Magyar Narancs: – Önt 1990 és 1996 között a mérsékeltek közé sorolták. Például fellépett a Giczy György pártelnök által képviselt irányvonal ellen.
Semjén Zsolt: – 1997-ben mint „liberálist” zártak ki.
MN: – Amíg nem rendeződött jogilag a Kereszténydemokrata Néppárt helyzete, többen alámerültek az Magyar Kereszténydemokrata Szövetségben (MKDSZ). Ön egy ideig nem exponálta magát az egyesületben, sőt a KDNP frakció kényszerű elhagyása után 1997-ben az MDF képviselőcsoportjába ült, később pedig együttműködtek a Békejobb keretében.
SZS: – Antall Józsefnek is volt már olyan elképzelése, hogy jöjjön létre egy uniópárt az MDF kereszténydemokrata szárnya és a KDNP részvételével. Ezt felelevenítve Lezsák Sándorral később arra gondoltunk, hogy a meggyengült MDF s az akkor romokban heverő KDNP fogjon össze, és így állapodjunk meg a Fidesszel. Ez akkor számos ok miatt nem sikerült. Ám amióta a Fidesz szövetséggé alakult, végső soron az, hogy legyen egy jobbközép fölfogás, s azon belül egy hangsúlyos kereszténydemokrata vonulat, megvalósult a Fidesz-KDNP szövetségben.
MN: – Addig azonban eltelt néhány év.
SZS: – 1996-ban – ott voltam személyesen, hallottam – Orbán Viktor azt az ajánlatot tette, alakítsuk meg a Polgári Szövetséget úgy, hogy egyharmad Fidesz, egyharmad MDF, egyharmad KDNP. S akkor Giczy György azt mondta, hogy ez kevés…
MN: – Nyilván nem volt mindegy, melyik a vezető erő.
SZS: – A politikai realitások akkor már látszottak, bár akkor a Fidesz még nem volt benne a konzervatív pártcsaládban. Ebben a fejlődésben szerepe volt az MKDSZ-nek is.
MN: – A KDNP és a képviselőcsoport vezetőjeként most már ön a párt ökle.
SZS: – Tény, hogy eléggé harcosan viselkedem a politikai életben: le a sisakrostély, fel a pajzs, a lándzsa és roham! Ám az igazság az, hogy jámborabb, békésebb az alapkarakterem. Nem magamtól lettem harcosabb, hanem a politikai szituáció vált abszurddá. Például az SZDSZ-szel a pengeváltásaim akkor történtek, amikor valamilyen világnézeti jellegű kérdésben konfrontatív volt a szabad demokraták álláspontja: mint az egyház-finanszírozási kérdésekben, amit én manifeszt egyház-ellenességként értelmezek. Persze én is mondtam már egy-két hegyeset, amikor elkezdték támadni a katolikus egyházat pedofil vádakkal. Erre megjegyeztem, hogy ők saját bizonytalan élethelyzetükből csinálnak politikai ideológiát. S akkor elindult egy adok-kapok. A másik dolog, ami ezt a harcos szerepet erősítette, a frakciószövetség döntése az őszödi beszéd után, hogy Gyurcsány Ferenc felszólalásainál nem veszünk részt az országgyűlés munkájában.
MN: – Ez ön számára fokozott pszichológiai szituáció volt?
SZS: – Persze. Mégiscsak más, ha egy kétszáz fős frakció ül az ellenfél mögött, együtt ordít vele s tapsol neki, mögötted meg senki.
MN: – Nem volt kötelező.
SZS: – Beszéljünk nyíltan. Ez egy politikai feladat is volt: Gyurcsány Ferenc amortizálása. Ez százszázalékosan sikerült. Nagyon nagyot hibázott, hogy ebbe a harcba belement.
MN: – Az ország miniszterelnöke ne szólaljon meg soha a parlamentben?
SZS: – Gyurcsány Ferenc énképe az volt, s azt mondta a szocialistáknak: azért vagyok én a ti vezéretek, mert én tudok harcolni Orbán Viktorral. Ezért militánsan lépett fel. Neki abból lett volna politikai haszna, ha Orbán Viktorral tud megküzdeni. De nem ért el hozzá; mert ott voltunk mi. Közben persze Navracsics Tibor és én is kaptunk sebeket. A gladiátor sebeket kap.
MN: – Volt-e olyan kifejezés, amiről utólag úgy gondolta, talán nem kellett volna mondani?
SZS: – Természetesen gyarló, esendő ember vagyok, és nyilván mondtam én is olyat, amit keresztény aspektusból nem volt helyes. Tartalmilag minden nyilvánosan elhangzott szavamat vállalom. Azonban ilyen csatákban elhangzik olyasmi is, amit higgadtan másképp fogalmaznék meg. És ha bárkit valamilyen kifejezésemmel megbántottam, akkor itt és most bocsánatot kérek.
MN: – Ezek közé tartozik az a kijelentése, hogy nem magyar a kormány?
SZS: – Azt nem mondtam, hogy nem magyar, csak azt, hogy ez egy magyarul beszélő kormány.
MN: – De a mögöttese az volt.
SZS: – Kétségtelenül volt ilyen áthallás. Elfogadom, hogy absztrakt értelemben nem szokás ilyet mondani. Ám ezt a 2005. december 5-i népszavazás körül zajló vitának részeként kell értelmezni.
MN: – A 2007-es őszi parlamenti ülésszak nyitónapján megint Gyurcsány Ferenccel is, de leginkább a szabad demokratákkal vitázva híressé tette Weisz nénit, és Scwarcz bácsit.
SZS: – Amikor szimbolikusan Weisz bácsit emlegettem, életem egyik legjobb beszéde volt. S utólag még inkább annak tartom. A magyarországi zsidóságot ez esetben szimbolikusan Weisz néni és Schwarcz bácsi jelezte. Ez volt a magyar zsidósággal kapcsolatban a magyar parlamentben a legempatikusabb megszólalás.
MN: – Biztos?
SZS: – Biztos. Több vonatkozása is van. Egyfelől komolyan vesszük, hogy mi egy keresztény párt vagyunk. Ebből következik, hogy a biblikus hagyomány az Ószövetség-Újszövetség összetettségében van jelen. Azt állítom, hogy ebben az értelemben az ószövetségi tradíciót a maga újszövetségi értelmezésében a Kereszténydemokrata Néppárt képviseli, mint egy bibliai alapokon álló párt. Nem véletlen, hogy a beszédem és annak visszhangja után megalakult a Barankovics Izraelita Műhely!
MN: – Vajon neki mitől kell inkább tartania: a Jobbiktól, a Magyar Gárdától, az árpádsávos zászlótól, vagy az egyneműek házasságától?
SZS: – A KDNP álláspontja kezdettől fogva az volt, hogy a magyar nemzethez való tartozás szimbóluma a piros-fehér-zöld. Az árpádsávos zászló ősi magyar jelkép, és ennyiben legitim. Azonban két dolgot érdemes megfontolni. Az egyik: tiszteletben kell tartani, ha a társadalom bizonyos csoportjaiban rossz érzést kelt valami.
MN: – Normális esetben az egész társadalomban.
SZS: – És az árpádsávos kérdéskörnek létezik egy olyan olvasata is, hogy vannak a magyarok a piros-fehér-zölddel, és a még magyarabbak az árpádsávokkal. Erre mondtam, hogy azt nem tudom, Koppány magyarabb volt-e, mint Szent István. De azt igen, hogy Szent István végtelenül értékesebb volt a magyar megmaradás szempontjából, mint Koppány. Egyébként pedig a Kereszténydemokrata Néppártnak, illetve szellemi elődjének, a Barankovics-pártnak két olyan elnöke is volt, akit a nyilas Számonkérő Szék halálra ítélt. Abban a bizonyos beszédemben arra is emlékeztettem az MSZP-frakció tagjait, hogy elődpártjuk nem volt finnyás a kisnyilasok tekintetében: nem a kisgazdapártba, nem a Barankovics-pártba léptek be, hanem a kommunista pártba. És sosem voltunk Izrael-ellenesek, nem úgy, mint a derék szocialisták elődei, akik még huszonöt évvel ezelőtt is kiszolgálták a szovjet politikát.
MN: – A jelenlegi MSZP-frakciónak is – a Fidesz képviselőcsoportjának szintén – van olyan tagja, aki megjárta a nyilasok börtönét. Ha ön szimplán elmondja, hogy a KDNP sosem volt zsidóellenes, és nem akar egyúttal odacsapni a túloldalra, egészen másképp festett volna.
SZS: – Ha én ezt megírom mondjuk a Népszabadságban vagy az Új Életben, nyilván árnyaltabban és más tónusban fogalmaztam volna. Csakhogy emlékezzen vissza azoknak a hónapoknak a hangulatára. Például Navracsics Tibor szavaira, amikor azt kérte Gyurcsány Ferenctől: „Most nézzen mélyen a szemembe, és mondja meg, hogy antiszemita vagyok-e vagy sem?” Én ebben az aktuálpolitikai szituációban mondtam, amit mondtam. Életszerűtlen lett volna, ha tartok egy esszét általában a zsidóság helyzetéről, de nem reagálok arra, hogy két géppuskafészekből golyószóróval lőnek ránk: fasisztáznak, antiszemitáznak. Gyurcsány ezt a politikai közbeszéd témájává tette. A mi kormányunk idején nem lehetett Rudolf Hess-emlékgyűléseket tartani, és más neonáci demonstrációt sem. És most megmondom: mi meg fogjuk védeni az embereket attól, hogy félniük kelljen. Mi nem fogjuk engedni, hogy mondjuk a Dohány utcai zsinagógánál ilyen provokációk legyenek.
MN: – Önök sok kérdést vallási alapon közelítenek.
SZS: – Miért ne tehetnénk? Más ideológiák alapján lehet, keresztény alapon nem? Itt van példaként a házasság. Van egy a hagyomány által szentesített evidencia. De ha ezt feladom, ésszerű magyarázatot kell adnom arra, miért csak ennyire adom fel. Soha nem értettem például a liberálisoknál azt a logikát, hogy ha minden szexuális orientáció elismerendő – most számítsuk le a pedofíliát, mert az bűncselekmény –, azonos értékű, akkor miért pont az egyneműek kapcsolatát emeljük azonos rangra a házassággal? Miért nem például a többnejűséget? Hol van ennek határa?
MN: – Sarkalatos kérdéskör…
SZS: – Szerintem az állam nem azért támogatja a házasság intézményét jogilag és anyagilag, hogy az állampolgárok szexuális önmegvalósítását finanszírozza, hanem mert a családban születik az a gyerek, aki ott felnevelődve fenntartja a társadalmat, és biztosítja a következő nemzedékek nyugdíját.
MN: – Ugyancsak vallási ihletettségűnek tetszik a vasárnapi munkavégzés korlátozásáról szóló KDNP-indítvány.
SZS: – Ez a klasszikus szociáldemokráciának volt egyik munkásvédelmi követelése. Persze helyes, ha az állam biztosítja, hogy a polgárai megtarthassák a vallási ünnepeket, de a javaslat fő célja, hogy a kereskedelemben dolgozók családjai ne essenek szét azáltal, hogy a család tagja különböző napokon szabadnaposak. Gondoljunk a szülő gyerek kapcsolatra, a gyerek vasárnap van otthon, hétközben iskolában.
MN: – Ha kormányra kerül a KDNP, megoldja ezt a problémát?
SZS: – Mi szeretnénk megvalósítani a vasárnapi munkaszünetet.
MN: – Néhány hónapja először mondta ki a parlamentben, hogy a KDNP keresztényszociális párt. Ami azért érdekes, mert így akarták nevezni az 1989-es újjáalakuláskor, de aztán letettek erről, mivel akkor a szocialista szó nem csengett jól. Most ezt az üresedő politikai teret akarná betölteni az ön pártja?
SZS: – A keresztényszocialista irányzatok katolikus ihletettségből jöttek létre. Két pápai enciklikán, az 1891-es Rerum Novarum és az 1931-ben kihirdetett Qadragessimo Anno tézisein nyugszanak. Alapgondolatuk az, hogy sem a munka tőke nélkül, sem a tőke munka nélkül nem létezhet. Mindazonáltal a munka elsődleges a tőkével szemben. Ez az irányzat nem antikapitalista, mert a magántulajdont jogosnak tartja, viszont nem tartja „szentségnek” vagy korlátlannak. Éppen ezért mondja ki, hogy igenis korlátozni lehet a magántulajdont a közjó érdekében. Mindezek rendkívül megtermékenyítően hatottak az egész politikai gondolkodásra, noha – kiindulópontjuk okán – értelemszerűen katolikus körökben terjedtek el elsősorban. Megjegyzem, az Európai Unió mindhárom alapító atyja, Adenauer, Schuman és De Gasperi hívő katolikus volt.
MN: – Közelednek a választások. A KDNP mérhető párt?
SZS: – Hogyne. A Fidesz-KDNP-szövetség a magyar történelem legsikeresebb politikai konstrukciója.
MN: – Ha bárhol erről a szövetségről beszélnek, szinte mindig csak a Fideszt emlegetik.
SZS: – Sajnos, a sajtó egy része ilyen. Van aki pontosan fogalmaz, van aki nem.
MN: – Szerintem túlzás a vagy-vagy.
SZS: – Egy nagy néppárthoz sokan pragmatikus alapon kapcsolódnak, nem pedig valamilyen világnézeti elkötelezettségből. Ám éppen az MSZP példája mutatta, hogy miután a párt elveszítette a szociáldemokrata éthoszt, azaz a hangoztatott identitását, a párt kiüresedett. A Fidesz-KDNP szövetség lényege az, hogy a szavazatgyűjtésben a Fidesz dominál, viszont a szellemi forrásvidéket a KDNP biztosítja. Ahogyan Orbán Viktor felfestette, a Fidesz olyan, mint egy hajó, amely megy a tengeren viharban is, zátonyok között is. De a KDNP az a horgony, amely az örök értékekhez köti a szövetséget.
(Forrás: Bányai György, Magyar Narancs)
