A Kereszténydemokrata Néppártnak ebben a szövetségben – amelyben a Fidesz egy nagy gyűjtőpárt, mi pedig egy világnézeti párt vagyunk – két feladata van: egyrészt az örök értékekhez kötni a szövetséget, másrészt az általunk vallott keresztényszociális elvek képviseletével megakadályozni, hogy az MSZP visszafoglalja azt a szociális értelemben vett baloldali politikai mezőt, amelyet – már nem először – elárult, ám amelyhez a választásokhoz közeledvén a retorika szintjén mindig visszatáncol.
kdnp.hu: – Elnök úr, ön nemrég a KDNP Országos Választmányának ülésén azt mondta, hogy a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt együttműködésének a lényege, hogy míg előbbi egy széles gyűjtőpárt, utóbbi egy világnézeti párt, és a két szervezet kooperációja hozhatja el a választási győzelmet. Magyarországon elég régóta elég jelentékeny erők igyekeznek azt a látszatot kelteni, hogy világnézetileg semleges politika szükséges, illetve csak az vezethet előre. Ebben a helyzetben a vállalt világnézetiség előnyt vagy hátrányt jelent? Szükséges-e? Beszélhetünk-e egyáltalán világnézeti semlegességről a politikában?
– Világnézetileg legfeljebb egy döglött ló semleges. Az, hogy világnézeti semlegesség, két dolgot jelenthet. Vagy azt, hogy akik ezt hangoztatják, nem jutottak el odáig, hogy legyen valamifajta világnézetük; ebben az esetben nyilvánvalóan szellemileg alkalmatlanok bárminek az építésére. A másik lehetőség az, hogy intellektuális becstelenséggel állunk szemben, vagyis nagyon is van világnézetük, csak ezt különböző politikai megfontolásból nem vallják be.
Közbevetőleg szeretném megjegyezni, hogy ha a világnézeti semlegesség követelményének valamilyen pozitív értelmezést kellene adni, az csak azt jelenthetné, hogy a világi állam nem illetékes teológiai kérdésekben. Különben is a „semleges államnak” logikailag a „világnézeti semlegességgel” szemben is semlegesnek kellene lennie. Nem világnézeti semlegességet, hanem egyfajta semleges világnézetet propagálnak. Nem más ez, mint egy kommunikációs blöff, ami egyféle agnosztikus és értékellenes szemléletet takar.
Ezzel szemben a Kereszténydemokrata Néppárt az intellektuális becsületesség alapján vállalja azt, hogy mi egy keresztény párt vagyunk. A keresztény kinyilatkoztatás és bölcselet alapján keresünk válaszokat a világ jelenidejű kihívásaira.
A mai közéletben számos olyan szereplő van, aki kétségbe vonja, hogy legitim dolog keresztény világnézeti alapon politikai szerepet vállalni. Ez azért abszurd álláspont, mert ők ezt pillanatnyi érdekek vagy idejétmúlt ideológiák alapján természetesen megteszik. Több, mint furcsa, hogy azok, akik szemrebbenés nélkül egy már a múlt században megbukott libertiniánus vagy marxista ideológia alapján politizálnak, ezt legitimnek tekintik, ellenben nem tekintik annak a keresztény értékeken nyugvó politikát Szent István Magyarországán. Mi senki jogát nem kérdőjelezzük meg, hogy olyan alapon politizáljon, amilyenen akar, liberális vagy marxista alapon, de nem fogadhatjuk el, hogy megkérdőjelezzék a jogunkat a keresztény értékrend politikai képviseletéhez. A mi dolgunk a politikában az, hogy ezeket a magyar történelemben és a magyar társadalom életében Szent István óta meghatározó értékeket napi valósággá tegyük, illetve azokban a kérdésekben, ahol esetlegesen kisebbségben vagyunk a társadalomban – említhetném erre az életvédő álláspontunkat –, azokban vállaljuk, hogy ha kisebbségben, hát kisebbségben, de akkor is képviseljük ezeket az értékeket.
kdnp.hu: – Újra és újra előtérbe kerülő téma a magyar nyilvánosságban kereszténység és politika viszonya. Orbán Viktor Hold utcai templomban elmondott beszéde óta az tapasztalható, hogy megint ennek az idejét éljük. Karácsony előtt Gyurcsány Ferenc azt nyilatkozta a Népszabadságnak, meg kell nyomni a vészcsengőt, hiszen itt olyan változás előjelei sejlenek fel, hogy a házasság anyakönyvezése előbb-utóbb visszakerül az egyházakhoz, kötelező lesz a hitoktatás, egyáltalán olyan konzervatív fordulat fenyeget, ami veszélyezteti a szekularizált, demokratikus szabadságot. Fontos felhívni a figyelmet egy különbségre: arról beszéltünk, a világnézeti politika egy értékrend képviseletét jelenti, magyarán a KDNP képvisel egy értékrendet, függetlenül attól, hogy annak éppen divatja van vagy nincs. A baloldali politikusok és a baloldali sajtó ezzel szemben általában azt a látszatot igyekszik a közvéleménybe plántálni, hogy a keresztény értékrendet magukénak valló, azt képviselő politikusok, politikai pártok eme értékeket nemcsak képviselik, hanem rá akarják erőltetni a társadalom azon tagjaira is, akik ezt nem fogadják el, akik másként gondolkodnak a világról.
– Egy nagyon régi történet ez, ami a jakobinus hagyománnyal indul, majd a szabadkőműves és bolsevik mentalitásban és gyakorlatban folytatódik, hol bevallott, hol be nem vallott célja az, hogy a kereszténységet és a keresztény értelmiséget kiszorítsa a közéletből, kiszorítsa az oktatásból és lehetőleg az élet minden területéről. Magát a vallást is törölje az élet dolgai közül, vagy ha ez nem sikerül, visszaszorítsa a sekrestyébe.
A zsigeri antikrisztianizmuson túl van még egy momentuma ennek a gyakorlatnak, amire fel kell hívni a figyelmet: nevezetesen az, hogy könnyebb egy értékrendet támadni, mint egy másikat állítani vele szembe. A jelenlegi magyar baloldalt nézve azt kell mondani, hogy nem képes egy értékrenddel szembeállítani egy másikat. Ez egyébként visszalépés mondjuk a kilencszázas évek szociáldemokráciájához képest. Mára szinte egészében eltűnt, egyfajta nihilizmust láthatunk, és ez az üresség aligha állná ki a nyílt, egyenlő feltételek melletti megmérettetés próbáját. Ezért irtóznak mindenféle értékalapú politikától.
kdnp.hu: – Bogár László szerint ma Magyarországon elsősorban diskurzusválság van, magyarán, a problémáinkat megbeszélni sem tudjuk, tekintettel rá, hogy a két politikai oldal által használt nyelvnek nincs közös metszete. A újévben mintha a régóta tartó „nyelvháború” új fejezete kezdődött volna el…
– E kérdés vizsgálatának az kell legyen a kiindulópontja, hogy mi a valóság. A mi szavainkkal, az általunk használt nyelven, a valóság, így a mai magyar valóság is megjeleníthető. Politikai ellenfeleink nyelve inkább a valóság elfedését célozza. Elég ha arra gondolunk, hogy Gyurcsány Ferenc legutóbbi beszédének azt adta címnek, hogy Biztonság és növekedés. Tette ezt akkor, amikor két dolog volt ordítóan nyilvánvaló: egy, hogy feltűnően nincs biztonság, kettő, hogy feltűnően nincs növekedés. De nézzük meg gyakorta használt szavaikat, mondjuk az olyanokat, mint modernitás, progresszió vagy reform. Azt találjuk, hogy a gyakorlatukban nagyjából nem jelentenek semmit, sőt az is megkockáztatható, hogy szöges ellentétét annak, mint amit a józan ész alapján jelentenének. A két nyelv azért nem kommunikál egymással, mert egy párbeszédben a relevancia kritériumának annak kellene lennie, hogy az itt és ott elmondottak milyen viszonyban vannak a társadalmi valósággal.
kdnp.hu: – A 2009. év többszörösen meghatározó lehet a magyar társadalom életében. Húsz éve, hogy elkezdődött az a folyamat, amit rendszerváltoztatásnak szokás nevezni. Gazdaságilag gyakorlatilag mindenki minden eddiginél cudarabb évet prognosztizál. És végül az idei év választási év lesz, amikor hosszú idő után a magyar társadalom a szavazataival fejezheti ki véleményét az életét meghatározó állapotokról. Hogyan tekint ön, illetve a Kereszténydemokrata Néppárt az előttünk álló esztendőre?
– A rendszerváltozásról szólva előre kell bocsátanom, hogy nagy tisztelője vagyok Antall Józsefnek, akihez személyes szálak is fűztek. Az ő múlhatatlan érdeme, hogy közjogi értelemben végrehajtotta a rendszerváltozást. Ám a tisztelet nem jelenti azt, hogy kritikátlanul kellene viszonyulnunk a rendszerváltoztatás művéhez, hiszen az miközben számos kérdést megoldott, elég itt az európai és atlanti integrációba történő bekapcsolódásunkra utalni, számosat nem rendezett, sőt számos társadalmi deformáció terhét azért nyögjük, mert itt nem sikerült jó pályára irányítani a dolgokat. Ezek közül talán a legfontosabb a tulajdon kérdése. Nem hallgatható el, spontán privatizáció ide vagy oda, hogy a magyar társadalom jelentős többségét a rendszerváltoztatáskor semmizték ki a tulajdonból, amiben múlhatatlan bűnei vannak például Szabó Tamásnak és Raskó Györgynek, azoknak, akik annak idején a privatizációt felügyelték. Ennek során a magyar nemzet, a magyar állam vagyona a magyar nemzet életérdekeivel ellentétesen olyan emberek kezébe került, akiknek ez az ország se ingük, se gatyájuk. Nem véletlen, hogy a KDNP már akkor tiltakozott a privatizáció ilyen gyakorlata ellen, hiszen lényegileg piacvásárlás történt. Máig nyögjük ezt a tehertételt. A magyar társadalom ma azért olyan kiszolgáltatott, mert kisemmizték a tulajdonból. Gondoljunk bele, attól kezdve, hogy az ismert módon átjátszották mondjuk az élelmiszerfeldolgozó-ipart, a magyar gazda mindig kiszolgáltatott, hiszen alacsony áron tudja csak értékesíteni megtermelt áruját, abból, de még az uniós támogatásokból is a nagyobb részt azok teszik el, akik a termékeket raktározzák vagy a feldolgozó üzemek részére felvásárolják.
1989 és az eltelt két évtized kapcsán el kell mondani, hogy ma bizonyos kérdésekben ugyanazokkal a problémákkal vagyunk kénytelenek szembenézni, mint a rendszerváltoztatás idején. Sőt e tekintetben talán rosszabb is a helyzet, hiszen azokat a lehetőségeket, amelyeket kihasználtunk, szinte mindenki kihasználta, amiket elszalasztottunk – különösen az utóbbi pár évben –, azokkal a hasonló helyzetből indult országok élni tudtak. 1989-ben még lehettek illúzióink, 2009-ben már nem. De megdöbbentően hasonló a mentalitás is. Tartalmilag nehéz különbséget tenni mondjuk Fekete János és a mai pénzügyesek között. A helyzetet pontosan világítja meg az a szellemes mondás, hogy Gyurcsány Ferenc akkor is miniszterelnök lenne, ha nem lett volna rendszerváltoztatás.
kdnp.hu: – Gazdasági helyzet, válság?
– Azt gondolom, alapvető szemléletbeli fordulatra lenne szükség, amely helyén kezeli az absztrakciókat, a gazdasági makroadatok mögött képes meglátni az embereket, mert nem az emberek vannak a gazdaságért, hanem a gazdaság az emberekért. A már említett szemlélet, ami mindent a gazdasági praktikum szempontjából vizsgál, az emberi létezés végletes leszűkítése, hiszen az ember mégsem azért él ezen a világon, hogy termeljen, árut állítson elő, hanem hogy megélje az életét, kiteljesítse önmagát, felnevelje a gyermekeit, kultúrája legyen és folytathatnám. A termelés-fogyasztás ennek eszköze és nem célja. Ezért mondjuk mi azt, hogy igen, vannak az életnek olyan területei, ahol piacra, a piac szabályaira van szükség és vannak olyanok, ahol nem. Nézetünk szerint helyes, hogy a gazdaság a piac törvényei szerint működjön, de mondjuk az egészségügyben, a szociális ellátórendszerben, az oktatásban vagy a kultúrában szolidaritásra és állami felelősségvállalásra van szükség.
kdnp.hu: – Elgondolkodva bizonyosan sokan egyetértenének azzal, amit mond, vagyis, hogy csak akkor beszélhetünk jól működő gazdaságról, ha javul az emberek életminősége, ahogyan azzal is, hogy egy élet adatott nekik és nincs hét-nyolc évük – momentán ennyi ideig tartó kemény munkát vár Gyurcsány Ferenc az országtól –, hogy utána esetlegesen jobb legyen. De a magyar közbeszédben ez mintha szempontként sem vetődne fel…
– Gyurcsány Ferenc mondataiban a jól ismert bolsevik metódus fedezhető fel, ami mindenkor azt hirdeti, dolgozz ma sokat, viselj el mindent szó nélkül, és akkor később, néhány év vagy évtized múlva jobb lesz neked vagy az unokádnak. Sándor György fogalmazta meg ezt máig érvényesen annak idején az Egyetemi Színpadon, amikor Kádár Jánost utánozva azt mondta: „Fiatalok, tiétek a jövő. Úgy volt, hogy a miénk lesz.”
Úgy gondolom, mindenféle kormányzati és médiabéli nyomás ellenében, nekünk az absztrakciók helyett az emberek valóságával kell foglalkoznunk, tehát a makrogazdasági és GDP-adatok – bár ezek alapján talán minden eddiginél jobban ostorozható lenne a kormányzat – helyett azzal kell foglalkoznunk, hogy ezek mit jelentenek Mari néninek és Józsi bácsinak. Tud-e fűteni télen, el tud-e menni az unokájával gyermeknapon mondjuk a Vidám Parkba? Mert a lényeges kérdés nekünk maga az élet és nem különféle, gyakorta manipulált absztrakt, statisztikai adatsorok. Tehát szerintem valamiféle antropológiai fordulatra van szükség.
kdnp.hu: Európai parlamenti választás…
– Értékeink és érdekeink képviseletének a Fidesszel történő szoros együttműködés a leghatékonyabb módja. Ez hozhatja el a választási győzelmet az európai parlamenti és az országgyűlési választásokon is. E szövetség erejét mutatta meg a szociális népszavazás eredménye, ahol hárommillió-háromszázezer ember támogatott a szavazatával, ami több, mint amennyi szavazatot a jobboldal bármikor is kapott. Elég, ha megnézzük bármelyik közvélemény-kutató adatait, azt láthatjuk, a legtöbben a Fidesz–KDNP szövetséget támogatják.
A Kereszténydemokrata Néppártnak ebben a szövetségben – amelyben a Fidesz egy nagy gyűjtőpárt, mi pedig egy világnézeti párt vagyunk – két feladata van: egyrészt az örök értékekhez kötni a szövetséget, másrészt az általunk vallott keresztényszociális elvek képviseletével megakadályozni, hogy az MSZP visszafoglalja azt a szociális értelemben vett baloldali politikai mezőt, amelyet – már nem először – elárult, ám amelyhez tapasztalataink szerint választásokhoz közeledvén a retorika szintjén mindig visszatáncol.
kdnp.hu: – Húsz évvel a rendszerváltoztatás után, adósságban fuldokolva, romló kilátások és az ebből következő, növekvő elkeseredés idején mi jelentheti a reményt?
– A remény valójában transzcendentális természetű. Ez igaz vallási értelemben is, hiszen a kereszténység mindig a reményből él, abból a reményből, hogy végső soron Isten a történelem ura. De igaz abban az értelemben is, hogy az embereket nem lehet a végtelenségig semmibe venni. A szociális népszavazáson történtek adhatnak reményt, ahol kiderült, hogy bármekkora manipuláció ellenében az emberek egyre nagyobb része képes felismerni saját valódi érdekeit és szavazatával kifejezni politikai akaratát, amit ideig-óráig lehet nem figyelembe venni, de hosszú távon semmiképpen sem. Azt gondolom, ha mi képesek vagyunk az emberek konkrét valóságának a megjelenítésére, bízhatunk abban, hogy ez immunitást ad a manipulációval szemben, és abban is, hogy egyre többen vetik össze napi tapasztalatukkal a kormányzat által kommunikáltakat, és józan eszük alapján kinyilvánítják politikai akaratukat!
kdnp.hu
