A szüret a történelem különböző időszakaiban nem csupán egyszerű munkának, hanem ünnepnek számított. Ez alatt az idő alatt a hadviselő vitézek is otthon töltötték idejüket és a törvénykezés is szünetelt ebben az időben. A szőlőtermelő gazda ekkor néz szembe egész éves munkájának az eredményével. Patajon még ma is tartják a szőlősgazdák az évszázados hagyományt.
Általában kalákában szedik a szőlőt. Rokonok ismerősök, barátok segítenek a derekat nem kímélő munkában. Ma is elmaradhatatlan kellékei a szüretnek a pálinka, a pogácsa és a bor. Annak idején a férfiak puttonyoztak, a nők pedig szedték a szőlőt. Ma már mindkét nem hajladozik a tőkék és lugasok mellet, és a szőlőt nem az úgynevezett terhesbe, hanem műanyag zsákokba öntik. A szüretelőket sem szekerek, hanem személygépkocsik szállítják a gazda portájára. A leszedett szőlőt már nem csömöszölővel zúzzák össze, hanem szőlődarálóval, ami gyakran bogyózza is a fürtös gyümölcsöt. A must jelentős része még aznap az előkészített hordóba kerül, majd másnap a préseléssel folytatódik a munka.
Bővebben: http://kalohirek.hu/hirek/terseg/2009/10/14/pataji_szureti_mulatsag
