Azt is a célok között fogalmazta meg, hogy egyenlő elbírálást, hosszú távú, kiszámítható rendszert hozzanak létre az egyházak támogatásakor, és ne mindig a költségvetés megtárgyalásakor kelljen vitatkozni arról, milyen források állnak rendelkezésre.
A kormány azért is nagyra becsüli a történelmi egyházakat, „mert ők vannak”, mert számtalan értéket tettek le a nemzet asztalára az elmúlt évszázadok során, közösségeket tartanak fenn és működtetnek. A kabinet az egyházak közoktatási, szociális, egészségügyi, kulturális és karitatív feladatátvállalását is segíteni és támogatni fogja. Az államtitkár beszélt arról is, ma már teljesen természetes, hogy alkotmányos módon az állam az egyházaktól különválasztva él és végzi tevékenységét. A XXI. század elején ez evidencia, az elmúlt XX. század kihívásai, történelmi kataklizmái, embertelenségei után az az igazi kérdés, hogy képesek vagyunk-e új magyar jövőképet kialakítani, és együtt cselekedni.
Szászfalvi László azt is mondta, „van remény, mert végre valahára megalkottuk a nemzeti összetartozásról szóló törvényt.(…) Ezután a törvény után nincs határon kívüli és belüli magyarság, egy magyar nemzet létezik politikailag is, és ezért kell tovább dolgozni – fogalmazott a kereszténydemokrata politikus, akinek szavait a közönség soraiból taps fogadta. Nincsen határ, egy nemzet voltunk, vagyunk és leszünk. Kiemelte: Márton Áron ember volt az embertelenség idején, és azt a fajta erkölcsi, magyar és emberi tartást hordozta és jelenítette meg, amelyre érdemes és fontos felnéznie minden nemzedéknek.
A konferenciát levélben köszöntötte Schmitt Pál köztársasági elnök. Mint az államfő kiemelte: Márton Áron életműve sokáig épp olyan elbánásban részesült, mint annak idején maga a nagyhatású püspök. Elhallgatás, megnyomorítás, ellehetetlenítés. Rámutatott: itt az idő, hogy mélyebb gyökeret verjen a köztudatban, beleívódjon a műveltségünkbe határokon innen és túl.
A csíkszentdomokosi születésű Márton Áront (1896-1980) 1938-ban szentelték püspökké, azt megelőzően a kolozsvári Szent Mihály-plébániát is vezette. A II. világháborúban azzal vívta ki a közvélemény elismerését, hogy a Szent Mihály-templom szószékéről állást foglalt a zsidók deportálása ellen. A kommunista rendszer idején a romániai magyarság jogaiért és az egyházat elnyomó politika ellen küzdött. Emiatt meghurcolták és börtönbe zárták, 1957 és 1967 között házi őrizetben volt egykori püspöki székhelyén, Gyulafehérváron. 1980. szeptember 29-én sok szenvedés után, életének 84. évében hunyt el.
Nézze meg a kdnp.hu felvételét!
