Barankovics István személyében a kacér idő egy pillanatra felvillantotta annak lehetőségét, hogy újra szinkronba kerülhetünk az európai fejlődéssel. Így látták ezt a kortársak is. Az évtizedekig Rómában élő Szőnyi Zsuzsa ekképpen idézte fel alakját: „Számunkra a háború utáni, 1947-es szabad választáson először szavazó akkori fiatalok számára Barankovics a legnagyobb magyar politikus, virtuális miniszterelnök volt, aki az oroszok megígért kivonulása után a nyugati demokrácia útjára vezeti majd az országot.” A szovjet megszállás, a berendezkedő kommunista diktatúra azonban nem engedte meg számunkra, hogy szabad akaratunkból kezünkbe vegyük sorsunk irányítását. Az elcsalt választásokat követően az ország vezetése helyet maradt az ellenzéki szerep. Barankovics nagyívű parlamenti beszédei ma is csodálattal töltik el olvasóját. Politikai műveltsége kiemelkedett kortársai közül. Személyisége rányomta bélyegét az általa vezetett pártra is. A Demokrata Néppártot a köznyelv csak egyszerűen Barankovics pártnak nevezte.
Békésebb korokban a mérvadó politikai iránymutatás így szól: ha támadnak balról és jobbról egyaránt, megnyugodhatsz, középen állsz. Barankovics esetében a képlet úgy festett, életveszélyben volt a fasiszta és a kommunista diktatúra idején egyaránt. A háború végét a pesti ferenceseknél, álruhában, belső emigrációban töltötte. Helyzete tarthatatlanná válásával, 1949 elején pedig végleg el kellett hagynia az országot. „Emigrációba nem megy az ember, hanem kényszerül” –írta naplójába.
Barankovics külföldön is örök reménnyel figyelte sorsunk jobbra fordulását. A világpolitika minden apró rezdülését nyomon követte és várta a szabadság eljövetelét Európának ebben a kevésbé szerencsés szegletében is. A halál 1974-ben egy küzdelmes életnek vetett véget és még több mint negyed évszázadnak kellett eltelnie, hogy végre hazai földbe kerüljön. Tíz esztendeje megadhattuk a neki kijáró végtisztességet. A hálátlan utókor valamit törlesztett adóságából.
Gyorgyevics Miklós
+
Koszorúzás Barankovics István sírjánál
A Barankovics István Alapítvány képviselői december 9-én koszorúzással emlékeztek meg az Alapítvány névadójáról. A Fiumei úti sírkertben Mészáros József, a Barankovics István Alapítvány kuratóriumának elnöke, Vejkey Imre, a KDNP országgyűlési képviselője, Jenik Péter, a miniszterelnök-helyettes sajtóügyeiért felelős kabinetfőnök-helyettes, Gyorgyevics Miklós, a KDNP kerületi elnöke és Eöry Őrs tisztelegtek a hazai Barankovics István emléke előtt. Rövid beszédében Mészáros József emlékeztetett arra, hogy éppen tíz évvel ezelőtt, ezekben a napokban térhettek haza Barankovics István hamvai. „Az újságíró, a politikus, a kereszténydemokrata gondolkodó Barankovics István szellemi hagyatékának ápolása az utókornak és kiemelten a nevét viselő alapítványnak hálás kötelessége. Mi kereszténydemokraták büszkék lehetünk arra, hogy elődeink között olyan személyiségeket tisztelhetünk, mint Barankovics István, valamint a szomszédságában végső nyughelyet találó Varga László és Kovács K. Zoltán” – mondta a Barankovics István Alapítvány kuratóriumának elnöke
A 105 éve, 1906. december 13-án született Barankovics István nevét viselő alapítvány az évforduló tiszteletére honlapján digitálisan hozzáférhetővé tette a magyar kereszténydemokrácia kiemelkedő alakjának legfontosabb írásait és az emigrációban vele készült hangfelvételeket.
(Forrás: barankovics.hu)
