében, a közösségek védelmében, a teremtés rendt ét tükröző természet rendt ének megtetelően, az embernek éppen a lényegét megadó transzcendenciára való nyitottságának a hangsúlyozásával, a kinyitatkoztatás fényében a keresztény bölcselet segítségével felvázolj a a maga társadalmi tanítását. Ez a teotógiai része. Ez a papság feladata. Az egyház társadalmi tanítása nem azonos egyetten politikai párt programjával sem. De az egyház pontosan tudt a, hogy minden társadatomvízió, minden politikai program végső soron a mögötte áltó emberkép függvénye. Ha ez egyoldalú, akkor az erre épülő társadalom is a telj es ember kibontakozását megcsonkító, emberiteken lesz. Ezeknek az új-pogány mítoszok alapt án vató kísérteteknek szomorú illusztrációt a a XX. szátad története. És tanulsága az is, hogy az istentelen rendszer embertelen és az embertelen istenteten, tehát nekünk, vitágban élő keresztényeknek a feladatunk az, hogy az egyház társadalmi tanításának a fényében, a lelkitsmeretünk alapt án, ezt a társadalmi tanítást konkretizálva – az adott társadalom adott szituációj ának kihívásaira vátaszt adva – megvalósítsuk.

Befetezésül Platónt idétem, aki azt mondotta: „Ha a bölcs és becsütetes polgárok lemondanak arról, hogy maguk irányítsák a potisz életét, akkor az lesz a büntetésük, hogy ostobák és gazemberek fognak uralkodni rajtuk.”

Köszönöm, hogy meghallgattak!

(Elhangzott: a „Haza a magasban” előadás-sorozat keretében, a Szent István Társulatnál, 2003. március 31-én)

 

„Nagyon érdekes és logikus képet kaptunk arról az egyházpolitikáról, amelyet az államtitkár úr eddig is képviselt, és amely öröm számunkra, hogy jelenleg is képvisel.”

 

Dr. Erdő Péler esztergom-budapesti érsek, prímás zárszavából

---

II. A politika lövészárkában

 

INTERJÚK, CIKKEK

---

RENDHAGYÓ SZEMÉLYES BESZÉLGETÉS SEMJÉN ZSOLTTAL

 

– Önt tartják a keresztény oldal filozófiaikig legfelkészültebb, nyelvi kifejezéseiben pedig a legerőteljesebb képviselőjének. Egy elemző azt írta, hogy nyelvezete Aquinói Szent Tamás és Rejtő Jenő szerencsés ötvözete.

– Érdekes meg l átás. Az intellektuális becsü letesség követeli meg a ponlos filozófiai megilapozást, a politikai szempont pedig azt, hogy ezt bárki állal könnyen megragadható és átélhető, plaszlikus módon fogalmazzam meg.

– Honnan ez a vitakészség? Talentum vagy tanulás?

– Nyilván mindkettő szükséges. A tanulás tekintetében mindig hálás leizek az Alma Malernek, a Hittudományi Akadémiának. Fila Béla prolesszor úr dogmatika órái között volt egy óra, amit disputának nevezett. Minden hallgató szemeszterenként felkészült egy gondolkodóból – sokszor olyanból, aki részben vagy egészben szemben állt a katolikus tanítással -, oly mérlékben, hogy végigolvasta a művelt, tanulmányozta a viláit, mintegy beleélte magát az illető gondolatvilágába, így annak belső logikáj ából olyan kérdésekben is ki tudla következtetni az állásponti át, amilyen kérdésben nem is volt kilejtett állásponti a. Majd en nek a gondolkodónak a nézeteit meg kellett védenie a professzorral és az egész évfolyammal szemben. Ez a disputa óriási élmény volt és óriási tanulság. Réizint azért, mert megtanított belehelyezkedni olyan gondolkodásmódba is, ami nem az enyém, sőt akár ellentétes az enyémmel, így adott egyfajta nyitottságot, részint mert felkészített olyan vilatechnikára, amiben ki lehetett próbálni a különböző gondolatok érvanyagát, meggyőző erej ét.

– Hogyan kapcsolódik mindez a politikához?

– Például úgy, hogy Nyíri Tamás filozófia professzorom olyan mélységben ismertette meg velünk Marxot (és nem

a marxizmust), hogy a keresztény-marxista vitában – amit ő szenvedétyesen űzött – felkészültebbek legyünk Marxt ból, mint a marxisták. Marxon ugyan túllépett az idő, de mindennek hasznát vetzem nap mint nap a potitika löt vészárkaiban is, mert akkor tudok ellenfeleinkkel vitatkozni, ha kipróbátom nem csak a sat át, de az eltenfelek érveinek is az erej ét, mind az igazságtartalom, mind a meggyőzőerő tekintetében. A széls őbaltól a libertíniánuson át a szélsőj obbig ki kell próbálni, mintegy betehelyezkedve a felfogásuk belső világába, logikát ába, nyelvezetébe. Csatá-domat és ba táta tmat rettenetesen fel tudom idegesíteni, amikor rajtuk próbátom ki ezeket, mint ahogy az ember kipróbál egy új kardot, hogy milyen a fogása, hogy lehet vele suhintani, stb. Bizonyára ketté állna füte annak, aki kihallgatná, hogy miket mondok ilyenkor… De aki nem vállalt a ezt a szeltemi ka tandot – akár olyan nézetek tekintetében is, amitől zsigeriteg irtózik – az nem ismeri meg az ellenfél belső logikáj át, és nem fogj a tudni kiszámítani a következő lépését, érveit, nyelvi erej ét, szugesszióját, tehát végeredményben azt kockáztatj a, hogy alulmarad a rábízott értékek és érdekek védelmében. Aki nem próbálta ki jó alaposan az eltenfél kardt át, az nem fogt a tudni igazán használni a saj át pajzsát.

– Azt még ellenfelei is elismerik, hogy a magyar közéletben egyedülálló következetességről tett tanúbizonyságot. Összefoglalná röviden, hogy végül is miért csinálja mindezt, mi a célja?

– Regnare Christum volumus. Azt akartuk, hogy Kriszt tus uralkodj ék.

(Hungaria Christiana, 2000. júl ius 31., Loyolai Szent Ignác ünnepén)

 

PÉLDA NÉLKÜLI PILLANAT

 

 

Szent István és Hierotheosz keleti kanonizációja

 

– Példa nélküli egyháztörténelmi pillanatnak lehetünk tanúi, amikor az ortodox egyházfeje egy katolikus szentet – a mi Szent Istvánunkat – fogad el sajátjának. Ilyen eseményre a nagy egyházszakadás, 1054 óta nem volt példa, jelentősége a katolikus-ortodox párbeszéd szempontjából szinte beláthatatlan – nyilatkozta Semjén Zsolt, a kulturális tárca egyházi ügyekért felelős helyettes államtitkára az Új Ember katolikus hetilapnak I. Bartholomaiosz, Konstantinápoly egyetemes pátriárkájának magyarországi látogatása előtt.

– Őszentségét, I. Bartholomaioszt egy éve hívlam meg Konstantinápolyban, Orbán Viktor miniszterelnök úr nevében. Konslantinápoly egyelemes patiiarcháia ellogadta a meghívást, és augusztus 20-án a baiilika előtt celebrált szentmise keretében Angelo Sodano bíboros pápai legátus jelenlétében jelenti be a kanonizációt.

– A Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Szent Szinódusa két kanonizációs határozatot hozott.

– Valóban, Szent István kiiályunkat és Hierotheoszt, a honfoglalás utáni Kárpát-medence első térítő püspökét emelte a szentek közé. Szent István személye mintegy szim-bolizália a keleti és nyugati egyház békés együttélését, hii szen ő alapított és támogatott biiánci kolostorokat így a veszprémi görög apácakolostort, ahol a koronázási palást is készült, és nagyszerű templomot emelt Konstantinápolyban.

Hierotheosz volt az a püspök, aki megkeresztelte Saroltát, Szent István édesanyj át. A magyar kereszténység alapja Hierotheosz Bizáncból indult missziój a, amelynek folytatása és betetőzése a nyugati missziók Szent István nevéhez kapcsolódó tevékenysége. A két magyarországi keresztény hagyomány, a bizánci és a római évszázadokon keresztül harmonikusan élt együtt, s az ors zág gör ög

műveltségű monostorai folytatták spirituális és kulturális küldetésük telt esítését a túlnyomórészt már latin környezetben is.

– Különösen szép gesztusa a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátusnak, hogy mindkét szent ünnepét – figyelembe véve a magyar katolikus hagyományt – augusztus 20-ára tette. Ön is folytatott ennek érdekében tárgyalásokat?

– Kereszténységünk botránya, hogy „elszakítottuk Krisztus varratlan köntösét”. Hátát adok Istennek, hogy összevarrásáért magam is tehettem egy öltést. Azt gondolom, hogy mindez – ami a vitág figyelmét is hazánkra irá-nyítj a ezekben a napokban – nem kizárólag a magyar katolikusoknak és ortodoxoknak, hanem minden kereszténynek fontos.

(Új Ember, 2000. augusztus 20.; Az interjút készítette: Csallóközi Zoltán)

 

ELŐSZÓ

 

 

Tempfli József nagyváradi megyés püspök könyvéhez

 

Életében legendává vált. Aligha van olyan Egyházzal s Nemzettel sorsközösséget vállaló és megélő ember ideát és különösen odaát, akinek Tempfli püspök nevének említésére ne jutna eszébe számos – az évek során szájhagyomány által szinle irodalmi formára csiizolódott – történet: egy abszurd kor abszurd helyzeteiben véglelenül szelíd, de a végsőkig következetes és konok küzdelme a szekuritátés gonoszsággal és a büiokrata packázással; vagy egy-egy személyes emlék, ahogy a püspöki hivatalnak használt régi kanonokházban – a román állam állal bilorolt püspöki palota árnyékában – zavarba ejlő természetességgel sai át kezűleg szolgált fel a hozzá bekopogtatóknak.

Miben áll Tempfli püspök tempflipüspöksége? Mi a sajátos lényege személyiségének sub specie aeternitatis? Az, hogy az ő váradi püspöksége nem csak abban áll, hogy egy személy hivatásként hordoz egy kegyelmi és történelmi tényt, hanem hogy ez a személy, Tempfli József habituálisan azonosult, mintegy eggyé vált a nagyváradi püspökség kegyelmi és törléneti tényével, annak minden kihívásával és karizmáj ával. És ebben áll a titok, amit soha nem érthet meg a szekuritátés gonoszság és a büiokrata packázás evilági/alvilági logikái a: ezen a kicsi, töiékeny emberen hogyan törhetett meg a magát mindenhatónak képzelő és hirdető ügynök-propaganda-erőszak gépezet? Úgy, hogy Ceausescu retlegett terrorgépezetével szemben Tempfli József valóban szinte semmi. De Tempfli József és az Islen minden, amivel szemben Ceausescu és rendszere semmi.

Jézus a Jó Pászlor, akinek meghallott hívószavára és elfogadott ajándékaként Tempfli József Nagyvárad megyés

püspöke – egész személyiségének karakterét megadó módon – jó pásztora Isten váradi nyáj ának. Miben áll Tempfli püspök jópásztorságának lényege? A jó pásztor nevén szólítva szetídíti a juhokat, kosokat és bárányokat, tiszta fo^ rásból itatt a és zöld lege tőkre vezetve dús fűvel eteti, és élete árán is védi rabtótól, farkastól. Pontosan ezt tetzi Tempfli püspök. A nevén szótítás és szetídítés lelki, papi szolgálatának akár csak jelzésszerű felvázolása is szétfeszítené egy előszó tertedelmi korlátait; hasontóképpen az a reátis lehetőségeket messze meghaladó napról napra vató „kenyérszaporításos” csoda, ahogy a maga szűkösségéből gondoskodik magyar, román, cigány szegényekről, kiszolgáltatottakról, nyomorgókról. Ezért csak a harmadik aspektusról, nyátát a rabtóktól és farkasoktól védelmező pásztorról szólnék néhány szót.

A rabtó nem bocsátt a meg a megrabtottnak, hogy zsákmánya újra és újra emtékezteti: rabtott holmi, ő maga pet dig rabtó. Ezért akarta javainak elrabtása után eltabolni a megrabtott emtékezetét is, ezért akart a öntudatából, lelkéből is kiforgatni. Ezért az eltzakított és kifosztott magyar nemzetrész iránti patologikus gyűlölet, ezért a közel évszázados létekrabtás. Vannak ennek a lé tekrab tásnak – koronként változónak tűnő – primitív és kifinomult módszerei. Primitív a leplezetlen sovinizmus, ami egy nemzet – vélt érdekében – megtagadt a egy másik nemzet vagy nemzetiség létezési jogát. És vannak kifinomultabb módszerek: a – különben egy tőről fakadó – internacionatizmus és kozmopolitizmus, ami irracionálisnak, történelmi salaknak, illetve le-sajnátandó provinciális mucsatságnak sulykolta a nemzeti, nemzetrészi létet és kultúrát. Kell-e mondani, hogy ezen izmusok frázisai mögül újra meg újra kilóg a primitív sovinizmus lólába? Mindezeknek ellentéte a kereszténység egyetemessége, amely nem megfojtotta, hanem megnemesítésük-kel éppen lehetővé tette a nemzetek, kultúrák születését és kifejlődését a maguk soks zínű gazdagságában. Elég csak

arra a tényre gondolni, hogy minden mai európai nép nemzeti létében fiatalabb, mint az Egyház. Minden nemzet egyszeri és megtsmételhetetlen érték, egy-egy sat átos arc, egy-egy satátos daltam, Isten egy-egy gondolata. Senki sem ad-hatj a az egyetemes emberiségnek azt a gazdagságot, ami a magyarság, csak a magyarság, ami a románság csak a románság, ami a németség, csak a németség. Éppen ezért minden nemzet legalapvetőbb küldetése – éppen az egyetemes emberiség feté – hogy satát magát, sat átos kultúrát át megőrizze, kimunkálj a és felmutassa. Mert ez az az ajándék, amit ő, és csakis ő adhat az egyetemes emberiségnek. Isten az égi haza mellett földi hazát is adott nekünk. És valamiképpen az égi hazához is hűtten az, aki földi hazát ától dezertál. Ez az a keresztény fundamentum, ami megadj a a szeltemi alapt át Tempfli püspök he roikus életharcának a váradi és egyetemes magyarság megmaradásáért. Mert nem jó pásztor az, aki kegyes vallásgyakorlatokra korlátozza feladatát, amikor a rábízottaktól nemzeti létüket, kultúráj ukat, múlttukat és ezzel jövőtüket akart ák elrabolni. A létekrabtó hatalom bármely nemzetet sújtt a is, emberteten és istentelen – mert emberteten, ezért istentelen, és mert istentelen, ezért emberteten – amelynek eltene kell mondani.

Persze ilyenkor felüvölt a rajtakapottak farkaskórusa: „Ez politika! A püspök potitizál! Az Egyház ne merészelt en politizálni!” Először is: ez teotógia, mert az Egyház társadalmi tanításának hangsúlyos része a nemzetek és nemzetiségek jogai, s ez része a teológiának. Másodszor, ha emberi jogokat sértenek, akkor az ennek vató ellenemondás nem csak lehetőség, de kötelesség! A XX. század történelmében is hányszor volt ez a vértanúságig menő súlyos kö-te tesség!

Tempfli József alkatát tekintve a legbékességesebb, legszetídebb emberek egyike, s mégts – mint egykor Jet remiás prófétát – a kegyetlen történelmi szituációban rábízott küldetés az ellentmondás emberévé tette. Ő vállalta a

küldetést, s miközben emberileg szinte felőrlődött benne, Isten felr agyogtatta az emberi gyöngeségben a karizma erej ét, s ő eggyé vált a küldetéssel. S mint ahogy Jeremiásnak az Islen annak idei én ígérle és beleli esítette, úgy most Tempfli püspökre lehet alkalmazni az Írás igéit: „Ne félj tőlük, mert veled vagyok és megoltalmazlak (…) erős várossá teszlek, vasoszloppá és érclallá az egész ország ellenében. (…) Harcolni fognak ugyan ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok és megszabadítalak.”

Tempfli püspök nincs egyedül. Szervesen illeszkedik azok soiába, akiket Islen erdélyi, váradi, szatmári, temesi népének őrállóivá rendelt. Márlon Áron, Scheffler János, Bogdánffy Szilárd, Tőkés László és Tempfli József, ismert és ismeretlen, katolikus és protenstáns őrállók hosszúhosszú sora! Weöres Sándor írj a egy helyen: érdekes, hogy birodalmak, amiket szinle korlátlan fegyver, pénz, propaganda támogat, alig élnek túl néhány emberöltőt, a szerzetesrendek pedig örökök, noha csak egy-két imádkozó koldus alapította őket. Milyen mélységesen igaz ez a mi őrál-lólnkra, munkáiuk maradandóságára is! Hol van ma Ceausescu egyházüldöző, magyar- és emberellenes terrorrendszere? Kiszolgálóitól is vállalhatatlanként le- és megtagadva a törlénelem szemétdombi án! És hol van, akit üldözött? A pre-Ceausescu, Ceausescu és post-Ceausescu érák szenvedéselt túléli ez a nép; Márlon Áront, Erdély püspökét – reménységünk szerint – rövidesen oltárainkon tiszteljük és tiszteli az egész Egyház; s Tempfli József váradi püspök már életében ott van – mint megtartó hit, mint életpélda, mint azért is megmaradás – a magyar nemzet legendáriumában.

2003. augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén.

(Tempfli József: Horgony és vitorla, 2004.)

 

A KERESZTÉNYDEMOKRÁCIA JÖVŐJE

 

 

Az újjászerveződő KDNP-ről és a hiteles politizálásról

 

Azért szervezzük újjá a KDNP-t, hogy legyen markáns képviselete annak az eszmerendszernek, amit a kereszténydemokrácia jelent. Ez az eszmerendszer építette újjá Ade-nauerrel és Schumannal a háború romj aiból Nyugat-Európát, és meghatározó erő ma is. Hűségesek vagyunk Varga László bátyánkhoz, aki egyszerre volt a megalkuvás nélküli kereszténydemokrácia és a szövetségesi hűség szimbóluma. Ő százszor is elmondta nekünk: aki a politikában nem tud kompromisszumot kötni, az szakmailag alkalmatlan, aki pedig elveket ad fel, az morálisan alkalmatlan a politikára.

– Mekkora terhet jelent önnek Varga Laci bátyánk örökébe lépni?

– Inkább megtiszteltetés és rendkívüli felelősség. 1997-ben, amikor Giczy Györggyel szemben indultam az elnökségért, Varga László írt nekem egy levelet, amiben kileie-zetten kért, hogy vállali am el a jelölést. Akkor két alternatíva volt a KDNP előtt: a polgári szövetséghez való közeledés, amit én képviseltem, és egy telj esen más irányzat, aminek Giczy György volt a szószólói a. Néhány szavazattal akkor ő győzött, és ezután elindult a KDNP törléneté-ben egy olyan korszak, amelyben a követhetetlen politikai cikkcakkok után eliutottak odáig, hogy felajánlkoztak a szocialista pártnak, és a Centium nevű trói ai faló keletében beálltak statisztának az MSZP mögé. Jómagam ugyanazt a gondolatot képviselem ma is, mint akkor, és most megadatik az, hogy visszatérhetünk oda, ahol ’97-ben eh rontottuk. Varga László két szempontból is nagyon fonlos

a párt megújulása tekintetében. Egyfelől ő volt az, aki mindennek dacára hitt abban, hogy a Leglelsőbb Bíróság, ha sok év múlva is, de visszaállítj a a párt törvényes működését. És amikor 2002. november 2-án ez végie bekövetkezett, Laci bályánk lett az elnök. A KDNP az ő moiális és politikai örökségét viszi tovább.

– Az ötéves pereskedéssel, a Giczy-Bartók-Mizsei vonallal nemcsak hitelét vesztette a párt, de a parlamentből is kibukott. Van visszaút?

– Van. Nem szívesen bonyolódnék bele az előzmények taglalásába, de a következményeket nem lehet figyelmen kívül hagyni: a párt kiesett a parlamentből, kizárták a nemzetközi szervezetekből, az egyházakkal, illetve a nyugateurópai testvérpártokkal megs zakadtak a kapcsolatok és anyagilag teli esen kiiablott állapotba kelült. A legiúlyo-sabb probléma mégis morális természetű, mert magának a keresztény szónak ártott az a botránysorozat, ami a KDNP-ben volt. Ezt egyszer s mindenkorra le kell zárni! Meg kell követni a magyar társ adalmat, és még egys zer bizalmat kérni aria, hogy újia felépíthessük ezt a párlot. Mert a Giczy-Bartók-féle korszak veiesége nem a keiesztényde-mokrácia és nem a KDNP veresége.

– Mi a teendő? Pénzük nincs.

– Ez a párt már négyszer képes volt a semmiből talpra állni: 1944-ben, a nyilas terror idei én egyetlen fillér nélkül alakult meg Varga László lakásán, a háború után, az egyre szoiongatóbb kommunista diklatúra alatt Barankovics István vezetésével ’47-ben megnyerték a választást, amit a kommunisták a hírhedt kékcédulás csalással tudlak csak negligálni. ’56-ban és ’89-ben úgyszintén pénz nélkül szerveződött újj á és vált rendszerváltoztató parl amenti erővé. Ráadásul ez a párt volt 1947 után, amelynek egyetlen egy képviselőj e sem volt hajlandó a kommunista koalícióba belépni. Inkább fellüggesztette a párt a működését, tagi ai vagy börlönbe menlek, vagy az emigiációba.

Ezt a morátis és szellemi gazdagságot nem hagyhat uk pár év ámokfutása miatt kihullni a történelemből! Vissza kell találnunk az autentikus kereszténydemokrata-keresztényszociális hagyományokhoz, és ettől se jobbra, se balta nem szabad elcsúsznunk.

– A választmányi ülésen elhangzott programalkotó beszédében karakteres keresztényszociális párt kialakítására tett ígéretet. Mit ért ez alatt?

– Hogy következetesen, tételesen váltalt uk a történelmi egyházak társadalmi tanításának a politikai képviseletét. Ez alapvetően két irányultságot jel ent: egyfelől a tradicionális értékek védelmét, másfetől a szociális igazságosság képviseletét. Az előbbiekhez tartozik az egyházak szabadságának a biztosítása, a nemzeti identitás megerősítése, a család támogatása, az emberi jogok tisztelete. Mi ezt olyan következetesen képviselt ük, például az emberi jogok tiszte te-tét, hogy ebbe beleértj ük a magzati korukat élő honfitársaink életének védelmét is.

– A szociális igazságosságról viszont fotyamatosan és hosszú ideje a baloldal papol. E két szó lassan elveszíti eredeti tartalmát, hitelét, s aki mégis kiejti, az előbb-utóbb számíthat arra, hogy rálegyintenek.

– Nem ar ról van szó, hogy mi most ki találunk egy ló t zungot, és azzal megpróbátunk szavazókat fogni, hanem arról, hogy van egy tanítás, a kereszténydemokrata tanítás, aminek nagyon sútyos eleme a szociális igazságosság. Ennek gyökereit XIII. Leó pápa nagy szociátis enciktikát ában, a Rerum Novarumban tatáltuk meg, ennek lényege, hogy sem a tőke munka nélkül, sem a munka tőke nélkül fent nem állhat, de a munka els ődleges a tőkével szemben, mert jobban hozzátartozik az ember személyiségéhez. Ez a társadalmi tanítás nem a munka és a tőke konfl iktusával operál, hanem a munka-tőke konszenzusára épít. A feladat a tőke humanizálása. Csak zárój elben jegyzem meg, hogy ugyanazok a közgazdászok, akik tizenöt évvel ezelőtt –

mint „jobboldali elhajlást” – azért támadták az egyház tanítását, mert jogosnak mondj a a magántulajdont, most pontosan ugyanezek a figurák „baloldali elhajlással” vádoli ák az egyházat, amiért azt tanítj a, hogy a magántulajdon nem korlátlan, mert a közió szempontla igenis korlátozhati a, nem val amiféle „szentség”, és a munka elsődleges a tőkével szemben.

– Lefordítaná ezt a gyakorlati életre, pontosabban a mai politikai viszonyokra nézve?

– Nap mint nap azzal kell szembesülnünk, hogy a magát szocialistának mondó kormány és párt nem képviseli a szociális ériékeket. Az újburzsoá klientúra onzágol. Ők azok, akik a Kádár-rendszerbeli gyári gazgatói pozícióikat „tőkésítették”, és most gyártulajdonosok letlek. Az MSZP ellenzékben szociális demagógiára – lásd a ránk özönlő 23 millió román munkavállalóval való rasszista ízű félelemkeltést -, kormányon pedig csak a brutális vadkapitalizmusra képes. Lásd Bokros-csomag vagy most a kórház-privatizáció, aminek az a következménye, hogy lesznek elsőrendű ellátottak és másodrendű ellátottak. Hogy van az, hogy a magát szocialistának mondó kormány, miközben halálra adóztatj a a munkaj övedelmeket, addig adómentessé teszi a tőkej övedelmeket? Azt a mel óst, aki dolgozik egy gyárban vagy azt a tanárt, aki tanít egy iskolában, keményen megadóztatj ák. Aki vis zont vagdossa a részvénycetlijeit, meg ilyen-olyan pénzügyi tranzakciókkal seflel, annak a jövedelme adómentes. A szemfényvesztésre még egy példa: reggeltől estig szónokolnak az esélyegyenlőségről, PR-fogásként minisztériumot is csináltak hozzá. Nagyon derék dolog, hogy foglalkozunk a nők, a kisebbségek, a fogyatékosok esélyegyenlőségével. De hol van a magyar társadalom 99 százalékának egyenlő esélye azzal a Gyurcsány-típusú szocialista milliárdossal szemben, aki nem tudom honnan gründolta össze a vagyonát? Eriől is kellene bei szélni! Meg a multimilliárdos bankár-kormányfő szociális

érzékenységéről. Anélkül, hogy a szemétyét akarnám érinteni, a jelenség szimbótumára szeretnék rámutatni: az, hogy egy szocialista kormány fej e egy multimilliárdos bankár, pont olyan abszurd, mintha egy keresztény párt mit riszt-erelnök-jelöltle Ciccolina lenne.

– Egy televíziós nyilatkozatában mondta, hogy a jelenlegi kormánynak a társadalom, mi polgárok csak biodísz-let vagyunk gáttástalan vadkapitalizmusa folytatásához. Mitől ragadtatta magát ilyen éles kritikára?

– Mondok egy konkrét példát: önmagában bizarr az, hogy egy baloldali kormány kórházat privatizál. Ezt lehet csűrni-csavarni, de nyilvánvaló, hogy a tőkés azért fektet be vatahová, hogy a piacot monopolizált a és végeredményben a profitot kivigye. Ezt a profitot valakinek ki kell fizetnie. Az államnak nincs pénze erre – hiszen a kormány azért akar magántőkét bevonni, ezzel indokolj a az egész kórház-privatizációt -, és az állampolgárok jelentős részének sincs. Ebből az következik, hogy az ellátás minősége a betegek pénztárcát ától függ majd. A gazdagnak minőségi, a szegénynek olyan-amilyen, ami marad. Ez település-szerkezetileg is így lesz, mert nyilván a jó fővárosi kórházakat fogj ák privatizálni, és nem a szegényebb vidéki kórházakat. Elhatározták, keresztülvitték és fütyültek az orvosi kamarának a szakmai tiltakozására, de még a saj át szak-szervezetelk véleményére is. A köztársasági elnök észrevé-telelt pedig egyszerűen lesöpörték, a megfontolásra visszaküldött törvény avaslatot megfontolás nélkül – egyébként házszabályellenesen -, még aznap újra megszavazták, és annyira nem adtak még a formára sem, hogy a köztársasági elnököt az ülésre meg sem hívták. Ha ezt tették a legfőbb közt ogi méltósággal, akkor mit várhat egy mezei ált lampolgár? Még szolidan is fogalmaztam, amikor azt mondtam, hogy biodíszletnek tekintik a társadalmat.

– Még beszéljünk egy kicsit a mi oldalunkról is: átfedések vannak a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség

(MKDSZ) vezetése és tagjága, valamint a KDNP között. Mikola István már áprilisban lemondott pártbéli elnökhelyettesi posztjáról, Harrach Péter a következő választmányi ülésen szándékozik ezt megtenni. Isépy Tamás külön frakciót sürget, a Fidesz nem annyira. A szövetség az MKDSZ-szel deklarálta a viszonyát, a KDNP-vel nem.

– Amikor a KDNP politikáia vállalhatatlanná vált ’97-ben, mega lakítottuk a Barankovics-platformot, és ebből nőtt ki az MKDSZ, mintegy szükségmegoldásként. Végül is az MKDSZ meniette át a kereszténydemokrácia politikai képviseletét. Most, amikor helyreállt a párt törvényes működése, egylelől természetes, hogy a két szerveződés a legszorosabb egységben van, másfe lől nem lehet egy tollvonással egyesíteni a kettőt, hiszen az MKDSZ-nek számos olyan tagj a lett időközben, aki soha nem volt KDNP-s, és nem is akar pol itikai pártnak tagj a lenni. De inkább az a jellemző, hogy az MKDSZ-tagok és politikusok szinte kivétel nélkül visszaállították KDNP-s párttagságukat. Nem politikai spekulációról van szó, hanem egy törlénelmi kényszer szülle helyiet feloldásáról. A két szeriezet köielit egymáshoz, össze fog érni, végeredményben egységes kereszténydemokrata mozgalom van, ami két szervezetben áll fönn, egy politikai-társadalmi szervezetben: az MKDSZ-ben és egy politikai pártban: a KDNP-ben. Az MKDSZ-nek a Fidesz-frakcióban belöltött szeiepe és súlya aria a feli adatra jel öli ki a Ker eszténydemokrata Szövetséget, hogy híd legyen a Fidesz és a KDNP között. Nem véletlen, hogy a Fidesz-MKDSZ szerződésben van egy mondat, miszerint a Fidesz nyilott a KDNP felé is. Nekünk persze még idő kell, hogy a romokból újraépítsük a pártot, de nagyon fontos geszlusnak tarlom a Fidesz részéről a nyitottságukban megnyilvánuló szimpátiát irányunkban. Mikola István kei reszténydemokrata beállítottságú volt és maiad. Az, hogy a pártpolitizálás helyett a szakmai politizálást választotta, érthető és elfogadható, Harrach Péler, mint az MKDSZ el-

nöke nem akarj a a pozíciókat halmozni. A legszorosabb együttműködésben – igen régi és kipróbált személyes barátságban – dolgozunk, és meggyőződésem, hogy hosszú távon még inkább egységes lesz a kereszténydemokrácia képviselete.

– Meg tud annyira erősödni a KDNP, hogy bejusson önállóan a parlamentbe?

– Nincs ember, aki ma meg tudná mondani, akár választási-matematikai szempontból, akár pol itikai aspektusból, hogy mi az a konstrukció, amivel leglnkább maximalizálni lehet ennek az oldalnak a szavazatait. Nekünk olyan bizalmi, intézményes és garanciális együttműködést kell kialakítani, ami biztosítj a azt, hogy az adott pillanatban, amikor fellsmerhető, hogy mi az optimális konstrukció, akkor abban a felállásban tudtunk viták nélkül nekimenni a 2006-os választásoknak. Nekünk két feladatunk van: egyfelől a kereszténydemokrata értékrenddel minél inkább átltatni ennek az oldalnak és az egész magyar tártadalomnak a felfogását, másfelől pedig meg kell nyerni a vál asztásokat. Mert az értékelnket és érdekelnket igazából kormányra kerülve tudtuk megvalósítani. Bekiabálni lehet a pálya széléről, de gólt rúgni csak a pályán lehet. A KDNP alkalmas lehet arra, hogy saj át természetes táborán kívül is megszólítson szavazókat, és ne hagyj a elveszni azoknak a szavazatait sem, akik vélt vagy val ós sérelmek miatt nem szavaztak 2002-ben. Különösen fontos ez a mostani kiélezett szituációban, amikor néhány ezer szavazaton dől el, hogy milyen kormánya lesz az ortzágnak. Sajnos volt és lesz példa arra, amikor néhány politikus irreális ambíciótól hajtva összeáll, és keresnek működésükhöz valami ideológiát. Én éppen fordítva gondolom. Mi azért szervezzük újjá a KDNP-t, hogy legyen markáns képviselete annak az eszmerendszernek, amit a kereszténydemokrácia jelent. Ez az eszmerendszer építette újj á Adenauerrel és Schumannal a háború romj aiból Nyugat-Európát, és meghatározó erő

ma is. Hűségesek vagyunk Varga László bályánkhoz, aki egyszerre volt a megalkuvás nélküli kereszténydemokrácia és a szövetségesi hű s ég szimbóluma. Ö száz s zor is eh mondta nekünk: aki a politikában nem tud kompromisszumot kötni, az szakmailag alkalmatlan, aki pedig elveket ad fel, az morálisan alkalmatlan a politikára.

(Demokrata, 2003/28; Az interjút készítette: Kántor Yvette)

 

MAGUNKAT BÜNTETNÉNK, HA…

 

Megvallom, botránynak érzem, amikor nekünk, magyaroknak brüsszeli bürokratáktól és honi csinovnyikoktól azt kell hallgatnunk, hogy mi „Európához akarunk csatl akoz-ni”. Először is: mi az Európai Unióhoz csatlakoztunk, másodszor pedig: hol lennénk 1100 éve – vagy ki tudj a mióta -, ha nem Európában? És meglordítva: hol lenne ez az Európa, ha mi nem lennénk benne Szent István óta minden szellemi gyökerünkkel? Mert mi védtük ezt az Európát egy évezreden keresztül a tatártól, töröktől, és – hogy diplomatikusan fogalmazzak – a keleti pogányság más formációitól. Ezért nekünk nem a cselédlépcsőn kell bekullognunk ebbe az Európai Unióba, hanem a törlénelmi munkánk jogán minket megillető helyet méltósággal kell elfoglalnunk.

Fájdalmas tapaszta lat volt a ke leti bolsevik keresztényüldözés túlélése után szembesülni azzal a nyugati szabadkőműves beütésű antikrisztianizmussal, azzal az „Euiópai Alkotmánytervezet” címet viselő provokációval, amely az Európaiság alapértékei tekintetében hivatkozni akart a görög-latin civilizációra és a felvilágosodásnak nevezett irányzatra, miközben említést sem volt hajlandó tenni a kereszténységről. Ez nyilvánvaló történelemhamisítás. Hiszen a gyökerek tekintetében ott van a görög kullúrán és a római jogon kívül az ószövetségi etika és a germán áll am-szervezés – gondolj unk csak Nagy Károlyra -, de ezekből az épílőkövekből, a kereszténység emelt kaledrálist: azt a csodát, melyet európai civilizációnak nevezünk. Ez az Európa, ha akarj a, ha nem: keresztény civilizáció, mert – paradox módon – még a tagadása is – Vollaire-től Marxig -csak a keresztény kultúrkörben értelmezhető. A „felvilágosodást” sem véletlenül próbálták kilüntetett módon megi nevezni, noha az puszlán egy a számos euiópai eszmei áramlat közül. Nehezen tudom elhessegetni magamtól a

gondolatot, hogy az egyházellenes, jakobinus hagyományok iránti kötődés a magyarázat. Világosan kell látnunk és láttatnunk, hogy a kereszténységre való hivatkozás kérdése annak a kérdése, hogy az Európai Uniónak lesz-e lelke. Szellemi-kulturális közösség lesz-e vagy pusztán gazt dasági vállalkozás? Márpedig – és erre a történelem a bizonyíték – jövőt e csak akkor lesz, ha van szellemi tartalma. A kereszténység és Európa egymástól elválaszthatatlan. Pontosabban fogalmazva: a kereszténység létezhetne Eut rópa nélkül, de Európa nem létezhetne a kereszténység nélkül!

Az unió tekintetében is történelmi tény, hogy az alapító atyák: Robert Schuman, Konrad Adenauer és Alcide de Gasperi mélységesen elkötelezett katolikusok voltak -Schuman boldoggá avatása folyamatban van -, akik ket resztény Európában gondolkodtak. Ez akkor is így van, ha a mos tani brüssze ti bürokrácia olyan alma, ame lyik mesz-sze elgurult az alapítók almafájától…

Az európai parlamenti választások soran két zsákutcát kell elkerülni. Az egyik: a jelenlegi hatalom szervilizmusa, amely nemzeti érdeket ad fel. Tudni és tudatosítani kell, hogy a mindenkori magyar kormány, először, másodszor és harmadszor a magyar nemzetnek fe lelős, nem pedig Brüsszelnek, Wathingtonnak, Moszkvának, a Világbanknak vagy bárki másnak. Az EU nem a magyarság történelmi célj a, hanem a magyarság életérdekének egy lehetséges eszköze. Tehát az Európai Unióhoz is úgy kell viszonyulnunk, azt úgy kell alakítanunk, hogy a magyar megmaradás eszköze legyen. A másik zsákutca: az unióellenesség. Tagságunk immár betet ezett tény. Duzzogó félrehúzódással még a lehetőségét is elveszítenénk annak, hogy olyanok képviselj enek minket Brüsszelben, akik ott nemzeti érdekeinket védik, Európa egészét pedig a keresztény értékek szerint formált ák. Nekünk arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy mi milyen Európai Uniót akarunk. Milyen

legyen a mi Európánk? A mi válaszunk: hűség az alapítók örökségéhez: a keresztény civilizációra és az európai nemzetek gazdagságára épülő Európát akarunk!

Európában a kereszténység nemcsak történelmi, hanem szociológiai realitás. Nem szubkultúra. Mi, magyar, német, olasz, spanyol, ír, lengyel keresztények a saj át Európánkban nem egy vagyunk a szubkultúrák közül! Amint mi keresztény magyarok Szent István országában nem vagyunk valamiféle „másság”. És – ha az bizonyos érdekcsoportoknak vagy akár az állaluk manipulált közlzlésnek nem tetszik is – jogunk és küldetésünk kiállni értékeink mellett: az emberi élet szentségétől a házasság – teiemtés és természet rendi e szerinti – védelméig. Hiizen oda julottunk, hogy a normalitás utolsó báslyái aként az egyháznak már azt kell védeni, ami a pogány római jogban is evidencia volt, hogy a házasság egy férli és egy nő között lehetséges… Nem hallgathatunk, hanem el lene kell mondanunk annak, amikor közpénzekkel kistafírozott rádióadó tényleges következmények nélkül játszadozhat el kiirtsunk ötletével; amikor egy miniszter ka lolikusok mill ió it sértegetheti Mária Országán élcelődve; amikor egy másik odáig jut, ami az Állami Egyházügyi Hivatalnak a legvadabb álmaiban sem julott eszébe, hogy egy testvéregyházra olyan figurát erőllessen lelkésznek, aki hirdeti, hogy nem vállalia egyházának erkölcsteológiai tanítását; amikor egy uniós képviselőielölt a Valikánt Európa „lenyúlásával” vái dolhatia, miközben párhuzamot von a kalolikus ériékek vállalása és az iszlám fundamentalizmus között vallásháború rémével riogatva; vagy amikor egyház- és alkotmányellenes törvényeket erőltetnek a parlamentre és az országra, megkísérelve az egyház szociális szolgálatának ellehetetlenítését. Szeiencsére mindenki számára van egy egyszerű módi a ellene mondani mindezeknek az egyházellenes támadásoknak és provokációknak: a józan ész és a felelős lelkiismeret alapi án leadott szavazat!

Most, a választások előtt különösen szükséges megszívlelni Platón szavalt, aki azt mondotta: ha a bölcs, becsületes polgárok lemondanak arról, hogy saj át maguk irányítsák a polisz életét, akkor az lesz a büntetésük, hogy ostobák, és gazemberek fognak uralkodni rajtuk.

(Új Ember, 2004. június 6.)

 

VALLÁSSZABADSÁG -KÉRDŐJELEKKEL

 

Tizenöt éve fogadta el az 1990. évi IV., a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényt – még az utoltó reformkommunista – ortzággyűlés. Net künk mindenekelőtt azt kell tisz tán látnunk, hogy az emberi jogokat, így a vallásszabadságot, nem az állam adta, hanem az eredendően adva van a teremtés és a természet rendt e állal, amit a törvényhozó csak fellsmer és ellsmer. Minden ilyen évforduló alkalom arra, hogy bizonyos távt latból ítélhessük meg, hogy mi bizonyult pozitívnak, és mi negatívnak. A törvény alapvetően kiállta az idő próbáj át, azonban nyilvánvalóvá váltak a gyenge pontok is.

Miközben a preambulum reálisan szól az egyházak társadalmi súlyáról, mondván, hogy az egyházak „a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezői, a hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési-oktatási, szociális-egészségügyi tevékenységükkel és a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország életében”, addig a konkrét egyházalapításnál a fentiekkel ellentétesen egyháznak azt tekinti, amit száz személy alapít. Tehát a vall ás lényegétől, az egyház történelmi munkáj ától, társadalmi támogatottságától függetlenül, egy szabadldős egyesület szabályozását alkalmazza az egyházra, aminek így akarva-akaratlanul az az üzenete, hogy van, aki bélyeget gyűjt, van, aki horgászik, és van, aki katolikus. Nem véletlen, hogy a liberálisok eredetileg tíz főben akarták meghatározni az egyházalapítást, mert az egyesület alapításához is ennyien kellenek. Innen erednek a problémák. Egyszerűen nem normális, hogy például a Boszorkány Egyház azonos jogi státusban van, mint a Katolikus vagy a Református Egyház. A több száz „egyház” nem jelentéktelen része puszta adócsa-

lás, szélhámosság. De még ennél is ár lalmasabb, hogy az egyházellenes politikai erők ezeket az álegyházakat és destruktív szektákat politikai céli a ik érdekében támogati ák

– mit sem törődve az ellopott adóforintokkal és a szeklák által tönkretett gyerekekkel, családokkal -, azért, mert ezzel vélik relativizálhatónak a történelmi egyházak társadalmi tekintélyét. Évről évre megpróbáltuk reális feltételekhez kötni az egyházalapítást, amit a balliberális oldal – kétharmados lévén a törvény – másfél évlizede megakadályoz.

Pozitív pontj a a törvénynek, amiben kimondj a, hogy az állam a közleladatot átvállaló egyházi intézményeknek „a hasonló állami intézményekkel azonos mértékű költségvetési támogatást nyújt”. Hiszen ha nem így törlénne, akkor

– miután mi, vallásos emberek ugyanúgy fizetiük az adói kat, mint a nem vallásosak, amiből fenntartj ák a telj es állami és önkormányzati intézményrendszert -, azért, hogy emberi jogunkkal élve egyházi iskolába járathassuk a gyermekeinket plusz anyagi tehervállalásra, vagyis kettős adófizetésre lennénk kényszerítve, ami azt jelentené, hogy másodrendű állampolgároknak tekintenek minket. Mindez különösen tanulságos az idei költségvetési törvény diszki riminatív passzusai tekintetében.

Fontos azt is világosan látni és látlatni, hogy mit jelent, és mit nem jelent az, hogy „az egyház az államtól elválasztva működik”. Nyilvánvaló, hogy a világi, profán, immanens állam nem illetékes teológiai, szakrális, transzcendens kérdésekben. Vagyis az államnak tiszteletben kell tarlania az egyház szabadságát, aulonómiáiát. De miután az egyház tagiai állampolgárok is, ezért az állam köleles akceptálni társadalmi súlyuknak megfelelően azokat az értékeket, amelyeket képviselnek. Tehát az egyház és az állam elválasztása nem jelentheti az egyház és a társadalom elválasztását! Az állam „világnézeti semlegessége” kizárólag annyit jelenthet, hogy az állam nem azonos valamely lehetséges vallással vagy világnézettel, de semmiképpen sem lehet ezt

úgy értelmezni, hogy az államnak valamiféle „semleges világnézete” kellene, hogy legyen, vagy pláne, hogy ilyen fából vaskarikát propagálhatna!

Sem az alkotmány, sem a törvény nem korlátozza, nem korlátozhat a azt, hogy az egyház milyen kérdésben szólalhat meg. Hiszen az Evangélium küldetése térben-idöben-témában egyetemes. Az egyháznak van üzenete a művészethez, hiszen maga a kultúra is a kultuszból ered. Van üzenete a tudományhoz, hiszen attól, hogy valami technikailag megtehető, abból nem következhet, hogy azt meg is szabad tenni, mert ha függetleníti magát a filozófiai, erkölcsi szempontoktól, akkor a horror sci-fi kategóriát ába zuhan. És az egyháznak van társadalmi tanítása, amely része a teológiának, és aminek a hirdetése küldetéséhez tartozik. Ennek a szabadságnak a megkérdőt elezése egyenlő a vallásszabadság megsértésével.

A törvény tizenöt éves történetének ugyanaz a tanulsága, mint minden törvénynek: annyit ér, amennyi megvalósul belőle, és annyi valósul meg belőle, amennyinek ért vényt szerzünk.

(Új Ember, 2005. január 23.)

 

KÜLÖNBSÉG

 

„Szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re, aki azt szeretné, hogy a tizenéves fia első szexuális tapasztalatait egy szakállas bácsitól szerezze; azt akarja, hogy gyermeke szájába az iskolában marihuánás cigarettát nyomjanak; azt szeretné látni, hogy gyermeke extrém szekták szeánszán veri magát a földhöz; aki az eutanázia és az abortusz halálkultúráját képviseli” – jelentette ki a KDNP elnöke. A balliberális kórus azonnal azt követelte Semjén Zsolttól, mondj on le a parlament emberi jogi, vallásügyi és kisebbségi bizottságának alelnöki posztjáról.

– Másfél évtizedig kedves, kissé unalmas, illemtudó kereszténydemokrata képét mulatta. Most Orbán Viklor is kei ménynek és harcosnak minősíti kijelentését. Mi történt?

– Nem én válloztam, hanem a körülmények. Szélsőséges és az élet minden teiületét érinlő frontvonalakat nyii tottak az egyház el len.

– Sorozatban sérti a kormánykoalíció a keresztényeket. De hogy jön mindez az ön megjegyzéséhez?

– Ha lángol a ház, és benne van a gyermekem, nem azt fogom mondani: szomorúan kell megíllapítanom, hogy rövidesen oxidációs folyamat során porrá és hamuvá válik, hanem segítségért ordítok, fellépem az ajlót, és kimentem a gyermeket.

– Égne a ház?

– Ég. Gyurcsány Feienc előizör Máiia onzágával poi énkodott, majd szilokszóként használi a a klerikális jelzőt, amire Rákosi óta nem volt példa. A pápai audiencián kétségbe vonla, hogy az egyház tán adalmi kérdésekben is megnyilvánulhat, majd a költségvetési törvényben Magyar Bálint oktatási miniszter megpróbálta megfojtani az egyházi intézményrendszert. Gyermek és gyermek között tesz elfogadhatatlan különbséget. Például az egyházi iskolások-

nak – ellentétben az önkormányzati isko lába já rákkal -nem jár napközi és bej árói támogatás.

– Mégsem emiatt emelte fel a szavát.

– Emiatt is, hiszen Alkotmánybírósághoz fordultam. Eközben az SZDSZ megszüntetné a hitoktatás állami támogatását, és a vatikáni szerződés felmondását javasolt a.

– Megbánta, amit mondott?

– Egyáltalán nem.

– És azt, ahogy mondta?

– Azt sem. A képszerű megfogalmazás miatt sikerült eljuttatnom az üzenetemet olyanokhoz is, akik eddig nem hallották meg. A kereszténydemokratáknak a legfontosabb a család, mert rajta múlik a nemzet jövőt e. Az SZDSZ 44 pontl ával – amelyből hét foglalkozik a homoszexuálisokkal – teljes ellentétét fogalmazta meg annak, amit mi értéknek tartunk.

– Miért baj az? Az egyik liberális, a másik kereszténydemokrata álláspont. Az SZDSZ ötszázalékos párt, súlyán kell kezelni.

– Az SZDSZ kormánypárt, amely – miközben ezer sebből vérzik az ország – egyetlen pontot sem szán például a mezőgazdaság helyzetére, ehelyett megtámadj a a házasság szentségét, amely természetszerűleg egy férfi és egy nő között lehetséges. Az egyneműek házasságával és azzal, hogy örökbe fogadhatnának gyermekeket, szabadon választható társ adalmi modellé tennék a homoszexualitást. Ennek veszélyelre világítottam rá.

– Azzal vádolják, hogypedofíliával gyanúsította meg az

SZDSZ-t.

– Ez belemagyarázás.

– Nehezen viseli a támadásokat?

– Persze, hogy keresztút, de ez nem áll ellentétben azzal, hogy sikerként élem meg. Mindössze hatszáz aláírást tudt ak összekaparni ell enem, miközben a Ker esz-tény Értelmiségiek Szövetségének hatezres tábora állt ki

mellettem. Eriől persze a balliberális médiában ellelej-tettek hírt adni.

– Meleg helyzetbe került. Egy Terry Black nevű transzvesztita még azzal is megzsarolta, hogy nyilvánosságra hozza a homoszexuális képviselők nevét.

– Ennél továbbment, pedofileket is említett. Szili Kala-lin házelnöknek az országgyűlés tisztessége érdekében pert kellene indítania, mert Terry Black vagy haiudott, vagy bűnpártolást követ el.

– Csak nem a magyar Rocco Buttiglione akar lenni?

– Nagy tisztelői e vagyok a professzornak, aki annak köszönheti végzetét, hogy kiielentette: a keiesztény lelkiismeret alapi án lélezik bűn. A liberális doktrína pedig apriori tagadi a a bűn lélezését.

– Keresztútról, végzetről, bűnről beszél. Nem tart attlól, hogy támadhatóvá válik, ha politikusként bibliai nyelvezetet használ?

– Ellenfeleim kizárólagossá teszik a felfogásukat és nyelvezetüket, és kirekesztik a keresztény felfogást és nyelvezetet. Tíz kö römmel ragaszkodom ahhoz, hogy jogom legyen keresztény álláspontomat elmondani.

– Gondolta volna, hogy ekkora hatása lesz a beszédének?

– Álmomban sem. A szabad demokraták most úgy érezték, fogást találtak rajiam. Az emberi jogi bizottság alelnökeként eddig sok egyházellenes meslerkedésük lepattant rólam, a legfontosabb csatákat megnyertem a nyilvánosság és az Alkotmánybíróság segítségével. Már a családomat is fenyegetik, de nem hagyom magam megfélemlíteni.

– Ön szerint létezik homoszexuális lobbi?

– Igen, s bár nem lelkesedem a céli aikért, jogukban áll, hogy a célkitűzéseiket meglogalmazzák. De nekem is joi gom van hozzá, hogy azt mondiam, nem diszkriminálni vagy bünletőiogilag szeretném elmarasztalni őket, de a homoszexualitást bűnnek tartom. Egyébként nem a homoszexuálisok szervezeteivel van a baj, hanem az SZDSZ-szel,

mert nehéz élethelyzetben lévő társadalmi csoportokat gátlástalanul eszközként használ fel, hogy megszerezze az öt százalékot. Emellett álhumanista nézeteket képvisel.

– Miért álhumanista a homoszexuálisok ügyének képviselete?

– Mert az örökbe fogadandó gyermek alkotmányos jogait alárendelik a homoszexuális párok gyermek iránti igényének.

– Miért tagadná meg tőlük a gyermeknevelés jogát?

– Nem én tagadom meg, hanem a természet.

(Heti Válasz, 2005 március 31.; Az interjút készítette: Élő Anita)

 

EGY LÉPÉST SEM HÁTRÁLNI

 

 

Az újjáalakult KDNP erkölcsi mércévé akar válni

 

A nemzeti gondolat meghatározó eleme minden keresztény pártnak. Isten az égi haza mellett földi hazát is adott nekünk, ezért aki a földi haza sorskérdései elől dezertál, az hűtlen lesz az égi hazához is.

– Botrányok sorozata, majd hosszú csend után talpra állt a KDNP. Mi adott okot a párt újraalakítására?

– A magyar társadalom, a magyar keresztény-keresztyén választók igénylik egy olyan világnézeti párt létét, amely markánsan védelmezi a kereszténységhez kötődő tradicionális értékeket, és a politika színpadán képviseli a történelmi egyházak társ adalmi tanítását. Nagyon hiányzott egy ilyen párt eddig is. Névleg létezett ugyan a KDNP, de a Giczy-Bartók-féle ámokfutás kompromittálta a pártot, ami így politikai és morális értelemben is megsemmisült. Kizárták a nemzetközi szervezetekből, az egyházak sem álltak szóba vele, régi 40 ezres tagságából egyetlen ember sem fizetett tagdíjat… 2002. november 2-án Varga László, a parlament korelnöke, az 1947-es nemzetgyűlés Barankovics-párti képviselőj e a Legfelsőbb Bíróságon megnyerte a pert, megszüntettük a törvénytelenségeket, s ettől kezdve jogi értelemben újra legitimmé vált a párt. Varga László halálát követően – politikai testamentumának megtelelően – én vettem át a KDNP vezetését, és újraszerveztük a pártot. Ma több, mint 10 ezer tagunk és félezer szervezetünk van. Folyamatban van visszavételünk a nemzetközi kereszténydemokrata szervezetekbe, s rendeztük az egyházakhoz fűződő viszonyunkat is.

– Hogyan mutatkozik meg ez az újjáéledés a Parlamentben, illetve a politika nagyszínpadán?

– A KDNP-nek több mint 20 képviselői e ül az Országgyűlés soraiban, a Fidesz-frakción belül. De már elmond-hatiuk, hogy nemcsak parlamenti képviselőink vannak, hanem parlamenti párt is vagyunk, hiszen két képviselőnk Fidesz-KDNP-támogatással szerzett mandátumot az időközi választásokon. Nagy Andor Szécsényben, s Firtl Mályás Sopronban. Firtl Mályás az ekő körben Fidesz-jelöltként indult. Győzött, de eredménytelen volt a választás az alacsony résziétel miitt. A máiodik körben azonban már Fidesz-KDNP-jelöltként indult, s ekkor jóval több soproni járult az urnákhoz. Firtl Mátyás végül 72 százalékos elsöprő győzelmet aralott, s parlamenti képviselő lett.

– Azt akarja mondani, hogy Firtl Mályás győzelmében szerepe volt a KDNP névnek?

– Igen, azt. Dönlő fonlosságú volt, amikor átfogó megállapodást kötöttünk Orbán Viktorral, s létrehoztuk hivatalosan is a Fidesz és a KDNP szövetségét. A német CDU-CSU-kapcsolat adott példát ehhez.

– Mi lesz ebben a szerkezetben a KDNP szerepe?

– A Fidesz széles gyűjlőpárt, a KDNP pedig világnézeti párt. A KDNP a radikális keresztény gondolat képviselői e-ként, konzervatív irányba szélesíti a Szövetség táborát és védi a Fidesz hálát. Ezzel a kommunikációban is tehermentesíti bizonyos kényes kérdésekben a Szövetséget, így Orbán Viktoréknak nagyobb mozgásterük nyílik a bizonytalan szavazók elérésére.

– Ha a KDNP markáns módon védelmezi majd a hagyományos keresztény értékeket akkor előfordulhat, hogy vitába keveredik a Fidesz egyes csoportjaival. Nem borul majd föl ettől a közös csónak?

– Mi világnézeti alapon állunk, már csak ezért sem eni gedhetünk a keresztény tanításból, s ha kell, azt prófétai jel módj ára kisebbségben is képviselj ük. Például az egyneműek házassága, az aborlusz, vagy az eulanázia kérdésében. Ha már kisebbség: a KDNP az egyetlen párt ma Magyaror-

szágon, amely következetesen kiáll a legkiszolgáltatottabb és jogfosztottabb kisebbség: a magzati korukat élő ember-és polgártársaink védelmében. Ez nem tak tikai kérdés számunkra, hanem küldetés. Természetesen megvan a megfelelő egyeztetési fótum, a Szövetségesek Tanácsa, amely a különböző szempontokat és hangtúlyokat meghagyva a szükséges politikai egységet biztosítt a, úgy hogy semmiféle felborulástól nem kell félni. Varga László azt mondta: aki a po litikában nem tud kompromisszumot kötni, az szakmailag alkalmatlan, aki pedig elveket ad fel, az morálisan az.

– Mi a KDNP programjának lényege?

– Amikor a nemrég a Győrben rendezett Barankovics-emlékünnepségen kibontottuk a Fidesz és az újr aépített KDNP szövetségének zászlat át, akkor Orbán Viktor ott azt mondta, hogy kell egy olyan párt, amely erkölcsi mércét ad. Mindenkinek a lelkében ott szunnyadnak az igaz értékek, csak ezeket naponta tudatosan relativizálják és rombolt ák. Heller Ágnes például egyszerűen kit elentette, hogy én a parlamentben nem használhatok keresztény szavakat, különösen azt nem, hogy bűn. Jellemző az álliberális voltukra, hogy miközben én nem vonom kétségbe, hogy olyan marxista és libertiniánus fogalmakat használhatnak, amilyet akarnak, addig ők ideológiai alapon kirekesztenének abból a jogomból, hogy Szent István országában keresztény fogalmakat használj ak. Nem az a legnagyobb rossz, hogy bűnöket követnek el, hanem az, hogy a devianciák párttogolásával a bűnt erénynek állítt ák be, és ezt zel társadalmi normává teszik.

– Ez a morális és világnézeti harc az egyetlen fő probléma, amely a KDNP-t foglalkoztatja?

– Nem. A szociális igazságosság értelmében a baloldali emberek számára is programot kell adnunk. Ez következik az alapelveinkből is, hiszen a keresztény szociális tanítás világosan kimondj a, hogy sem a munka tőke nélkül, sem a tőke munka nélkül fenn nem állhat, de a munka elsőd-

leges a tőkével szemben, mert jobban hozz átartozik az ember személyiségéhez. A keresztényszociális tanítás alapján a feladatunk a munka jogának a védelme a tőke diktatúrát ától. A mai politikai életben a legzavaróbb probléma a jobb és bal fogalmának a tudatos manipulálása. Az MSZP legnagyobb blöffj e az, hogy szocialistának mondj a magát. Köznyelvi értelemben a Kereszténydemokrata Néppárt természetesen jobboldali párt. A valóság azonban az, hogy itt nem egy politikai koordináta-rendszerről – azaz nem a jobb- és baloldal leegyszerűsített sémáj áról van szó -, hanem kettőről. Az első koordináta-rendszerben a hagyományos értékeket – a házasságot, a családot, az egyházakat és a nemzeti értékeket – talált uk a jobboldalon, vele szemben pedig ott van mindezek anarcho-nihilista tagadása baloldalon. Ebben a koordináta-rendszerben a KDNP határozottan jobboldali, míg az SZDSZ szélsőbaloldali párt. De a második koordináta-rendszerben viszont a KDNP – mivel a munkát tartj a elsődlegesnek a tőkével szemben -, mérsékelt baloldali pártként, az SZDSZ viszont szélsőj obbolda-liként mutatkozik, mert a multinacionális, globalista tőke abszolút prioritása alapj án lényegében tagadj a a munka jogát, azt, hogy az államnak feladata a munka jogának a biztosítása, ha szükséges, a tőke érdekeinek korlátozásával is.

– Ön hisz abban, hogy sikerül majd sok tisztességes baloldali embert kiragadni az MSZP fogságából ezzel az egyébként rendkívül tiszta és világos gondolattal?

– Igen. A szocialista elit naponta leplezi le önmagát, ezt egyre több baloldali érzelmű ember látj a, csak nem volt eddig olyan erő, ami a keresztényszociális alternatívát biztosította volna. A szocialista párt annak a klientúrának a pártla, amely a Kádár-rendszerben meglévő politikai privilégiumait átváltotta gazdasági tőkére, s a gyárlgazgató elvtársból gyártulajdonos úr lett. Talán könnybe lábad a szemük az Internacionálé hangjaira, de valój ában a legvadabb kapitalizmusban érdekeltek, hiszen ők az új burzsoázia. Az

is szimbolikus jelentőségű, hogy a szocialista párt miniszterelnöke elős zör egy multimilliárdos bankár, majd egy szintén multimilliárdos seflelő. Ez körülbelül olyan, minti ha a KDNP miniszterelnök-jelöltj e Cicciolina lenne. Vagy mondok egy másik példát: olyania sem volt példa, mint amit az MSZP december 5-én művelt, amikor egy kormány a sai át nemzete ellen kampányolt, és amikor egy magát szocialistának nevező párt a nagytőke strómaniaként a kórház-privatizáció mellett, aminek a következménye az, hogy a milliomosoknak oszlályon felüli ellátás jut, a népnek meg maiad, ami maiad. Erie mondlam, hogy ezek után a Magyar Szocialista Pártnak a nevéből ki kellene venniük azt, hogy magyar, azt, hogy szocialista, és maradjon az, ami volt: a Párt.

– A radikális keresztény program eséllyel szólíthatja meg a jobboldal ma elveszettnek hitt részét, az FKGP, az MDF és a MIÉP egykori táborát. De vajon mit kezd a párt a vidékkel, amely erősebb politikai képviseletért kiált?

– Turi-Kovács Béla vezette kisgazdákkal a Szövetségen belüli szövetségben vagyunk, és kisgazda barátainkkal együtt járj uk az országot. Egyrészt történetileg a kisgazdák mindig közel álllak a kereszténydemokratákhoz, másrészt a KDNP igen markáns agrárprogramot alkotott. Agrárprogramunk lényege a magyar termőföld védelme, nehogy gyapotszedő rabs zolgák legyünk saj át ors zágunkban. Fő törekvésünk a magyar vidék életminőségének védelme, ezért minden eszközzel tillakozunk a falusi poslák, a w> láni áratok, vonati áratok megszüntetése, a kistelepülések iskoláinak a bezárása ellen. A vidéki élet ellehetetlenítésével, a gazdák kivéreztetésével ugyanis így készítik elő a terepet a nagybirtokosoknak, akik fillérekért felvásároli ák a tönkretett magyar gazdák földi ét. Szeietnénk végie létie-hozni olcsó hilelekkel dolgozó agiárbankot, hogy a mai gyar gazdák tőkéhez jussanak. És szeretnénk megleremte-ni egy EU-pályázatok lehívását segítő rend szert, ami az

egyszerű gazdáknak segít, akiktől aligha várható el az abszurditásig bonyolult pályázatok elkészítése és finanszírozása. Az unióban agrártámogatási verseny van, s más ort szágok tíz körömmel védik a saj át mezőgazdaságukat.

– Miként ápolják majd a nemzeti gondolatot?

– A nemzeti gondolat meghatározó eleme minden ket resztény pártnak. Isten az égi haza mellett földi hazát is adott nekünk, ezért aki a földi haza sorskérdései elől dezertál, az hűtlen lesz az égi hazához is. Érdemes megton-tolni, hogy a katolikus egyház régebbi, mint bármelyik európai ország, a protestantizmus egyházai régebbiek, mint az európai országok többsége. Tehát az egyetemes kereszténység nem megfojtotta a nemzeti létet, hanem lehetővé tette a megszületését, kibontakozását. A kereszténység tudatában van annak, hogy a nemzeti lét az emberiség természetes termőformáj a, sokszínű gazdagsága, ezért nemzeti alapon áll, szemben a szocialisták internacionalizmusával, és a liberálisok kozmopolitizmusával.

– Nemzeti gondolatról beszéltünk, de lesz-e nemzet, hiszen lassan elfogyunk.

– Nagy fájdalmunk nemzetünk katasztrofális demográfiai állapota. Mi azt mondtuk, hogy a jelenlegi kizárólagos személyi jövedelemadó-rendszer igaztágtalan, mert csak az egyes embert nézi, elszakítva a családtól, holott a család az ember természet rendj e szerint való egysége. Szeretnénk elérni, hogy a hazai adózók szabadon választhassanak a személyi jövedelemadózási forma és a családi jövedelemadózás között. Franciaország is bevezette családi jövedelemadózás lehetőségét a személyi jövedelemadóval szemben, s ezzel sikerült megfordítania a demográfiai fogyást. A másik pedig egy saj átos KDNP-s program, amelynek az a lényege, hogy az egyes ember által befizetett jövedelemadó 10-10 százaléka automatikusan került ön visz-sza a felnevelő szülőkhöz. Nem kegyből, hanem jogból. Ezáltal felezhetné ki az állam, hogy a gyermeknevelés a

legértékesebb munka, amit a társadalomban végezni lehet. Jellemző a mai gyerekellenes állapotra, hogy ha például egy kft. tulajdonosaként disznókat nevel valaki, akkor nyugdíjjogosult, ha gyerekeket, akkor nem.

– Sok munka vár a KDNP-re. Itt van például egy aktuális probléma, a vatikáni szerződés, amelyet módosítani akar Göncz Kinga miniszter asszony. És nemcsak az egyházi iskolák támogatását akarja megvonni ezzel, de az egyházi szociális intézményekét is.

– Ebből is látható, hogy ideológiai alapon szisztematikus támadás zajlik az egyházak ellen. Az Orbán-kormány idej én az egyenl ő finanszírozás elve érvényesült, a Gyurcsány-kormány viszont el akarj a venni az önkormányzati átlagnak meglelelő úgynevezett állami kiegészítést az egyházi intézményektől. A Medgyessy-Gyurcsány-kurzus már így is 100 ezer forintot vett el minden egyházi iskolába járó gyerektől. Például az a diák, aki kistelepülésről jár be önkormányzati iskolába, az kap beiárói támogatást, ha egyháziba jár, akkor nem. Tizenhárom pontban adtam be beadványt az Alkotmánybírósághoz, csak a 2005-ös költségvetés tekintetében, és az idei még tragikusabb. Hasonló a helyzet a szociális intézményeknél. Ezen a téi ren az MSZP mesterségesen szembefordította az önkormányzatokat a feladatot átvállaló és ténylegesen ellátó egyházi intézményekkel. A vesztesek a rászoruló idős emberek letlek. Koiábban ebben a kérdésben is az Alkotmánybírósághoz fordultam, a teslület megsemmisítette az idevonatkozó egyházellenes passzust. Göncz Kinga most újra próbálkozik vel e.

– A valikáni szerződés felbontása ellen Horn Gyula is tiltakozik, hiszen még ő kölötte a szerződést, miniszterelnökként. Van-e még ország, amelynek annyi összetűzése volt moslanában a Valikánnal, mint nekünk? Gyurcsány Ferenc számonkérő panaszáradata a politizáló magyar püspökökről és papokról igencsak lejáratta az országot…

– Kezdtük ott, hogy Rákosi Mátyás óta nem volt példa arra, amit ma Gyurcsány Ferenc csinál, aki a parlamentben is szitokszóként használt a azt, hogy „klerikális”. Gyurcsány Ferenc egyébként hiányos teológiai felkészültségével valósággal rátámadt a pápára, hogy szerinte a magyar püspökök politizáltak december 5-én. Nem állítok direkt analógiát, de tanulságos, hogy ilyenre XI. Pius pápa idet én volt precedens, amikor Göring kitelentette, hogy Hitler megbízásából jött Rómába, hogy panaszt tegyen a pápánál azért, mert a német püspökök a nemzetiszocialista párttal szemben politizálnak.

– Nemcsak ön, de a Demokrata is kapott egy szakállas bácsi-díjat. Bennünket többek között nőgyülölettel és homo-fóbiával vádolt az adományozó SZDSZ.

– Először is köszönettel tartozom az SZDSZ-nek, mert egy or tzágban tudatosította, hogy míg ők a devianciák propagátorai, addig mi a normalitás védelmezői vagyunk. Mi azt mondj uk a homoszexualitásra, hogy mindenki azt tesz a magánéletében, amit akar, de azt ne hívj ák házasságnak, és a homoszexuális párok ne fogadhassanak örökbe gyereket. A házasság megszentelt intézmény, egy nő és egy férfi kapcsolata. Egyébként már maga a római jog is egy férfi és egy nő törvényes kapcsolatát nevezte házasságnak. A másik pedig, hogy a gyerek egészséges fejlődéshez való joga erősebb jog, mint a homoszexuálisok gyet rekre való igénye. Azt mondta nekem egy SZDSZ-es képviselő, hogy én megfosztom az egynemű párokat a gyet rektől. Mire azt válaszoltam, hogy nagyon téved! Nem én fosztom meg őket, hanem a természet rendj e.

– Még ma is különösnek és érthetetlennek tünik, hogy miért nem került bele az EU alkotmányába a „keresztény” meghatározás. Mi az oka ennek?

– Mi, kereszténydemokraták a parlamentben ezért szavaztunk nemmel a dokumentumra. A keresztény szó kihagyása egyrészt történelemhamisítás, másrészt pedig, ha az

uniónak nem lesz lelke – és mi más lehetne Európa lelke, ha nem a kereszténység -, és nem lesz egyéb az unió, mint gazdasági seft, akkor a történelem első zökkenői én szét fog esni. Mi a nem szavazatunkkal az alapító atyák, Schumann, Adenauer, De Gasperi iránli hűségünket is ki akartuk fei ezni. Ők a keresztény civilizációra és az európai nemzetek sokizínűségére épülő Euiópát álmodtak meg. Ha viszont a moslani brüsszeli büiokráciát nézem, akkor azt kell mondanom, hogy ez egy olyan alma, ami nagyon messze gurult az alapító atyák almafáj ától.

– Ha már szavazás, hogyan voksoltak a kereszténydemokraták most, Románia EU-csatlakozásával kapcsolatosan?

– Jelen voltunk, de nem nyomtuk meg a gombot. Ez fejezte ki azt, hogy tiltakozunk a kormány nemzeti érdekeket feladó politikái a ellen, hiszen most lett volna törlénelmi alkalom egy diplomáciai oflenzívával kikényszeríteni a Széi kelyföld autonómiái át. Az sem hagyható szó nélkül, hogy egy kétharmadosnak meghirdetett szavazás előtt öt perccel közli a levezető elnök, hogy feles a szavazás, továbbá szerintem külön kellett volna voksolni Romániáról és Bulgáriáról, mert a két ország két külön ügy, különösen magyar szempontból. Ugyanikkor az is megkerülhetetlen szemi pont, hogy nem bünlethetiük mindezekért az erdélyi mai gyarságot azzal, hogy miután nem kaptak magyar állampolgárságot, a magyar országgyűlés elveszi tőlük az uniósat is. Mind a haláron kívüli, mind a haláron belüli magyarság életérdekelt csak egy nemzeti alapon álló kormány tudi a biztosítani. Ennek a szolgálatára építettük úji á a KDNP-t, és kötöttünk szövetséget a Fidesszel. Mert ahogy Varga László mondta: a pálya széléről lehet bekiabálni, de gólt rúgni csak a pályán lehet.

(Demokrata, 2005. október 13.; Az interjút készítette: Sinkovics Ferenc)

 

SZEMBEN ÁLLNI A VADKAPITALIZMUSSAL

 

A hívő embereknek joguk van ahhoz, hogy a katolikus-protestáns társadalmi tanítás megj elenjen a politikai életben. Semjén Zsolt tapasztalata szerint egyre több nem kifejezetten vallásos, sőt magát baloldali érzelműnek valló ember is szimpátiával fordul a KDNP felé. A párt 2005. december 10-ei nagygyűlésén – amelyen jóváhagyták a Fidesszel kötött választási szerződést – felszólalt Orbán Viktor, a Fidesz -Magyar Polgári Szövetség elnöke is.

– A Kereszténydemokrata Néppárt létjogosultsága önmagában keresendő vagy a Fideszben, vagy inkább a történelmi egyházakban?

– A kereszténységben. A KDNP eszköz, és nem önmagáért való cél, a keresztény értékek politikai érvényre juttatásáért. A magyar kereszténydemokrácia történetének hatvan éve felt ogosít és kö telez minket ar ta, hogy ma is betöltsük ezt a szerepet. Egyrészt védelmeznünk kell a hagyományos értékeket – e tekintetben a család, a nemzet és az egyház a kulcsszavak -, másrészt a keresztényszociális tanítás alapt án ki kell állnunk a szociális igazságosságért, a munka jogáért a korlátlan és gátlástalan tőke diktatúráj ával szemben. Ez következik abból, hogy vil ágnézeti párt vagyunk, váll alva a keresztény egyházak társadalmi tanításának pol itikai képviseletét.

– Tehettek volna másként a párt helyreállítása után pár évvel, mint hogy választási szövetséget kötnek a fő ellenzéki erővel?

– Az bizonyos, hogy sem most, sem máskor nem met gyünk bele olyan kalandorságba, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy szavazatok vesznek el erról az oldalról. Sút lyos fele lősséget vesz a történelem színe előtt a nyakába,

az aki ezt megkockáztatja… Aria, hogy van-e érielme a KDNP talpra állításának, Varga Lászl ó bátyánkkal azt a választ adluk: igen, mert a magyar politikai paletta csonka lenne, ha nem volna egy világnézeti érielemben vett kei resztény párt. Igen, hogy soha többé ne történhessen meg az, amit a Centrum nevű trój ai faló művelt, amikor kereszténydemokrata színezettel is kacérkodva megtévesztette a választópolgárokat, és szavazatokat vitt el a polgári oldalról. Végül: igen, mert ezzel növelni tudj uk a szövetség táborát. A Fidesz nagy gyűjlőpárt, a KDNP világnézeti párt, a ketlő CDU-CSU típusú szövetsége a megoldás.

– Az MDF külön indulása nem veszélyezteti e cél teljesülését?

– Nem rajtunk, nem a szövetségen múlik az oly szükséges egység! A mi kezünk ki volt és ki van nyújtva. De azt is látni kell, hogy a Fidesz-KDNP lényegileg más minőség, mint a Fidesz-MDF volt. Mégpedig azért, mert a Fidesz sikeres, nagy gyűjtőpárt, amihez harmonikusan illeszkedik a tőle ideológiai szempontból más hangsúlyokat képviselő KDNP. Az MDF ideológiai és szociológiai érielemben ugyanolyan gyűjlőpárt volt, mint a Fidesz, de máia disz-funkcionálissá vált, lényegében nem gyűjt szinle senkit. A mi szövetségünk nem valamiféle alku, hanem a jobboldal végleges felállása. A KDNP fellámadása szélesíti a szövetség szavazóbázisát, a Fidesz-KDNP konstrukció képes maximalizálni azt.

– Kikkel?

– Elsősorban nyilván azokkal, akik hitben és magyarság tekintetében elkötelezettek lévén joggal elvárj ák, hogy a kereszténységből és a nemzeti hagyományunkból következő értékeket konkrétan viszontlássák a politikai élet porondján. De azokkal is, akik nem kilei ezetten vallásosak, de felismerték, hogy a tízparancsolatra épülő erkölcsi mérce nélkül nem létezhet normális társadalom. Nem az a legnagyobb baj, hogy bűnök vannak, hanem az, hogy a de-

vianciákat propagáló exttém liberálisok magát a bűnt tat gadt ák, sokszor kitel ezetten jóként állítva be a rosszat. És azokra is számítunk, akik komolyan gondolj ák a szociális igazságot. A baloldalon is vannak szép számmal, akik emiatt kapcsolatot keresnek velünk. Ma a világon egyetlen komolyan vehető, koherens társadalmi tanítás áll szemben a vadkapitalizmussal és a tőke-globalizmussal, és ez a ket reszténységé. II. János Pál mondta a „létező szocializmus” kelet-európai összeomlása után, hogy ez nem jelentheti a vadkapitalizmus megdicsőülését.

– A jelenlegi közös frakcióban nemmel szavaztak az uniós alkotmányra – ellentétben a fideszesek zömével -, de mit értek el vele? Nem „szelepszerep” hárul önökre?

– Ha az uniós alkotmányban nincs említés a kereszténységről, akkor az részint történelemhamisítás, részint az alapító atyák – Adenauer, Schuman – örökségének megtagadása, hiszen ők a keresztény civilizációra épülő Európát álmodtak meg, nem pedig azt a bürokráciát, amelyik ma Brüsszelben országol. Ebben a tekintetben inkább prófétai jelnek nevezném a mi kitebbségi megnyilvánulásunkat, nem pedig szelepnek. Ugyanez más oldalról nézve értelmezhető a Fidesz bizonyos tehermentesítésének is, amely fontos eszköz lehet a választások megnyerése szempontj á-ból. A közös kormányzáskor jön majd el az idet e az általunk vallott értékek fokozatos érvényre juttatásának.

– A családi adózás mégsem valósult meg 1998 és 2002 között.

– Az Orbán-kormány családpolitikát a azért ellndult ebbe az irányba. Magam a Horn-kormány idej én benyújtottam a javaslatot, amit – mondanom se kell – leszavaztak akkor. A kizárólagos személyi jövedelemadó azért igazságtalan, mert ugyanúgy adózik, aki három-négygyerekes családról gondoskodik, mint aki „szingliként” csak sat át magáról. Mi azt mondj uk, hogy legyen meg a családi jövedelemadózás választhatóságának a lehetősége, vagyis az,

hogy a szül ők jövedelmét adj uk össze, és ha mondj uk három gyermeket nevelnek, akkor azt osszuk el öttel. Franciaországban ezzel megfordították a demográfiai trendet! A nemzedékek szolidaritásának jegyében pedig az a programunk, hogy az egyes ember által az államnak fizetett jövedelemadó néhány százalékát automatikusan kapi ák meg az őt felnevelő szülők. Ezzel fei ezi ki a társadalom, hogy a gyereknevelés a lélező legértékesebb munka, és aki gyei rekeket vállalt, és tisztességgel dolgozó-adózó embereket nevelt belőlük, mélló aria, hogy munkái a gyümölcseiből ilyen módon is részesedj en.

– Igaz, hogy mintegy húsz egyéni és tíznél több listás helyet kap a KDNP?

– Arról számolhatok be, hogy lényegesen több mandátumunk lesz, mint amennyihez önálló indulás eselén, az ötszázalékos küszöböt átlépve juthatnánk.

– Rebesgetik, hogy miután az egyik hetilap egy némileg Semjén-ellenesnek is felfogható Harrach Péler-interjút közölt, önök az esztergom-budapesti érsekségen engesztelődtek ki egymással .

– Az újságlrók fanláziái a halártalan. A valóságmag eny-nyi: egy KDNP-MKDSZ-vezetőségi küldöttség tett tisztelgő látogatást Erdő Péler bíboros érseknél. Ami az állítólagos kibékülést illeti, arra nem volt szükség. Részint, mert régi barátság és kipróbált bajtársiasság fűz össze minket Harrach Péterrel, részint mert az említett cikk értelemzavaró kihagyásai miatt félreérthetővé torzult a MKDSZ elnökének üzenete, amit azlán a balliberális média kipécézett, megkísérelve szembeállításunkat.

– Amíg ön a pártelnök, a volt szociális miniszter pedig egyelőre akár légüres térben is érezhetné magát.

– Az MKDSZ törlénelmi érdeme, hogy a Giczy-Bartók-féle ámokiutás idei én átmentette a kereszténydemokrata értékeket az Orbán-kormány országépítő munkáj ába. Miután sikerült visszaszereznünk és újj áépítenünk KDNP-t,

nyilvánva ló, hogy a két kereszténydemokrata szervezet politikai egysége után a szervezeti egységet is helyre kell állítanunk, mégpedig közvetlenül a 2006-os választásokat követően. Harrach Péternek bizonyosan fontos szerepe lesz a KDNP vezetésében. De a fontos nem az, hogy kinek milyen tisztsége lesz, hanem az, hogy megnyeriük a vái lasztásokat.

(Magyar Nemzet, 2005. december 10.; Az interjút készítette: Joó István)

 

„NEM ÉN LETTEM HARCIASABB, HANEM A POLITIKA BIZARRABB”

 

Az egyházak szabadságáért politizál a Kereszténydemokrata Néppárt. A párt irányultsága idegen a „neopogány nacionalizmustól”. Kormányra kerülve szociális ügyekkel, egyházpolitikával és egészségüggyel foglalkoznának.

– Volt szerepe Horn Gábor SZDSZ-ügyvivő önnek írt levelének abban, hogy a XII. kerületi KDNP holnap mégsem Budapest elestéről, hanem a kerület második világháborús áldozatairól emlékezik meg?

– A KDNP demokratikus párt: a helyi eseményeket a helyiek szervezik, így ezt sem egyeztették, és nem is kell hogy egyeztessék velem. Nem poktikai rendezvényről, hanem ökumenikus imádságról van szó, és nem hiszem, hogy Horn Gábornak kellene megmondania, hogy ki miért imádkozhat. Bizonyos megfogalmazásokat pertze magam sem tartottam szerencsésnek, de visszautasítom, hogy a KDNP-t szélsőj obboldali gondolattal hozzák összefüggésbe.

– Mégis úgy tünik, hogy a KDNP elsősorban a Fidesztől jobbra állóktól vár szavazatokat.

– A KDNP nem szélsőt obbolda ti, hanem keresztény világnézeti párt: a kettő ellentéte egymásnak. Keresztény pártként nem mondhatunk mást, mint ami a keresztény tanításból következik. A radikális jelzőt annyiból vállalom, hogy azokban az ügyekben is megszólalunk, amelyekről a többségi társadalom hallgat. De a neopogány nacionalizmus idegen a kereszténydemokráciától.

– Közelmúltbeli megszólalásait viszont a szokottnál is radikálisabb hangnem jellemezte. Ön választotta ezt a stílust, vagy a Fideszben osztották önre ezt a szerepet?

– Valóban többen mondták, hogy jámbor ministráns-gyerekből harcos keresztes lovag lettem tíz év alatt, de úgy

érzem, nem én lettem harciasabb, hanem a politika ennyivel bizarrabb. Kinek julott volna eszébe tíz évvel ezelőtt olyan törvényt hozni, hogy a tanár nem szólhat a szülőnek, ha észieveszi, hogy egy gyeiek narkós. Kinek julott volna eszébe követelni az egyneműek ház asságát, vagy hogy megpengesse egy rádióban a keresztények kiirtását. Következetesen képviselem a keiesztény fellogást, és ne csodálkozzanak, ha az elveinkkel szembeni éles támadásokra élesek a reakciók.

– Vagyis a jövőben is örök háborúban áll az SZDSZ-szel.

– A keresztény etika alapszabálya szerint – a bűnös emberben meg kell különböztetni az embert, akit szeretek és a bűnt, amelyet elitélek – én igyekszem szeietni például Horn Gábort mint embert, de ez nem jelenti azt, hogy ne tegyem szóvá azt az értékrombolást, amelyet művel.

– Támogatóik körében nem kelt visszatetszést, hogy olyan párttal vállalnak értékközösséget, amellyel mondluk az abortusz kérdésében különböznek a nézeteik?

– Pártként kompromisszumokat kell kötnünk, tudomásul véve a politikai realitásokat. De keresztényként alapvető világnézeti kérdésekben nem maszatolhatunk. Abortuszügyben egyértelmű, hogy kiállunk a legkiszolgáltatottabb kisebbség, a magzati korukat élő embertársaink jogai mellett, de tudomásul kell venni a Fidesz áll áspontj át: a társadalmi szituáció nem érett meg, hogy ezt jogilag is formába lehessen önleni.

– Egy választási Fidesz-sikerben ön szerint mekkora szerepe lehet KDNP-nek?

– Nem akarok találgatni. A Fidesz és a KDNP együttes támogatottsága nagyobb, mint önmagában a Fideszé és a KDNP-é. A sopioni időközi választáson Firtl Mályás ellő körben csak Fidesz-jelöltként indult, és az érvénytelen fordulóban hatvan-valahány százaléknyi szavazatot kapott. A második körben, Fidesz-KDNP-jelöltként a stabilan érvényes választáson 72 százalékkal nyert.

– A többletet a KDNP-nek tudja be vagy annak, hogy esélytelen szocialista jelölt indult.

– Sok olyan választó van, aki ilyen-olyan okból önmagában nem szavazna a Fideszre. A KDNP soha nem volt olyan erős, mint most: tizennégyezer tagj a, ötszáz szervezete van.

– Sokan nyilván a Fidesz-tagságuk mellett léptek be a kereszténydemokratákhoz. Mit gondol, lehet egyszer annyira erős a pártja, hogy önállóan induljon a választáson?

– A megoldást az adott helyzet dönti el, mindig olyan konstrukciót fogunk támogatni, amely a jobbközép erejét maximalizálta. Kalandor akcióba nem megyünk bele.

– Mi a jelentősége akkor a tervezett önálló frakciónak?

– Markánsabban fq ezhetnénk ki a keresztény álláspontot. De ez csak olyan formában működhet, hogy ne veszélyeztesse a kormányzáshoz szükséges szavazati fegyelmet.

– Milyen tárcákra tartanak igényt, ha a Fidesz győz?

– Vannak területek – a szociális ügyek, az egészségügy, az egyházpolitika -, amelyek hagyományosan közel állnak hozzánk, de most nem a tárcaosztogatás a feladat, hanem a vá lasztás megnyerése.

– Kizárásokkal, felfüggesztésekkel végződött a hódmezővásárhelyi ellenjelölt ügye. A kampány miatt van ilyen szigor, vagy a szervezetekre amúgy sem jellemző a demokrácia?

– Szó sincs ilyenről. Mióta 2002-ben Varga László KDNP-elnök lett, a pártból nem zártak ki senkit. Hódmezővásárhelyen a 137 tagú KDNP-szervezetben tizenheten döntöttek úgy, nem fogadt ák el a Fidesz által is jóváhagyott jelöltünket. Aki elfenjelöltet állít, az a baloldal malt mára hajtt a a vizet. Nincs az a párt, amelyik ezt kampányidőszakban megengedhetné.

– Eldőlt már, hogy az országos listán hány pozíció jut a

KDNP-nek?

– Beszélgetések voltak, de Orbán Viktornak igaza van: nem kell holnap listát hirdetni.

– Nem tapasztalja, hogy féltékenyek azok a fideszes képviselők, akik elől elveszik a helyet?

– A jelölt- és listaállítás mindig konfliktusokkal jár, de a sértődötteknek meg kell érleniük, az összefogás az egyetlen módi a, hogy maximáliuk a jobboldali szavazatokat. Ha győzünk, azok is kaphatnak lehetőséget, akik nem férlek fel a lis iára.

– Miként látja a szintén Fideszen belüli, volt KDNP-sek által alapított Magyar Kereszténydemokrata Szövetség helyzetét? Harrach Péter az MKDSZ önállósága mellett érvel, ön szerint nincs szükség párhuzamosságra.

– Az MKDSZ része a KDNP hatvanéves történetének, a Giczy-Bartók-féle ámokfutás idej én az MKDSZ mentette át a keieszténydemokráciát. Amikor Varga László helyieállí-totta a KDNP törvényességét, megszűnt az ok, amiért létrehoztuk az MKDSZ-t. Máj us körül, a politikai egység után helyre kell állítani a szervezeti egységet is. Civil szervezetként lesz szükség az MKDSZ-re, hogy azok is kaphassanak közéleti lehetőséget, akik – köztisztviselőként vagy lelkészként – pártban nem váll alhatnak szerepet.

– Mit gondol arról, ha az egyházi szereplők párlok -többnyire a Fidesz – támogatására buzdítanak?

– Tiszteletben kell tartani az egyházak autonómiái át, alkotmányos joguk olyan kérdésben megszólalni, amilyenben akarnak. Ha egy pap a politika vizeire téved, az csak a püspökére tarlozik, nem az államra, a politikára vagy rám. A szocialisták azt mondj ák, az egyház tartson egyenlő távolságot a párloktól, pedig a helyzet fordított: a pá^ tok moz oghatnak szabadon az egyházakhoz képest. Az MSZP-t sem akadályozzák, hogy keresztény értékeket képviselj en. Ha így tenne, az egyházak hozzáállása is más lenne hozzá.

– Győzelem eselén megelégedne kolábbi egyházügyi államtitkári tisztségével, vagy más posztot nézett ki magának?

– Azért vágtam bele az egész politikába, hogy az egyt házak szabadságát szolgáltam – ehhez hű maradok. De pártelnökként azon kell dolgoznom, hogy felépítsem pártomat, és hogy megnyert ük a választást.

(Magyar Hírlap, 2006. február 11.; Az interjú készítette: Joó Hajnalka)

 

HA ÉG A HÁZ

 

 

A liberalizmus álarca

 

„Az amerikai elnök évről évre meghívja a világ keresztény politikusait egy imareggelire. Van azért ennek egy saj átos lelkisége, és annyi gyakorlati haszna is, hogy a világban üldözött, bebörtönzött keresztény emberek kiszabadítása érdekében Amerika nyomást tud gyakorolni, kütönösen akt kor, ha az nem keresztezi gazdasági érdekeit. Én is hivatalos voltam egy imareggelire. Mi tagadás, meg voltam elégedve magammal, hogy Semjén Zsolti azért nem akárki, hogy Clinton elnök látja vendégül a szenátoraival. Aztán a budai ferenceseknél a reggeli misén átj árt a feltsmerés: persze mindez fontos, de ki az a Clinton elnök, ahhoz képest, hogy a teremtő Isten mindennap meghív az asztalához, és nem egy ócska lekváros szendvicset ad, hanem saját magát?”

– Nehéz lehet politikusként a média figyelmének fókuszában lenni. Pláne, ha az ember vállalja, hogy kereszténypolitikus, hiszen nagyon hamar megkaphatja a „jó kis keresztény” pejoratív jelzőt.

– Egy keresztény politikusnak egyrészt tisztességesnek, másrészt hatékonynak kell lennie. Ha morális stiklit ei vannak, azzal nemcsak a pártj ának árt, hanem az evangelizá-ciónak is. Persze ha valakit támadnak, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy az illető nem feddhetetlen. Soktzor int kább azt, hogy olyan hatékonyan képviseli a keresztény értékeket, ami már veszélyes az egyházellenes érdekcsoportokra. Ha az ember nem hatékony, mert nem tudja jól a sat át politikusi mesterségét, akkor végeredményben eh foglalj a a helyet anélkül, hogy képviselné a választók értékeit és érdekeit.

Sajnos, keresztény kötökben is elten edt az a felfogás, hogy a politika egy zavaros, sikamlós valami, és tisztessé-

ges keresztény ember jobb, ha kimarad belőle. Ez tévedés. Ugyanúgy lehet valaki tisztességes politikus, mint tisztességes tanár vagy mérnök. Ha az elhivatott keresztény emberek emiatt nem vesznek részt a politikában, átadiák a hei lyet a hiénáknak. A Miatyánkban imádkozzuk: Jöjj ön el a Te országod”. Ez a mondat, azt is jelenti, nem élhetek úgy, hogy keresztény vagyok vasárnap a templomban, otthon a családomban, azulán fülyülök rá, mi törlénik a városommal, az országommal, a világommal. El kell mozdítanom a világot az Evangélium ériékeinek az irányába, azon a hei lyen, ahová a Gondviselés állított. Ebben az érielemben minden embernek van bizonyos politikai küldetése.

– Mi szúr szemet a kereszténységben az ellenfeleinek?

– Amikor az egyneműek házasságáról, az eu lanáziáról, az abortuszról, a drogliberalizációról volt szó, és én ezeket a kereszténydemokraták nevében elutasítottam, és bűnnek neveztem, Heller Ágnes meglámadott a sajlóban, mondi ván, hogy ezt a szót, hogy „bűn”, a templomban használhatom, de a parlament falai között nem. Én nem vonom kétségbe, hogy Heller Ágnes olyan marxista vagy liberális terminológiát használ, amilyet akar, de nem tűiöm, hogy Szent István országában ne használhassak keresztény szavakat!

Minden politikai program a mögötte álló emberkép függvénye, ha ez torz és egyoldalú, akkor az erie épílett társadalom is szükségszerűen torz és egyoldalú lesz. Erre a huszadik század bőven szolgáltatott példát, a vadkapitalizmussal, a nácizmussal és a kommunizmussal. Mi a teremtés rendi éből következő, a természeti ogon alapuló politikát folytatunk, nem pedig rágiuk a toll végét, és kilalá-lunk ideológiákat. Az aborluszkérdésben például a termé-szetj ogból következően nem mondhatunk mást, mint hogy a parlament nem játszhat Istent, és csak olyan törvényeket hozhat, amelyek megfelelnek a természet rendi ének. Ezzel szemben a jogpozitivista szemlélet azt mondi a, hogy vala-

mi pusztán attól törvényes, ha azt elt árástogilag szabályosan hozták. Mi kiállunk a legkiszolgáltatottabb és jogtosz-tottabb kit ebbség, a mag t ati ko lukat élő embertársa lnk élethez való joga mellett. Mert ha pusztán a kora alapj án a magzati élet elpusztítható, akkor ilyen logikai alapon halálra ítélhetik az öregeket, a betegeket és a társadalom bármely más csoportj át.

– Az egyházak elleni támadás az intézmények ellen zajlik, és kommunikációs hangulatkeltésről van szó. Miért hullik ez olyan termékeny talajra?

– Az egyház elleni támadás sokkal összetettebb, mint ahogyan a sajtóból kiderül. Tudatosan és szisztematikusan próbált ák ellehetetleníteni az egyházi iskolákat, a szociális otthonokat, kórházakat. Oda jutottunk, hogy ma Magyarországon Göncz Kinga leírhat a azt egy Gyurcsány Ferencnek szóló levélben, hogy nem kívánatos, hogy több egyházi intézmény legyen. Tehát ideológiai alapon államhatalmi eszközökkel, anyagi presszióval korlátozni akarj a az állampolgárok szabad intézményválasztását.

A miniszterelnök megtámadta II. János Pál pápát azzal: micsoda dolog az, hogy a püspökök politizálnak. Mellesleg ez a „politizálás” az volt, hogy december 5-én a szolidaritás teológiai elvének megfelelően azt mondták: a nemzeti szolidaritás alaptán a határon túli magyarok kapták meg az állampolgárságot, és a társadalmi szolidaritás alapján ne privatizálj ák a kórházakat, mert annak az lesz a vége, hogy a gazdagoknak luxusellátás jut, a népnek meg az, ami marad. Akkor egy éles parlamenti szóváltásban azt mondtam, hogy amire Gyurcsány Ferenc vetemedett, arra még nem volt példa a történelemben. De a vatikáni barátaim találtak precedenst a Vatikán évkönyveiben. Így szól a bet egyzés XI. Piusz pápa idetéből: Göring kitelentette, hogy Hitler megbízásából érkezett Rómába, azért, hogy panaszt tegyen a pápánál amiatt, hogy a német püspökök a nemzetiszocialista párttal szemben politizálnak.

Az egyházellenesség zászlóshai óia az SZDSZ, és ez náluk nemcsak valamiféle krisztofóbia, hanem aktuálpolitikai megfontolás is. Nyilvánvaló, hogy az a bizonyos öt százalék, akikie számíthatnak, több mint bizonytalan, mert a neoliberális Gyurcsány-vonal elszívta őket. Ezért tudatosan megcélozták azokat a szerintem deviáns szavazókat, akiknek hívó szó az egyneműek házassága, a drogliberalizáció, az antikrisztianizmus. De azt a kereszténységet, amelyik túlélte a történelem egyházüldözéseit Nérótól kezdve a jakobinusokon át a bolsevizmusig, az SZDSZ mesterkedése sem fogi a meglendíteni. Végül is mi ez Diocletianushoz képest?

– A keresztény értékek több párt programjában is szerepelnek, de egyes politikusoknál, úgy tűnik, csak politikai aduként…

– Természetesen több párt is keresheti a megoldásokat a társadalom problémáira a keresztény tanítás ihletettsége alapián. De valói ában csak az a párt keiesztény, amelyik olyan kérdésekben is vállali a a keresztény álláspont politikai képviseletét, amelyekben kisebbségben vagyunk a társadalomban.

– A bűnös emberben a bűnt utálni kell, de az embert szeretni. Nem könnyű ez egy választási kampány ideién. Lehet indulatok nélkül átélni egy kampányidőszakot? Akár csak magánemberként is?

– Azért egy választás nem olyan, mint egy Fradi-Dózsa meccs. Itt a mi, a gyerekeink, a nemzetünk éleiéről, jövőjéről van szó. Erről kötelességünk elgondolkodni, és a felismert igazságot a barátainknak, ismerőseinknek elmondani. Ha ez vilákkal jár, hát vilákkal jár. Nekem éles pengeváltásaim vannak például SZDSZ-es képviselőkkel, de nem azért, mert én letlem harcosabb, hanem azért, mert a szituáció, amelyet ránk kényszerítenek, vált tűrhetetlenné, és ez kényszerít ki markánsabb reakciókat. Mert arról tudunk érzelemmentes, akadémikus beszélgetést folytatni, hogy az

égés folyamata során hogyan zajlik le az oxidáció, és a moleku lákban milyen változások jönnek létre. De elmebeteg lennék, ha miközben ég a házam, és bent vannak a gyermekeim, kimért stílusban kifejteném, hogy meghatározott időn belül gyermekelm az oxidációnak nevezett folyamat sor án olyan kémiai reakción mennek át, amelynek végeredménye oxigén és szénatomok ilyen és ilyen molekuláris változása lesz. Ilyenkor az a normális, ha felsikoltok, segítségért kiáltok, feltépem az ajtót, és kimentem a gyerekeimet.

Én igyekszem imádkozni Horn Gáborért vagy Gusztos Péterért, de ettől még, sőt éppen ezért, ki kell mondanom, hogy károsnak tartom a tevékenységüket a nemzet egésze szempontj ából. És természetesen mindent megteszek, hogy az általuk elkövetett értékrombolást megakadályozzam.

– Határozott, kérlelhetetlen elvek és szeretet. Ez a gyermeknevelés két fontos szabálya is. Otthon könnyebb követni vagy a politikában?

– Nagy bűnöm, hogy keveset vagyok a családommal, feleségem joggal politikai özvegynek nevezi magát. Sokf szor, amikor elmegyek, a gyerekek még alszanak, amikor hazamegyek, már alszanak. Ennek megvan az a következménye, hogy bizony jóval többet megengedek nekik otthon, mint kellene. Feleségem szerint a politikában konzervatív vagyok, de a gyermeknevelésben liberális…

Múltkor, amikor Botondnál nem tudtam elérni, hogy megcsinálj a a leckéj ét, végül azzal próbáltam fenyegetni: „megmondalak anyádnak!” Tudom, hogy a természet rendje az volna, hogy az apa legyen szigorú és az anya engedékenyebb, de valószínűleg van bennem egy kis bűntudat, amiért keveset tudok vel ük lenni. De az nagyon fontos, hogy érezzék, mindig számíthatnak rám, és hogy az iskolai szünetből minél többet együtt töltsünk. Botonddal és Álmossal sokat járunk focizni, biciklizni. Csodálom a feleségem – bár ezt nehezen vallom be neki -, hogy amikor

megszü letett harmadik gyermekünk, akkor hát om zeneakadémiai diplomáta ellenére úgy döntött, hogy a család az első, értünk lemond a karrierről, és csak félállásban dolgozik.

A gyerekemnek akkor tudok segíteni a problémái megoldásában, ha az ő szintj én el tudom mondani neki az én életem morális határhelyzeteit. Megtapasztaltam, hogy a rendszeres lelkiismeretvizsgálat az, ami meg tud tartani, az a tudat, hogy végeredményben az Úrlstennek kell elszámolnunk.

Meg kell vallanom, hogy legtőbb kritikusom a családom. Évekkel ezelőtt mondtam egy parlamenti beszédet. Nagyon fölkészültem rá, és úgy éreztem, igazán jól sikerült. Püspökök és teológiai protesszoraim gratuláltak, mi tagadás, büszke voltam magamra. Hazafelé az Országgyűlésből találkoztam édesanyámmal, aki azzal fogadott:

„Te, én azt hittem, elsüllyedek! Nem volt begombolva a zakód. Mit mondanak, milyen anyád van, hogy nem tanított meg arra, be kell gombolnod a zakód, ha a Parlamentben beszélsz?” Otthon a feleségem kilép a konyhából: „Te, néztelek a tévében. Kifejezetten borostás voltál! Mit mondanak, milyen feleséged van, hogy így engedett el?” Emese lányom – aki akkor ötéves lehetett – kipördült a szobából csípőre tett kézzel: „Papa! Láttalak a tévében. Annyi hülyeséget beszéltél, de azt egy szóval sem mondtad, milyen tündéri kislányod van.”

(Képmás, 2006. január; Az interjút készítette: Szám Katalin)

Fotó: Képmás – Hortobágyi Lilla

 

IN NOMINE SANCTI HUBERTI

 

– Elnök úr esetében szerepet játszott-e a családi kötődés, a személyes indíttatás a vadászatban? Magánemberként mit jelent a politikus számára a természet, a vadászat?

– Őszinlén szólva, én a vadászatot nem választottam -a vadászat választott engem. Édesapám, nagyapám, dédi apám – de ugyanez a rokonságra is vonatkozik – valamennyien vadásztak; a család hajdani tagi ai Felső-Ausztriában már századokkal ezelőtt hivatásos vadászok és vadászmesterek vollak, s jómagam beleszülettem ebbe az örökségbe. Számomra gyeiekkorom óta természetes volt, hogy dédapám, nagyapám és apám vadászati tárgyú rézmetszetei, trófeái ott lógnak a falon, s Széchenyi Zsigmond művei „köielező olvasmány”-nak számítottak. Nagyapám díszkötéses vadásznaplói át – aki „civilben” Gyékényesnek volt az állomásfőnöke 1945-ig – máig őrzöm. Mint ebből kiderül, akkoriban a vadászatot előzőleg napokon át, részletekbe menően tervezgették, helyszínrajzot készítettek, utána pedig elemezték az eredményt. Nagya pám – aki éppúgy sokat vadászott Hohenlohe herceg társaságában, mint a helyi parasztemberekkel – minden tapasztalatot filológiai precizitással feljegyzett, valósággal művészi tökélyre fejlesztve a vadászat tudományát. Élele végéig a fonlos családi eseményeket is vadásznaplói ában örökítette meg: így került bele az a beiegyzés is, mely szeiint ,,1962. aui gusztus 8-án megszületett Zsolt”. Nagyapám, apám, nagybátyám történeteit, kalandi alt, anekdotáit hallgatva, már kisgyerekként a vadászat ezerféle hangulatát szívlam mai gamba, egyúttal penze nagyon sokat tanulva belőlük. A Vértes hegységhez, a gánti és csákberényi területhez köt a legtöbb régi-új vadászélmény. E hihetetlenül túlfeszített életstílus mellett, amely a politika saj átj a, a vadászat, az erdő, a vízpart, egys zóval a természet nyújtj a számomra a lelki-szellemi és fizikai feltöltődés lehetőségét: a vad elej-

tése tulajdonképpen csak másodlagos. Engem mindig és mindenben a teológia, a filozófia érdekelt a legj obban (doktorátusom is e tudományterületről való), s ez a dolgok természetéből eredően egyfajta spekulatív elmélyültséget feltételez: a teológia és a filozófia kérdéseiről odakint a vízparton, az erdőn vagy egy vadászház magányában tudok elgondolkodni a legj obban.

– Hogyan látja a vadászat, vele a természet mai helyzetét?

– Személyes felfogásom szerint, miként a kereszténység tanítj a, a vadászathoz való viszony alapj a értelemszerűen a teremtett világhoz való viszonyulás, amelynek lényege szerint úgy tekintünk a világra, mint egy kertre, amit az Isten a teremtésben az emberre bízott, hogy őrizze és gondozza azt. Ahogy egy fa vagy egy virág, úgy a vad is Istennek a teremtménye, amely csodálattal tölt el minket, és a mi feladatunk, hogy ezt a teremtett világot, benne a vadat, mint annak részét, tiszteltük és gondozzuk. A teremtés, és ebből következően a természet rendj ében mindennek megvan a maga helye. Ebből két dolog következik. Ellentmondunk a kiz árólag anyagi szempontokat érvényesítő, kizárólagosan profitorientált felfogásnak, amely nem törődik a világ teremtett voltával, s nem annak megőrzésére, műve lésére, hanem gátlástalan kizsákmányo lására tö t ek-szik. E környezetszennyező, pusztító ipari lobbinak ellene vagyunk. Az érem másik oldalán olyan szélsőséges, mondhatnám „sötétzöld” törekvéseket is tapasztalhatunk, amet lyek a környezetvéde lem túlhajszo lása, félreértése révén, a dolgok természetes rendt ét felborítva, már-már emberellenes tendenciákat érvényesítene.

– A mai világban mennyire sikerül érvényesíteni ezt a

felfogást?

– Nyilván nagyon nehéz, mert egyrészt a különféle iparipénzügyi érdekcsoportok lobbij a nyomasztóan erős, s erőfölényüket – sokszor magának az embernek a létét is veszélyeztetve – világszerte érvényesítik. Van egy másféle problé-

ma is: igazán örvendetes és csak támogatható, hogy egyie több emberben van meg a környezetvédelem iránti készség, s egyre több szervezet, egyesület, csoport alakul magának a természetnek vagy egyes különleges növény- és állatfajoknak a védelmére. Azonban azt kell látnunk, bizonyos esetekben olyan médiasúlyt képviselnek, hogy – és ezt szeretném aláhúzni – szakmai hozzáértés híj án az ilyen típusú beavatkozás a legjobb szándékkal is súlyos károkat okozhat, és komoly veszélyeket rejthet magában. Magam is tapasztaltam, hogy olyan emberek, akiknek a jó szándékát nem vonom kétségbe, de akik élelükben nem menlek két kilométert erdőben, annak alapj án, hogy a belvárosi könyvtárakban elolvastak pár könyvet, ex cathedra felj ogosítva érzik magukat, hogy ítélkezzenek olyan erdészek felett, akik egész életüket az erdőn töllötték. Szerintem nyilvánvalóvá kell tennünk a társadalom felé, hogy az erdészetnek és a vadászatnak is megvan a tudománya és a maga saj átos ethosza.

– Mennyire van ma jelen a vadászat a politikában, illetve a politika a vadászatban?

– Ez nagyon nehéz kérdés, mert maga az egész kérdéskör, azaz maga a vadászat politikailag terhelt. Ennek egyik oka – kár tagadni, hiszen ez törlénelmi tény -, hogy álla-lában a társadalomnak, a gazdasági életnek, a politikának a vezetői vadásztak, sokizor nem is beliő késztetésből, szenvedélyből következően, hanem biz onyos társ adalmi elvárásoknak eleget téve. Ma is számos olyan ország van -miként ez a múltban szinle állalános volt -, ahol a vadászaton va ló részvétel a társadalmi érintkezés egyik sai átos formái a, nem pedig a szoros értelemben vett vadászszenvedély megnyilvánulása. Tény, hogy a vadászatnak ma is megvannak e társadalmi, társasági elvárásoknak megfelelő „ritualizált” formái. A magyar törlénelem hullámveréseiből következően, hazánkban a „vadászat” szót három dolog is terheli. A második világháború előtt értelemszerűen az arisztokrácia, illetve a felső középosztály volt az, amelynek

tagj ai a vadászatot gyakorolták, s átvették-kialakították a magyar vadászati kultúrát. A „létező szocializmus” évtizedei alatt e tevékenység a közvélemény szemében elsősorban ezen időszak szocialista vezetőihez, egyes „elvtársak” nevéhez fűződő botrányos esetekhez kapcsolódott, jelentősen rontva a vadászat megttélését az egész társadalomban. A rendszerváltoztatás után mindezt egy harmadik negatív tapasztalathullám tetézte, jobbára az olyan, e korszak teremtette „újgazdagok” sorából kikerülő „puskások” réf vén, akiknek sem a kel lő tudása és tapasztalata, sem pedig a szükséges kultúráj a nem volt meg hozzá – viszont temérdek pénzzel rendelkeztek – s úgy gondolták, gondolják, hogy a vadászat státusszimbólum. E három kortzak között pertze nagyon nagy a különbség, mert a háború előtt vadászó nemzedékeknek – von Haus aus – kétségkívül megvolt hozzá a műveltsége, a kultúráj a, az etikáj a. Miként azt sem lehet és kell tagadni, hogy bár a szocializmus évtizedeiben az „elvtársak” nem elhanyagolható része borzasztó dolgokat művelt, de azért az állami erdő- és vadgazdálkodás nemcsak túlélte mindezt, de igen magas szintre jutott: a magyar vadgazdálkodás és vadászat például éppen ekkor, az 1971-es Budapesti Vadászati Világkiállítás megrendezésében csúcsosodott ki. Széchenyi Zsigmondnak és a honi vadászattörténet többi „nagy öregj ének” köszönhetően, a korszak közepére a Kádár-rendszer vezetőinek egy része – legalábbis vadászati szempontból – többé-kevésbé kikupálódhatott.

Nekünk, akiknek fontos a magyar vadászkultúra, és jól felfogott közös érdekünk ennek a társadalomban való tudatosítása, az a közös feladatunk, hogy éppen Széchenyi Zsigmond, Fekete István, Sütő András, Wass Albert és többi nagyf aink életművén, szellemi hagyatékán keresztül, ha nem is megtanítsuk, de megéreztessük a társadalommal, mi is valót ában a vadászat kultúrát a, ethosza. A magyar vadászati kultúra ugyanolyan hungaricum, mint

mondi uk a tokai i borkultúra! Szimbolikus értelemben Hunor és Magor idej étől kialakult, ősei nktől örökl ött vadászati kullúránkat vesztük el, ha nem értjük meg ennek hungaricum-jellegét, vel e együtt pedig gazdasági előnyeit is, his zen a magyar vadásztatásból, hazánk vadászati kultúrái ából az ország egészének van szellemi és anyagi haszna.

– Hogyan tervezik a jövőt? A nemzeti párlok választási győzelme, illetőleg kormányalakítása esetén számíthatunk-e változásokra akár a vadászterületek kialakításában, a fegyver- és egyéb törvények, gazdálkodási irányelvek stb. módosításában? Miként látja ön és pártja a vadászat jövőjét és szerepét az uniós kereteken belül?

– Két dolgot szeretnék mondani. E kérdéskör szakmai részét illetően, a Fidesz és a KDNP már elvégezte az erre vonatkozó progiamok részletes egyeztetését, amelyek kidolgozása és – remélem – majdani végrehajtása Szabó Ferenc képviselőtársunk feladata. A vadászterület nagyiágára w> natkozóan az az álláspontom, hogy a jelenleg megszabott minimális területnagyságok tovább nem csökkenthetőek, mert ellenkező esetben ellehetetlenülne a vadgazdálkodás. A fegyvertörvénnyel kapcsolatban tiszlában vagyok azzal, hogy a társadalom – elsősorban a média laikus és szenzációhajhász tálalása folytán – szigorításokat és további szabályozókat várna el e tekintetben. Meglátásom szerint viszont a halályos törvényeket kell belartani, hiizen a vonatkozó jogszabályok rendszere már így is sokkal szövevényesebb és bonyolultabb, mint az EU többi országában. Irreális, betarthatatlan szabályoknak nincs semmi értelme vagy haszna.

– Érlékvesztő, sőt értékromboló, halzonelvűséget han goztató mai világunkban milyen kilátásai vannak vadászati kullúránk, hagyományaink fennmaradásának? Hogyan lehet mindezt megóvni?

– Én bízom az ember antropológiai természetében – abban, hogy az ember önnön lényegéből fakadóan olyan

lény, aki nyitott az értékekre. Ezt manapság sok minden torzítj a, kísérti, de azért az ember eredendően és alapvetően fogékony a természet és a valódi kultúra értékelre. Ma mindezt veszélyezteti a vadászatban is eluralkodó material-isztikus, fogyasztói-vásárlói attitűd. Az olyan mentalitású embert, aki úgy tekint a vadászatra – főleg a trófeára – mint a villáj a előtt álló luxusgépkocsira, nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy egy öreg, visszarakott, négykilós villás bika jobb, fontosabb és több lehet, mint egy nyolckilós, korc>-nás, hat-hét éves szerencsétlen fiatal bika trófeáj a. A vadászati kultúra mostanság ugyan háttérbe látszik szomlni az üzleti szempontokhoz képest, legalábbis vannak ilyen tendenciák, mégls azt gondolom, hogy néhány év vagy évtized alatt ismét át fogj a itatni a magyar vadásztársadalmat -az igazi kérdés csak az, hogy ezt az átmeneti időszakot túléli-e a vadállomány. S szerintem éppen ebben rejlik az állam felelőssége. Hogy ne aprózza totább a tetületeket, hogy ne lehessen mindent a puszta licitnek alárendelni, fütyülve minden más szempontra. Fontos, hogy mindazon közlsmert és köztiszteletnek örvendő személyiségek – tut dósok, művészek, írók, színészek, sportolók, különböző pártállású politikusok, az élet legkülönbözőbb területeln kiemelkedőt alkotó emberek -, akik vállalt ák vadász mivoltukat, vagy értéknek vallfák a magyar vadászati kultúrát, ezen értékek hordozólként, teri esztőiként kiállásukkal normatívvá tegyék azt a vadászati ethoszt, ami kiveti magából mindazokat, akik fütyülnek erre. A tártadalom egétzével pedig képesek legyenek legalább megsejtetni, hogy mi a különbség egy finom mívű vésetekkel díszített billenő csövű vadászpuska és egy Kalasnyikov között.

(Nimród, 2006/4; Az interjút készítette: Gellér Tibor)

 

A KERESZTÉNYSZOCIÁLIS ESZME APOSTOLA

 

 

Giesswein Sándor emlékezete

 

Az egyháztörténelemben járatosaknak se sokat mond Giesswein Sándor prelátus neve. Pedig érdemes felidéznünk alaki át és tanítását, nem puszlán azért, mert ezt születésének százötvenedik évfordulój án így kívánj a a kegyelet, hanem mert éleiének és eszmélnek tanulsága akluáli-sabb, mint valaha. Giesswein Sándor volt a magyar keresztényszociális gondolkodás és politika megteremtőj e. Ő ezt keresztényszocializmusnak nevezte, de azóta a „szocialista” szót a szocialisták végl etesen és végl egesen kompromittálták.

Giesswein Sándor tudós volt – teológus, fil ozófus, történész, nyelvész, szoiiológus – de mégiem így emlékszünk rá. Igazi papi lélek volt, és ha nem is magyarázkodásra, de magyarázatra szolul a hierarchiával való viszonya. Politikus volt, orizággyűlési képviselő, pártelnök, a magyar politika történetében példátlan szellemi felkészültséggel és eszmei következetességgel, mégis zavarba ejtőek pártpolitikai vargabetűi. Giesswein Sándor történelmi tetle abban áll, hogy először kapcsolta össze a keresztény társadalomfilozófiát a gyakorlati politikával.

Mindennek jelentőségén nem válloztat, hogy nem volt – talán nem is lehetett – sikeres politikus. Igazsága akkor szinte felőrlődött a diadalmasnak tűnő liberális kapitalizmus és a szocializmus illúziój ának malomkövei között. Korának társadalma nem ment át azokon a történelmi tapasztalatokon, ami bel áttatta volna, hogy az ő keresztényszociális tanítása az az iránylű, amivel el lehetett volna kerülni a XX. század társadalmi tragédiáit. Korának egyházában is kisebbségben vollak – mint Prohászka Otlokár püspök

-, akik felismerték az idők jeleit. És mégis: bár paradoxonnak tűnik, de a keresztény realizmus alapj án, a keresztény bölcselet fényében vaslogikával gondolta végig a társadalom folyamatalt, és fellsmerései valóban prófétai meglátások voltak. „Egyik természetellenes bűn a másikat nemzi. A vadkapitalizmus téves birtoklási elméletéből származott a téves kommunista elmélet.” „Csak egy dologgal nem fér meg az igazi keresztény szellem s ez a társadalmi igazságtalanság, akár a kollektivizmus, akár az individualizmus leple alatt történt ék is meg;” Gondolatainak saf átos perst pektívát adnak II. János Pál pápa szavai, aki a „létező szocializmus” bukása után figyelmeztetett, hogy a szocializmus történelmi csődfe nem jelentheti a vadkapitalizmus megdicsőülését.

Giesswein gondolatai is arra tanítanak, hogy minden politikai ideológia és program a mögötte álló emberkép függvénye. Ha ez az emberkép egyoldalú és torz, akkor az erre épített társada lom torz és emberte len lesz. Az elmúlt évszázad szörnyű tragédiái bizonyították, hogy a vadkapitalizmus, a kommunizmus vagy a nácizmus neopogány, antikrisztiánus ideológiálnak, azok „történelmi kítérletei-nek” a vége megnyomorított és elpusztított emberi életek százmilliói. Mert az az ideológia, ami istentelen az embertelen, és ami embertelen az istentelen.

(Új Ember, 2006. február 5.)

 

HAZÁNK SORSÁVAL TÖRŐDNI KÖTELESSÉG

 

Isten az égi haza mell ett földi hazát is adott nekünk, ezért valamiképpen az égi hazához is hűtl en az, aki földi hazájának a sorskérdései elől dezertál. A földi haza sorskérdé-selvel va ló törődés tehát hilünkből következő kö le lesség. Ennek módj át tekintve pedig az egyház társadalmi tanítása az eligazító kánon. Nem kalolikus az, aki csak a templomban kalolikus, esetleg a családi ában, de fülyül az egyház szavára a közélet kérdéseiben. Természetesen az egyház társadalmi tanítása nem azonos a pártpolitikai programok valamelyikével. De vannak pártprogramok, amelyek összhangban vannak a pápai szoc iális enc iklikákkal, és vannak, amelyek ezzel összeegyeztethetetlenek. Ezért kai tolikus ember – amennyiben valóban kalolikus – nem támogathat a kalolikus társadalmi tanítással ellentétes, illetve az egyház ellen meslerkedő párlot és programot!

A keiesztény tánadalmi tanítással ellentétes: mindiz, ami élet- és csa ládellenes; ami a házasság megszentelt fogalmát természetellenes módon kilerj eszti az egyneműek kapcsolatára; ami drogliberalizációt propagál; ami a munka jogát aláiendeli a tőke diklatúráiának; ami rombolia a nemzeti szolidaritást – és mindezt oldalakon át folytathatnánk a mai politikai élet keserves tapasztalatai alapi án. Az egyház szabadságával pedig ellentétes: mindaz, ami hátrányosan különbözteti meg az egyházi iskolába járó gyermeket és az ott tanító tanárt; az a politika, ami az utóbbi években átlag kétszázezer forintot vett el minden egyházi iskolába járó gyermektől; ami megsérti az Aposloli Szentszékkel kötött megállapodást; ami hecckampányt folytat az egyház el len – és sorolhatnám még nagyon sokáig.

Katolikus ember nem szavazhat ilyen po litikát képviselő politikusra. Olyania: aki az ötvenes éveket idézve szii

tokszóként „klerikálisozik” a parlamentben; aki Mária ort szágán poénkodik; akik olyan rádiót pénzelnek, amelyik a keresztények kilrtásának gondolatával játszadozik; vagy akik legszentebb imádságunk, a miatyánk istenkáromló el-torzításával provokálnak minket óriásplakátj aikon – és sorolhatnám.

Hála Istennek, van egy egyszerű és hatékony módj a annak, hogy ne kellt en mátodrangú állampolgárokként ék nünk; hogy ne legyünk diszkriminálva; hogy megvédtük iskoláinkat, intézményeinket; hogy ne törölhessék belénk a lábukat; és hogy igazságosabb és testvériesebb vil ág jöjjön el; hogy a halál kultúrát a helyett végre az élet és szeretet civilizációj a érvényesülj ön; hogy újraépíthessük Szent István Magyarországát – az, hogy jó helyr e kell tennünk április 9-én a keresztünket. Ha pedig az utóbbi évek brutális tapasztalatai ellenére akad olyan, aki nem jó helyre teszi a maga keresztfét; az utólag ne jajgasson!

(Új Ember, 2006. március 26.)

 

ISTEN KÖZÜGY

 

 

Semjén Zsolt szerint Brüsszelben is új életet kell kezdeni

 

Fekete János kitüntetése Gyurcsány nyers arroganciájának megnyilvánulása volt, meg akarta mutatni, hogy ő ezt is megteheti. De nyilván szeltemi rokonságot is érez Fekete Jánossal, mert Fekete hasonlóképpen adósította el az országot a Kádár-rendszer idején, mint ahogy most ő.

– A KDNP nagygyűlésén ön azt mondla többek között, a hitleri és a lenini diktatúra is azzal kezdte a vallásüldözést, hogy magánügynek nyilvánította a vallást…

– Mindez történelmi tény. Úgy tudták kiépíteni a totális hatalmukat, hogy szétverték a civil szerveződéseket, ezáltal szétesett és így kiszolgáltatottá vált a társadalom. A vallást azért nyilvánították magánügynek, mert így ideologizálták meg azt, hogy ha egyszer magánügy, akkor nincs szükség egyházi egye temekre, isko lákra, és ezért az egyt házaknak nincs joguk társadalmi kérdésekben megnyilvánulni, a keresztényeknek politizálni. Miután így visszaszorították az egyházat a sekrestyébe, államosítva az intézményeket és betiltva az egyházi szervezeteket, a védtelenné vált hívőket ideológiai alapon a magánéletükben is figyelték, zakl atták, üldözték. Ezért a tanulságért idéztem Mindszenty bíboros úr 60 éve kimondott, profetikus szavait, aki úgy fogalmazott, hogy „ahol a vallás magánügy, ott korrupcióba, bűnbe, kegyetlenségbe fordul az élet. Hitlerék is magánügynek tekintették a vallást, jött is utána a Gestapo, Auschwitz, a börtönbirodalom.” Eddig az idéf zet. A hercegprímás figyelmeztetése igaznak bizonyult, mert jött a kékcédulás csalás, a Rákosi diktatúra, a szerzetesek deportálása, a recski tábor. Ezért is idéz rossz emlékeket Gyurcsány Ferenc, amikor arról szónokol, hogy mi-

vel a vallás magánügy, ezért az egyház ne merészelj en politizálni. A KDNP állásponti a szerint a vallás személyes ügy abban a tekintetben, hogy jár-e valaki templomba. De az egyházi iskolák léte, az egyházak megnyilatkozási szabadsága, a keresztény politika legitimitása már közügy.

– Gyurcsány Ferenc katolikus lenne?

– Én azt hitlem, hogy nem, mert pápa még nem akart lenni… De egy televíziós műiorból ariól értesülhettünk, hogy ő hívő kalolikus, sőt ahogy mondla, rendizeresen bérmálkozik… Ehhez képest a Gyurcsány-kormány 200 ezer foiintot vett el minden egyházi iskolába jáió diáktól, 250 ezret pedig minden idős embertől, akit valamilyen egyházi inlézményben ápolnak. Ráadásul – a Rákosi-időket idézve – szilokszóként használta a „klerikális” kilei ezést a parlamentben, és nem átallott Mária országán poénkodni.

– Mi lenne, ha a Lamperth-féle rendőrséghez fordulnának a hívők, közösség elleni izgatásért? Bár a KDNP-nek nincs szerencséje ezzel a rendőrséggel, hiszen a halóság hosszú évek után sem akarja kinyomozni, hová tűnt a párt vagyona Bartók Tivadar és Giczy György irányítása idején. Bartók Tivadar pártot is alapítottazóta, sőt indul a választásokon…

– Nagy bajban lehet Gyurcsány Ferenc, ha olyan zsoli dosokat kell felhasználnia, mint a Barlók Tivadar-félék. Ezek az emberek tönkletették és kiosztották a KDNP-t, majd szégyentelj es szerepet vállaltak az MSZP segédcsapataként megismert Kupa Mihály-féle Centrumban. Hogy kiknek a zsoldi ában állnak, jól mutati a Barlók Tivadar nemrég törlént lebukása is: Lenliben az állala leadott ko i pogtatócédulák között ott volt az MSZP helyi kampányfőnökének cédulái a Barlóknak vissza kellett lépnie, a rendőrség pedig nyomoz az ügyben.

– Vajon eredménnyel?

– Csak reménykedni tudunk. Eddig ugyanis mintha kettős mérce lett volna. Feli elentést tetlünk a párt vagyo-

nának visszaszerzésére, illetve e vagyon sorsát igazoló iratok előkutatására, de érdemben semmi sem történt, már évek óta. Berkecz Máriának, a Mill enáris egykori vezetőjének viszont megalázó módon a testnyílásait is azonnal átkutatták, elég volt ehhez a Bartók-párti Mizsei Zsuzsa vádaskodása.

– Sokak szerint az is tanulságos, ahogy Gyurcsány a szerencsétlen Medgyessy Péter helyére furakodott…

– Gyurcsány Medgyessy tanácsadót a volt. Medgyessy csúfosan megbukott, ebből pedig két dolog következik a logika törvényei szerint. Az egyik, hogy Gyurcsány nem tudott jó tanácsokat adni, ebben az esetben szellemileg alkalmatlan. A másik lehetőség, hogy bár tudott volna, de nem akart jó tanácsokat adni, szándékosan vitte jégre a jó-tevőj ét, hogy aztán egy puccsal a székébe ülj ön, ekkor viszont erkölcsileg alkalmatlan.

– Vajon miért akarta mindenáron kitüntetni Gyurcsány Ferenc Fekete Jánost, Mosonyi Emilt és Marjai Józsefet? Mi volt ennek a politikai üzenete?

– A nyers arrogancia megnyilvánulása volt, hogy ő ezt is megteheti. De nyilván szellemi rokonságot érez például Fekete Jánossal, mert Fekete hasonlóképpen adósította el az országot a Kádár-rendszer idefén, mint most ő. Igaz, Feketének harminc, Gyurcsányéknak viszont csak három év kellett ehhez. Tehát mintegy safát előképét ünnepli Fekete Jánosban.

– Mekkora szerepe lehetett abban Fekete Jánosnak, hogy a rendszerváltás ideién nem tudluk átütemeztetni, illetve elengedtetni a magyar államadósságot úgy, ahogy a lengyelek tették?

– Még 1990-ben a KDNP felvetette, hogy kezdeményezzük az adósság elengedését, hiszen azt nem a magyar nép vette fel. Ha a lengyelek megtehették, hogy tárgyalt a-nak az adósságról, akkor mi miért nem? Antall József azt válaszolta nekünk, hogy a lengyelek nyugati állami pénz-

intézetektől vették fel a kölcsönöket, Fekete János viszont olyan bankoktól, amelyeknek később éppen az lett a fő referenciáj uk a pénzügyi életben, hogy a Magyar Népköztársaság az adósuk— Velük aligha lehetett tárgyalni. Rái adásul a guiuló dollárok nem is jötlek Magyarországra, hanem a Szovj etunión keresztül menlek el „internacionalista segítségnyújtásra”. A törlesztés terhe azonban a mii énk maradt.

– És a vízerőmű-párti Mosonyi Emil kitüntetésének mi lehet az üzenete?

– Bős-Nagymaros volt az utolsó csepp a pohárban, éppen a Dunaszaurusz ellen szervezett tüntetésekkel kezdődött meg a rendszer palástolhatatlan összeomlása, ezért a vízierőmű politikai szimbólummá vált. Nem véletlen, hogy 1998-ban Horn Gyula is elővette, szerintem pszichológiai okokból, mégpedig azért, mert az erőmű igenl ése a rendszerváltozás szimbolikus tagadása. Szeiintem ez motiválhatta Gyurcsányt is, és ehhez kellett Mosonyi.

– Marjai József kitüntetése?

– Ez oly mérlékben mellőz minden racionalitást, hogy ennek végképp csak pszichológiai okai lehetnek. Marj ai ugyanis olyan ellenreformernek számított, akire már Grósz Károly sem tarlott igényt.

– Melyik az MSZP vezetésének legnagyobb blöffje?

– Az, hogy szocialistának nevezik magukat. Valói ában ez az a klientúra, amelyik a Kádár-rendszerben való politikai privilégiumait tőkésítette, és ők letlek az új nagytőkések, nagybirtokosok, az új burzsoázia. Ezért ellenzékben és kampányban a szociá lis demagógiát veszik elő, de kormányon a vadkapitalista érdekeket érvényesítik. Először államosítanak, majd miután csődbe vitték az államot, privatizálnak. A lényeg az, hogy a vagyon az ő zsebükben kössön ki.

– Járla a vidéket. Mindennap kampányol valahol. Az MSZP szerint nincs kormányváltó hangulat az országban. Ön hogyan látja?

– Még a legkisebb településeken is a csilláron lógnak az emberek a rendezvényelnken. Ez nem nekünk szól személy szerint, hanem a változás iránti igénynek. Itt most két világ áll egymással szemben, a társadalom nagy része érzi, sorsdöntő csatába megyünk. Mi, magyarok sokszor indultunk már harcba történelmünk folyamán, volt Mohács és volt Nándorfehérvár. Mohácsnál széthúzás volt, a magyarságnak csak egy töredéke ment Tomori érsekkel a mohácsi síkr a, mert a nyugatiak Ferdinánddal csak a nyugati részeket védték, az erdélyiek Szapolyaival csak Erdélyt. Tudfuk, mi lett a vége: csatavesztés, országvesztés, amelynek következtében mindenki elvesztette mindenét. Nándorfehérvárnál viszont volt összefogás, amit Hunyadi kardj a és Kapisztrán Szent János keresztj e szimbolizált, meg is lett a jutalma: diadal a ránk törő pogányság fel ett.

– Mi történne akkor, ha olyan restek és felelőtlenek lennénk, hogy nem mennénk el szavazni, s átengednénk a győzelmet a szocialistáknak?

– Bebizonyosodott, hogy nem tudf ák kormányozni az országot, újabb kölcsönöket vennének fel, pertze egyre rosszabb feltételekkel, és már nemcsak a mi, hanem az unokálnk jövőt ét is eladósítanák. Ráadásul kiárusítanák a magyar földet és a még megmaradt állami vagyont. Mi pedig gyapotszedő négerek lennénk a saf át országunkban…

– Vajon a templomok szószékeiről most elhangzanak-e hazafias buzdítások?

– Azt mondf ák, hogy az egyház ne politizálfon. De mi vagyunk az egyház, mindannyian, minden hívő ember. Vonulj unk ki a politikából, a közéletből azért, mert az egyházunk tagj ai vagyunk? Szent István országában ne használhassuk a keresztény szót, ne képviselhessük a keresztény értékrendet? Ez megdöbbentő.

– A baloldal annál harciasabban védi a maga érdekeit, ha kell, az egyházakkal szemben is.

– Ennek tudatosítására a KDNP kiadott egy szólólapot, amelyen felioroli a a balliberális oldal legdurvább egyházellenes támadásait. Mintegy mottóként szerepel II. János Pál pápa Emlékezet és azonosság című könyvének egy részlete is, amely így szól: „Mert ma is vannak pártok, amelyek egyértelmű demokratikus önmeghatározásuk ellenére egyre növekvő mértékben hajlamosak olyan módon értelmezni egyház és áll am szétválasztásának elvei t, ahogyan azt a kommunista kormányok tették. Természetesen a mai társadal om elegendő eszközzel rendelkezik az önvédel emre, csupán akarniuk kell ene alkalmazniuk azokat. Ám ponlosan ebben a tekintetben aggasztó a passzivitás, amit a hívő polgárok magatartásában felfedezhetünk”. Nos, a Szentatya mindannyiunknak feladta a leckét.

– Az SZDSZ tüntetést szervezett Lech Kaczynski ellen a lengyel elnök magyarországi látogatásán. Nyilván azért, mert Lech Kaczynski Varsó főpolgármestereként nem enj gedte az ottani melegfelvonulásokat.

– Gyurcsány neoliberális politikái a elszívta a levegőt a szabad demokraták elől, így nem maradt más nekik, mint a drogliberalizáció, a homoszexualitás és a devianciák pártolása, amivel megpróbáli ák összekaparni az öt százalékot. Nagy áldás lenne, ha nem sikerülne nekik.

– Vajon példának számít-e a KDNP számára a jelenlegi lengyel kormány tevékenysége?

– Igen, és a lengyel jobboldalnak jelentős hatása lesz az EU politikái ára is. A lengyelek ki merlék mondani, hogy nagy baj van abban az unióban, ahol Buttiglione prolesz-szor nem lehetett biz los, Kovács Lász ló viszont igen. Sze i rintem a lengyel jobboldal gondolkodásmódj a friss fuvallat a brüsszeli büiokrácia ápoiodott levegői ében. Az alapító atyák, Schumann, De Gasperi, Adenauer a keresztény civilizációra épülő, erős nemzetek Európáj áról álmodtak, s nem a számonkérhetetlen bürokrácia állal dirigált Európai

Egyesült Államokról. A lengyelek tehát hűek az alapítókhoz, és mi is azok vagyunk. Adja Isten, hogy rövidesen kormányzati potícióból juttathassuk értényre keresztény és nemzeti értékeinket.

(Demokrata, 2006. április 6.; Az interjút készítette: Sinkovics Ferenc)

 

A MUNKA PÁRTJÁN

 

 

Az önállóságról, a hűségről és a szelídülésről

 

A KDNP teljes önállósága már helyreállt, a szövetségi hűség pedig nemcsak politikai, hanem morális kategória is.

– Gralulálhatok ahhoz, hogy részben ön lett Áder János vagy Kövér László főnöke? A Fidesz és a KDNP frakciószövetség társelnökeként befolyásolhatja egy az önénél hatszor nagyobb képviselőcsoport döntéseit.

– Nem főnöke, hanem szövetségese vagyok a Fidesz képviselőinek. A kapc solat alapj a a biz alom. Rac ionális oka volt annak, hogy a KDNP önálló frakciót alakított. Így két önálló képviselőcsoport jelenítheti meg egyeztetett, de esetleg markánsan kül önböző nézeteit adott kérdésekben. Ami tehát történt, nem szétválás, hanem valódi szövetség.

– Ön méglscsak erős ember lehet, hiszen Orbán Viktor akarata ellenére érle el, hogy a KDNP-nek sa^át frakciója legyen.

– Nem ellenében, hanem vele dolgoztuk ki a Fidesz és a KDNP megújult viszonyát. A történet nem tíz napf a, hat nem a kilencvenes évek végén kezdődött, amikor Varga László és Orbán Viktor megállapodott abban, hogy a KDNP-t fel kell támasztani. Ennek első lépése volt az MKDSZ támogatása, s most a Fidesz segítségével ismét parlamenti párt lettünk, végül önálló frakciót hoztunk létre.

– Akkor miért mondta Orbán kezdetben azt, hogy egységes frakciót alkosson a Fidesz és a KDNP?

– Az a variáció is elképzelhető volt. Több érv szólt viszont amellett, hogy önállóan, de deklarált szövetségben politizálj unk.

– 2010-ig meddig juthat el az önállóságban az ön által irányított párt? Elképzelhető, hogy egyedül méretik meg magukat?

– A KDNP teli es önállósága már helyreállt, a szövetségi hűség pedig számunkra nemcsak politikai, hanem morális kategória is. A következő választáson olyan konstiukció-ban indulunk, amely a leginkább bizlosíti a a kormányváltás esélyét.

– Miért egy évre vállalta a frakció vezetését?

– Nem titok, hogy a képviselőcsoport egyhangú kérésére mondtam igent. Ódzkodásom és e rövid inlervallum oka, hogy a szövetségi társelnöki, a pártelnöki feladatok kiegészülve a kalocsai körzetben rám háiuló munkával, nagy terhelést jelentenek. Márpedig, mindegyiket szeiet-ném rangi ának meglelelően ellátni. Végül képviselőtársaim meggyőztek, hogy a KDNP telj es újj ászervezéséhez erre az egy évie még szükiég van, és úgy helyes, ha egy kézben összpontosul a dönlések nagy része.

– Hírlik, hogy az a Simicskó István lehet majd az utódja a frakció élén, aki az Országgyűlésben egyedüliként mondott nemet az uniós csatlakozásra.

– Első frakcióvezető-helyettessé Rubovszky Györgyöt választottuk, de szakpolitikai kérdésekben Hoffmann Rózsa, Salamon László vagy Simicskó István is kifejti majd véleményét a parlamentben. Korai lenne arról dönteni, ki legyen utánam a frakcióvezető.

– Néhány volt fideszes képviselő már inkább a KDNP-t választotta. Nagy Andor, Orbán Viktor volt kabinetfőnöke, de Salamon László és Simicskó is a szövetséges párt képviselője volt. Felkészültek esetleges követőik befogadására?

– A névsort, amely ma a KDNP frakciói át alkoti a, egyeztettem OrbánViktorral. Ami a neveket ill eti: Nagy Andor Suri án László körzetében indult, be is lépett a KDNP-be. Simicskó alapítói a volt a pártnak, ő a Giczy György-féle vezetés elől menekült a Fideszbe. Azóta visszatért. Salamon szinlén KDNP-tag, míg Hoffmann Rózsa, a Pázmány Péter Egyelem tanára az egyházi iskolák nagy védelmezője. Itt a helye közöttünk. Ami az esetleges további átülése-

ket illeti, a házszabály szerint a döntést már mindenkinek meg kellett hoznia.

– Milyen jövőt jósol a Fidesznek azok után, hogy a kereszténydemokrata irányvonal önálló frakciót alkot, az MDFpedig – mint hírlik – bevenné nevébe a konzervatív kifejezést?

– Hogy az MDF esetében a konzervativizmus mit jet lent, majd kiderül a parl amenti munka sor án. A Fidesznek, mint gyűjtőpártnak fontos szerepe lesz a sokrétű jobbközép áramlatok megf elenítésében, de a világnézeti alapú keresztényszociális politizálás elsősorban a KDNP-re hárulhat.

– Mit ért a keresztényszociális politizálás alatt?

– XIII. Leó pápa enciklikáf a alapt án formálódtak egykor a kereszténydemokrata és a keresztényszociális pártok. Ebben íra tott le a kulcsfontosságú axióma, miszerint a tőke nem állhat munka, a munka pedig tőke nélkül. De a munka elsődleges a tőkével szemben. Azt látom, hogy a szocialista kormány egyre kevésbé vállalta a szociáldemokrata értékeket, és inkább neoliberális gazdaságpolitikát valósít meg. Az igazságosság szempontj alnak érvényesülniük kell. Ezt fogj a képviselni a KDNP frakciój a.

– Önt is felelőssé tették a Fidesz-KDNP vereségéért. Ha tehetné, visszavonná-e bármelyik mondatát?

– Minden szavamat vállalom. Markáns fellépésem bizt tosította, hogy a keresztény értékrend mellett szavazók a mi listánkat és képviselőlnket támogatták. Megszólítottam őket akár a házasság szentségének tiszteletben tartásával, akár az egyház közéleti szabadságának hangoztatásával. Lehet, hogy néhány gondolatom szemben áll a közvélekedéssel, de mint keresztény ember és politikus nem mondhattam mást, mint ami a keresztény tanításból következik. Ha pedig igaz lenne a kérdésben megfogalmazott állítás, hogyan nyerhettem volna két hét alatt egyéniben Kalocsán?

– Ezek után a radikális Semjén Zsoltra készüljünk, vagy arra, aki egykoron békejobbot kívánt nyújtani – például Dávid Ibolya mellett.

– Semmit nem változtam az elmúlt tizenhat évben. A politika változott körülöttem. Harcos vagyok, ha támadt ák a keresztény értékeket. Őszintén remélem, hogy a jövőben csillapul, például az egyházi iskolák elleni támadás, és akkor én is szelídebben szólhatok.

(Népszabadság, 2006. máfus 10.; Az interjút készítette: Gréczy Zsolt)

 

A KERESZTÉNY ALTERNATÍVA

 

 

A szövetségi hűség morális kategória

 

A jakobinus gyökerű balliberális tábor egyfajta kvázi világnézetként akarja rákényszeríteni a társadalomra a maga semlegesnek nevezett, valójában relativista, értéktagadó szemléletét, ideológiáját, mondhatnám dogmáját. Az önálló, erősödő Kereszténydemokrata Néppárt célja, hogy hozzásegítse a polgári oldalt a választási győzelemhez.

– Miért döntöttek amellett, hogy önálló KDNP-frakció alakuljon, hiszen a választások után Orbán Viktor úgy nyilatkozott: azt szeretné, ha egységes maradna a Fidesz-KDNP képviselőcsoport, legalább az önkormányzati választásokig.

– Három szintj e van ennek a történetnek. Az első, és talán a legfelszínesebb, hogy számos racionális, pragmatikus érv szól az önáll ó frakció mell ett, gondolj unk csak a dupla napirend előtti felszólalásokra vagy a bizottsági helyek kérdésére, a médiakuratóriumokra, amelyekbe így az ellenzék eggyel több delegáltat küldhet. Ez utóbbinak a jelentőségét alig hiszem, hogy ecsetelnem kell az olvasóknak. A másik szempont a korábbi választások tanulságai. A legfontosabb talán az 1994-es parlamenti választás volt, ahol noha a jobboldal összességében több szavazatot kapott, mint a baloldal, mégi s a szocialista párt harminchárom százalék szavazattal ötvennégy százaléknyi mandátumot szerzett, és az SZDSZ-szel kétharmados többségben volt. Orbán Viktor vonta le ebből azt a tanulságot, hogy ha a jobboldal ilyen mozaikszerű széttöredezettséggel indul, akkor hiába van többségünk a társadalomban, kisebbségben leszünk az Országgyűlésben. Ezért kellett létrehozni egy széles szövetséget, ami bizto-sítj a, hogy a szavazati többség mandátumtöbbséget is eredményezzen.

– Ezt a célt a mostani választáson sem sikerült elérni. Az „egy a tábor, egy a zászló” stralégia nem vezetett eredi ményre.

– A 2002-es és a 2006-os választásnak a végeredménye azt mulatia, hogy a Szövetség gondolata helyes és járható út, de szükséges, hogy a különböző hangsúlyok markáns módon meg tudianak jelenni, mert csak így tudiuk telies szélességében elérni a polgári-konzervatív-kereszténynemzeti oldal bázisát, ami elég sokszínű és a különböző hangsúlyokra fogékony. Tehát a politikai formációnak is követnie, tükröznie kell ezt a társadalmi sokrétűséget. Így egyfelől mindenképpen fenn kell tarlani a Szövetség egységét, másrészt ezt úgy kell pontosítani, hogy a különböző hangsúlyok markáns módon meg tudi anak jelenni. De visszatérve a KDNP frakcióalakításának szemponti alra, léi tezik egy harmadik, történelmi ok is. Ez a konstrukció nem tíz napj a, hanem tíz éve kezdődött, amikor Varga László és Orbán Viktor végiggondolta, hogy a Kereszténydemokrata Néppártot fel kell támasztani. Ez volt a kiindulópont. En nek a következő állomása volt, az MKDSZ-en keiesztül a Barankovics-féle ériékek átmentése az első Orbán-kormány országépítő munkáj ába. Ezután a párt törvényes működésének helyreállítását követően a Fidesz-KDNP-megál-lapodás, majd a vál asztási szövetség következett, amelynek következtében parlamenti párt lettünk. Ennek a folyamatnak a logikus betetőzése a sai át parlamenti frakció helyreállása.

– Az önálló, markáns kereszténydemokrata politizálás csak a parlamenti munkában jelenik majd meg, vagy az a cél, hogy a következő választásokon külön listán induljon

a KDNP?

– A KDNP önállósága mostanra jogilag és politikailag is teli es mérlékben helyreállt. A KDNP szuverén önálló párt, önálló frakcióval. Számunkra a szövetségesi hűiég nem pusztán politikai, hanem alapvetően morális kategória.

Következésképpen a politikánknak két pillére van. Egyfelől a szövetségesi hűség a Fideszhez, személy szerint Orbán Viktorhoz, a másik pedig az a jogos igénye a kereszténydemokratáknak – miután saf átos történelmünk, politikai filozófiánk és programunk van -, hogy ennek az önálló megj elenése biztosítva legyen. A szövetségesünkkel egyeztetve olyan konstrukcióban fogunk indulni a választásokon, amely a leg l nkább biz tosítl a a kormányváltás lehetőségét, maximalizált a ennek az oldalnak a szavazatalt. Számunkra nem az az egyedüli szempont, hogy létrehozzunk egy biztosan öt százalék fölötti KDNP-t, hanem az, hogy a megerősödött Kereszténydemokrata Néppárt hozt zásegítse a polgári oldalt a vál asztási győzelemhez.

– Visszatérve a parlamenti munkára, a frakciószövetség nem azért jött létre, hogy egyfajta kontroll alatt tartsa a Fidesz a KDNP-t és a frakcióját?

– Két szempontból sem. Először is azért, mert a telf es egyenrangúság alapj án működik a frakc iószövetség. De ennél fontosabb az, hogy a KDNP-frakció abszolút bizalmi politizálás alapf án született meg. Ez a szövetség a szükséges egységnek a szimbolizálása, és az egyeztetésnek az intézményes garanciáj a.

– Milyen kérdésekben mulatkozhat meg a különbség a Fidesz és a KDNP között?

– Természetesen lesznek olyan kérdések, amelyekben hangsúlyait tekintve más lesz a KDNP álláspontl a, mint a Fidesz többségének. Azért vagyunk keresztény párt, mert vál-lalfuk a történelmi keresztény egyházak társadalmi tanításának polltikai képviseletét. Nyilvánvalóan nem várható el, hogy olyan kérdésekben, mint például az eu tanázia, a Fif desz egésze azt a markáns álláspontot képviselt e, mint ami egy világnézeti pártnak, a KDNP-nek a sajátj a. Ezeken a szorosan vett világnézeti kérdéseken kívül természetesen a sajátos kereszténydemokrata programunkból következnek bizonyos hangsúlyok. Elkötelezettek vagyunk a családi jöve-

delemadózás választhatóvá télele mellett, mert keiesztény alapon azt mondi uk, hogy a személyi jövedelemadó ebben a kizárólagos formában helylelen és igazságtalan.

– Állandóan visszatérő polémia a magyar közéletben az állam és az egyház viszonya, illetve az egyházak és a társadalom viszonya. Mi a KDNP álláspontja ebben a kérdéskörben?

– Az egyház és az áll am elválasztása nem je lentheti az egyház és a társadalom szétválasztását. Egyszerre vagyunk tagj ai egyházunknak és polgárai haz ánknak. Ker esztény emberként jogom van aria, hogy keiesztény érlékrende-met megj elenítsem a politikai életben. Jellemző és tanulságos, ahogy ezért Heller Ágnes filozófus meglámadott eni gem a Helek című újiágban. Nem kevesebbet mondott, mint azt, hogy én a keresztény szavaimat használhatom a templomban, de a parlamentben nem. Például azt a szót, hogy bűn nem ejthetem ki a magyar Onzággyűlésben. Először is saj átos, hogy a bűnt apriori, eleve tagadó Heller egyetlen bűnt ismer bűnnek, ha egy keresztény politikus a bűnt bűnnek nevezi. Másodszor, Heller Ágnes fellog ása a legenyhébb kifej ezéssel is intoleráns, mert kétségbe vonj a, hogy keiesztény emberként jogom van keiesztény értékrendem alapi án gondolkodni a világ dolgairól, és ezen értékek érvényre jutlatásáért politizálnom. Én nem vonom kétségbe, hogy Heller Ágnes olyan liberális, vagy marxista terminológiát használ, amilyet akar, de nem hagyhatom, hogy kétségbe vonj ák azt a jogomat, hogy Szent István országában a keresztény értékrendet képviseli em és keresztény szavakat használj ak.

– Újabb kényes témához érkeztünk, amely élesen megosztja a magyar elitet és a társadalmat is. A kereszténydemokrata erőknek mennyiben célja, hogy például az oktatás ne értéksemleges, hanem keresztény értékekre épülő legyen?

– A jakobinus hagyományú balliberális oldal állandóan az állam semlegességéről beszél. Politikai következménye-

iben is alapvető ennek a kérdéskörnek a tisz lázása. Az állam semlegessége nem jelentheti azt, hogy létezne valamiféle semleges világnézet, hiszen ez fából vaskarika. De ha létezne semleges világnézet, akkor a semleges államnak a semleges világnézettel szemben is semlegesnek kellene lennie. Én ellogadom az állam semlegességét olyan érielemben, hogy nem illetékes filozófiai, teológiai vilák eli döntésére. Az állam ne preferáli on egy adott filozófiát egy másikkal szemben. De nem fogadom el abban az értelemben, amikor a semlegesség jelszavával – például a kereszténységgel szemben – egyfajta relativista-nihilista fellogást akarnak rákényszeríteni a társadalom egészére. A semlegesség nem jelenthet közömbösséget sem. Politikai érielemben mindiz úgy fogalmazódik meg, hogy kétiégbe vonj ák a keresztény társadalmi tanítás legitimitását, vagyis az egyházak azon jogát, hogy a köz ügyeiben állást foglaljanak. Ebben a kiélezett sziluációban érthető meg a jelentősége annak, hogy XVI. Benedek pápa fellűnően haláro-zott szavakkal hívla fel az Európai Néppárt vezetőinek figyelmét arra, hogy harcolnunk kell az ellen, hogy a privát szférába száműzzék a vallást. Jézus Kriszlus ugyanis nem egy hitbuzgalmi egyesületet alapított, hanem az élet egéi szét tekintve adott tanítást.

(Magyar Nemzet, 2006. mái us 13.; Az interjú készítette: Kis Ferenc)

ELLENE MONDANI
AZ IGAZSÁGTALANSÁGNAK

A béke az igazságosság gyümölcse – tanítf a nekünk a keresztény bölcselet. Tehát nem pusztán a harc hiánya, hat nem az igazságosságnak a gyümölcse. Ezért nem béke az igazságtalanságba való beletörődés. És ezért az igazságtalanságnak való ellentmondás a béke feltétele.

Ellene kell mondanunk a tártadalmi igaztágtalanság-nak. Annak, amikor a munka jogait alárendelik a tőke érdekeinek. XIII. Leó pápa a Rerum novarum kezdetű nagy szociális enciklikáf ában megfogalmazta a keresztény tanítást: sem a tőke munka nélkül, sem a munka tőke nélkül nem állhat fenn, de a munka elsődleges a tőkével szemt ben. Ezért ellentétes a keresztény tanítással, amikor a mun-kaf övedelmet kegyetlen adóterhekkel sújtfák, miközben a tőketövedelmek adómentességet élveznek. És ezért elfogadhatatlan, amikor minden terhet a nép vállára tesznek, miközben a bankok és a multinacionális cégek – amelyek ennek az időszaknak a nyertesei voltak – nem vállalnak arányos részt a terhekből.

Ellene kell mondanunk a privatizáció – va Iój ában a nemzeti tulajdon kifosztása – igazságtalanságának, mert ellentétes a nemzet életérdekelvel, amikor a magántulajdon elszakad a közf ótól, amikor nem fejlesztést jelent, hanem a magyar konkurencia megfojtását és a magyar piac mot nopolizálását, amikor nem szolgáltatásbővülést jelent, hat nem azt, hogy a szolgáltatáson túl az embereknek ki kell fizetniük a befektetők extfaprofitl át is. Az állami tulajdon nem lehet szabad préda – és fel kell hívnunk a figyelmet arra is, valófában nem „tehermentes”. Mégpedig azért nem, mert ebben test esül meg nemzedékek ki nem fizetett-munkájának az értéke. Gondoltunk arra, hogy a szocializmus idef én a dolgozók munkabérének jelentős ré-

szét visszatartotta, nem fizette ki az állam azzal, hogy ezért ingyenes egészségügyet, szociális biztonságot, és mélló nyugdíj at biztosít. Mindezt nemcsak törvényben, hanem alkotmányban garantálta. Ezért az államnak nemcsak a külföldi hilelezők felé van eurómilliárdokban kifei ezhető adóssága, hanem saiát állampolgárai felé is. És a természeti og szerint a megélhetésükért küzdő emberek felé való kötelezettség erősebb, mint a belektetők haszna iránli. Természetesen szem előtt kell tarlani, hogy van politikai realitás, és szűk a gazdasági mozgástér: de az erkölcsi rend nem tehető zárój elbe.

És ellene kell mondanunk a hazugság – lényegéből fakadó – igaziágtalanságának. Hiizen a haiugság mindig igazságtalan, mert éppen az igazság elleplezése a célia. És ezért a hazugság igazságtalanságának való ellene mondás keresztény paiancsa jogosít minket aria, hogy nevén nei vezzük a dolgokat. Amint Jézus is annak nevezte Her ó-dest, ami: rókának. A béke az igazságosság gyümölcse. És megfordítva, csak az igazságosság termi meg a béke gyümölcsét. A keresztény béke nem a kushadás csöndj e, hanem az igazság győzelme.

(Új Ember, 2006. október 22.)

 

GYURCSÁNY PERSONA NON GRATA

 

 

Bojkott a Nap-kelte ellen

 

Sárosak, és mivel nem tudják kimosni magukat, ezért megpróbálják az elmúlt tizenhat évet is besározni. Gyurcsány Ferenc már nem hazudhatja azt, hogy nem hazudott, ezért most azt hazudja, hogy mindenki hazudik. Semjén Zsolt a KDNP elnöke bejelentette, a Szövetség többé nem szólal meg a Nap-keltében.

– Miért pont most?

– Mert moslanra telt be a pohár. Régóta érik ez a döntés, de most már olyan fokúvá lett a Nap-kelte bizonyos figuráinak politikai manipulációia, amihez nem szabad asszisztá1ni.

– Igen, de gyakran hangzik el az az érv is, hogy ha nem mennek be a tévébe a jobboldali politikusok, akkor csak szűkebb körben ismeri meg a közvélemény a nézeteiket…

– Ebben van igazság. De azt is meg kell fontolni, hogy annak ellenére, hogy egy tévévitában az érveink megálliák a helyüket, a szerkesztők és műsorvezetők kommunikációs manipulációi a miatt csak rosszul jöhetünk ki ezekből a szereplésekből. Ez a politikai megfontolás. Az erkölcsi pedig az, hogy nem statisztálhatunk az emberek megtévesztéséhez. És arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy a Nap-kelle a mai gát közszolgálatinak nevező tévében kerül képernyőre. Bár, hogy ez a közszolgálatiság mit jelent a Rudi Zoltán-féle tévében, arra illusztráció lehetett Gyurcsány reklámfilmj ének sugárzása. Ez már nem hogy nem közszolgálati, nem is állami, hanem inkább kormánytévének tűnik számomra.

– Érdekes, hogy éppen ön tette meg a bojkottal kapcsolatos bejelentést. Hiizen éppen Semjén Zsolt az, akinek a

vitakészségével és érveivel még a legdörzsöltebb baloldali műsorvezetők sem tudtak és tudnak mit kezdeni…

– Nekem valóban fekszik a kard ki kard szituáció. De sok olyan kiváló jobboldali politikus van, akinek nem ilyen a habitusa. Beléfük fojtf ák a szót, kiforgatf ák az érveiket, kérdésnek álcázott állításokkal zavarj ák össze őket, a manipulációnak ezer trükkf e van… Ezért döntöttünk úgy, hogy nem megyünk be a NAP TV műsoralba. Orosz József és Aczél Endre nyugodtan adf a elő agit-prop mutatványát, mi ebben nem akarj uk zavarni őket. A néző számára meg legyen világos, hogy amit látnak, az nem egy adott kérdés megvitatása, hanem az MSZP-SZDSZ brosúrát a. Ön a széles kötű közlés lehetőségét említette. Én pedig azt mont dom erre, hogy valóban vannak pro és kontra érvek, de minden pragmatikus meggondolásnál fontosabb az erkölcsi üzenet, hogy van, amihez nem szabad asszisztálni. Nyilván támadni fognak, mert találva érzik magukat, de itt volt az idej e annak, hogy a médiának ezt a részét annak nevezzük, ami: lakájmédia.

– Milyen szerepe van ma a közéletben a médiának? Valóban a média kezében van a valódi hatalom?

– Megpróbálom ezt egy példával megvilágítani: ha bemegyek mondj uk egy kínai étterembe és elém tesznek egy étlapot, amin az van, hogy választhatok a hutulu és a kutu-lu között, akkor valót ában nincs szabad választásom, mert fogalmam sincs, hogy mi az egyik és mi a másik. Ha magyarul is odalrt ák, hogy az egyik rántott pontyot, a másik pedig sült kacsát jelent, akkor a szó igazi értelmében váf laszthatok. Nos a média hutulut és kutulut kínál az embereknek. A parlamentáris demokrácia egész konstrukciój a a szabad választások eszmét én nyugszik. Igen ám, de egyre nyilvánva lóbb, hogy miközben a hatalmi ágak elvá lasztása aprólékosan kidolgozott, addig a választásokat – és ezzel végeredményben az egész államszervezetet – eldöntő média va Iój ában nem áll alkotmányos kontroll alatt, hanem

bizonyos pénzügyi-ideológiai érdekcsoportok kezében van. És ezért van az, hogy az egész világon szembetűnőek a parlamentáris demokrácia váliági elenségei. Csökken a választási részvétel, ellordulnak a közélettől az emberek. Ezért állítom azt, hogy a parlamentáris demokrácia a vái lasztások valóban szabad vollától függ, ez pedig nemcsak azt jelenti, hogy ne lehessenek választási csalások, mint például a kékcédulák 1947-ben, hanem arra is igazi garancia kell, hogy bizonyos érdekcsoportok a médiahatalmukkal ne manipulálhassák a közvéleményt és így a választásokat.

– Itt egyébként egy egész hazugságkonszern működik. Október 23-án például bizlosan elmondja Gyurcsány Ferenc az állami megemlékezésen, hogy az MSZP azoknak a reformkommunistáknak az utódpártja, akik kirobbantották az 1956-os forradalmat.

– Évtizedekig ki akarlák relusálni a magyar történelemből, de miután ez nem sikerült, most igyekeznek kisaj átí-tani 1956 örökségét, és Gyurcsány Nagy Imre politikai örököseként próbáli a beállítani magát. A „te Imre, hogy csinálnád?” szemtelensége sem valami elszólás volt, hanem en nek a saj át előképmítosz-csinálásnak egy fej ezete. A vértanúság mindenre felmentés, és Nagy Imre ott van a magyar pantheonban. De Nagy Imre nem vezette, hanem követte a foriadalmat. Nagy dolog, ha valaki a törlénelem egy nagy pillanatában szembe tud fordulni koiábbi önmagával. De volt olyan, akinek a múlti ából nem kellett megla-gadnia semmit, nem kellett a jó oldalra állnia, mert mindig ott volt. Anélkül, hogy kisebbítenénk Nagy Imrét, nem szabad hagynunk, hogy a reformkommunista mítoszépítés árnyékba szorítsa Mindszenty Józsefet vagy Bibó Istvánt!

– A forradalom emlékét Nagy Imre és a baloldali szereplők emlékére szűkítik?

– Gyurcsány Ferenc az MSZP színházában akari a ellátszani Nagy Imie szelepét. Óriási ellentmondás azonban,

hogy Nagy Imre forradalomban – és utána – váll alt szerepében nem a politikai tettek, hanem az erkölcsi tartása volt a döntő és maradandó. Azonkívül rá kell mutatnom még egy döntő különbségre, amiből látható, hogy milyen hat zug és abszurd ez a kisaj átító erőlködés. Nagy Imre elsősorban magyar, azután valóban szocialista volt. Az egy másik kérdés, hogy ez az „emberarcú” szocializmus, amiben ő hitt, történelmi tévedésnek bizonyult. Ez azonban nem változtat azon, hogy Nagy Imre valóban szocialista volt. Az MSZP legnagyobb blöffj e pedig éppen az, hogy szocialistának mondj a magát, holott immár minden, csak nem szociális, valólában neoliberális, a multinacionális nagytőke strómanj a lett. Nagy Imre forog a sirjában.

– Hazudnak abban is, mintha a tizenhat év politikai erőinek közös vétsége lenne a napjainkra kialakult válság.

– Sárosak, és mivel nem tudf ák kimosni magukat, ezért megpróbálj ák az elmúlt tizenhat évet is besározni. Gyurcsány Ferenc már nem hazudhatj a azt, hogy nem hazudott, ezért most azt hazudj a, hogy mindenki hazudik. A parlamentben – miután a bizalmi szavazásnál elj átszotta a bűnbánó szerepet is – azt mondtam neki, hogy négy feltétele van a bűnbocsánatnak, és reméltem, hogy tudja követni a teológiai reflexiómat, hiszen ő maga nyilatkozta, hogy „rendszeresen szokott bérmálkozni”… Tehát a négy feltétel: a bűnbánat, a bűnbevallás, a jóvátétel és a penitencia elfogadása. Csakhogy a bűnbánat nem azonos egy színházi mutatvánnyal, a bűnbevallás nem azonos a lebukással, a jóvátétel tekintetében pedig a bibliai vámos történetét idéztem neki, javasolva, hogy tegyen valamit vissza a költségvetésbe, a penitenciának pedig van egy nagyon egyszerű módj a: mondj on le.

– Gyurcsány Ferenc ingerültsége, arroganciája ma már a hatalom egész szerkezetét áthatja. Mi lesz ennek a vége?

– Nem véletlen, hogy legutóbb éppen egy budapesti börtönben tartottuk a parlament emberi jogi bizottságának

ülését, amit a szocialisták persze obstruáltak, ahogy tudtak. Nem kizárólag az árlatlanul meghurcolt, megalázott, megvert békés tüntetők mellett emeltük fel a szavunkat, hanem azon rendőrök mellett is, akiket a politikai halalom a maga manipulációs céli ai miatt veszélyeztetett. Felkészítés nélküli, vidéki rendőrlányt állított például a tévészékház elé, amíg a készenléti ezred kiképzett és felszerelt egységeit – noha négyszer kérlék – nem engedték oda a laktanyából— Vai on miért? Kettős provokáció történt, aminek céli a előizör a tánadalom manipulálása, azulán pedig a megfélemlítése volt.

– A hatalmi arrogancia további jele az is, hogy a jelenlegi kormány a tervezeteit nem egyezleti az érintettekkel. Legutóbb éppen a pedagógusok tüntettek emiatt.

– Nemcsak a szakmai szervezetekkel, a társadalommal nem egyezletnek, de sai át frakcióiukkal, saiát pártiukkal sem. Épp ezért mondlam a kormányprogram parlamenti vitáj ában, hogy ez nem egy kormány, hanem egy holding felépítésére em lékeztet. Az uniós pénzek elosztása például Bajnai Gordon kezében van. Csakhogy Bajnai nem kormánytag, ő és társulata kizáró lag Gyurcsány Ferenc kreá-ciój a, amire a parlamentnek, sőt a kormánynak sincs nemhogy irányítása és ellenőrzése, de valói ában rálátása sem. Például nem is interpellálható. Gyurcsány Bajnaival valój á-ban a közi ogi struklúrán kívülre akarj a helyezni az uniós pénzek elosztását— Nagy szerencséi e az országnak, hogy október elsei én a nemzet az ellenzék kezébe tetle a gyei és települési önkormányzatok nagy többségének irányítását, áthúzva ezzel a nagy lenyúlás számításalt.

– Kirúgják Gyurcsányt?

– A szocialistáknak is fel kell ismerniük, hogy csak a szakértői kormány jel enti ebben a pillanatban az egyetlen reális megoldást, kiutat a válságból az ország számára. Különben a mostani krízis újra és újra meg fog ismétlődni, de egyre súlyosabb formában. Alapvetően rossz irány, ami a

gazdaság növekedése ellen hat. A munkát sújtó terhek például azt eredményezik, hogy nő a munkanélküliség, tehát egyre kevesebb ember fizet be a költségvetésbe. A magyar cégek vagy csődbe mennek, vagy átmennek adózni Szlovákiába, ill etve a feketegazdaságba menekülnek, a vége ugyanaz: kevesebb lesz a költs égvetési bevétel. A múlt századi neoliberális dogma miatt azt erőltetik, hogy a pénzügyi egyensúly áll mindenek felett! Megf egyzem, ha ez így lenne, akkor Szomália lenne a világ legfobb országa, hitzen nulla kiadás, nulla bevétel – vitathatatlan az egyensúly. Mi azt mondj uk, hogy az államháztartási egyensúly val óban fontos – ezért nem kell ett volna az MSZP-SZDSZ kormánynak pártcélok miatt felborítania -, de nem az egyetlen szempont. Ennek az oltárán nem áh dozható fel a gazdasági növekedés, sem a társadalompolitika szempontj ai. A magyar társadalom nagy többsége nem bír ki totábbi drasztikus eltonásokat, totábbi terheket. Egy szociális robbanásnak bel áthatatlanok a következményei! Ezért is mondom hónapok óta, hogy az áll amnak rá kell kénytzerítenie ennek az időtzaknak a nyerteselt és haszonélvezőlt, a bankokat és a multikat, hogy ők is vállalj anak arányos részt a terhekből.

– A kormány az államadósságra hivatkozik, amit minden más elé helyez, és ezzel indokolja a még megmaradt állami vagyon privatizációját is. Legutóbb Ceausescu tett így, még a panelházakban is kukoricacsutkával fűtöttek Romániában…

– Először is az államadósság a Gyurcsány-kormány idején szabadult el végletesen és végzetesen, miközben elherdálták az állami vagyont. Azóta sincs válasz arra, hogy hova lett ez a tengernyi pénz. Vérlázító, hogy miközben a magyar nép elszegényedett, addig azok, akik személy szerint fele lősök ezért a válságért Gyurcsány Ferenc, Kóka János és Veres János, milliárdosok lettek. Az államadósság és a privatizáció tekintetében pedig szeretném felhívni a fit

gyelmet egy eddig elhallgatott szempontra, ami nekünk kereszténydemokratáknak különösen fonlos. Természetesen tiszlában vagyunk a politikai realitásokkal, és azzal, hogy szűk a gazdasági mozgástér, de az erkölcsi szempont nem tehető zárój elbe. Tehát arról van szó, hogy a szocializmus idei én a szocialista állam elvette a dolgozók muni kabérének nagy részét, azzal, hogy ezért az állam gaian-táli a az ingyenes egészségügyi ellátást és a tiszles megélhetést bizlosító nyugdíi at. Ezt törvényekben és az alkotmányban is rögzítették. Tehát nem kizárólag eurómilliár-dokban belezhető adósság van küllöldi belektetők felé, hanem adósság van a magyar emberek milliói felé is, akiknek ki nem fizetett munkabére a még meglévő állami vagyonban teslesül meg. Ezért az adósiág és privatizáció kérdésében a KDNP állásponti a az, hogy a természetiog alapián a magyar államnak erősebb kötelezettsége van a megélhetésükért küzdő magyar emberek fel é, mint az Óperencián túli befektetők profiti a irányában.

– Mondhatjuk-e, hogy Gyurcsány Ferenc hazugsága kettétörte a magyar parlamenti demokráciát?

– A társadalmi szerződés lényege, hagy a párlok a vái lasztási progiamiukkal mintegy szerződési ajánlatot teszi nek a választópolgároknak, amit azok azzal, hogy megvá-laszti ák azt a párlot, ellogadnak. Így létiei ön a szerződés az adott párt és a nép között, a választási program megvalósítására. Gyurcsány kormányon a szöges ellentétét csii nálta annak, mint amit a választási programi ában ígért, ezzel megszegte a társadalmi szerződést, ami ezért morális és politikai értelemben semmis, Gyurcsány és társulata pedig illegitim. Máiodszor azért illegitim, mert az MSZP és az SZDSZ képviselői a bizalmi szavazáson nem menthetik föl a választási hazugság/csalás alól, mert ők is annak köszönhetik a mandátumukat, hogy részesei – mondhatnám bűntársai – vollak a szervezett hazugságnak, amivel megnyerték a választást. Harmadszor pedig azért illegitim, mert az

kéri a felhatalmazást ar ta, hogy kivezesse a válságból az országot, aki odafuttatta. Elméletileg van több millió emt ber, akiről elképzelhető, hogy ki tudná vezetni az országot a váltágból. Reálisan lehet több száz, akitől ténylegesen hihető, hogy képes lenne rá. Gyurcsányról viszont fehéren feketén bebizonyosodott, hogy alkalmatlan erre.

(Demokrata, 2006. október 19.; Az interjút készítette: Sinkovics Ferenc)

 

„A kereszténydemokratákkal való közös munka izgalmas és inspiráló. Egy olyan jelenségről is szó van, amelyet sokáig nem tudtunk elrendezni – magunkban sem. A KDNP szigorúan világnézeti alapon működik. Bár nem lényegtelen számukra, hány voksot kapnak, de nem ez a legfontosabb. Úgy gondolkodnak, „vagyunk, akik vagyunk, kapunk, amennyit kapunk”. Elsősorban nem a programjukra, hanem az annak alapját adó világnézetre kérik a támogatást. Ez egyedülálló a magyar politikai életben. Örömmel működöm együtt velük. Sőt, néha egy kicsit irigylem is őket. A legnagyobb értékük, hogy úgy képviselik megalkuvás nélkül a saját értékrendjüket, hogy eközben nem válnak ellenségessé a polgári oldal legnagyobb erejével szemben. Nem arra használják energiájukat, hogy másokat kioktassanak. Ilyen értelmes munkamegosztásra a jobboldal eddig csak elvétve volt képes, s ezért tisztelettel adózom Semjén Zsoltnak. A kereszténydemokraták azt is tudják, hogy világnézetük értékeinek hatékony képviselete, a kormányra kerülés csak akkor lehetséges, ha a

 

 

nagy néppárttal, a Fidesszel stratégiai együttműködést alakítanak ki. De van másik oldala is az éremnek, a Fidesz nem fogad el a velük való egyeztetés nélkül programot és azt is tudja, csak a KDNP által is támogatott elnök képes összefogni a jobboldal erőit, ami minden siker elsőszámú feltétele.”

 

Orbán Viklor nyilatkozata a KDNP-ről (Demokrata, 2007. január 4.)

---

III. A Parlament szószékén

ORSZÁGGYŰLÉSI BESZÉDEK

---

IV KÁROLY KIRÁLY BOLDOGGÁ AVATÁSÁRÓL

 

 

2004. szeptember 27.

 

Köszönöm szépen. Tiszlelt Elnök Asszony! Tiszlelt Ház! Október 3-án II. János Pál pápa a Szent Péler téren bok doggá avatja IV. Károly királyunkat. Több évtizedes, a legapróbb részletekig kileriedő vizsgálatot követően tavaly decemberben elismeréssel zárla le a szükséges eli árást az illetékes szentszéki teslület, a boldoggá és szentlé avalá-sok előkészítéséért felelős kongiegáció. Egy történészek és orvosok alkotta bizottság – amely nem csupán kaloli-kusokból állt – pozitívan foglalt állást, és tavaly áprilisban hivatalosan is elismerték az uralkodó különösen erényes életét. Végül decemberben egy, Károly közbenj árásának köszönhető csodálatos, természetes okokkal nem magyarázható gyógyulást is bizonyítottnak fogadtak el. Boldoggá avalásával a pápa egy olyan keresztény személyiséget méltat, akit, noha hős i fokon gyakorolta az erényeket, mégis mind a saj át korában, mind manapság is számos rágalom ért.

A szentatya ezzel az elismeréssel Magyarország kiiá-lyának személyén keiesztül hazánkat is megtiszteli. II. Szilveszter pápa ezer eszlendei e adományozta Szent Isti ván kir ályunknak a Szent Kor onát, egy évezreddel később a Szent Korona utolsó viselőj ét is felmagasztalj a az egyház.

Ferenc József császár és király hatvannyolc esztendőnyi korszakához képest az ifj ú Károly uralkodása oly rövidnek tűnik. Az Osztiák-Magyar Monarchiáról többnyire a festi ményekről jól ismert, idős Kaiser und König és a kiegyezést követő, ahogy nevezni szoklák, boldog békeévek jutnak az eszünkbe. IV. Károlyról azonban – akit 1916-ban

Szent István koronálával koronáztak meg – valóban hiányosak az emlékeink. És még ezt a keveset is eltorzította a sok évtizedes, elfogult, szélsőségektől távolról sem mentes, előbb jobb-, majd baloldali propaganda. A korabeli sajtóból úgy tűnhet, hogy Károly király gyengekezű, a viharos történelmi napokban szelepére alkalmatlan uralkodó volt, akit meglehetősen határozott felesége irányított. Sikertelen békéltető kísérleteivel megvetést váltott ki mi-litáns német szövetségeseiből és saf át alattvaló lból egyt aránt. Az előttéletek sorát szaporította a mérges gáz bevetéséről szóló vád és a reménytelen restaurációs próbálkozások.

Az elfogulatlan történészek munkái azonban ellene mondanak a különböző politikai prekoncepciók által eh torzított Károly-képnek. Tudományos abtzurditás őt úgy beállítani, mint aki gyávaságból akarta a békét. Károly volt az egyetlen korabe ti uralkodó, aki a háború két első esz-tendef ét a hadszíntereken töltötte. Éppen a fronton szert zett szörnyű élmények győz fék meg arról, hogy a háború értelmetlen tömeggyilkosság, aminek mielőbb véget kell vetni. Károly mindhiába próbálta II. Vilmost rávenni a békekötésre. Reménytelenül győzködte a német csás zárt a vérontás haszontalanságáról. Törekvése elbukott a berlini vezérkar meggyőződésén: ezt a háborút a központi hatalmak megnyerik.

Már a koronázáskor bei ndult a propagandagépezet Károly és felesége, Zita ellen. Azt híresztelték, hogy iszákos és kitsapongó életet él, jóllehet aszketikus, hűtéges és rendkívül fegyelmezett volt. Zita királynőt Bourbon-pármai származása miatt Németországban franciának, Ausztriában talj ánnak bélyegezték. A mai napig sok történész bizonyos távolságtartással szemléli Károly béketörekvéseit. Természetesen minden történelmi-politikai eseményt – akkor és utólag – több szempontból lehet megközelíteni. Ká-roly királyé az volt, hogy a lelkiismeretére hallgatott: személye-

sen vállalt felelősséget a fegyvernyugvásért. Végső soion nem politikai megfontolásokból, hanem személyes hitéből érthetj ük meg azt, hogy mindenáron el akarta kerülni a további vérontást. Károly tollából származó idézetek bizo-nyíti ák: inkább elszenvedte, mintsem sai át maga tett volna igazságtalanságot.

Az ellő világháború nyomán és következtében a cáii Oroszország helyét a Szovietunió foglalta el, a vesztes Németország versailles-i tönkretétele és megalázása teret nyitott a nemzetiszocialista ideológiának. És eltűnt a térképről a soknemzetiségű Habsburg-monarchia is. Az Osztrák-Magyar Birodalommal együtt elenyészett az a nagy történelmi keret, amely – még ha erről megoszlik is a monarchia né-pelnek emlékezete – a közép-európai nemzetek együttélését és fejlődését biztosította. Helyében a győztesek érdekei szerint mesterségesen összetákolt, az etnikai és törlénelmi tényeket semmibe vevő, a nagyhatalmaktól függő, nekik kiszolgáltatott utódállamok jötlek létre. Hazánkat megcsonkították, a törlénelmi Magyarország kétharmadát, lai kosságának több mint felét elszakították, a Kárpát-medencei magyarság egyharmada került idegen impérium kényekedvének kiszolgáltatott kisebbségi létbe.

A köztársasági kormány nyomására 1919 márciusában a családnak el kellett hagynia Ausztriát. Károly, Zita és gyermekeik Svájcban leltek menedékre. Károly – mint koronázott magyar király – két eredménytelen reslaurációs kísérletet tett a Magyarországra va ló visszatérésre. A történészek számos mo livációra mu latnak rá: a trianoni diklátum tragédiái ára, a proletárdiktatúra rémuralmára, a Horthy Miklós ellentengernagy halalomátvétele állal megnyíltnak vélt lehetőségekre. Töiekvéselt mindez bizonnyal ösztönözte, de az elmélyült vizsgálat megmutatta, hogy a politikai számítások előtt és fölött ismét a lelkiismeret szava volt a dönlő: az uralkodó úgy érezle, hűségesnek kell maradnia uralkodói esküj éhez. Magyarország hercegprímása,

Csernoch János bíboros a következő szavak kítéretében tette Károly fej ére a Szent Koronát: „Ma rád száll a királyság, neked kell gondoskodnod a terád bízott nyájról.” Károly hűséges akart maradni esküj éhez. A győztes hatalmak elhatározták, hogy a kényelmetlenné vált Károlyt eltávolítják, és Madelra szigetére száműzték.

Károly király rövid életét beárnyékolták a tragédiák: kétségek között vállalt, eredménytelennek bizonyult béketörekvése, a sok évszázados birodalom széthullása, sikertelen visszatérési kísérletei, megalázó száműzetése, a nélkülözés és a betegség. De más mércével mérnek a mennyben és a földön. Ott a végső mérce nem a siker, hanem az életszentség. Ez az üzenete annak, hogy az egyház boldoggá avatf a Károly királyt. Ez a szertartás nem evilági politikáról szól, nem történelmi viták eldöntéséről, nem ah kotmányj ogi kérdésekről, és még csak nem is egy történelmi személyiség historikus szerepének megttéléséről. A lényeg az, hogy valaki safát kora adott történelmi helyzetében, a maga saf átos életállapotában Jézus példát át követve és ezzel másoknak konkrét példát adva készen áll Krisztus követésére.

IV. Károly a vil ágháború embertelenségében a béke embere volt. Adfa Isten, hogy szent királyalnk sorában, Szent Istvánnal és Szent Lászlóval együtt Boldog Károly is égi közbenj árónk legyen!

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

NEM ENGEDJÜK, HOGY MÁSODRENDŰ ÁLLAMPOLGÁROK LEGYENEK A KERESZTÉNYEK

 

 

2004. november 3. Felszólalás a 2005. évi költségvetési törvényhez

 

Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés egyházakat érintő részét illetően rögtön az elei én le akarom szögezni, hogy az egyházak nem valamiféle privilégiumot kérnek, hanem a hátrányos megkülönböztetés ellen tiltakozunk, alkotmányos jogainkhoz és a nemz etközi és haz ai szerz ődések tiszteletben tarlásához ragaszkodunk.

A költségvetési törvényi avaslatban lévő diszkrimináció nem pusztán az egyház ellen hirdet kultúrharcot, hanem -sőt, elsősorban – az egyházi inlézményeket igénybe vevő és az ott dolgozó áll ampolgárok ell en. Sem az egyházi iskolába járó gyerek, sem az egyházi kórházban gyógyított beteg, sem az egyházi szociális otthonban gondozott idős ember nem kaphati a meg azt, amit az állami vagy önkormányzati inlézményt igénybe vevő tánaik, sem az ilyen egyházi fenn lartású, de közleladatot átválla ló munkahelyen dolgozó azt, mint az állami vagy önkormányzati intézményben lévő kollégáik.

Tisztelt Ház! A vall ásos ember ugyanolyan adófizető állampolgár, mint bárki más. Ugyanúgy a mi adónkból is van fennlartva az összes lélező állami és önkormányzati intézmény. Most azért, hogy emberi és állampolgári joi gunkkal élve egyházi isko lába já iathassuk a gyermekeinket, a befizetett adónkon túl további anyagi tehervállalásra vagyunk kényszerítve, vagyis ketlős adófizetésre. Ezzel a jelenlegi halalom másodrendű állampolgárnak bélyegez minket, vallásos embereket. Egyútlal elveszi a társadalom

egészétől a szabad intézményválasztás lehetőségét és jogát, azt, hogy mindenki szabad akaratából, plusz anyagi tehervállalás pressziótától mentesen dönthesse el, hogy milyen intézményt választ.

Nézzük a számszaki tényeket! A kisebb létszámú önkormányzati iskolák diákj ai után járó normatív támogatást durván csökkenti a kormány, ellehetetlenítve a kistelepüléseken az életet. De az egyházi általános iskola és óvoda akkor sem kaphatj a meg az önkormányzati iskolákkal azonos kiegészítő támogatást, ha az iskola megfelel a létszámelőírásoknak. Így az egyházi isko lába járó gyerek – isko la-típustól függően – 18 és 44 ezer forint közötti összeggel kap kevesebbet, mint az önkormányzati iskolába járó társa. És mivel a bejárónormatívát is elveszik től e, így a gimnazisták esetében diákonként további 9800, általános iskolások esetében diákonként 25 ezer forintot vesz el tő lük a Gyurcsány-kormány.

Tehát összességében az egyházi iskolákban egy tanulóra jutó normatíva 43 és 69 ezer forint közötti összeggel kevesebb, mint az önkormányzati iskolában. Ha a normatíván túl az elmaradó kiegészítést is hozzászámolom, akkor ez már diákonként minimum 84, maximum 110 ezer forint elvétele. Százalékban kifej ezve: az egyházi iskolák legalább 20 százalékkal vannak hátrányosan megkülönböztetve a különben szintén alulfinanszírozott önkormányzati iskolákhoz képest.

További nyilvánvaló diszkrimináció az, hogy mostantól az egyházi iskolába járó gyerekek nem kaphatnak az önt kormányzati iskolával megegyező kiegészítő támogatást az ingyenes tankönyvellátáshoz, a napközi étkeztetéshez és a kollégiumi száll áshoz.

Itt kell megjegyeznem azt a statisztikai tényt, hogy míg az önkormányzati iskolákban szociális helyzete miatt a diákok 18 százaléka szorul rá a kedvezményes étkeztetésre és az iskolai tankönyvtámogatásra, addig az egyházi iskoláknál ez

az arány 44 százalék. És teszi a kormány mindezt tanév közben, időt sem hagyva az állampolgároknak és intézményeknek a felkészülésre, védekezésre, megsértve egyúttal a közjogi várományhoz fűződő alkotmányos jogukat, amit egyébként az Alkotmánybíróság már korábban kénytelen volt megvédeni a szocialista-liberális halalommal szemben.

A diszkrimináció tekintetében a kormány és az Országgyűlés ismerte el a 2003. évi zánzámadási törvényben, hogy az egyházi inlézmények 1,4 milliárddal kevesebbet kaptak, mint amennyi járt volna, tehát ennyivel már eleve adósa volt az állam az egyházi fenntartású, közfeladatot ellátó inlézményeket igénybe vevő embereknek.

A diákok mellett azok a munkavállalók, akik egyházi oktatási, egészségügyi, szociális, kulturális intézményben dolgoznak, szintén másodrendű állampolgárrá válnak ezzel a törvénnyel, mivel számukra a jövőben nem lesz kötelező a közalkalmazotti bér biztosítása, noha közlel-adatot látnak el, így sem az eseli, sem a tarlós béremelés fedezetét nem kapi ák meg az állami költségvetésből. Megemlítem, hogy a kormány már ebben az évben is elvette tőlük az 1 százalékos keresetkiegészítést. Mindeközben kilóg a lóláb, az egyházellenes meslerkedés, hogy ezekkel a hátrányos megkül önböztetésekkel és az egyház morális tekintélyét szisztematikusan lejáratni akaró médiamanipulációval az egyházi int ézményt vál aszta-ni akarókat elbizonytalanítsák, az egyházi intézményben dolgozókat pedig az egyházi intézményfenntartó ellen fordítsák.

A legi nkorrektebb azonban az, hogy mindezt a Gyurcsány-kormány úgy tetle, hogy közben meglévesztő tárgyalásokat kezdeményezett és folytatott az Apostoli Szentszék delegációiával. Ott mosolyogva fogadkozott, ígérgetett, ellerelő módon mellébeszélt, miközben sutyi tyomban készítették ezt a valóban példátlan diszkiiminá-ciógyűjteményt, törvény-, szerződés- és alkotmánysértést.

Mi persze kidolgozzuk a szükséges módosító javaslatokat, amelyeket a kormányoldal – nincsenek illúzióim – leszavaz. De már most jelzem, hogy ugyanúgy, mint a szociális törvény esetében is tettem, az Alkotmánybírósághoz fordulok. A Csehák-Kökény kettős akkor pökhendien let söpörte a módosító javaslatalnkat, és arrogánsan lesöpörték a köztársasági elnök úr észrevételeit is. És mi lett a vége? Az Alkotmánybíróság a beadványunkra megsemmisítette a szociális törvény egyházellenes passzusalt. Most sem lesz másként.

Befefezésül főként Magyar Bálint miniszter figyelmébe ajánlok egy régi tapasztalatot. A mondás úgy szól, hogy aki az egyházba harap, annak előbb-utóbb kitörnek a fogai. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Nos, el lehet kezdeni csináltatni a protézist.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

A VALLÁSSZABADSÁG VÉDELMÉBEN

 

 

2004. november 22. Kérdés a kulturális miniszterhez

 

Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ezekben a napokban súlyos támadás éri a demokráciát, a sajtó- és vallásszabadságot.

A Református Egyház Zsinatának állásfoglalása és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a határon túli magyarság érdekében a Magyar Televízió egyházi műsorában sem hangozhatott el. Ezeket az állásfoglalásokat a Híradóban is ismertetni kellett volna, mert ha van hírérték, akkor ez az.

Az előzményekhez tartozik, hogy az intézményfenntartó egyházak nyílt levelét, amelyben tiltakoztak az egyházi intézmények ellehetetlenítése ellen, a múlt kedden a Katolikus krónikában még ismertették, de a most vasárnapi ismétlésből már kivágták, cenzúrázták.

A kettős állampolgárság ügyében az igen melletti katolikus és református kiállást szintén cenzúrázzák: vasárnap a református egyház Örömhír című műsorából már kimaradt, a holnapi Katolikus krónikából pedig ki fog maradni. Ezért ma mind a katolikus, mind a református egyház az ORTT-hez fordul, követelve, hogy olvassák azt be a magát közszolgálatinak nevező televízióban.

Hogy mennyire kilóg a lóláb, azt jól mutatj a, hogy miközben az uniós szavazáskor has onló nyil atkozat minden vita nélkül lemehetett, addig a határon túli magyarokért val ó megnyilatkozást cenz úrázzák. Tehát ami a kormánynak tetszik, az igen, ami a kormánynak nem tetszik, az nem mehet le a magát függetlennek nevező tévében.

Megiegyzem, ilyen ceniúrára, a vallásszabadság ilyen megsértésére akkor volt precedens, amikor a náci időkben megakadályozták, hogy a katolikus és protestáns egyházak tiltakozása nyilvánosságot kaphasson zsidó polgártársaink jogfosztása és deportálása ellen, vagy a kommunista diktatúra idei én, amikor az emberi jogokért való egyházi kiállást próbálták elhallgattatni.

Miután a jelen kormányzati struktúrában az egyházi ügyek a kulturális tárcához tartoznak, ezért kérem és elvárom, hogy a kul lurá lis tárca tegye meg a szükséges és lehetséges lépéseket, hogy az egyházi állásfoglalás a társadalom egésze számára megismerhetővé válj ék, és az a közszolgálati médiában megi elenhessen. Ez minden dei mokrácia, sajtó- és vallásszabadság mellett elkötelezett párt és politikus közös felelőssége és kölelessége.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köizönöm. Vass Lai os államtitkár urat illeti a szó.

VASS LAJOS, a Nemzeti Kullurális Örökség Minisztériumának államtitkára: Elnök Asszony! Tisz lelt Képviselő Úr! Igen, az egyházügy a kulturális minisztériumhoz tarlozik -a médiaügyekben nem vagyunk illetékesek. De a kormány sem avatkozik bele következetesen a közszolgálati média műsorpolitikái ába, illetve a műsorszerkesztésbe, így hát nincs cenzúra. A ’96. évi I. törvény, azaz az úgynevezett médiatörvény szabályait tartj uk irányadónak, és úgy gondolom, mindenki azt tarti a irányadónak. Ebből idézek egy legelső, alapelvi rendelkezést, mely szeiint – így szól az idézet – a műsorszolgáltató a törvény keretei között önállóan halározza meg a műsorszolgáltatás tarlalmát, és azért felelősséggel tarlozik. Mi ezt komolyan vesszük, és így is gondolj uk.

Bármilyen, törvényességi szempontból kifogásolható kérdéskörben persze – mint ahogy a képviselő úr is említette – az ORTT panaszbizottsága illetékes a kivizsgálásra.

Természetesen magunkra nézve ezt az elj árási rendet kötelezőnek tartjuk. Tudomásom szerint – ettől függetlenül, mondom – az ORTT elnöke rövidesen kezdeményez egy találkozót a történelmi egyházak vezetőivel.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. A képviselő urat illeti egy percre a szó.

DR. SEMJÉN ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. Tiszt telt Államtitkár Úr! Ez olyan freudi elszólás volt, hogy „következetesen nem avatkozik be a kormány” – attól függ, hogy hova tesszük a hangsúlyt.

Én sajnos úgy látom, a kormány e tekintetben is végf eredményben közpénzből kampányol, miközben a televízióban centúra értényesül az egyházakkal szemben és például a Trianon-filmmel szemben is. Ami ilyen „déjá vu”-szerűen az aczéli időket idézi, amit egyébként nemcsak én mondok, hanem az önökhöz közel álló mai lapok is hat sonló gondolatokat fogalmaznak meg.

Liberális dolog-e az, hogy egy egyház a saját műsorában nem mondhatta el a saf át álláspontl át alapvető fontosságú kérdésekről? Kérdezem, áll amtitkár úr: vall ásszabadság ez, sajtószabadság ez, demokrácia ez?

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Áll amtitkár úr, egy percre önt ill eti a szó.

VASS LAJOS, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának áll amtitkára: Elnök Ass zony! Képviselő Úr! Még egyszer említem: a kormány nem avatkozik bele a közt szolgálati média műsorpolitikáj ába, sem a műsorszerkesztésbe. Nem tudom, hogy amit a képviselő úr mond, hot gyan fordulhatott elő. Én úgy gondolom, hogy az egyházi idővel az egyházak kell hogy rendelkezzenek. Nem tudom, milyen szerkesztési polémia folytán kerülhetett erre sor, de még egytzer, ha ezzel kapcsolatosan bármilyen panasz, törvényességi probléma van, akkor legyenek szí-

vesek, az illetékesek fordulj anak az ORTT panaszbizottságához.

Azt is említem még egytzer, amit az előbb mondtam, természetesen ezeket, bármilyen döntés születik, mi mat gunkra nézve ezt az elfárási rendet kötelezőnek és érvényesnek tartj uk.

Köszönöm szépen.

 

DIPLOMÁCIAI BALLÉPÉS A SZENTSZÉKNÉL

 

 

2004. december 20. Kérdés a miniszterelnökhöz

 

Köszönöm szépen a szót. Tiszlelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Nem érzi ön kínosnak azt, hogyaudienciát kér a Szentatyától olyan előzmények után, miután ön nem átallott Mária országán poénkodni? Nem átallott pár héttel ezelőtt itt, a parlamentben a Rákosi-időket idézve kleiikálisozni. És éppen ma, a költségvetési törvényben akarj ák megfojtani és ellehetetleníteni, egyébként a vatikáni szerződést megsértve, az egyházi iskolákat, egyházi szociális intézményeket, egyházi kórházakat, könyvtárakat. (Kiss Péter: Túlzás ezt állítani! Képviselő úr, ez túlzás!)

Azt is hadd említsem meg napirend előtli válaszával kapcsolatban, hogy ön tárgyalást legleliebb Sodano bíboros úrral folylathat, a Szentatyával nem tárgyalni szoklak, hanem a Szentatya audiencián fogad miniszterelnököket, kormányfőket, közi ogi méltóságokat.

Miniszterelnök Úr! Hogy jön ön ahhoz, hogy a Szentatyánál mószeroli a a Magyar Kalolikus Egyházat?! (Derültség az MSZP soraiban. – Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Mi az, hogy az egyház beavatkozik a politikába, társadalmi kérdésekbe? (Folyamatos zaj. – Az elnök csenget.)Hogy jön ön ahhoz, hogy kioktassa a katolikus egyházat a II. Vatikánum tanításából?! Az is elgondolkodtató, hogy ön sérelmezi, hogy az iskoláik védelmében szülők, tanárok, diákok megszólalnak, amire azért kényszerülnek, mert önök a költségvetési törvényben megsértik a vatikáni szerződést. (Kiss Péter: Azért ez így nagyon durva!)

Miniszterelnök Úr! Hogy a Magyar Kalolikus Püspöki Kar milyen körlevelet ír a papságnak és a híveknek, nem

tartozik önre, nem tartozik a Szocialista Pártra, nem tartozik a magyar kormányra! (Közbeszólás az MSZP soraiból: De a Szentatyára igen! – A Fideszre se! – Közbeszólás az SZDSZ soraiból: A Szentatyára se? – Derültség, moraj az MSZP soraiban.) Elnök Úr! (Az elnök csenget.) Én nem szólok bele, hogy például egy szabadkőműves páholy tekintetében ki mit mond, mi a véleménye.(Kiss Péter: Idő! – Közbeszólás az MSZP soraiból: Keresztényi indulatok?) Megkérném az urakat, hogy ne minősítsék a katolikus egyház állásfoglalásalt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Döbbenetes ez a… – Közbeszólás az MSZP soraiból: És te miért minősítetted a miénket?)Alkotmányos joga az egyháznak, hogy eldöntse, hogy mit tekint politikának és mit nem, milyen kérdésben óhajt megszólalni, és milyenben nem.

Arra is szeretném felhívni a figyelmet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ha a lengyel egyház és benne az akkori krakkói érsek, a későbbi lengyel pápa bizonyos értelemben nem politizált volna, akkor önök még mindig az MSZMP-ben ülnének, a Varsói Szerződésben és a KGST-ben. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez így igaz!)

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: A kérdésre Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr válaszol.

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Nem zarándoklatra mentem Őszentségéhez (Lasztovicza Jenő: Dolgozni mentél! – Dr. Simicskó István: Tárgyalni!), és nem gondolom, hogy a magyar kormány fej e nem fejtheti ki álláspontj át tisztességesen, mértéktartóan a Szentatyának és Sodano bíborosnak Magyarországgal kapcsolatos bármely kérdésről, beleértve valamelyik nagy egyházunk dolgát is.

Ha ön úgy gondolj a, hogy az egyház dolgába nincsen beleszólása, ha úgy gondolj a, hogy az egyház dolgáról nem lehet véleménye a magyar tártadalmi közösségnek,

benne a magyar közélet szeieplőlnek, akkor nyilván úgy gondolia, hogy az egyház társadalmon kívüli. (Dr. Simicskó István: Vélemény lehet, csak beleszólni nem!) Én nem így gondolom. Azt gondolom, hogy az egyház a társadalom része; osztozik mindabban a gondban, bajban, és részesül mindabban a dicsőségben, amely közös. Ahogyan az egyháznak ön szerint természetes joga, hogy áll ást foglalion a társadalom valamennyi kérdésében – ezt önök ál-líti ák -, azt gondolom, hogy a társadalom valamennyi szereplőj ének, benne a közélet szereplőinek pedig akkor joga véleményt mondani az egyház magatartásáról.

Nem hitbéli, nem evangéliumi kérdésekről szóllam, hiszen ehhez nincsen közöm. Ahhoz fűztem véleményt, hogy az a közéleti szerepvállalás szerintem összeegyeztethető-e Krisztus szolgálatával. És ne haragudj on rám, ha erről van véleményem (Lasztovicza Jenő közbeszól.),lesz is véleményem. Ha önnek ez a véleményem nem tetizik, örömmel meghallgatom. Azt tudom mondani, hogy jelzői, megi egyzései talán nem méllóak ahhoz az emelkedettséghez, amelyet ön egyébként minden bizonnyal szükségesnek és követendőnek lát az egyház dolgaiban.

Ami pedig a valikáni szerződést illeti, azt belartottuk, most végre legalább nem kapnak több pénzt az egyházi iskolák, mint az önkormányzatiak – mert eddig így történt –nem jár több pénz az egyházi iskoláknak, mint a nem egyházi iskoláknak. Nagyon helyes, hogy ezt tetlük.

Ami a kleiikalizmust illeti, Sodano bíboros államtitkár úrral megosztottam ezt a véleményemet, és láss csodát: Sodano bíboros államtitkár úr nem kelt ki ez ellen. (Dr. Pósán László: Mert ő egy úriember! – Moraj az MSZP soraiban. – Közbeszólások az MSZP soraiban: Pontosan!) Azt tudom önnek mondani, hogy nagyon-nagyon boldog lennék, ha az ön magatartása, az ön állásponti a, a magyar egyház bizonyos köreinek véleménynyilvánítása és magatartása legalább megközelítené a Szentizék magatartását,

álláspontl át és az ügyekben képviselt mértéktartó, keresztényekhez ill ő magatartását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Vis zontválaszra megadom a szót a képviselő úrnak.

DR. SEMJÉN ZSOLT: Miniszterelnök Úr! Önnek természetesen lehet véleménye a magyar egyházi szerepvállalásról. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Ami nem lehetséges, az az, hogy ön kétségbe vonj a azt, hogy a magyar egyház olyan kérdésekben szólalj on meg, amilyenekben akar, mert ön a magyar miniszterelnök, tehát ön nem vonhatj a kétségbe a vallásszabadságot.(Kiss Péler: Arról nem is volt szó! Vallásról nem volt szó!) A vallásszabadságból pedig az következik, hogy semmi köze ahhoz, hogy a katolikus egyt ház, a református egyház vagy bármelyik egyház milyen kérdést tekint politikai kérdésnek és milyet nem, milyen kérdésben óhajt megnyilvánulni és milyenben nem.

Az ön dolga az, hogy betartsák a törvényeket, betartsák a hatályos szerződéseket, így a vatikáni szerződést is. Önök ezt nem tartották be, éppen az Alkotmánybíróság állapította meg ezt a szociál is törvény esetében, nem is olyan nagyon régen. És éppen most sértették meg a nuncius úr szerint is, a katolikus egyház szerint is, a magyar püspökök szerint is a vatikáni szerződésben fogl al-takat. Ezért voltak kénytelenek szülők, tanárok, diákok demonstrálni. (Közbeszólások az MSZP soraiból. – Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem volt kötelező, mint május 1-jén!)

Befej ezésül, azt hiszem, miniszterelnök úr, jobban tenné, ha elgondolkodna azon, hogy a következő látogatásánál ne ilyen diplomáciai modortalanságokat kövessen el, hanem inkábbCanossa-járásként tegye. (Moraj az MSZP soraiban.)

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban. – Dr. Répássy Róbert: Nem kanaszta, Canossa!)

ELNÖK: Viszontválaszra megadom a szót a miniszterelnök úrnak.

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Hit, vallás és egyház dolgában, képviselő úr, ön és én mást képviselünk, úgy látom. Ez helyénvaló. Törekedtem arra, hogy megf jegyzéselm pontosak és finomak legyenek. Így fogalmaztam: „sokakban aggodalmat kelt”, „többek szerint talán nem szerencsés”. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Királyi többes?) Idálg jutottam el a véleményfogalmazásban. Ön és az ön politikustársainak az álláspontj a erre a „kikérem magamnak”, „hogyan veszi a bátorságot”, „ez arcátlanság” ki-fel ezések voltak.

Azt tudom mondani önnek, hogy talán ebben és más kérdésben a több megértés, a több mér téktartás és a több méltóság ellgazító erővel szolgálhatna önnek is, párttársainak is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

AZ ÉRTÉKEK VÉDELMÉBEN ÉS A SZOCIÁLIS IGAZSÁGOSSÁGÉRT

 

 

2006. június 08. Vezérszónoklat a kormányprogramról

 

Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Gondolom, sokunk előtt ismert még a régi irodalomórákról a József Attila-kötet végén lévő néhány szonett, amelyet Illyés Gyulával írt, mégpedig olyanlor-mán, hogy Illyés Gyula kilalált néhány szót, és ezekhez a szavakhoz írt később József Attila egy szonettet. Azok voltak ezek a szavak, hogy: „parlament – balia ment” – ezt most nem az áthallás miatt mondom, tényleg ez volt -, „szemüveg – Lübeck”, „szivaros – villamos”, és ezekhez a rímekhez József Attila írt egy verset, egy szonettet.(Közbeszólások a kormánypárti képviselők soraiból.) Az a helyzet, hogy ez egy irodalmi bravúrnak kétségtelenül megáll, de üres formalizmus, tarlalma nem sok van, hiszen nem egy életérzés diklálta, hanem ez a játék.

Hasonló az embernek az érzése ezzel a kormányprogrammal kapcsolatban is: azt látiuk, hogy van benne több tucat szó, amit PR alapon kitaláltak, ennek egy része ilyen kitalált, kedvenc szó, egy réizét a Fidesz progiami ából csaklizták el (Moraj és közbeszólások a kormánypárti képviselők soraiból.), olyat, mint: „báiorság”, „siker”, „szolidaritás”, „lendületes fejlődés”, „társadalmi hidak”, „relorm” -ez az egyik kedvenc -, „harmadik köztársaság”, és ezekkel a szavakkal teleraktak 84 oldalt, úgy, hogy lehetőleg minden sorba jusson belőle kettő, és utána szavakkal és mondatokkal kitöltötték a közlük lévő üres helyet. Persze nyelvtanilag megáll a do log, mert vannak benne szavak, alany, állítmány, vessző, pont, írásielek, de az egésznek a belső kohéziói a, a szerves tartalma, a mögötte lévő valódi

politikai akarat nincs benne (Podolák György: Két perc alatt nem mondtál semmit!); üres, semmitmondó.

A mátik, ami szembeötlő, hogy valóban úgy van, ha megnézem a korábbi választási programokat, és később a kormányprogramokat, akkor, ha nem is volt telj esen ugyanaz, de volt egy törekvés arra, hogy legalább visszaköszönt ön valami abból; volt törekvés arra, hogy ha hangsúlyáthelyezéssel is, de valami azért abból visszatükröződjön. Itt valóban az a helyzet, hogy a választási programnak és ennek a kormányprogramnak semmi összefüggése nincs egymással. Körülbelül olyasmi, mintha a miniszterelnök úr kedves családj ával hátradől a kanapén, és különböző autómárkák reklámanyagát tanulmányozva választanak egy autót, kinéznek az ajánlatok alapj án egy Mercedest, és ami megérkezik, az nem egy Mercedes, hanem egy Velorex, egy szakadt Trabant. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Melyik?) Hasonló érzése lehet az embereknek azzal, amit önök csináltak ennek a kormányprogramnak a tekintetében. És az a probléma, hogy ez a parlamentáris det mokráciát korrodált a; az, hogy a kormányprogram nincs összefüggésben azokkal az ígéretekkel és azzal a választási programmal, amit meghirdettek.

S még egy szembeötlő dolog van. A miniszterelnök úr az üzleti életből jött, munkatársainak egy nagy része szintén az üzleti életből jött. S ami ebből kirajzolódik, az valójában nem egy kormányzati struktúra, hanem sokkal int kább egy holding felépítése, ahol a miniszterelnök áll a holding élén, a minisztériumok megfelelnek a cég vállalatainak, a miniszterek az ügyvezető igazgatók. Megvan a fejlesztési igazgató, a stratégiai igazgató – ha jól értem, ez Draskovics úr -, és az egész nem egy kormányzati struktúrát mutat, hanem egy holding felépítését. Jó-e Magyarországnak az, ha egy holding vezeti ezt az ortzágot? Mert van egy döntő különbség egy holding és egy kormány között: az, hogy a holding a részvényesek, a befektetők ért

dekeit képviseli, a kormánynak pedig az ország érdekeit kell képviselnie.

Van egy kedvenc szlogen vagy lózung ebben a programban, ez a szolgáltató állam gondolata és a frazeológiája. Szeretném előrebocsátani, hogy mi, kereszténydemokraták elvileg szemben állunk a túlterj eszkedő állammal, elvileg szemben ál lunk a bü i okrácia burj ánzásával. (Gőgös Zoltán: És akkor mi a baj?) De azért, miniszterelnök úr, az államnak nem az az értelme és a céli a, hogy kiállítsa a lakcímkártyákat! Az se baj, de van más célj a is, van lényegibb és mélyebb érielme is, és ezért fel kell tennünk a kérdést, hogy mi az állam értelme egy nemzet életében. Végső soron egy állam érielme az, hogy a nemzet történelmi önkifej eződése legyen. A magyar állam értelme az, hogy a magyar nemzet életérdekeit inlézményesen bizlosítsa. Az áli lam érielme az, hogy megvédi e azokat, akik nem tudiák megvédeni önmagukat. Ezért van a munkavállalók és a munkaadók között szerepe az államnak, mert kü lönben a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, és ez az értelme a magyar államnak e tekintetben is, hogy a magyar vállalkozókat igenis megvédi e a multik erőlölénnyel való visszaélésétől.

Arra kérem önöket, és arra kérem a te levízió nézőit is, hogy gondolianak bele abba, hogy ha – eliősorban az SZDSZ intenciói ára – teli esen relativizálják az államnak ezt a szerepét, akkor ugyan ki fogj a megvédeni az embereket. Egy biztos: az Óperencián túli részvényeseket aligha fog a érdekelni, hogy mondiuk, mi törlénik Kovács Pistivel, Mari nénivel vagy Kovács Béla vállalkozásával. Az Óperencián túli részvényeseknek ez az ország se inge, se galyái a. Ezért az állam érielme az, a magyar állam egyik leglonto-sabb értelme az, hogy a magyar nemzeti érdekeket védj e.

És kedves Kuncze Gábor! Ön, mint országgyűlési képviselő (Kuncze Gábor nem tartózkodik az ülésteremben. –Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hol van?), a magyar nemi

zetnek felelős, az egyetemes magyar nemzetnek térben és időben, nem pedig a multinacionális cégeknek, nem pedig a bankoknak, nem pedig a Világbanknak, hanem az egyetemes magyar nemzetnek. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. – Kuncze Gábor visszatér az ülésterembe.)

Nehezen, de ellsmerték, hogy pénzügyi válság van. Új Bokros-csomagok készülődnek, amelyeket nemes egyszerűséggel reformoknak neveztek el. Alapvető különbség van természetesen a reform és a megszorítások között. A reformnak, mint a neve is mutatj a, az az értelme, hogy egy intézménynek az olyan megújítása, hogy visszaállj on az eredeti értelme, az emberek szolgálata. Ez nem azonos a megfaragásokkal, nem azonos a megszorításokkal. De ahhoz, hogy a pénzügyi válságon úrr á lehessen az ország, mindenekelőtt tudnunk kell, hogyan áll ez az ország. Az ötpártinak nevezett négypárti találkozón miniszterelnök úr nem válaszolt arra a kérdésemre, hogy adj on számot arról, hogy valóban milyen az ország helyzete, mi a helyzet az államadóssággal, a deficittel, hová lett a felvett tengernyi hitel, hová lettek a privatizációs bevételek. Azt kell mont danom, hogy azt mondani, hogy a nyugdíj asok és a szegények tehetnek erről, mert ők élték ezt fel, ez egész egyszerűen arcátlanság. (Kuncze Gábor: Ki mondla ezt, hazudós?) Az ön miniszterelnöke, kedves Kuncze úr. És az ő nevükben utasítom vissza ezt. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ahhoz, hogy a pénzügyi válságon úrrá lehessen lenni, először meg kell mondani, hogyan áll az ország, mi a valós helyzet, és nem ártana megnevezni a felelősöket sem. Minderre nincs válasz.

Atekintetben is maszatolás folyik, hogy a konkrétumok tekintetében mi a kormányzat elképzelése a privatizáció vonatkozásában. Ilyen mondatok vannak, hogy „folytatj uk a privatizációt”, „a tömegközlekedés piacosítása”, és aztán az abszurditás csúcsa, amikor a honvédelemről szó ló részben az van, hogy „a társadalom biztonságát az állami és

magán biztonsági szolgáltatók együttes tevékenységével kíváni a megvalósítani”. (Szórványos derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) Odai utottunk, hogy a költségvetési töri vényben 7 milliárd forint van arra, hogy működő laktanyákat civil őrző-védő cégekkel őriztessenek. Azokat a lakianyákat, amelyeknek a feladata lenne az ország megvédése. Ezeket őrző-védő kft.-k őrzik, azért, hogy a katona bácsik a sölétben ne féli enek, és jól aludianak. (Szórványos derültség.)Elképesztő ez a fajla privatizáció! Szeretnék itt emlékeztetni aria, hogy az Euiópai Unióban többszöröse az állami tulajdon aránya, mint Magyarországon. És még ezt is privatizálni akarj ák. Ez a jövő nemzedék jövőj ének a felélése.

A válságkezelésnek nyilván két teiülete van. Az egyik az azonnali válságkezelés, a másik pedig a bai ok mélyebb gyökereinek a megvizsgálása. A második résszel önök egyáltalán nem foglalkoznak, én ezt is meg fogom tenni.

Az azonnali válságkezelés tekintetében az alapvető kérdés, hogy kik viselj ék ezeket a terheket, az elmúlt rossz kormányzás terhelt. Mi azt mondiuk, hogy az emberek már nem tudnak több terhet viselni. Nem lehet az, hogy csak az emberekkel, az állampolgárokkal fizettetnek meg mindent! Az elmúlt ciklus nyertesei a bankok és a multinacionális cégek. Arra kérem önt, miniszterelnök úr, hogy kezdjen tárgyalásokat, hogy a bankok és a multinacionális cégek is arányos részt vállali anak ezekből a terhekből. Nem lehet mindent az emberekre terhelni!

Mondok egy példát. A bankoknak csak 2005-ben 320 milliárd forint tiszta hasznuk volt, elsősorban a lakáshitelezésből következően. Többek között azért, mert a kormány 2002-2005 között ellelejtette a prolittartalmat szabályozni. Ezeket a terheket nem lehet megfizettetni azokkal az emberekkel, akik csak lakást szer etnének, akik azért szer et-nének egy otthont, hogy a gyerekeiket felnevelhessék. Ezt egyszerűen morálisan nem lehet elvárni tőlük. Ezért alap-

vető fontosságú, miniszterelnök úr, hogy a bankokkal és a multinacionális cégekkel kezdj en tárgyalást, hogy arányosan ők is részt vállalt anak ezekből a terhekből. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

De mindennek, az egész problémahalmaznak van egy mélyebb oka, mélyebb rétege is. A baf ok gyökerelt is számba kell venni. Gazdasági tekintetben, noha azt írj ák, hogy szociális piacgazdaságot akarnak, valój ában egy neoliberális gazdaságpolitikát folytatnak. Ennek megvannak a gazdasági következményei és a társadalomszerkezeti következményei is. Magyarország már nem úgy néz ki, mint egy európai ország társadalomszerkezet tekintetében, ahol erős középrétegekre épül a társadalom, hanem egyre int kább egy dél-amerikai típusú társadalom szerkezetét mu-tatf a: fönn egy korlátlan anyagi lehetőségű elit, lent pedig az egyre inkább le t zakadó szegény rétegek tömege. Ez Dél-Amerika társadalomszerkezete és nem Európáé.

A mátik kérdés, és azt gondolom, ez a legfontosabb, valóban az, hogy demográfiai katasztrófa felé tántorog az ország. Miniszterelnök úr, erre nem válasz az, hogy akkor a fiatalok menjenek Nyugatra, és nem válasz az, hogy majd jöjt enek ide a kínalak. Erre egyetlenegy válasz van, hogy olyan családtámogatást kell felépíteni, ami lehetővé teszi, hogy magyar gyerekek szülessenek, magyar kultúrában, magyar nyelvben, ebben az országban felnőve. Ennek pedig a lehetősége, és a Ker eszténydemokrata Néppártnak ez a javas tata, hogy francia mintára tegyük lehetővé a családi adózás választhatóságát. Franciaországban ezzel a szisztémával megváltoztatták a demográfiai trendet, és egy fogyó, pusztuló, csökkenő országból egy népesedő, erősödő Franciaország jött létre. Egyszerűen nem igazságos az, hogy ugyanúgy adózik az az ember, aki önmagáról gondoskodik, mint az, aki eltartj a a családj át, gyermekeit, idős szüleit. Nem igazságos az, hogy csak azt vegyék figyelembe, hogy mekkora valakinek a jövedelme. Azt is figyelem-

be kell venni, hogy hány másik embert tart el ebből a jö-vede lemből.

És meg kell mondanom, hogy a vált ágokba sú lyosan belet átszik a morális értékvesztés kérdése. Tudom, hogy ez sokak számára már-már metafizikai dolognak tűnik. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) De nem így van! Közgazdászok is azt mondj ák, hogy a gazdaság működőképességét vetzélyezteti, ha morális váltág van egy ort szágban. És itt kell különös fájdalommal azt mondanom, hogy ebben, miniszterelnök úr, az ön koalíciós partnere jár az élen. Amikor a kormányprogram például arról beszél, hogy drogmegelőzésre és a drogos betegek kezelésére milyen intézkedéseket kell tenni, akkor az SZDSZ Új Gene-rációta drogliberalizálást követel és az enyhébb drogok legalizálását kendermagos felvonulások alkalmával. Ez az a morális értékválság, ami az összes többi válságfelenség mögött van. Azért tehát, hogy az ország kilábalt on a mostani válságból, nem lehet pusztán csak a pénzügytechnikai kérdésekre koncentrálni, hanem a dolgok mögé kell nézni. A morális válsággal és elsősorban a demográfiai kérdésekkel is foglalkoznunk kell.

Egyetlenegy mondatot szeretnék idézni a kormányprogramból. Ez található benne: „A köztársaság választott, felelős vezetőiként 10 millió magyar polgár nevében, 15 milf lió érdekében kívánunk kormányozni.” Derék mondat, helyes mondat, önmagában igaz mondat.(Közbeszólások.) Ezt egyetlen ember nem mondhatná: december 5-e után, miniszterelnök úr, ön ezt a mondatot nem írhatta volna le. (Taps az ellenzéki oldalon.) Miniszterelnök úr szeret abban a szerepben tetszelegni, hogy ő a bátor ember. Ha miniszterelnök úr olyan bátor, akkor jöjt ön el egyszer Csíksomlyóra (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Hagyd abba, amíg nem figyel oda!), mint magyar ember a magyar emberek köté. Jöjj ön el úgy, amikor nem egy luxusautó hűvösében üldögél, nem román protokollosok-

tól körülvéve és testőrök gyűrűj ében, hanem jöjj ön el úgy, ahogy mi elmegyünk, magyar emberként a magyar emberek közé. (Folyamatos zaj, közbeszólások.) És akkor nézzen azoknak az embereknek a szemébe! Azoknak az embereknek a szemébe nézzen, és akkor beszélj en szívre tett kézzel felelős hazafiságról meg patriotizmusról! (Közbeszólás az MSZP soraiból. – Taps az ellenzéki oldalon.)

Tisztelt Ház! Időt szeretnék spórolni kereszténydemokrata képviselőtársaim számára, ezért a szakkérdések tekintetében KDNP-s barátaim fogiák kilejteni a szakkérdésekben a KDNP álláspontj át. Összefoglalóan azt szeretném leszögezni, hogy a Ker eszténydemokrata Néppárt az egyedüli törlénelmi pártként van ebben az Orizággyűlésben. (Moraj a kormánypárti padsorokban.) Hatvankét év szellemi— (Az MSZP sorai feté:) Önök is törlénelmi párti nak tekintik magukat, kedves szocialista barátaim? (Derültség és taps az ellenzéki oldalon.)Hatvankét év szellemi és morális öröksége kötelez és jogosít fel minket arra, hogy a programunkat ellenzéki szerepből is – mint az Országgyűlés harmadik legnagyobb pártj a -, markáns módon képviselj ük. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem is indult a választásokon.)

Ez a progiamunk két alapvető pilléren nyugizik. Az egyik a történelemben kipróbált értékek védelme, a családok támogatása, a nemzeti idenlitás megerősítése, az egyház szabadságának biztosítása. A másik pillér legalább ilyen fonlos és ugyanilyen hangsúlyos: ez a szociális igazságosság gondolata.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

FELELŐSSÉG A NEMZETÉRT

 

 

2006. június 26. Reagálás Gyurcsány Ferenc napirend előtti felszólalására

 

Köszönöm szépen, tisztelt elnök asszony. A miniszterelnök úr időről időre szóáradattal örvendezteti meg a Magyar Országgyűlést – e tekintetben nem fogom őt követni, de két reflexiót hadd tegyek minderre. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

A kulcsgondolata, az állandóan visszatérő szlogen és a címe is a történelmi felelősség volt, és e tekintetben a magyar nemzetet említette. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Az újságot…)Miniszterelnök úr, ön az utolsó ebben a teremben, aki a magyar nemzet vonatkozásában a törlénelmi felelősség szót kiejtheti a szálán december 5-e óta. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból. – Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van! – Közbeszólások és moraj az MSZP padsoraiból, többek között: Szégyellje magát! – Pfuj! – Jaj!)

Miniszterelnök úr, ön egy lelki Trianonba vitle ezt a nemzetet (Közbeszólások az MSZP padsoraiból, többek között: Szégyelld magad! – Ülj le! – Az elnök megkocogtatja a csengőt.); ön meghasonlásba vitte az itteni magyarságot. A határon túli magyarság (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Menjél haza!) úgy élle meg, hogy a magyar nemzet ellaszította őket, és még azok is, akik követték az önök politikái át, egy lelkiismereti váliágként és meghasonlottság-ként élték meg azt, ami december 5-én történt. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Úgy van! – Szégyen!)

De a történelmi felelősség szót, noha nem az én tisztem, de azért megkockáztatom, ön szocialista politikusként sem használhatná. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Tipikus kereszténydemokrata vagy! – Neked lehet?) Mert az a politika, amit önök művelnek, minden, csak nem szociál-

demokrata, hanem egy szélsőségesen neoliberális politika. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Hogy létezik az, tisztelt Ház, hogy egy szocialista kort mány minden terhet a kisemberekre, a bérből és fizetésből élő emberekre vagy a magyar váll alkozókra akar hárítani, miközben az önök miniszterelnöke még csak nem is hajlandó arról tárgyalni, hogy az előtő ciklus nyertesei, a multinacionális cégek és a bankok is arányos részt vállaljanak ebből a teherből?

Ha ezt teszi egy liberális párt, lelke rajta, én nem értek velük egyet, de azt teszik, ami az eredeti ideológiálukból következik. De amit önök tesznek, az a szöges ellentéte mindannak, amit szociáldemokráciának neveznek. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ez a külpolitikai vonal. – Taps az ellenzéki padsorokban.) És ha már Európát emlegeti, mif niszterelnök úr, kissé zavaros és filozófialnak aligha tekinthető gondolatsorából (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem értetted?)ta tán jobb lett volna, ha inkább arra futtatta volna ki a mondandój át, és arr ól szólt volna hozz ánk, hogy hova tolódik már az euró bevezetése. Talán szerencsésebb lett volna, ha arról beszél, hogy Magyarország miért a különböző könyvelési trükkökről híresül el. Európapolitika tekintetében néhány mondatot minderre vesztegethetett volna.

És befel ezésül, miniszterelnök úr, egyetlenegy dolgot szeretnék az ön figyelmébe ajánlani: azt, hogy a mindenkori magyar kormány elős zör, más odszor és harmadszor az egyetemes magyar nemzetnek tartozik felelősséggel. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Meg a váosztóknak!) Térben és időben egyetemes magyar nemzetnek; nem pedig Moszkvának, Washingtonnak, Brüsszelnek vagy a Vil ágbanknak, hanem a magyar nemzetnek.(Közbeszólások azellenzéki padsorokból: Így van! – Taps ugyanonnan.)

 

A HAZUGSÁGRÓL, GYÁVASÁGRÓL ÉS A BŰNBOCSÁNATRÓL

 

 

2006. október 06. Vezérszónoklat a bizalmi szavazásnál

 

Köszönöm szépen, elnök asszony. Tiszlelt Ház! Kuncze Gábor frakcióvezető urat és Lendvai Ildikót hallgatva az az érzésem támadt, hogy itt valamilyen tévedés van, ugyanis abból, ami itt elhangzott, azt a következtetést vonhatj uk le, hogy az MSZP és az SZDSZ frakciój a megvonta a bizalmat Orbán Viklortól. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ezt jól látod! Ezt nagyon jól látod! – Az elnök csenget.) Ez egy érdekes dolog, csak az a helyzet, hogy nem ez a mai ülés té-máj a. S ha megengedi, Gyurcsány úr, egy refl exiót tennék ahhoz a bűnbánati mulatványához, amit itt bemutatott, és miután ön rends zeresen szokott bérmálkozni, biz onyára követni tudia ezt a teológiai reflexiót. (Moraj a kormánypártok soraiban. – Szórványos derültség a Fidesz soraiban. – Gúr Nándor: Egyszer! – Az elnök csenget.)

A bűnbocsánatnak van néhány fellétele. Nem árt, kedves képviselő urak és asszonyok, ha ezt meghallgati ák; önöknek is jól jöhet még. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. – Derültség és taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) A bűnbocsánat fellétele a bevallás, a megbánás, a jóvátétel és a penitencia elfogadása. Kedves Gyurcsány úr! A bevallás nem azonos a lebukással; a megbánás nem azonos egy színházi mut atvánnyal. A jóvátétel tekintetében pedig talán hallott a Bibliában a vámos történetéről –ezt önnek is ajánlani tudom: jóvátételképpen esetleg tei gyen valamit vissza a költségvetésbe. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) A penitenciának pedig van egy nagyon egyszerű módja: mondi on le! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt Ház! Nagyon fontos, hogy világosan lássuk és láttassuk, hogy ami történt, az hol történt és mi történt. Nem arról van szó, hogy egy magánbeszélgetés során mondott valamit Gyurcsány úr. Megf egyzem, amit mont dott, az egy magánbeszélgetésben sem lenne helyes, de hát a magánbeszélgetések során az ember mondhat olyan mondatokat, amelyekkel nem is telfes mértékben azonosul, csak kipróbálf a annak az értékét, annak a használhatóságát; magánbeszélgetésbe sok minden belefér. Akkor se szóltam volna, ha ez egy párttendezvényen történik, ami szintén nem lett volna helyes, de az bizonyos értelemben mondható, hogy pártnak a belügye. De az a helyzet, hogy ez egy frakcióülésen történt, a frakcióülés pedig a közf og kategóriáj ába tartozik. Ezért ennek a megítélése sokkal súlyosabb, mint egy pártgyűlésé vagy mint egy magánbeszélgetésé.

Mi történt? Nem arról van szó, és nem az a fő probléma, hogy a miniszterelnök csúnyán beszél –bár megf egyzem, a stílus maga az ember (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) –, hanem a kérdés az, hogy miért hazudott Gyur-csány úr. Leszámítva azt, hogy úgy tűnik, hogy ez mostanában már habituális adottság, ezen túlmenően a lényeg az, hogy azért hazudott, mert kénytelen volt hazudni, mert csődbe vitték az országot. Ennek a csődnek az elleplezé-sére kellett hazudni, és a hatalom újbóli megkaparintása érdekében kellett hazudni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)És ezzel az a legnagyobb baj, Gyurcsány úr, hogy ezzel ön megsértette a saj át miniszterelnöki esküj ét. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) És az esküszegés az, ami nem megbocsátható.

A köztársasági elnök úr iránymutatását mi normatívnak tekintfük, nem úgy, mint Kuncze Gábor frakcióvezető úr, aki szemezget belőle, hogy mi az, ami tetszik, és mi az, ami nem tetszik. Mi a köztársasági elnök úr iránymutatása alapfán itt vagyunk az Ortzággyűlésben, de azért hadd

mondi am el, hogy fennlartiuk az eredeti álláspontunkat, amelyet Rubovszky György képviselő úr mondott el a házbizottságban. Mégpedig azt, hogy erről az úgynevezett bizalmi szavazásról titkos szavazással kellene szavaznunk. Miért? Azért, mert ha nem ez történik – és úgy tűnik, hogy nem ez történik -, akkor bizony fennáll a veszélye annak, hogy önöket, kedves szocialista képviselőtársaim, meglé-lemlítik, pressziót gyakorolnak önökre (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. – Közbeszólás az MSZP soraiból: Körömi…!), és ha nelalán kiszavaznának, akkor relorzió-val élnek önökkel szemben. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ez nálatok van! Volt már ilyen!- Göndör István: Ez nem a Fidesz! – Az elnök csenget.) Tehát a mi javaslatunk az önök védelmében lett volna. (Derültség, szórványos taps és közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

A másik: Gyurcsány úr szeret a bátor ember szerepében tetszelegni. Gyurcsány úr, ha ön olyan bátor ember, akkor megkockáztathatna egy titkos szavazást. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Nézze, ha én a saj át frakciómnál nem mernék megkockáztatni egy titkos szavazást, abban a percben lemondanék. (Közbeszólások az MSZP soraiból. – Göndör István: Áder János ellenőrzi a szavazólapokat!) Miniszterelnök Úr! Ezt gyávaságnak hívj ák! (Taps a Fidesz soraiban.)

És ha már ennyire belelkesültek, kedves szocialista képviselőtársaim, azért az a helyzet, hogy önöknek is megvan itt a bűnrészességük, hiszen önök mindannyian végighallgatták azt, amit Gyurcsány úr elmondott. Önök tudván tudták, hogy amikor kampányolnak, hazudnak a választópolgáraiknak a választókerületeikben, és hallgattak.

De van ennél egy még nagyobb probléma, bár ez is nagyon-nagyon súlyos probléma. Nevezetesen, önök most arra készülnek – mint az úgynevezett próbaszavazásból kiderült -, hogy megválasztj ák miniszterelnöknek Gyurcsány urat ismét. Csak hát az a helyiet, hogy azt gondolom,

önöknek morális értelemben nincs erre legitimációj uk. Miért nincsen? Azért nincsen, mert részben önök a mandátumukat annak a szervezett hazugságnak köszönhetik, amelyet Gyurcsány úr akaratlanul leleplezett az őszödi beszédében. (Taps a Fidesz soraiban.) Ezért tehát ez a szavazás fából vaskarika lesz, hiszen érintettek az ügyben, haszonélvezői az ügynek, ezért nincs morális legitimációj uk arra, hogy e tekintetben felmentést adj anak Gyurcsány úrnak.

Engedj ék meg nekem, hogy még néhány alapvető kérdésre kitérj ek! A köztárasági elnök úr igen pontosan megvilágította azt, hogy itt valóban a parlamentáris demokrácia a tét; az, hogy az állampolgárok hihessenek a parlamentáris demokráciában. Ennek pedig a lényege mégi s-csak a társadalmi szerződés gondolata, ami arról szól, hogy van egy választási program, amit egy adott párt meghirdet a társadalom számára. Ez a szerződési ajánlat, és amikor ezt a választópolgárok elfogadták azáltal, hogy megválasztf ák ezt a pártot, akkor létref ön ez a szerződés.

Igen ám, de önök a szöges ellentétét hajtfák végre kormányon, mint amit a szerződési ajánlatukban, a választási programfukban hirdettek. Szó se volt arról, hogy munkanélküliség-növekedést ígérnek, szó se volt arról, hogy az államadósság növekedését ígérik, sose volt arról szó, hogy például a bérek csökkenni fognak, mint ahogy bármelyik választópolgár meggyőződhet erről, ha előveszi a mostani fizetési szelvényét. Ezért tehát ez a szerződés pol itikai értelemben semmis, mert önök szerződésszegést követtek el a választópolgárokkal szemben akkor, amikor a szöges ellentétét hajtfák végre annak, mint amit ígértek a választási programj ukban.

Látom, hogy ezen az oldalon a miniszterek közül – úgy látom – csak egy államtitkár asszony van itt az egész széksorból, de ha már a Külügyminisztérium képviselteti magát, akkor hadd mondf ak egy gondolatot külpolitikai értelemben is. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Halljuk! Hall-

juk!) Most figyeljenek! (Derültség, moraj.) Az a helyzet, hogy az önök állal megválasztott – és most megerősíteni szándékoznak ugyanezt az embert – Gyurcsány úr, csak k— Magyarországról beszélt ebben az őszödi beszédében nem egyszer, nem kétszer, visszatérő fordulatként. Kérdezem, államtitkár asszony, ha mondi uk Ján Slota vagy Gei orge Funar ezt mondta volna, abban a percben mindannyian rohantunk volna Brüsszelbe panaszt tenni, hogy hoi gyan beszélnek ezek a politikusok Magyarországról. Ezek után kérdezem, hogy hogy mehetünk panaszra, hogy tiltakozhatunk, amikor a saj át országunk miniszterelnöke durvábban sérlegeti ezt az országot és ezt a nemzetet, mint George Funar vagy Ján Slota. (Taps a Fidesz soraiban.)

És kedves szocialista Képviselőtársaim! Elgondolkodtak önök egyáltalán azon, hogy mi végie van ez a retlenetes kapaszkodás, hogy bármi áron, az ország csődbevitelének az árán is hatalomban maradi on ez a kormány? (Göndör István: Mi vittük az embereket az utcára?) Nem látiák, hogy arról van szó, hogy a privatizációnak nevezett folyamat során van még olyan vagyon, amit bizonyos érdekcsoportok meg akarnak kaparintani, és amihez önöket biodíszletül használi ák? A MÁV, az állami erdők, az állami földek— Kedves szocialista Képviselőtársaim! Mi maiadt az állami tulajdonból? Hol ez a tengernyi pénz? (Göndör István: Az állami gazdaságokról is beszélni kellene!) Tudj ák önök, hogy mire készülnek még a privatizáció tekintetében? Nem látj ák, hogy biodíszletnek használj ák önöket?

És ha már itt tarlunk, nem árt egyébként egy kis törlé-nelmi visszatekintés. Akárhogy is nézem, ezt az országot kétszer rabolták ki, nagyj ából ugyanaz a kör, érdekcsoport, hálózat, nevezzük bárminek. Ha jól emlékszem oli vasmányélményelmből, a második világháború után valami olyasmit mondlak, hogy a magántulajdon rossz, az állami tulajdon jó, és az államosítás jelszavával elvették az emberektől a földiüket, az üzletüket, a házát, kinek mii e

volt. Most azt mondi ák, hogy az állami tulajdon rossz, a magántulajdon jó, és éppen most kólyavetyélik el a megmaradt állami vagyont. És ami a vérlázító az egészben, hogy miközben a magyar nép elszegényedik, addig Gyurcsány úr, Kóka úr, Veres úr milliárdos lett (Taps a Fidesz soraiban. – Közbeszólás az MSZP soraiból: És Orbán úr!), bizonyára szorgos munkáiuknak és intellektuális teli jesítményüknek a következményeként. Az pedig az abszurditás tetej e, hogy miután ez a három ember – aki persze jól szórakozik, hiszen milliárdokkal a háta mögött nyilván nem érzik olyan tragikusnak a helyzetet, mint azok az állampolgárok, akik megkapták a fizetésüket, és láti ák, hogy mennyit vonlak le belőle (Dr. Kóka János: Nevetséges!) -, ez a három ember, aki személy szerint felelős azért, hogy ebbe a válságba julott a hazánk, ez a három ember kéri a felhatalmazást a társadalomtól, hogy majd ők kivezetik az országot abból a válságból, ahova ők taszították. (Taps a Fidesz soraiban.)

Nézzék, van ebben az onzágban több millió ember, akiről elméletileg elképzelhető, hogy ki tudná vezetni az országot a válságból. Reálisan van sok száz ember, akiről valóban feltételezhető, hogy ki tudná vezetni az országot a moslani válságból. De van három ember, aki fekete-fehéren bizonyította már, hogy erre képtelen: Gyurcsány Ferenc, Kóka János és Veres János. (Taps a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Ház! Mi a megoldás? (Dr. Kóka János: Mondd el még egyszer!) Egyetlen reális megoldás van: előbb-utóbb egy szakértői kormánynak a felállítása. Miért? Mert válság van, palástolhatatlan a válság. (Zaj. – Közbeszólás az MSZP soraiból: Bolsevista…) Ez a válság napiól napia nő. Ez a válság újia és újia elő fog állni, ezért ebben a formában nem mehetnek tovább a dolgok, mert újra és újra meg fog ismétlődni, és ezért azt mondjuk, hogy meg kell haladni az ország válságára való tekintettel a bal- és jobboldali szei kértáborok sáncalt. Önök tévedésben vannak! Nem ariól

van szó, hogy Orbán Viktor azt mondf a, hogy ő akar a miniszterelnök lenni. (Közbekiáltások az MSZP soraiból: Nem! Á, nem!) Nem! Nem arról van szó, hogy mi azt mondj uk, hogy mi akarunk kormányra kerülni. (Közbekiáltások az MSZP soraiból: Nem! Á, nem! – Az elnök csenget.) Nem, hanem arról van szó, hogy állj on fel egy szakértői kormány, tőlünk akár nevezzenek meg baloldali ért telmiségieket, nevezzenek meg baloldali szakértőket, de nevezzenek meg valakit, valakiket, akikről hihető, hogy ki tudj ák vezetni az országot a válságból, mert másképp nem lehet az emberek bizalmát kérni.

Ezért tehát az ortzág morális, pénzügyi, gazdasági és politikai válságára tekintettel arra kérem önöket, hal adj uk meg a bal- és jobboldal szekértáborát, sáncait (Közbekiabálás az MSZP soraiból: Veled!), és álljon fel egy olyan szakértő… – nem velem, nem velem és nem vele!

.. .hanem egy olyan szakértőkből álló kormánnyal, akikf ről hihető az, hogy a szakértelmük, a tekintélyük és a morális tartásuk alapj án ki tudj ák vezetni az országot a válságból.

Kedves MSZP-s és SZDSZ-es Képviselők! Önök – mint ez a próbaszavazásnak nevezett színj áték során valószínűvé vált – meg akarj ák újfent szavazni Gyurcsány urat Magyarország miniszterelnökének. Ezzel bűnfészességet vált lalnak mindabban, ami történt, és magukra húzzák a felelősséget. Ez a döntés köfülbelül olyan, minthogyha viaduktépítéssel Matuska Szilvesztert bíznák meg.

Köszönöm. (Hosszan tartó taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

A KORMÁNY SZAVAHIHETŐSÉGÉRŐL

 

2006. október 16. Reagálás Gyurcsány Ferenc napirend előtti felszólalására

 

Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Gyurcsány Ferenc úr elmondta a költségvetési beszédének, illetve Molnár Laps miniszter úr költségvetési beszédének a feli vezetését, elmondta a százszor hallott paneleket, amiben egyetlenegy új elem nem volt. Ennél még talán az is érdekesebb lett volna, ha ifjúkori verseiből olvas fel szemelvényeket. (Kuncze Gábor hangosan felnevet. – Derültség a kormánypártok soraiban. – Horn Gábor: Tréfás!) Felajánlom a pohár vizemet, ha Kuncze Gábor rosszul érzi magát. (Folyamatos zaj. – Az elnök csenget. – Horn Gábor: Egyszerűen csak tréfás volt! – Dr. Eörsi Mátyás: Én élnék vete! –Derültség. – Dr. Semjén Zsolt dr. Eörsi Mátyás felé emeli poharát: Tessék!)

ELNÖK: Képviselőtársaim! (Csenget.)

DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Mindazonáltal három reflexiót megkockáztatnék. Szó volt itt a költségvetés kiszámíthatóságáról. Igen ám, csak itt az a helyzet, hogy önök az előző ciklus végén például törvényben mondlák ki az adócsökkentést, holott tudván tudták, hogy nem akarják és nem is tudnak adócsökkentést megvalósítani. Ezek után hogy lehet kiszámíthatóságról beszélni? Ezek után ki hihet önöknek?

A második: szó volt itt a két szűk vagy ki tudi a, hány szűk esztendőről, a költségvetés kiszivárgott ijesztő számairól. Mindez egy fokkal kevésbé lenne hileltelen, ha azzal kezdte volna Gyurcsány úr, hogy minderre azért van szükség, mert önök válságba sodorták az országot.

A harmadik pedig: aztal kezdte Gyurcsány Ferenc a hozzászólását, beszédét, hogy azt szeretné, hogy visszatérjenek a dolgok a normál kerékvágásba. Az a helyzet, hogy ennek egyetlenegy akadálya van: az ön személye.

Köszönöm. (Dr. Navracsics Tibor tapsol. – Közbeszólások a kormánypártok soraiból: Haha! – Tévedni tetszik!)

 

KI FELEL AZ ÁRTATLANOK ÖSSZEVERÉSÉÉRT?

 

 

2006. október 24. Reagálás Gyurcsány Ferenc napirend előtti felszólalására

 

Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A demokráciának, a jogállamnak, a parlamentarizmusnak nem ellentéte a demonstráció és a tüntetés, hanem éppen ebből következő szabadság. Aki ezt kétségbe vonj a, az ne hivatkozzon demokráciára, mert az nem demokrata. Nincs démosz nélküli demokrácia. (Zaj a kormánypárti oldalon.) Ha a baloldali képviselők ismernék a saf át politikai oldaluk nemzetközi hátterét, akkor tudhatnák, hogy például Romano Prodi… (Dr. Géczi József Alajosnak, aki a Fidesz padsoraiban ül:) Átf ött a Fideszbe, képviselő úr? Nem hiszem, hogy felvesz-szük. Tehát Romano Prodi másfél éven keresztül az utcán tartotta az olasz baloldalt Berluscónival szemben, és Brüsz-szelből repült haza Olaszországba, hogy az utcán beszélj en a népnek. Tehát nincs démosz nélküli demokrácia.

Gyurcsány Ferenc a Szocialista Párt szeánszán nyílt hatalmi küzdelemről beszélt, és úgy látszik, hogy ezt a nyílt hatalmi küzdelmet a rendőrséggel akarj a megvívatni. (Zaj a kormánypárti oldalon.) Ez nem Nagy Imrét, hanem Kádár Jánost és Münnichet idézi, azzal a különbséggel, hogy nem tudj ák behívni a Vörös Hadsereget. (Zaj a kormánypárti oldalon. – Dr. Magda Sándor: Miről beszél ez?)

Tisztelt Ház! Tegnap provokáció történt. (Derültség és zaj a kormánypárti oldalon.) Ez már sejthető volt a Kost suth téren akkor, amikor nem azzal az ötven emberrel foglalkozott a rendőrség, aki ott volt, hanem rátámadt azokra a százakra, akik elhagyták a teret. És nyilvánvalóvá vált mindenki számára, amikor a békés Fidesz-KDNP-ren-

dezvény után a hazatérő embereket a Deák tér felől az Astoria fel é szorították, és támadtak meg minket. (Zaj a kormánypárti oldalon. – Podolák György: Ez hazugság!) Ott voltam én is, ott voltam a feleségemmel, és ott találkoztam Pokorni Zollán képviselő úrral. Menlünk békésen hazafelé, amikor a rendőrroham könnygázzal és rendőrattakkal szembetámadt minket. S hogy mást ne mondi ak, Vérlesaljai László jezsuita atyát, aki papi civilben volt, és békességre szólított fel, félholtra verlék a rendőrök. Papi civilben volt! (Podolák György: És hány kavics volt a zsebében?)

Felelőssé tesszük a provokációért és a brutalitásért elsősorban Gyurcsány Feiencet, aki gátlástalan halalmi megi szállottságában már semmitől sem riad vissza. Felelőssé tesszük a rendőrségért felelős minisztert, a rendőrség és a titkosszolgálatok vez etőit és ezeknek a par ancsoknak a végrehajtóit. Ki fogiuk vizsgálni, hogy ki milyen parancsot adott ki, ki adla ki, ki és hogyan hajlotta végie. Minden törvénytelen és embertelen manipulációért, ütésért, földön fekvő emberek megtaposásáért és rúgásáért felelni fognak előbb-utóbb. (Folyamatos zaj a kormánypárti oldalon: Dr. Géczi József Alajos: Ne fenyegetőzz!) Bei elentem, hogy jogvédő segítségnyújtást biztosítunk az áldozatoknak. Beie-lentem, hogy az Európai Unió parlamenti ében vizsgálóbizottságot kezdeményezünk, és bej elentem, hogy nemzetközi szervezetekhez fordulunk. (Egyre több Fidesz- és KDNP-képviselő tér vissza a terembe.)

Az ’56-os kormányzati ceremóniákkal kapcsolatban is hadd tegyek egy reflexiót. A hallgatás után most a kisai á-títás technikáj a következett. Nagy Imre vértanú, és a vértanúsága által ott a helye a magyar nemzet panteonj ában. Ez méltó és igazságos azért, mert szembe tudott nézni a múltjával. De vollak olyanok, akiknek nem kellett szembenézniük a múltiukkal, mert a múltiuk tiszla volt. Vollak olyanok, akiknek nem kellett a jó oldalra állniuk, mert mindig a jó oldalon álltak. Mindszenty bíborosra gondolok— (De-

rültség és zaj a kormánypárti oldalon.) Nem ’49-ben vannak a Mindszenty-tárgyaláson, hanem 2006-ban a Magyar Országgyűlésben! (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) És Bibó Istvánra, akinek a tanítása ma is iránytű, és aki nem tehető zárój elbe.

Arra megy ki ez az egész já fék, hogy úgy stil izálf ák Nagy Imrét, mintha valamilyen formában Gyurcsány Fet renc előképe lenne, aki az örökösének akarj a magát beállítani. A „te, Imre, hogy csinálnád?” szemtelensége nem elszólás volt, hanem ennek a mítosznak az építése. Csak van egy nagy különbség: Nagy Imre igaz magyar ember volt. December 5-e után hogy nézne ön Nagy Imre szemébe? És Nagy Imre igaz szotialista volt, nem pedig a nagytőke szervilis kiszolgálój a. Nagy Imre forog a sírj ában.

Én ugyan egy jobbközép beállítottságú ember vagyok (Derültség a kormánypárti oldalon.), de ha már önök nem tették meg, akkor én megteszem: a felsőházi megemlékezéskor Gyurcsány úr szólt Göncz Árpádról, de elfelejtett szólni Szűfös Mátyásról, aki méglscsak kikiáltotta ezt a köztársaságot (Derültség és nagy zaj a kormánypárti oldalon.), és elfelejtett szólni arról az emberről… (Kikapcsolják a mikrofonját.)

ELNÖK: Képviselőtársaim! (Csenget.) Képviselő úr!

DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): …akinek nagyon sokat köszönhet a rends zerváltozás; arr ól az emberről, aki kimondta, hogy ’56-ban népfelkelés volt: Pozsgay Imréről. Pozsgay Imrének, Szűrös Mátyásnak vagy Németh Miklósnak nincs helyük a Gyurcsány-janicsárok között. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

A CSALÁDI ADÓZÁSRÓL ÉS
AZ ÁLLAM MORÁLIS ADÓSSÁGÁRÓL

 

2006. október 30. Reagálás Gyurcsány Ferenc napirend előtti felszólalására

 

Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tiszlelt Ház! A beszéd, amellyel Gyurcsány úr megörvendeztetett ma minket, hálom gondolat köré csoportosult: a rend, a demográfiai kérdések és a nyugdíj kérdései.

Erre a háiomra szeietnék egy-egy reflexiót tenni, nem megismételve azt, amit az előtlem szólók már elmondtak. A rend vonatkozásában vil ágosan kell látni, hogy a rend három dolgon nyugszik: a demokrácián, vagyis a démosz, a nép tiszleletén, az emberi jogok tiszleletén és a törvények tiszleletén.

Az elmúlt napokban ezek mindegyikét megsértették. Világos, hogy a rendőrségnek két feladata van: egylelől a randalírozók meglékezése, máslelől pedig a békés tünle-tők védelme. Nézzük az elsőt! Ami például a TV-székház előtt történt, az több mint elgondolkodtató. Amikor lényegében meglelelő kiképzés nélküli, vidékről felvezényelt rendőrlányt állítanak oda, miközben a készenléti ezred hiába kéli, hogy vezényeli ék oda, nem engedik, azért ez több mint elgondolkodtató.

A másik a békés tünletők védelme. Hát, ami az Aslori-ánál történt, az minden, csak nem ez! Földön fekvő emberek rugdosása, országgyűlési képviselő összeverése (Moraj az MSZP soraiban.), papnak az összeverése – ez nem a békés tünletők védelme. Tehát számos példa hozható fel, hogy ezek tekintetében egyiknek sem felelt meg a rendőrség fellépése. Tehát le kell szögeznünk – és a Kereszténydemokrata Néppárt nevében szeietném újólag leszögezni

-, hogy a provokáció és a megfélemlítés nem megengedhető, és ezeknek a felelőseit meg kell nevezni, és ennek jogkövetkezményei kell hogy legyenek.

A másik témakör a demográfia témaköre volt. Nagyon örülök, hogy ez a kérdés szóba kelült, mert valóban azt gondolom, hogy az ország szempontf ából ez a legfontosabb kérdés. Hiszen a nyugdíjrendszer is alapvetően nem technikai okok miatt nem tartható fenn, hanem az ország elöregedése és katasztrofális demográfiai állapota miatt. És nem válasz arra a kérdésre, hogy a most 30-40 éves embereknek honnan lesz nyugdíj a, nem vál asz az, hogy akkor menf enek külföldre. A magyar népesedés kérdésére nem válasz az, hogy ha nem szül etik elég magyar gyerek, akkor jöjjenek ide a kínaiak, hanem olyan családpolitikát kell folytatni, ami biztosítl a a magyar nemzet fennmaradását, hogy több gyerek szül essen.

A Kereszténydemokrata Néppárt kezdetektől fogva felkínálta a megoldást. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Például?) Azt a megoldást, ami Európában egyedül volt sikeres, a francia példát, azt, hogy tegyük lehetővé, hogy a személyi jövedelemadó helyett vá lasztható legyen a csa ládi adózás, legalább mozdulj unk el ebbe az irányba. Franciaországban ezzel a szisztémával megfordították a demográfiai folyamatokat (Moraj az MSZP soraiból. – Dr. Lamperth Mónika: Ez egy akkora hülyeség!), hiszen nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy mekkora egy ember jövedelme, hanem azt is, hogy hány másik emberről gondoskodik ebből a jövedelemből. Konkrét számítások állnak rendelkezésünkre, nemzetközi összehasonlító tanulmányok. Készséggel felajánlj uk, és mindenben partnerek vagyunk annak érdekében, hogy végre elmozdulj unk abba az irányba, hogy az igazságtalan személyi jövedelemadó helyett választható legyen a családi adózás lehetősége, legalább fokozatosan.

A nyugdíjkérdésben pedig egy saf átos szempontra szeretném felhívni a figyelmet, arra, amit Erdő Péter bíboros

úr fogalmazott meg, miután az európai püspöki konferenciák elnökének megválasztották. Ez a kérdés különösen a volt szoiialista onzágok tekintetében nagyon égelő, és fontos, hogy ezt az Eur ópai Unióban lévő nyugati országok is világosan lássák. Ugyanis nemcsak eurómilliárdok-ban kifej ezhető adóssága van ennek az államnak és ennek az országnak, hanem elsősorban a sai át állampolgárai felé van adósiága, a magyar állampolgárok milliói felé, akik emberöltőn át dolgoztak, miközben a szocialista állam a munkabérük egy jelentős részét, sok esetben nagy részét elvette, mondván, hogy ezért az elvett munkabérért bizto-síti a az ingyenes egészségügyet, az ingyenes oklatást és a méltó nyugdíj at. Ezt törvényben és alkotmányban garantálta a szocialista áll am, elvéve emberöltők és mill iók mun-káiának jelentős részét.

Persze, tiszlában vagyunk azzal, hogy szűk a politikai mozgástér és a gazdasági lehetőségek, de ezek az erkölcsi és jogi szempontok nem tehetők zárój elbe. A természetj og alapi án ki kell mondanunk, hogy fonlosabb a megélhetésükért küzdő magyar állampolgárok millióinak a szemi ponti a, mint az Ópeiencián túli belektetők extiaprofitra való igénye. E tekintetben kellene diplomáciai oflenzívát indítani, nem pedig a diplomatáinkat arra felhasználni, hogy magyar ellenzéki politikusokat járassanak le külföldön. (Deiültség és moiaj az MSZP soiaiból.) Ezeknek a szempontoknak a meglontolását kérem önöklől. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

A HAZUDÓS GYURCSÁNY ÉS A HAZUDÓS GÖRÖG

 

 

2006. november 13. Reagálás Gyurcsány Ferenc napirend előtti felszólalására

 

Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Gyurcsány Ferenc úr szavait hallgatva azt kell mondanom, hogy nem várt sikert értünk el, hitzen párbeszédről bet szélt, partnerségről, azt mondta, hogy vetélkedni a politikában. Ma ezeket a szófordulatokat használta itt az szággyűlésben.

A képet némileg az árnyékolt a, hogy pár héttel ezelőtt a Szocialista Párt szeánszán nyílt hatalmi harcról beszélt, aminek a gyakorlati megvalósulását be is mutatták az október 23-ai rendőrattak kapcsán. (Zaj az MSZP soraiban.) Bizonyára ismerik azt a logikai feladványt – matematikavagy logikaórán találkozhattak vele -, amely úgy hangzik, hogy minden görög hazudik, mondj a a görög. Akkor most hihetünk a görögnek, vagy nem hihetünk a görögnek. Amit Gyurcsány Fer enc úr most a párbeszédről mondott, azt őszintén gondolta, vagy pedig egy újabb PR-fogásnak lehetünk tanúi?

Mindenesetre mi a javaslatalnkat megtettük, azok nagyrészt az Országgyűlés előtt vannak, és a Kereszténydemokrata Néppárt nevében jelzem, hogy az ország érdekében készen állunk az érdemi párbeszédre.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

 

KI IS AZ A „VASPREFEKTUS”?

 

 

2006. november 20. Reagálás Gyurcsány Ferenc napirend előtti felszólalására

 

Köszönöm a szót, elnök asszony. Tiszlelt Ház! Gyurcsány úr partnerségről, párbeszédről beszélt.(Dr. Szekeres Imre: Miniszterelnök úr.) Készen állunk a párbeszédre, és kéi szek vagyunk a partnerségre. De hadd tegyek néhány megj egyzést!

A külpolitikával kapcsolatban örülünk, hogy Romániával és Szlovákiával tárgyalások folynak. Remélem, hogy ön és a kormánya tanul Romániától és Szlovákiától, amelyek több millió románra, illetve szlovákra terj esztették ki az állampolgárságot, ellentétben azzal, amit önök december 5-én műi veltek. Adi a Islen, hogy tanuli on tőlük valamit! A másik pedig, ilyen tárgyalások előtt nem ártana, ha összeszedné a bátorságát, és eljönne Erdélybe, beszélne az ottani emberekkel. És utána tárgyalj on Romániával, tárgyalj on Szlovákiával.

A belpolitikai kérdések tekintetében pedig az a helyzet, hogy ezek valóban szép szavak, csakhogy itt fekszik előttünk az a költségvetés, amely bizony hosszú távra eldönti a legfontosabb kérdéseket. Ezek után tárgyalásokat folytatni, erre mondj a a magyar népnyelv azt, hogy eső után köpönyeg. Egész pontosan: vihar után az esőköpeny ígérete.

De partnerek vagyunk sok mindenben. Partnerek vagyunk például abban, amit itt a Világgazdaság is ír, hogy a magyar bankok csillagászati profiti a kirívó az egész régióban. Partnerek vagyunk abban, hogy úgy fogalmazzam, rábeszélj ük a bankokat és a multinacionális cégeket, hogy ők is vállalj anak arányos részt a terhekből, hogy ne csak a magyar váll alkozók, ne csak a magyar munkavállalók viselj enek minden terhet, a magát szocialistának mondó párt nagyobb dicsőségére.

Kapcsolódnék ahhoz, amit Navracsics Tibor frakcióvezető úr mondott, mi is megkaptuk Kuncze Gábor frakcióvezető úr kedves meghívój át az SZDSZ-től fontos kérdések megtárgyalására. (Dr. Magda Sándor: Miről beszél? Nincs mondanivalója.) Partnerek vagyunk ebben, de azért a bizalmat javítaná, ha eközben például nem osztogatnának Pro Urbe díj at Gergényi Péternek.(Felzúdulás a kormánypárti oldalon. – Dr. Magda Sándor: Mi köze ehhez a témához? – Dr. Avarkeszi Dezső: Ti is megszavaztátok.) Nagyon-nagyon sok köze van ehhez. És ha már itt tartunk, akkor fel szeretném hívni a figyelmet arra, nem tartom szerencsésnek, hogy önök folyamatosan vasprefektusnak hívják Gergényi Pétert. (Felzúdulás a kormánypárti oldalon. – Közbeszólás ugyanott: A sajtó. – Az elnök csenget.) Tudják, ki volt a vasprefektus? Akkor egy kis történelemóra!

Cesare Mori volt a vasprefektus Olaszországban, az az ember, akit Mussolini bízott meg a maffiával szembeni fellépéssel. De azért elgondolkodtató, hogy az SZDSZ a fasiszta párt sikerpropagandát ának frafeológiál át csaklizza el. De ezen az SZDSZ lelke rajta. (Derültség a kormánypárti oldalon.) De van egy különbség Cesare Mori és Gergényi Péter között. Egy mindenképpen. (Az elnök ismét csenget.) Ugyanis Cesare Mori Mussolinitől olyan felhatalmazást kapott, hogy a fasiszta párt vezetői ellen is felléphet, ha maffiakapcsolatalk vannak. K&H-ügyben például nem hallottam, hogy Gergényi Péter nyomozott volna. (Derültség az MSZP soraiban.)

Ha tehát önök párbeszédet akarnak, akkor megkérem önöket arra, beszélt enek a főpolgármesterükkel, hogy ne provokálj ák a magyar társ adalmat azz al, hogy Gergényi Péternek Pro Urbe díj at adnak, és szerencsésebb lett volna, ha a Szocialista Párt a tárgyalások tekintetében a költségvetési törvény előtt kezdi ezekről az alapvető fontosságú kérdésekről a párbeszéddel kapcsolatos javaslatait.

Összefoglalva: partnerek vagyunk a partnerségben, és

partnerek vagyunk a párbeszédben, ha az például lehetővé teszi a családi jövedelemadózás választását a személyi jövedelemadó helyett, ha az lehetővé teszi, hogy ne minden terhet a magyar vállalkozók és a magyar bérből és fizetésből élő emberek viselj enek.

Amennyiben ilyen konkrét javaslatok vannak, és nem pusztán szép szavak, akkor e tekintetben partnerek vagyunk. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

KERESZTÉNY CIVILIZÁCIÓRA ÉPÜLŐ EURÓPA

 

 

2006. december 11. Reagálás Gyurcsány Ferenc napirend előtti felszólalására

 

Köszönöm szépen a szót. Elnök Asszony! Tiszlelt Ház! A távlatosság volt a kulcsszó abban, amit hallhattunk. Mi a legnagyobb távl atosságnak az ország demográfiai helyzetét tartj uk, ezért is kezdeményeztük azt, hogy a jövő év elej én legyen egy parlamenti vitanap az ország demográfiai helyzetéről, ahol az Országgyűlés végre megvitathatia a személyi jövedelemadó helyett választható formában bevezethető családi jövedelemadózásnak a gondolatát. (Az elnök csenget.) Mi ezt tarti uk a leglávlatosabb dolognak.

Külpolitikai vonatkozásban a Kereszténydemokrata Néppárt a kezdet kezdetétől híve volt Horvátország európai uniós csatlakozásának. Azt gondolom, hogy ennek már meg kellett volna történnie, de a legfőbb idej e, hogy most ez végre megtörténik.

Az Unió további bővítése tekintetében azonban vannak olyan kérdések, amelyek éppen a távlatosságból eredően valóban őszinle és mély konzultációt igényelnek, például Törökország kérdése. Nyilván nem most van itt az idő és a hely, hogy ezt a kérdés megvitassuk, de ez a kérdés felveti azt, amit mi, kereszténydemokraták mindig szóba hoztunk – például az uniós alkotmány kérdésében is -: át kell gondolnunk, hogy mi az Euiópai Unió idenlitása. Ha az Európai Unió puszlán egy gazdasági seft, akkor a történelem első zökkenőj ében szét fog esni, ezért szükséges, hogy az Unió identitását magunk között is átgondolj unk. A mi álláspontunk szerint megkerülhetetlen az, hogy az Unió identitása, Európa iden titása a keresztény civilizációra

épül, a zsidó-keresztény civilizációra, a zsidó-keresztény hagyományra, a gör ög-latin kul túrára és hagyományokra. Sokféleképpen megfogalmazhattuk ezt, de az biztos, hogy az Unió identitásának az átgondolása megkerülhetetlen, és a mi álláspontunk az, hogy vistza kell térni az alapító atyák örökségéhez, Adenauer, Schuman és De Gasperi örökségéhez, akik mindnyáj an kereszténydemokrata pol i-tikusok voltak, és erre a keresztény civilizációra épülő Európai Uniót álmodtak meg, és a bővítés tekintetében nem megkerülhető bizonyos ors zágok vonatkozásában éppen ennek az identitásnak az átgondolása.

A konkfét javaslat tekintetében számunkra két dolog megkerülhetetlen és alapvető fontosságú: az egyik az, hogy a parlament ellenőrző szerepe érvényesülfön, a másik pedig, hogy az önkormányzatok vonatkozásában a választópolgári akarat érvényesült ön. Ez a két döntő mozzanat. Amennyiben ez elfogadásra kerül a kormányoldalról, akkor a részletek tekintetében, amelyek igen fontosak, a részletek tekintetében készen állunk a konzultációra.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)

 

FEJÉTŐL BŰZLIK…

 

 

2006. december 11. Reagálás Gyurcsány Ferenc napirend előtti felszólalására

 

Köszönöm a szót, elnök asszony. Tiszlelt Ház! Elhangzott a kiielentés, hogy ami törlént, az nem a politika sara. Bii zony-bizony a politika sara is! Hosszan lehetne cégneveket sorolni, de aszketikus önmérsékletet tanúsítok (Derültség az MSZP soraiban), és nem sorolom fel ezeket a cég nei veket. (Moraj az MSZP soraiban.) De ha óhajtiák, és ekkora lelkesedés van a szocialista táborban, akkor a kakaóbiztos számítógépektől kezdve a Hajdú-Béten keresztül nem férne bele öt percbe, ha ezt mind felsorolnánk. (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük Podolák György részéről.) Örülök, hogy tudi ák önök is, ez egy beismerő vallomással felér, kedves Podolák úr!(Derültség.)

De itt van egy sú lyosabb do log is. (Az elnök csenget.) Egész egyszerűen az a helyzet, hogy a társadalom egészétől hogyan lehet elvárni azt, hogy erkölcsi normákat tartson be, amikor azt látj a, hogy az ország vezetői ugyanezt nem teszik. Hogy van az, hogy aki elcsen a közértből egy Sport szeletet, azt így megbilincselve (Mutatja.) elviszi a rendőr, viizont azok, akik milliárdokat síboltak el, azok joghézagokra hivatkozva, sztárügyvédekkel a háluk möi gött beleröhögnek a kamerákba?

Ez a politika felelőssége, hogy ez ne történhessen meg, mert ahogy a népi bölcsesség is mondi a, a fei étől bűz lik a hal. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

 

A HAZUGSÁG MŰVÉSZI FOKA

 

 

2006. december 18. Reagálás Gyurcsány Ferenc napirend előtti felszólalására

 

Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A mostani kommunikációs panelben, amit hallhattunk, és a tegnapi nap folyamán olvashattunk is, van egy új elem: ez az önkritikai elem, ami lényegében arról szól, hogy a kormányzás alapvetően jó, a problémák a kommunikációval vannak, a kommunikáció rossz.

Nézzük az első állítást a kormányzással kapcsolatban! Ha önkritikáról van szó, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy miért jutottunk ide, miért kellenek az úgynevezett válságintézkedések. Nem lehet úgy csinálni, mintha a Medgyessy-kormány nem az önök kormánya lett volna, önök szavazták meg egyenként és személy szerint, ugyanennek a koalíciónak volt a kormánya. Ön Medgyessy Péternek a főtanácsadój a volt egészen addig, amíg meg nem puccsolta. Hova jutottunk? Pénzügyi válság, unokáinkat is megnyomorító államadósság, a maradék állami vagyon eltüntetése, nyílt családellenesség, miközben az ország a demográfiai katasztrófa szélén tántorog, telj es morális ellehe-tetlenü lés – ez a kormányzás.

És akkor néztük a kommunikációt! Jótan éstzel azt gondolná az ember, hogy ilyen kormányzás után – válság, szegénység, rendőrterror, korrupció – a népnek már réges-rég el kellett volna önöket kergetni, azonban önök itt vannak, tehát tudnak valamit, félelmetesen értenek valamihez. Miért nem kergették még el önöket? Azért, mert az önöket kiszolgáló médiával a hátuk mögött gátlástalanul manipulálnak, mondhatnám, ha ez jobban tetszik: nagyon ügyesen kommunikálnak. Például az, amit ön itt bemutatott, színészi képességelt tekintve figyelemre méltó telf esítmény

volt, amint remegő hangon, áhítatos arccal megköszönte a népnek a megértését, köszönetet mondott elhaló hangon és megható arckifej ezéssel, miközben néhány óra múlva a költségvetési törvény szavazásánál most készülnek kiosztani és megnyomorítani ezt a népet. (Derültség és felzúdulás az MSZP soraiban.) A nagy blöff, amit most eladni akarnak, a kommunikáció tekintetében önkritika, a kormányzás tekintetében pedig öntömj énezés. Ez a hazugság logikái ának már-már művészi foka. Kilalált egy fedőbűnt, amit nem követett el, ez a rossz kommunikáció, hogy elfedi e a vollaképpeni bűnt, amit elkövetett, ez a rossz kormányzás.

Önök lényegében azt mondj ák ebben az írásban, hogy az ország haj ój án nem sikerült kifesteni a fedélzetet, és fakó a zászló. A valóság ezzel szemben az, hogy ragyog a festék, és színj átszó színben sziporkázik a zászló, csak éppen rossz irányba, a zálonyok felé sodródik a haió, és az elkorhadt fenékdeszkákon keresztül ömlik befelé a víz.

Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek, a patkó mindkét oldalán! A navigációs irányon kell változtatni, mert különben elsüllyed a haj ó.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

 

BARANKOVICS ISTVÁN ÖRÖKÉBEN

 

 

2006. december 18. Napirend előtti felszólalás

 

Köszönöm a szót, elnök asszony. Egy évszázada, 1906. december 13-án született a Szabolcs megyei Polgáron Barankovics István. Illő és kötelességünk is megemlékezni róla, aki közös elődünk az országgyűlési képviselői (Folyamatos zaj. – Az elnök csenget.) megbízatásban. A centenárium alkalmával emlékezzünk rá e falak között, ahol ő maga is herolkus küzdelmét vívta a magyar demokráciáért.

A két háború közötti korszak társadalmi berendezkedését keresztény erkölcsi alapról bíráló szervezetek, mozgalmak és szerkesztőségek szívesen látott alakj a, idővel veze-től e lett. Már 22 évesen az Országos Magyar Katolikus Főiskolai diákszövetség főtitkárának választották, és utat tat lált a Bartha Miklós Tártasághoz is. A tártaságból kinőtt Wesselényi Reformklubnak már 1929-ben nagy célf a a földreform volt.

Megtalálta azt a kört, amelyben otthon lehetett, amely szellemileg inspirálta, és amely a politikai cselekvésre is teret nyitott: előbb a Prohászka Ottokár Tártaság, aztán a Deák Ferenc Társaság. Ady Endre, Szabó Dezső és Szekfű Gyula életműve jel entette az iránymutatást, alakította gondolkodását, és természetesen mindenekelőtt az anyaszentegyház szociális tanítása, illetve ennek hazai szószólói, Giesswein Sándor és Prohászka Ottokár püspök.

Mind többet jelentkezett publicistaként is. A Kotunk Szava, Az Ország Útf án, a Kis Újság s aztán a Magyar Nemzet, amelynek 1943 máj usától a náci megszállásig, a lap első betiltásáig a felelős szerkesztőt e volt. Ő fordította le –emlékezetes előszót írva hozzá – (Zaj. – Az elnök csenget.)

1943-ban a korszakos, ám a nácik és kommunisták állal gyűlölt gondolkodó, Wilhelm Röpke híres-nevezetes műi vét: A harmadik utat.

Az egyre komorabb ’40-es években részt vett a Szekfű Gyula vezette Magyar Történelmi Emlékbizottságban, toli lal, szóval, utóbb a Magyar Nemzet élén, szerkesztői kvalitásával harcolt a nácizmus ellen. Hatvankét eszlendei e, 1944 októberében legbátrabb társaival megalapították a Demokrata Néppártot, párlunkat.

A náci újpogányság után a bolsevik újpogányság ellen kellett védekezni. Barankovics István 1945-től a Demokrata Néppárt főtitkáraként, annak tényleges vezetőieként folytatta politikai szelepvállalását. Sikerét mindennél ékei sebben bizonyítia, hogy az 1947. augusztusi választásokat pártunk megnyerte volna, ha a kommunisták nem követnek el százezres nagyságrendben választási csalást. (Számos ellenzéki képviselő érkezik a terembe.)

Az úgynevezett kékcédulás választás után a harc mind nyilvánvalóbban a puszla lélezésért folyt, a keiesztényde-mokrata párt és a kereszténydemokrata politikusok személyes lélezéséért. Barankovics István kilartott, ameddig kii tarthatott. 1949 februárj ában, a Mindszenty-per árnyékában immár nyilvánvalóvá vált: nincs tovább. Annál is inkább, mert maga Rákosi Mátyás szólította föl pártj ának feloszlatására, egyben annak kimondására, hogy a Demokrata Néppárt antidemokratikus és népellenes politikát folyatott.

Barankovics a jell emzően kommunista hazugsághoz nem asszisztált. Rákosi figyelmeztetésére, hogy: „Nincs tisztában a helyzetével!”, így válaszolt: „Tudom, hogy csak a lét és a becsület között van vá lasztásom, de a becsületet választom.” És mielőtt elindult volna az emigiációba, ezt írj a naplói ába: „Emigrációba nem megy az ember, hanem kényszerül.” De pártj át soha nem oszlatta fel, hanem – gondolva a jövőre – csak fellüggesztette annak működését.

Egy szál aktatáskával távozott a zöldhatáron át. A nyomorba, a bizonytalanságba ment. Nem tehetett másként, nem akart még egy koncepciós per vádlottj aként sem asz-szisztálni a magyar demokrácia szétveréséhez. Negyvenkét éves volt ekkor, s életének hátralévő 26 évében folytatta az ifj úságától fogva meghatározó elméleti-elemző munkát. Nem az emigr áció szervezését tekintette fő feladatának, hanem a szellemi iránymutatást: előadásokat tartott, tanulmányokat ír.

Barankovics István centenáriumán, az ő emlékének adózva gondolj unk egy percre arra a nagy magyar nemzedékre, ame lyik a keresztényszociális tanítás szellemi fegyt verzetébe öltözött, s amelyik az európai fejlődés élvonalába vezette volna Magyarországot – miként Európa szerencsésebb felén Adenauer, Schumann, De Gasperi meg is tette -, ha hagyj ák. Ha hagyták volna azok, akik előbb Hitlernek, aztán Sztálinnak segítettek kifosztani Magyarországot, akik vagy letértek az erkölcsi alapú politizálásról, vagy elvből tagadták magát az erkölcsi alapot, s akiknek így egyetlen szempontj uk maradt: a saj át hasznuk. Az ilyen emberek szemében szálka ma is és mindenkor Barankovics István, a tiszta jellemű, nagy magyar politikus, aki a nemzeti és nemzetközi szocializmus helyett a kef esztényszocializmusra, a liberális demokrácia helyett a kereszténydemokráciára próbálta vezetni népét, hazáj át.

Isten nyugtassa Barankovics Istvánt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leSeltét.), aki immár 2001 decembere óta a polgári kormány áldozatvállalásából hazatért a New York-i szegénytemetőből, és immár a Kerepesi úti Nemzeti Sírkertben lelte meg végső nyughelyét, egykori frakciótársa, pártjának újraszervezőt e, Varga László mellett. Adj a Isten, hogy ma is betölthessük a magyar politikai életben azt a szerepet, amire az ő morális, szellemi, politikai örökségük jogosít, sőt kötelez minket!

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köizönöm szépen. A kormány réizéről megi adom a szót Hiller István oktatási és kulturális miniszter úrnak. Miniszter Úr!

DR. HILLER ISTVÁN oklatási és kullurális miniszter: Elnök Asszony! Igen tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Helyes dolognak és fonlosnak tarlom, hogy születésének 100. évfordulój án Barankovics Istvánról a Magyar Országgyűlés felszólalásban és közös gondolkodásban megemlékezik.

Igazi demokrata volt, olyan ember, akinek véleményével lehet vilatkozni, különböző álláspontokat vallhatunk, de el kell ismerni, hogy egy kitűnően képzett, valóban európai színvonalú gondolkodó, újságíró és közlró, elveiért végig kiálló, bálor politikus és tisztességes ember volt.

Elveiért és véleménye mellett persze nemcsak politikai ellenlábasaival és ellenfeleivel szemben állt ki, hanem akár saj át gondolkodói, saját pártja, saját tábora különböző gondolkodóival is vilába szállt. Így szeretnék arra emlékeztetni, hogy végig, vilák kereszttüzében is kiállt a közlársasá-gi államforma mellett, ha kellett, az általa tiszlelt Mindszenty bíborossal szemben is más véleményt vallott, igaz, hogy amikor a Mindszenty-perben koholt vádak alapján próbálták elitélni és megalázni a hercegprímást, akkor ezt immáron nem politikai eszköznek, valami egészen másnak tarlotta.

Örülök, hogy Barankovics István – bár emigiációban hunyt el, mégis – immáron magyar földben nyugszik. Örülök, hogy különböző módon gondolkodók – önök, kereszténydemokraták, mi szociáldemokraták – száz évvel azután, hogy megszületett, fei et hajthatunk Barankovics István emléke előtt.

Köszönöm, hogy elmondta. (Taps a kormánypártok és a KDNP, szórványos taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

---

IN MEMORIAM VARGA LÁSZLÓ

 

László Bátyám,

Te egyszer azt mondottad nekem

a Parlamentben, hogy sokan a történelmi

múltat látják bennünk, sokan a jövőt.

Pedig mi az örökkévalóság pártja vagyunk,

mert az örökkévaló értékeket képviseljük

a mindenkori itt és most-ban.

Te már az égi kereszténydemokrata

frakcióban vagy Barankovics Istvánnal,

Bálint Sándorral, Isépy Tamással.

Segítettél minket idelenn, most segíts odafentről!

Neked ajánlom ezt a könyvet.

Semjén Zsolt

(2006. december 18., Varga László születésének 96. évfordulóján)