Megszűnik az SZDSZ – jobb később, mint soha!

2013. július 30.
Ossza meg ismerőseivel!

    A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) és tagjai számára hosszas összegzést kívánt a szabaddemokraták bűneinek számba vétele, felsorolásunk ezért csak példálódzó jellegű lehet.

    Az SZDSZ a rendszerváltó értelmiség nagy ígéretéből hamar keserű csalódássá vált. A retorikájában harcosan antikommunista párt 1994-ben hatalomvágytól és pénzéhességtől vezérelve koalícióra lépett a posztkommunista MSZP-vel, pedig nélkülük is meglett volna Horn Gyula pártjának az abszolút többsége.

    A liberalizmus eszméjét elárulták, elég csak a 2006-os rendőri jogsértések kapcsán Kuncze Gábor „Révész Mártíriuszozására”, vagy a véres tömegoszlatásokat irányító Gergényi Péter akkori budapesti rendőrfőkapitány Demszky Gábor SZDSZ-es főpolgármester általi kitüntetésére gondolni.

    Az SZDSZ állítása ellenére rendkívül távol állt a magyar szabadelvűség valóban nemes hagyományától, társadalompolitikában az 1968-as nihilista-anarchista diáklázadók méltó örökösei voltak, melyet gazdaságpolitikában a vadkapitalizmussal vegyítettek. A Kóka János által felügyelt és az SZDSZ-es káderek által félrevitt állami cégek esete valóban csak azt bizonyította számukra, hogy az „állam rossz gazda”.

    Az SZDSZ-es Molnár Lajos és Horváth Ágnes törekvéseiből csak a nép által eltörölt vizitdíj és korházi napidíj és a használhatatlan kórtermi széfek valósultak meg. Az OPNI bezárásával még sokszor veszélyes pszichiátriai betegek tömegét eresztették az utcára.

    Azzal, hogy az SZDSZ a rasszista-antiszemita vádat kifordítva politikai fegyverként használva olyanokat is megbélyegzett, akik arra nem szolgáltak rá, megágyazott a valódi szélsőség előretörésének. A szabaddemokraták országlása következtében a liberalizmus szitokszóvá degradálódott, az esélyegyenlőség fogalma pedig kiüresedett a magyar köznyelvben.

    Megélhetési jogvédőként az anyagi és politikai haszonszerzés jegyében gyakran használtak ki nehéz helyzetű kisebbségeket, például a romákat vagy pedig beteg embereket, ahogy a kábítószerfüggőket. Eközben a határon túli magyar kisebbségek kettős állampolgárságáról szóló gyászos emlékű 2005. decemberi népszavazás során a legvadabb, uszítóan demagóg, idegengyűlölő és egyúttal nemzetellenes propagandát visszhangozták.

    Az MSZP- vel több mint tíz éven koalícióban kormányzó szabaddemokratákról saját megbuktatott miniszterelnökük, Medgyessy Péter mondta ki 2004-ben, hogy tele van korrupciós ügyekkel.

    Demszky Gábor európai világváros építését ígérte 1990-ban. Húszévnyi főpolgármestersége után a romeltakarítás maradt, és csupán a Hagyó-féle ügyeket hagyta emlékül a fővárosnak. A BKV közlekedési múzeumba való járművei szétrohadtak, a beígért 4-es metró helyén pedig csak mély kráter tátongott éveken keresztül. Ezzel párhuzamosan a közép-európai fővárosok versenyében a rendszerváltáskor nagyon kedvező helyről indult Budapest nemcsak Bécs és Prága, hanem Pozsony és Varsó mögött is lemaradt 2010-re.

    Nem feledhetjük el, hogy habár az SZDSZ atomjaira hullott, káros hagyatéka még sokáig élni fog és szellemi örököseikként Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc továbbra is vezető szerepet töltenek be a magyar baloldalon.

    Budapest, 2013. július 29.

    Semjén Zsolt (Kereszténydemokrata Néppárt)

    Rétvári Bence (KDNP/Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség)

    (semjenzsolt.hu)