– Miniszterelnök úr, a magyar elnökség előtt álló egyik legnagyobb kihívás a gazdasági válság kezelése. Melyek a magyar elnökség tervei az euróövezet stabilizálására?
– Mi nem vagyunk tagja az eurózónának, de mégis az eurózóna érdekének védelmében mindenkinek mozgósítania kell minden energiáját. Valójában nem az euró van egyfajta valutakrízisben, hanem az euróövezethez tartozó országok küszködnek egy szuverén adósságválsággal. És ezek egyenkénti bekövetkezte temetheti aztán maga alá az eurót. Ezért a legfontosabb dolog, hogy első lépésben életbe léptessük azokat a biztonsági mechanizmusokat, amelyek megvédik az eurót, és egy második lépésben pedig a nemzeti kormányok strukturális reformokat hajtsanak végre.
– Melyek azok a sajátosan magyar kezdeményezések, amelyekről az európai polgárok emlékezni fognak a magyar elnökségre?
– A gazdasági ügyek ma letakarították az asztalt. Ennek ellenére én mindig visszarakom oda a Duna‑stratégia kérdését, ami egy makro-fejlesztési övezet létrehozása volna az Európai Unióban. Mindig visszarakom az asztalra az energia kérdését, hogy létrehozzuk az észak-déli energiahálózatok rendszerét, a mostani keleti-nyugati rendszerek mellé, hogy csökkentsük az unió, és azon belül Közép-Európa energiafüggőségét. Mindig visszarakom az asztalra a roma-stratégiát, mert én érzem és látom – Magyarországon nem nehéz látni azt a problémát és bajt -, amit ha nem kezelünk, fenyegetni fogja az Európai Unió ma még magát nem érintettnek gondoló tagállamait is. Kell egy roma-stratégia, amely megakadályozza, hogy a romák visszatérjenek egy nomád életformához. Szeretnénk a bővítést is tovább vinni, mert lelohadt a lelkesedés az Európai Unió bővítése iránt, márpedig Európának még be kell fogadnia néhány országot ahhoz, hogy igazán erőssé tudjon válni.
– Az eddig említett kiemelt célok közül milyen területeken számítanak nehézségekre az elkövetkezendő hat hónapban?
– A legnehezebb ügynek a Schengeni övezet bővítését látom. Én teljes mellszélességgel értek egyet a románokkal és a bolgárokkal, hogy ők teljesítették az övezethez való csatlakozás feltételeit, és joggal várják el, hogy kedvező döntés szülessen a számukra. Ez azonban jó néhány tagállam ellenállásába ütközik most, hiszen épp elég bajunk van belül, ilyenkor nagyon nehéz meggyőzni a polgárokat és a politikusokat is arról, hogy a bajokkal szembeni védekezés útja az előre támadás, még inkább növelve a gazdasági befolyást.
– Mi a véleménye az európai parlamenti képviselők médiatörvényre adott ma délelőtti reakcióiról?
– Sokkal rosszabbra számítottam. Hálás vagyok, hogy a képviselők végül is egy moderáltabb formáját választották véleményük kifejezésének. Magyarországnak be kell látnia és együtt kell élnie azzal, hogy egy Európában teljesen ismeretlen és szokatlan helyzet uralkodik Magyarországon, ilyen korábban talán Franciaországban volt De Gaulle alatt, kétharmados többsége van egy politikai családnak. Miután ez egy jobboldali kétharmad, a baloldal folyamatos gyanakvással van irántunk, hogy nem élünk‑e ezzel vissza. A mai ülés meggyőzött arról, hogy ez így lesz a következő félévben is. Ha azt fogom mondani, hogy ‘Jó napot kívánok’, akkor azt fogják mondani, ez egy nagyon veszélyes tónusban mondott ‘Jó napot’ volt. Együtt kell élnie tehát Magyarországnak azzal, hogy folyamatosan kritizálni fognak minket a kétharmadunk miatt és közben előre kell vinni az elnökségi programunkat, de én érzek magunkban elegendő erőt, hogy meg tudjunk felelni ennek a feladatnak.
– Hogyan képzeli az Európai Parlamenttel való együttműködést az elnökség idején?
– Tegnap már a ma engem hevesen kritizáló frakcióvezetőkkel is találkoztam. Egy dolog tehát a politikai küzdelem a porondon, és egy másik dolog, hogy együtt is kell működni. A magam részéről az engem leghevesebben kritizálókkal is készen állok az együttműködésre. Egy parlamentbarát elnökséget fog Magyarország vezetni.
– Hogyan szeretné átadni a stafétabotot a következő lengyel elnökségnek?
– Szegény lengyeleknek jutott a neheze, bár a mi félévünk se könnyű, de a pénzügyi perspektívákról a vita igazából a lengyel elnökség alatt nyílik majd meg. Létrehoztunk egy magyar-lengyel duettet, aminek az a célja, hogy zökkenőmentesen történjen az elnökségi átadás. A legjobb reményekkel nézünk a lengyel-magyar elnökség elé.
(Forrás: europarl.europa.eu)
