Tisztelt elnök úr, államtitkár úr, tisztelt elnökség, kedves vendégeink, hölgyeim és uraim!
Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket, köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat e gótikus jellegű kastély falai közé, hogy a hagyományokat őrizve tisztelettel adózzunk elődeinknek.
Szinte majdnem napra pontosan 130 évvel ezelőtt alakult meg az Országos Magyar Vadászati Védegylet, amelynek első elnöke gróf Nádasdy Ferenc volt. Nem véletlen, hogy a mai ünnepséget itt Fejér megyében a Nádasdy kastélyban tartjuk, mely évszázadokon keresztül a Nádasdy család birtoka volt. A Nádasdyak története a közelmúltban kiadott „Fejér Vadász” című újságban nyomon követhető Bányai Balázs történész írásában, és aki elolvassa, meggyőződhet arról, hogy e főnemesi család generációi mennyire elkötelezett hívei voltak a magyar vadászatnak és vadgazdálkodásnak.
A 19. század második felében a szétzilált vadgazdálkodás és vadászat helyreállítása érdekében gróf Nádasdy Ferenc a Vadászlapban megjelent cikkében világosan és egyértelműen meghatározta a teendőket. Célja volt a vadásztársadalom széttagoltságának felszámolása, az új polgári, iparos réteg számára érvényesülési lehetőség biztosítása, a vadászati kultúra és etika fejlesztése, a vadászok demokratikus szervezetének létrehozása, a vadászó nők egyenjogúságának biztosítása és a vadőrök megbecsülése. Fontos teendőnek tartotta a vad védelmét, a vadállomány óvását, gondozását szolgáló jogszabályok elfogadtatását. Meghirdette egy átfogó, egységes vadászegylet létrehozását, amely „intézménynek országosnak kell lennie, felkarolva magába mindenkit, ki e hazában lakik és kinek szíve a nemes vadászszenvedélytől hevül”. A világos és pontos célmeghatározáson túl, tekintélyes és elismert személyben, vezetőben látta a megoldás kulcsát, akinek irányításával „megalakul és működik a Vadász Védegylet, emelkedik és szaporodik a vadállomány, tisztul és javul a nézet, szaporodnak és tömörülnek az igaz vadászok.” Gróf Nádasdy Ferenc ezen javaslatának eredményeként 1881. május 24-én megalakult az Országos Magyar Vadászati Védegylet, melynek elnökévé őt választották.
A főrendházi tagsággal, széles körű társadalmi elismertséggel rendelkező elnök komolyan vette a megválasztásával járó kötelezettségeket, és hogy ennek maradéktalanul meg tudjon felelni, további hathatós támaszt keresett a vadászat érdekében. Felkérték védnöknek Rudolf trónörököst, József királyi főherceget pedig örökös tiszteletbeli díszelnökké választották. Az így megerősített szervezet megnyitotta a kibontakozás, a megújulás lehetőségét, a magyar vadászat, vadgazdálkodás, vadászati kultúra számára.
A Védegylet a haladás szót tűzte jelszavául zászlajára. Vezetői tudták, hogy nekik kell felvállalni a helyi és országos rendszabályok istápolását, javítását, az orvvadászat, vadtolvajlás meggátolását, a vadtenyésztés, vadóvás ügyének felkarolását.
Újszerű volt, hogy megjutalmazták a vadgazdálkodás, vadvédelem terén kitűnt hivatásos vadászokat, és agancskiállításokat is szerveztek. Új vadászati törvénytervezetet terjesztettek a kormány elé, amelynek elfogadtatásában nagy szerepet vállalt az elnök, gróf Nádasdy Ferenc. 1883-ban a Vadászati Törvény – többségi határozattal – , elfogadást nyert. A törvény rendelkezett a vadászati tilalmi időkről, a vándor- és vízimadarak költési időben történő szükséges védelméről, a vadkár térítéséről, a jogosulatlan vadászat meggátlásáról, a tőrök, hálók, hurkok használatának tilalmáról.
Hogy elődeink mennyire jól látták a vadászat, vadgazdálkodás szakmai alapjait, mi sem bizonyítja jobban, hogy az 1883-as törvény időtálló volt, ugyanis egészen a 20. század közepéig e törvény szabályozta a vadászatot Magyarországon.
A kezdeti nagy aktivitás gróf Nádasdy Ferenc halálával mérséklődött. Elkövetkezett a négyéves első világégés, a mindent megváltoztatni akaró Tanácsköztársaság, majd a nemzetcsonkító trianoni katasztrófa. Mindez a magyar vadgazdálkodást és vadászatot is hátrányosan érintette.
1920-ban egyesül a Védegylet a Hubertusz Magyar Vadászok Országos Szövetségével és létrejött a Hubertusz Magyar Vadászati Védegylet, melynek elnöke gróf Teleki Pál lett. A szervezet viszonylag rövid, négy éves működés után ismét szétvált és az 1930-as években három vadászati képviselet működött.
A második világháborút követően gyökerestől megváltozott hazánk politikai, társadalmi, gazdasági berendezkedése. E körülmények között alakult meg 1945-ben a Magyar Vadászok Országos Szövetsége. Legfontosabb célkitűzése volt az állami és szakmai szervezetek együttműködése, a vadászok szakmai képzése, a vadásztársaságok egyesületi életének fejlesztése.
1949-ben felfüggesztették a MAVOSZ önkormányzatát, így az 50-es évek elején csupán formálisan működött. 1957-től számítható a MAVOSZ, mint a vadgazdálkodók és vadászok országos szervezetének fejlődése, mely az 1970-es évek elejére rendkívül erős szervezetté nőtte ki magát és jelentős szerepe volt a vadásztársaságok vadászati rendjének és taglétszámának meghatározásában. Tagsági delegálási joga volt, javaslattételi joga a fegyverengedélyek vonatkozásában, vadászigazolványt adott ki, fegyelmi jogkört gyakorolt, irányította a vadgazdálkodást, távlati terveket készített, apró- és nagyvadfejlesztési programokat hajtott végre. Jelentős szerepet vállalt a sportvadász és hivatásos vadász képzésben. A korábbi évtizedektől eltérően, 1971-től csak az egyesületek a tagjai a MAVOSZ-nak, tehát a vadászok nincsenek közvetlen tagsági viszonyban a szervezettel. A MAVOSZ a Védegylet jogutódjának tartotta magát, 1981-ben ünnepelte centenáriumát, a szervezett magyar vadászat létrehozásáról ekkor is elismeréssel szóltak. A centenáriumi ülésen az akkori első számú politikai vezető az alábbiakat nyilatkozta:
„Helyesen cselekedtek azok, akik lerakták a szervezett magyar vadászat alapjait. A jubileum alkalmával tisztelettel emlékezünk rájuk”.
Tisztelt Emlékülés!
Megemlékeztünk a távolabbi múltról. A jelent a rendszerváltástól számíthatjuk, ugyanis ekkor az újjáalakult érdekképviselet ismételten felvette az Országos Magyar Vadászati Védegylet nevet. Legfontosabb céljai: a tagszervezetek összefogása, érdekeik képviselete és védelme, a híres magyar vadállomány, mint nemzeti vagyon felelősségteljes és okszerű kezelése, összhangban az erdő- és mezőgazdasággal, a természetvédelemmel és a földtulajdonosi érdekekkel. Közreműködik a vad és élőhely védelmében, támogatja a vadgazdálkodási és vadászati kutatást, a vadászati kultúrát, ügyel a vadászati etikai elvárások és előírások betartására, aktív szerepet vállal a vadászjelöltek képzésében, támogatja a sportlövészetet, a kynológiai munkát, jogi és pénzügyi tanácsadást végez. Szakmai partneri kapcsolatokat tart fenn hazai és külföldi szervezetekkel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Céljaink között visszatükröződnek azok az elvek, melyek 130 évvel ezelőtt is szerepeltek az akkor megalakult szervezet törekvései között. Közben több mint egy évszázad telt el, melyben folyamatosan változtak a politikai, társadalmi és gazdasági körülmények, melyek természetszerűleg mindig meghatározták a vadgazdálkodás és vadászat helyét, szerepét az adott időszakban. Ma az 1996-ban elfogadott törvény szabályozza a vadgazdálkodás és vadászat rendjét, és most sem hallgathatjuk el, hogy most is meg vannak – a jelen kornak megfelelő – problémák, gondok, melyeket erős érdekképviselettel, a mai ülésen is résztvevők egységes hozzáállásával lehet megoldani.
Miközben az elődökre emlékezünk, ma is választhatunk zászlónkra jelmondatot, amit már megválasztásomkor is hangsúlyoztam, hogy „vissza kell állítanunk a hazai vadgazdálkodás, vadászat presztízsét, becsületét”. Tudatosítani kell mindenkivel, hogy tevékenységünk, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás, egyúttal természetvédelmi tevékenység is.
Természeti és kulturális örökségünk megóvása nemzeti feladat, melyben a vadásztársadalom meghatározó szerepet vállal. Nem véletlenül szorgalmazzuk, mondhatnám követeljük a Nemzeti Vadgazdálkodási Program megalkotását, elfogadását, mely hosszú távú meghatározója kell legyen vadgazdálkodásunknak. Küldetésünk, hogy biztosítsuk a vadgazdálkodás szakmai és gazdasági alapjait, növelni kell a vadászati lehetőségeket, elsősorban az apróvad gazdálkodás fejlesztésével. Elfogadhatatlan például, hogy míg 1978-ban egy magyar vadászra 30 db apróvad terítékre hozása jutott, addig 2010-ben mindössze 7 db. Az igazsághoz tartozik, hogy a nagyvad vonatkozásában ez az arány fordítottan jelentkezik, ott az akkori 2 db, vadászonként 4 db-ra növekedett. A vadászati lehetőségek növelésén túl, mely gazdasági haszonnal is társul, családok ezrei megélhetését biztosítva, a sportvadászok közérzetét is javítani szükséges. A következő időszak törvényalkotási programjaiban határozottan ki kell állnunk jogos követeléseink mellett, hogy csak a fegyvertörvényt, vagy a vadászati törvényt említsem. De azt is el kell érnünk például, hogy a magyar lakosság elfogadható áron részesülhessen az eddig szinte 100 százalékban exportorientált vadhúsforgalomból, és nem feledkezhetünk meg vadászati kultúránk fejlesztéséről sem, mely a vadászat közmegítélésének fontos tényezője, ennek egyik lényeges eleme a nemzeti vadászati múzeum létrehozása.
1881-es elődeink példát mutattak nekünk. Az összefogásra való felhívás nemcsak hazai, hanem a nemzetközi kapcsolatainkra is igaz. Jóleső érzés és köszönet a FACE elnökének Gilbert de Turkheim úrnak, hogy jelenlétével megtisztelte a rendezvényünket. Ezen évforduló alkalmával is – Ángyán államtitkár úron keresztül – kérjük a minisztériumot, hogy súlyának és világhírnevének megfelelően értékelje, kezelje és támogassa a magyar vadgazdálkodók és vadászok tisztességes törekvéseit.
Az itt jelenlévőknek nem kell bizonyítanom, de azért ezúttal is kinyilvánítom, hogy a magyar vadásztársadalom – ahogy a múltban is – ma is éberen őrködik nemzeti kincsünk, a magyar vadállomány felett. Az igazvadász az ősi szenvedély által segíti a vadat vadként megőrizni, a természet részeként állományát fenntartani. A mi feladatunk, hogy nemes hagyományainkból megőrizzük és megújítsuk a magyar vadászatot!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
Budapest, 2011. május 21.
(semjenzsolt.hu)
