A volt köztársasági elnök a Mécs László pap és költő – aki 1920-tól 1929-ig volt plébános Nagykaposon – tiszteletére rendezett emlékesten úgy fogalmazott: a magyar nemzet mindig egységes volt, nyelvében, kultúrájában és történelmi tudatában. Az anyanyelv használata a kisebbség elidegeníthetetlen joga, a szlovákiai magyarság civil kezdeményezése lelkesítő, nagyszerű példát mutat fel a magyar nyelv használatára felszólító röplap-mozgalommal – mondta Sólyom László, aki szerint ez a kisebbségi magyarságnak a helyzethez illő, spontán válasza.
Éppen ilyen saját, az itteni viszonyokból kinőtt megoldásnak nevezte azt, hogy a magyarság egyes tagjai nyilvánosan vállalják a felvett magyar állampolgárságot, ugyanakkor ragaszkodnak szlovák állampolgárságukhoz is. Sokszoros érték van ebben a magatartásban, a kettős kötödés, mint természetes élethelyzet elismertetése, harc az alkotmányosságért, a nyugodt, szilárd nemzeti öntudat megnyilvánulása, éppen a jó együttélés érdekében – tette hozzá.
A Magyarország határán túl élő nemzetrészek különös értéke a kétnyelvűség, úgy is mint a szomszédos nép megértésének kulcsa, az anyaországbeli magyarnak pedig soha nem szabad figyelmen kívül hagynia, mit jelent kisebbségként, más nemzetek között. Élethelyzet a kettős kötődés, ebben magyar az itteni magyar – tette hozzá. A kulturális nemzet mindig szélesebb lesz, mint a magyar állampolgárok köre – mondta a volt köztársasági elnök, aki üdvözölte azt, hogy lehetőség van a nemzethez tartozás megerősítésére a magyar állampolgárság felvételével.
De nemcsak az a jó magyar, aki él ezzel, a magyar állampolgárság felvétele a meglévő mellé úgy teremt szorosabb köteléket Magyarországgal, hogy nem zár ki senkit, sem a kulturális értelemben felfogott teljes magyar nemzet, sem a lakóhely szerinti állampolgárság vonatkozásában, ugyanakkor a szűkebb hazához való ragaszkodás a teljes nemzet szempontjából is fontos – szögezte le Sólyom László a nagykaposi emlékesten.
(Forrás: MTI)
