„Ugyan sejtettük, hogy a déli toronyban nem lesz olyan kapszula, mint az északiban volt, de reménykedtünk, hátha mégis. Azért szerettem volna, hogyha valami kerül a gömbbe, mert bennünk is élt a leemeléskor az a remény és izgalom, amit egy gyermek érez a karácsonyi ajándékbontáskor” – mesélte a kezdeményezés ötletét Vörös Márta. „Olyan „társadalmi jelentést” szerettem volna összegyűjteni, ami jó információt adhatna a jövő emberének a város életéről. Lehet ez egyfajta szociális, gazdasági, hitéleti helyzetkép egy-két relikviával, amit átküldenénk a néhány évszázaddal később élő emberek számára.”
A mérnöknő elképzelése december 13-án öltött testet, amikor az Érseki Kastély kápolnájában összegyűlt a kalocsai önkormányzat és városvezetés, illetőleg valamennyi helyi médium egy-egy képviselője, hogy „beletegye a magáét” a toronycsúcsra szánt varázsdobozba. Pendrive-ok, DVD-k, újságok, fotók és dokumentumok sorakoztak egymás mellett, amelyek mind-mind arra vártak, hogy elfoglalják helyüket pár száz évre a kapszulában.
„Emberi számítások szerint, ha nem jön valami természeti katasztrófa, akkor ez a torony túlél bennünket, és akiknek most üzenünk a jövőbe, az úgy lesz velünk, mint önmagáról írt költeményében Kocsis László papköltő” – mondta dr. Bábel Balázs, majd felolvasta a költeményt. „Úgy gondolom, így lesznek velünk is. A nevünkre sem emlékeznek már, csak azt mondják, ők is éltek, szerettek, veszekedtek, keresték az élet értelmét, olykor boldogok voltak, többször nem, emberek voltak. S így üzenünk mi is a jövőbe, ahogy Nagy László mondta, mikor megkérdezték, hogy ha ötszáz év múlva lesznek emberek, mit üzen nekik? Azt mondta, ha lesz emberi arcuk, csókoltatom őket. Ilyesmit üzenünk mi is – mondta az érsek úr – nem csak magunkért tettük, hanem értük is!”
A metropolita szavai után Szűcs Brigitta Zita, a Petőfi Népe újságírója Árkádokon és lelkeken át című költeményét olvasta fel – ő ezzel üzent a jövőnek, bizonyítva, hogy a média embere is lehet művész, aki sejtelmes, szabadon szedett sorokban fogalmazza meg mindazt, mit is jelent 2010-ben ebben a városban, ebben a világban élni.
Solti Kálmán, a Nagyasszonyunk Katolikus Intézmény igazgatója a helyi oktatásügy helyzetének és az iskolatársulás dilemmáinak taglalásával, valamint iskolaszerkezetünk ismertetésével járult hozzá napjaink bemutatásához.
A rövid beszédek után dr. Bábel Balázs és Vörös Márta összegyűjtötte a nyomtatványokat, adathordozókat és fotókat, majd belehelyezte a kapszulába őket, amit még a kápolnában lezártak és a Szentháromság téren megáldott kereszttel együtt felhelyeztek a Főszékesegyház déli tornyának csúcsára. A legközelebbi viszontlátásra – néhány száz év múlva!
Olvassa el a Kalohírek összeállítását!
