Roskadásig megtelt az Erzsébet híd pesti hídfőjénél álló Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola nagyelőadója Karol Wojtyla (a néhai II. János Pál pápa) legjobb barátjának, egyik legközvetlenebb munkatársának kedd esti fórumán. A kifejezetten fiatalos, de papíron bizony 90. életévében járó orvos-pszichiáter professzorasszony, Wanda Póltowska köntörfalazás nélkül beszélt hallgatóságának a krakkói Családteológiai Intézet társalapítójaként férfi és nő nemi szerepéről és a boldoggá avatott pápa reakciójáról egy-egy fontos pillanatban.
– Hatvan évig dolgoztam a pápával. Amit elmondok, az az ő filozófiájának tömörítése, koncepciójának a „test teológiájára” vonatkozó része… Nos, Karol Wojtyla húsz évig volt Krakkóban. Az ottani fiatalok nagybácsinak szólították, hogy a kommunisták ne jöjjenek rá, hogy róla beszélnek annyit. Már akkor mindig mondta a maga köré gyűlőknek, fiúknak és lányoknak, hogy ne mondják, „szeretlek”, hanem hogy „vegyél részt az isteni szeretetben”. Két könyvet is írt férfi és nő „szép szeretetéről”, ami egyébként, mint azt ő pontosan látta, ellentétes a világ szemléletével, tudniillik hogy a szeretet egyenlő a nemi egyesüléssel. Nem! A szeretet teljesen másról szól. Megtanítod a tested a léleknek engedelmeskedni – tolmácsolta II. János Pál életművének tanúja a „fiatalok pápájának” üzenetét.
Az élet keletkezése nem puszta sejtegyesülés
Felidézte, a pápa Torontóban azt mondta a fiataloknak, hogy ne a középszerűhöz mérjék magukat, hanem az ideális felé törekedjenek, még akkor is, ha ezt egyébként tőlük senki nem követeli meg. „Sokan nem tudják, mit jelent, hogy Isten teremtményei vagyunk; elvárások vannak velünk szemben. Kaptunk tíz parancsolatot, örökösök és gyermekek vagyunk, meg van engedve, hogy atyánknak szólítsuk az Istent. És pont ezért az a feladat, hogy a bennünk lévő Istent, akihez hasonlítunk, ki kell bogoznunk.” Szomorúan konstatálta, hogy „a ma embere azt hiszi, ő alkotja az életet, hogy ez egyszerű sejtegyesülés. Biologizmus uralkodik. Karol Wojtyla, aki a II. vatikáni zsinaton keletkezett, Humanae vitae címet viselő dokumentum társszerzője, igen konkrét útmutatást ad egyrészt a házaséletre, másrészt arra vonatkozóan, hogy a püspökök elsődleges feladata a családpasztoráció” – tette hozzá. Az írás alapvetéseit idézve figyelmeztetett, a házasság nem egyszerűen természeti folyamatok következménye, hanem isteni szándék a „szeretetterv” megvalósítására, „a szülők a Teremtő munkatársai”. Hogy testet kaptunk, az a pszichiáterprofesszor szerint azt jelenti, hogy Isten megosztotta az emberrel a teremtés erejét. A nemi egyesülésről szólva leszögezte: a testbe a szülőiség van belehelyezve.
Wanda Póltowska úgy látja, az előző pápa nagy titka az volt, hogy szeretett mindenkit: a bűnöst, a hívőt, a nem hívőt. Azt mondta, sokan, akik nem hisznek, azoknak is éppúgy van eszük, és könnyen beláthatják, hogy a létezés egyetlen értelmes magyarázata Isten. Hozzátette: ugyanezt az értelmet elengedhetetlennek tartotta Wojtyla is a hívő léthez, arról viszont nem nyitott vitát, hogy van-e Isten. „Nem magyarázott sokat, letérdelt, és megmutatta, hogyan beszélget vele. Tudta, hogy az egyháznak tanúkra van szüksége, hogy meg kell állni, elcsöndesedni, mert akkor szól az Isten hozzánk.” A lengyel pápa barátja a Holdhoz hasonlította az ideális hívő embert, amelynek nincsen hője, önálló fénye, csak visszatükrözi azt, amit a Naptól kap, mást nem. „Sosem mondta azt II. János Pál, hogy csináld ezt vagy azt, csak annyit, keresd, mit mond erre a Teremtő. Ezt egyébként költőként a Római Triptichon című versében írja le – tiszta vizet a forrásnál találsz, de azt árral szemben találod meg.”
És a gyermekorvosok némán nézték
Aktuális problémákra is szókimondóan világított rá. „A mi fiatalkorunkban még nem volt váláshoz való jog, fogamzásgátlás, mesterséges megtermékenyítés. És a romlást végignézte II. János Pál is. Ezért mondta, hogy a hit válaszai ezekre a kérdésekre radikálisok: nem lehet azt mondani, hogy kicsit lehet paráználkodni. Nem lehet azt mondani, hogy második, harmadik feleség, mert ilyen nincs. A parancsok szerint kell élni.” Az Európában szigorúnak számító abortusztörvényről is markáns véleménye van: „Jelenleg erőszak, magzati betegség és életveszélyesség esetén a tilalom ellenére meg lehet ölni a magzatot. Ezek nem igazságos kivételek. És kérdezte akkor Karol Wojtyla: hol vannak a gyermekorvosok, amikor ez a törvény kimondja, hogy beteg gyermekeket meg lehet ölni? Milyen gyógyítás a gyilkosság? Mára úgy tűnik, tíz évet tanulnak az orvosok azért, hogy megöljenek egy embert. Etikai regresszió jár a technikai fejlődéssel. Az abortusz vét az ötödik parancs ellen, ez az, amibe az egyház soha nem fog beleegyezni” – fejtette ki.
A fogamzásgátlással kapcsolatban feltette a kérdést: „Rosszul csinálta az Isten? Majd én kijavítom? Lengyelországban ráadásul most fogják megengedni a mesterséges megtermékenyítést. Egy nő, egy szeleburdi nő kezébe adják a teremtést? Volt nálam egy asszony, aki elköttette a petevezetékét, mert nem akart gyereket, aztán később ahhoz keresett sebészt, hogy ezt oldja fel. És abortuszkor hol vannak az apák, az erős férfikezek? Ezért járt a pápa mindenfelé, hogy mindenki megtanuljon szeretni, hogy a férfit megtanítsa férfias felelősségvállalásra. Mert a szeretet nem csak egy érzés – ha az lenne, csak dekoráció volna. Wojtyla tanította a fiúkat arra, hogyan kell a lányokhoz szólni, hogy joguk van elvarázsolódni a nőtől, de tárgyként, babaként kezelni őket nincs.”
Házasság előtt nincs jog
A házasság előtti szexuális életről is megfogalmazta a szentéletű pápa alapvetéseit: „Öt dokumentumot is írt a nőknek arról, hogy például a nő méhe az élet szentélye, a férfiaknak címezve pedig, hogy a női méh a férfias felelősségvállalás tere. Éppen ezért nincs jogotok együtt élni, házaséletet élni, ha nem vagytok házasok. A nemi szervek a legértékesebb testrészeink, az életet szolgálják. A szeretet pedig sohasem gyilkol, ebben legyetek biztosak.” Az emberi élet védelméért – II. János Pállal egyetértve – úgy gondolja, a papnak az orvossal együtt kell működnie, a diktatúra idején, még püspökként Wojtyla is fogadott orvosokat saját otthonában. A világhírű professzorasszony előadása végén kérdésre válaszolva elmesélte, volt több olyan nő is, akinek az abortuszon való gondolkodáskor felajánlotta, hogy magához veszi a gyermekét a születés után, de végül egyik alkalommal sem volt szükség erre, mert megszülték és felnevelték a gyermekeket.
(Forrás: MNO)
