A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján Sólyom László köztársasági elnök mondott ünnepi beszédet az 1919-es dunapataji vörös terror 90. évfordulója alkalmából a nagyközség református templomában.
Kilencven évvel ezelőtt, 1919. június végén lázadás tört ki a kommunista tanácskormány ellen a Duna mellékén. A felkelés központja Dunapataj volt, így ebben a községben dühöngött a legkeményebben a tanácskormány és Szamuely terrorja. Több mint hatvan áldozata volt a véres bosszúnak. A helyiek a mai napig fájdalommal emlékeznek az akkori eseményekre, többek közt azért is, mert négy évtizeden át hivatalosan a gyilkosokat kellett ünnepelni, ezért az itteni történéseknek Sólyom László köztársasági elnök szerint fontos üzenete van Magyarország számára. „Azért is beszélnünk kell, hogy a megemlékezés feloldja a hazugság elszenvedésének kínját is. Vigasztal azzal, hogy helyreállítja az igazságot. Ezzel a közös dunapataji kegyeletes aktussal befogadjuk a nemzet emlékezetébe azokat az áldozatokat is, akik nem a Rákosi-korszak és nem ötvenhat vértanúi voltak.” – mondta el beszédében a köztársasági elnök, aki hangsúlyozta, hogy a Dunapataj és környékének áldozatai az ötvenhatos forradalom után megtorlás áldozataival egy sorba tartoznak.
Az 1919-es dunapataji vörös terror 90. évfordulója alkalmából szervezett emlékév nyitóünnepségén az emlékezők közt volt dr. Bábel Balázs Kalocsa-kecskémét egyházmegye érseke valamint dr. Bagó Zoltán a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés alelnöke, valamint a helyi képviselő-testület tagjai és a környékbeli polgármesterek is.
Köszöntőjében Dusnoki Csaba, Dunapataj polgármestere elmondta: „Tisztelettel hajtunk fejet a többségükben ezen a templomtéren kivégzettek emléke előtt. Ezért is választották ezt a helyszínt a megemlékezés színteréül, amely ma a Béke tér nevet viseli.
A mai emlékezés mindennél jobban figyelmeztet arra, hogy őrizzük meg emberi méltóságunkat, tanuljunk hibáinkból, de vegyük észre és becsüljük meg a jót, a szorgalmat, a jó szándékot, a múlt tiszteletét és a tenni akarást.”
A polgármester szerint, fontos, hogy alaposan ismerjük meg történelmünket, hiszen: „Csak az ismeretek birtokában lévő ember képes arra, hogy ne gyűlölettel forduljon embertársai, legkevésbé a néhány évtizeddel korábbi események résztvevői elé.” Dusnoki Csaba hangsúlyozta, hogy szeretné hinni, hogy a mártírok áldozata nem volt hiába való, és a kései utódok méltó örökösei lesznek az ő eszményeiknek, ami síremlékükön is olvasható: „Éltek haltak, amiért élni érdemes s halni dicső, Istenért hazáért, család s tulajdon szentségéért.”
Az ünnepi megemlékezés után Sólyom László megkoszorúzta az 1919. június 23-án kivégzettek tiszteletére a falu határában állított emlékművet.
kalohirek.hu
