Két éve azt mondta az FN.hu-nak, hogy „kormányprogramot készítünk, és nyílt lapokkal játszunk”. Hogy állnak a programmal?
Lassan haladunk, de haladunk. Az adó- és a nyugdíjrendszerről szóló program után elkészült a mezőgazdasági programunk, most jön az egészségbiztosítási anyagunk, és írunk oktatásügyi programot. A cigányprogram lassan halad, már többedszerre futunk neki, idővel biztos sikerülni fog, de ehhez az egész országban lévő szakértelem is majdnem kevés.
Melyek a közös pontok a programokban?
A magyar kereszténydemokrata hagyomány más, mint a nyugat-európai. Magyarországon a kereszténydemokrácia mindig is keresztényszociális jellegű mozgalom volt, míg a nyugat-európaiak döntően polgári mozgalmak. 1992-ben Tamás Gáspár Miklós azt mondta, hogy Magyarországon egyetlen baloldali párt van, a KDNP. Lehet, hogy gyalázatnak szánta, de minket joggal tölthetett el némi büszkeséggel.
Ma is vállalják a jelzőt?
Gazdaságpolitikai értelemben igen. 2006-ban például a 168 Óra című, KDNP-szimpátiával nehezen vádolható lap szerzője gúnyos akart lenni, és idézett a programunk első bekezdéséből. A szerző kipécézett egy mondatot és olyasmit írt, hogy tisztelt olvasó, most nem a Kommunista Kiáltványból, hanem a KDNP programjából idézek. Azt gondolta, nagyon legyalázott bennünket, pedig csak tényszerű volt. Én dicséretnek tekintettem.
A mi társadalom- és gazdaságpolitikánk alapelve az igazságosság, közjó, és a felebaráti szeretet hármasa; ez részben a megalázottak és megszomorítottak igazságának kimondását jelenti. Ezek szép jelszavak, de egy szakmai programnak az adott részterület logikája mentén kell haladnia. Az is fontos, hogy a gazdaságpolitika önmagában értelmezhetetlen: társadalmi célok nélkül nincs gazdaságpolitika. A mi elképzeléseink a társadalom működőképességének hosszú távú fenntartását célozzák. Ebben az értelemben nem is egy szigorúan vett kereszténydemokrata-, hanem a hétköznapi józanész programjáról van szó.
Mondok egy egyszerű példát. Olyan adórendszert és nyugdíjrendszert működtetni, amely az eltartottak, illetve a gyerekek számát nem veszi figyelembe, lehet – hiszen így működik -, de utána csodálkozni azon, hogy a középosztályban drámaian csökken a gyermekáldás, nonszensz. Pedig ez azt eredményezi, hogy az ellátórendszereink hosszabb távon súlyos válságba fognak kerülni.
Ha dolgozunk, az nemcsak arra jó, hogy pénzt keressünk, hanem azért is fontos, mert a munka az emberi méltóság része. Ma Magyarországon egymillió ember nem vesz részt a munka világában, ez gyalázat. Hogy erre vonatkozólag 1990 óta nem folytatunk hosszú távú, átgondolt politikát, majdnem a teljes magyar politikai osztályt minősíti.
Szövetkezetekkel a munkanélküliség ellen
A munka világáról is készül programjuk?
Igen, de ez egy elég összetett dolog, mert ott vannak rövid és hosszú távú preferenciák. Középtávon a szakképzéssel lehetne javítani a helyzeten.
Ebben konszenzus van.
Inkább sok beszéd van. Látott már ön a szakképzéssel kapcsolatban olyan anyagot, ami hihető? A közgazdászhallgatók már az első projektmenedzsment gyakorlaton megtanulják, hogyan kell cselekvési tervet készíteni, ez nem egy ördöngös dolog. Úgy látszik azonban, hogy, akik ezért a területért felelnek, még nem sikerült elsajátítaniuk.
A munkanélküliség döntően a kevésbé képzett, vagy képzetlen embereket sújtja, akiket már átképezni sem lehet; olyan munkalehetőségeket kellene teremteni, amely az ő munkaerejüket szívja fel.
Ez az állam vagy a gazdasági szereplők dolga?
Ez ennél bonyolultabb. Ez nem a nanotechnológia megvalósítását jelenti, persze az is nagyon fontos. De oda nem kell sok munkáskéz. Viszont ha mezőgazdasági szövetkezeteket csinálunk, az igen. Első számú prioritásunk olyan, nem monokulturális mezőgazdaság létrehozása, amely a kevéssé iskolázott állástalanoknak biztosít munkát.
Ma Magyarországon nagyobb a birtokkoncentráció, mint 1938-ban volt…
Ez baj?
Iszonyú nagy baj.
Miért?
Egyrészt a nagybirtokrendszer nem képes felszívni munkaerőt…
Versenyképes lesz ez a mezőgazdaság? Vagy ez inkább az önellátás felét tett lépést jelent?
A Pó völgyében versenyképes a mezőgazdaság?
Nem tudom. De az észak-amerikai óriásfarmok versenyképesek.
A Pó völgyében lévők is. Csodálatosan versenyképes szövetkezetek vannak.
A szövetkezetek üzemméretet is, meg birtokkoncentrációt is jelentenek, nem?
Bizonyos szempontból igen, bizonyos szempontból nem. A mi javaslatunk szerint oldani szükséges a birtokkoncentrációt, kicsi és középbirtokok létrejöttét kell szorgalmazni, a föld külföldi tulajdonba kerülését pedig meg kell akadályozni.
Kovács Imre a Néma forradalom című szociográfiájában leírja, hogy Erdélyben hogyan változott meg a népesség összetétele, jórészt a nagybirtok-rendszernek felróhatóan; hogy a magyar többség hogyan vált kisebbséggé. Merthogy a nagybirtokosok az olcsó regáti munkaerőt foglalkoztatták, náluk pedig a termékenység is magasabb. Tehát a nagybirtokrendszer ebben az értelemben népesség és településpusztulást is jelent, mert jóval kevesebb munkaerőt képes felszívni.
Bizonyos típusú dolgokhoz nagyobb birtokméretre is szükség van, más típusúakhoz kisebbre. De a közösség ne támogassa azokat a struktúrákat, amelyek önmagukban életképesek: minek földalapú támogatást adni a nagybirtoknak, ha megáll magától is? Azokat a struktúrákat kell támogatni, amelyek társadalompolitikai célokat szolgálnak, tehát foglalkoztatják azokat az embereket, akik jelenleg munkanélküli segélyt sem kapnak.
A kisebb birtokokon, sok munkás által megtermelt áruk versenyképesek lesznek az importált árukkal?
Ha nem, akkor rosszul csinálták.
Dániában és Hollandiában például hatalmas sertésüzemek vannak, amelyek dömpingáruval ellepik Magyarországot is, a multinacionális láncok tőlük vásárolnak. Vélhetően a magyar gazda által nevelt sertés már most drágább, mint az importált sertéshús.
Így van, de a példa nem jó. Dániában a termelési lánc teljes egészében integrált, ráadásul szövetkezetek által. Nyilvánvaló, hogy aki irányít, az viszi el a hasznot. Erre mondtam az előbb a Pó-völgyi szövetkezeteket, ahol a termelők szintjén – a részt vevő parasztok által – szerveződik a termelési lánc, tehát az a őket gazdagítja. Viszont nálunk a multinacionális cégek integrálják a termelést. Újra kell gombolni a mellényt. Ez tipikusan egy társadalompolitikai és gazdaságpolitikai feladat együttese, ahol lépésről lépésre haladva, középtávon, mondjuk egy évtized alatt lehet ezt a problémát megoldani.
Tehát a birtokrendszer elaprózásán túl ugyanilyen fontos az önök számára a termelési lánc integrálása?
Így van. Nem vagyunk ostobák. Működő világot akarunk teremteni.
Miként lehet jogszerűen felaprózni a nagybirtokokat?
Erről szól az üzemszabályozási törvényjavaslatunk. Nem vagyok a téma szakértője, de lényegében a francia rendszert vennénk át, ahol a támogatásokat nem földalapon osztják, hanem az üzem kapja, és a földforgalmat is azon keresztül szabályozzák.
(Forrás: fn.hu)
