Az ünnepi szentmisét dr. Bábel Balázs érsek úr celebrálta a Jezsuita Templomban. Ennek a templomnak a névadója is Szent István, de az eredetileg a Főszékesegyházba tervezett mise esetében a helyszínt mégsem emiatt változtatták meg, hanem mert a Nagytemplomot a gipszstukkók leszakadásának veszélye miatt ideiglenesen, további rendelkezésig bezárták. [A templom bezárásának részleteiről bővebben itt olvashatnak]
Bábel érsek úr a szentbeszéd középpontjába a házasság szentségét, a hűséget és az egymásért élni, egymásért áldozatot vállalni tudás szükségességét állította. Ennek az adta az alapját, hogy az idei esztendőt család évéül nyilvánította a Magyar Püspöki Konferencia. Ezzel kapcsolatban a metropolita egy családi emlékét is fölidézte, és megosztotta a hívekkel. Nagypapája temetésén történt, hogy az elhunyt felesége, a nagymama egy kis csomagot dobott a sírba búcsúzóul. Később megkérdezte tőle, mi volt a csomagban. Az esküvői koszorú volt benne, amelyet annyi hosszú, dolgos éven át megőrzött, s amely egyébként önmagában is az örök hűség jelképe. Ebből is látszik, hogy mekkora jelentősége volt a házastársi fogadalomnak, holott tudjuk, hogy a régi időkben nem csak az érzelmek, hanem gazdasági kényszerítő tényezők és ésszerűségek, illetve a szűkebb és tágabb család érdeke, valamint a biztonság szempontjai is közrejátszottak a párválasztásnál. A házasság nem csak, sőt nem első sorban saját kedvünk keresése, hanem felelősségvállalás is egymásért, a jövő generációjáért, családunkért, egy uralkodó esetében pedig egész országáért és nemzetéért.
Így volt ez Szent István házassága esetében is: Gizellát, II. Henrik bajor herceg leányát vette feleségül. Mivel már csak a távolság miatt sem ismerhették egymást túl közelről, a párválasztásban valószínűleg nem az érzelmek jelentették a fő szempontot. Ehelyett Szent István szeme előtt művének megszilárdítása, a külső és belső béke fönntartása, népének hosszú távú jövője, biztonsága és boldogulása lebegett. Házassága is hozzájárult tehát ahhoz, hogy műve maradandónak bizonyult, így ez által is jó példával járt előttünk. E példaadás a nagymama esküvői koszorújáról korábban elmesélt családi történethez első királyunk neve által is kapcsolódik, hiszen a görög eredetű István név jelentése: virágkoszorú.
A mise főpásztori ünnepi áldással ért véget. Érsek úr Szent István ereklyéjével áldotta meg az összegyűlt híveket, akik között számos városi vezető, választott képviselő, valamint Török Ferenc polgármester is megjelent családostól. Ezt követően a hívek és a klérus jelen lévő tagjai a Szentháromság térre vonultak, hogy részt vegyenek a városi ünnepség keretében megtartott koszorúzáson.
(Forrás: Kalohírek)
