Vannak olyan alapvető tételek, amelyeket ha egy párt, vagy egy politikus nem vállal, akkor nem nevezhet magát keresztény politikusnak. Az egyház társadalmi tanítása és a pártpolitikai programok nem azonosak, de nem is függetlenek egymástól, mert a keresztény politika attól keresztény politika, hogy elfogadja mérceként az egyház társadalmi tanítását.
Ennek filozófiailag pedig három alapvető pillére van:
– a perszonalitás, vagyis a személyiség tisztelete;
– a szolidaritás, vagyis a közösség elfogadása;
– és a szubszidiaritás, vagyis kölcsönös kisegítés elve, ami azt jelen ti, hogy a problémákat ott kell megoldani, ahol keletkeznek, és egy magasabb szint ezt nem vonhat ja el.
(…) A perszonalitás, a szolidaritás és a szubszidiaritás az a hármas társadalmi tanítása az egyháznak, amin belül lehetséges a keresztény politika. Aki ezt a hármat nem vallja, filozófiai értelemben az nem lehet keresztény politikus.
(SEMJÉN ZSOLT: IUS RESISTENDI)
