A politikus 2002 óta volt tagja az Országgyűlésnek, 2006-ban a Somogy megyei területi listán került a parlamentbe. Kuzma László az Országgyűlésben az oktatási és tudományos bizottság tagja volt, mindig azt hangsúlyozta, felkészült szakmunkások nélkül az ország nem fejlődhet. Az alábbiakban Semjén Zsolt beszédét közöljük.
“Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előző ülésünk óta nagy veszteség érte közéletünket: január 20-án váratlanul elhunyt képviselőtársunk, Somogy megye küldötte, Kuzma László.
Kuzma László 1960. március 2-án született Nagykanizsán. 1978-ban a barcsi Vízépítési és Vízgazdálkodási Szakközépiskolában érettségizett, amelyet mindig alma materének vallott. A Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnöki karán végzett, később pedig mérnök-tanári képesítést is szerzett. Az építőmérnöki munka, a szakképzés és a környezetvédelem hármas vonzásában teljesítette ki szakmai pályafutását.
Tehetsége és tenni akarása a demokratikus átalakulás után közéleti pályára vezette. Helytállt választott tisztségeiben, előbb Barcson, aztán a Somogy megyei közgyűlésben és itt, az Országgyűlésben is, 2002-től 2006-ig a nagyatádi választókerület, azóta pedig Somogy megye képviselőjeként. Itt, a törvényhozásban szakértelmével vállalt többletet, az oktatási és tudományos bizottság tagja volt.
Kuzma László országgyűlési képviselőként is gyakorolta polgári hivatását, a szakképzést. A barcsi Dráva Völgye Középiskola szakmai igazgatóhelyetteseként a közoktatás és a szakképzés minden részletével naprakészen tisztában volt. Egyik pedagógus kollégája így búcsúzott tőle: elvesztettük azt az embert, aki talán a legtöbbet tette közülünk azért, hogy jobb és szebb jövő várjon a megye tanulóifjúságára.
Kuzma László soha, egyetlen pillanatra sem szakadt el szeretett Somogyországától, amelynek érdekét minden döntésében szem előtt tartotta; szűkebb pátriája, Barcs és Nagyatád, a dél-somogyi térség minden gondjában és örömében osztozott.
Tisztelt Országgyűlés! Kuzma László halálával nagy veszteség érte a kereszténydemokráciát. Személyiségének három példamutató vonása különösen méltó arra, hogy megörökítsük az Országgyűlésben. Először is a családja iránti mély szeretete, harmonikus magánélete volt a fundamentum, amelyre közéleti munkássága épült. A politika igen sokszor jelent küzdelmet, amiben nem nélkülözhető a biztos hátország, a lelki támasz. Kuzma László húsz esztendőt szolgált választott tisztségekben a közélet kisebb és nagyobb fórumain, és meg tudott maradni annak az egyszerű, közvetlen, tiszta és őszinte embernek, aki húsz esztendővel ezelőtt volt. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mi a hobbija. Azt válaszolta: a feleségem. És valóban így is volt. Ebből a forrásból táplálkozott Kuzma László képviselő úr és Kuzma László tanár úr is.
Másodszor szakmapolitikai felkészültsége. Meggyőződéssel vallotta, hogy felkészült szakmunkások nélkül az ország nem fejlődhet. A szakképzés Magyarország jövőjének egyik záloga – mondta a maga halk szavajárásával, mély elkötelezettséggel. Aligha okozok meglepetést azzal, hogy meghatározó szerepe lett volna a szakképzés irányításában.
A harmadik, amit Kuzma Lászlóval kapcsolatban soha nem felejthetünk el, a jámborsága, a szó bibliai értelmében. Élő hite minden gesztusát és megnyilatkozását átitatta. Hűsége Krisztushoz nem holmi divat vagy a rendszerváltoztatáskor megtalált régi-új identitás volt. Lászlót mint a szeretet követét a rendszerváltoztatás előtt többször érte hátrány a pedagógusi pályán, de ő nem tántorodott el az ifjúság szolgálatától, nem őrizte meg lelkében a sérelmeket, hanem hite természetes következményének tartotta, Krisztus szavai szerint.
Ez a három: a hit, a szakmai professzionalitás és a család iránti szeretet adta meg Kuzma László arcélét.
Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársunk, Kuzma László elfoglalta helyét a kereszténydemokrata égi frakcióban, és nagyon-nagyon hiányzik nekünk, idelent a földi frakcióból. Ezekkel a gondolatokkal köszönöm meg a tisztelt képviselőcsoportok részvétnyilvánítását, elnök úr emelkedett szavait, önöknek pedig megtisztelő figyelmüket.”
A KDNP elnökségének emlékezését itt olvashatja.
