Semjén Zsolt Magyarország miniszterelnök helyettese, nemzetpolitikáért felelős miniszter – erdélyi származású édesanyja révén – különös felelősséget érez a határon túli magyarság sorsáért. A kereszténydemokrata politikus aki feleségével – egykori gimnáziumi osztálytársával -, három gyermeküket nevelik, beszélt személyes és politikai énjéről, és néhány diákkori vagányságába is beavatott. Helyi Téma interjú.
– Családi indíttatásra kezdett érdeklődni a politika iránt?
– Mint minden családban, nálunk is szólt a rádió, szüleim, nagyszüleim, barátaink megvitatták a politikai eseményeket. Történelemről sokat beszéltünk, például számomra evidencia volt Trianon ismerete, hiszen édesanyám erdélyi. Ottmár atyánál voltam elsőáldozó, aki, ahogy mondták, „csak adminisztratív tévedésből volt néha szabadlábon” és akivel kapcsolatban Paskai bíboros úr – aki ferences rendtársa volt -, azt mondta, hogy „tőle vannak az oroszlán körmök”. Különben elég vagány gyerek voltam.
– Hallhatunk néhány történetet, mivel keserítette a szüleit és tanárait?
– A Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba jártam, és persze Pink Floyd, Led Zeppelin rajongó voltam, (mi tagadás: vagyok). A gimnázium úgy kezdődött, hogy a nyári szünetet meghosszabbítva, gondoltam ideje benézni a suliba. Czine Erzsébet volt a magyartanárnőnk, aki pechemre éppen röpdolgozatot íratott. Kérdés: ki volt Antigoné? Fogalmam se volt, így beírtam: Antigon felesége. Rendes botrány lett belőle. A szünetben odajött hozzám egy szőke hajú srác: Bayer Zsolt vagyok és melléd ülök. Önfeledten torpedóztunk az utolsó padban, mikor Schneider Zsuzsa néni matektanárnő felírt egy képletet azzal, hogy kis Semjén folytassa. A bátyám után, aki szintén odajárt korábban és matematikus, azt hitte, hogy velem is sikere lesz. Bayer odasziszegte: B2! Én teljes határozottsággal bemondtam a B2-őt, Zsuzsa néni beletemetkezik az egyenletbe, majd: mi az, hogy: B2?!? A barátom a torpedó tippjét súgta oda, mert az, hogy felelek, nem volt ok a parti megszakítására. Az is emlékezetes történet, amikor az Erkel Színházban voltunk egy diákelőadáson, elég gyenge produkció volt, és mi persze elszórakoztattuk magunkat. Erre kiszólt az egyik színész, hogy zavarnak minket, mire visszaszóltam: maguk is minket. Mondanom se kell, az egész osztályt kitették a színházból.
– A feleségét is a gimnáziumban ismerte meg.
– Gabriella igazi jó kislány volt, épp az ellentétem. A 2. osztálytól – 15 éves korunktól – kezdve jártunk, és tíz évvel később, amikor befejezte a Zeneakadémiát, akkor házasodtunk össze. Őmiatta jártam az iskolakórusba, ahogy Hölvényi György barátom is, aki szintén ott udvarolt. Nem állíthatom, hogy javítottuk az összhangzást.
– Mondana néhány szót a családjáról?
– Három gyermekünk van, Emese idén végez a jogon, Botond másodikos a Közgázon, Álmos most érettségizik a ferences gimnáziumban. Sokat beszélgetünk filozófiáról, történelemről és politikáról, de egyikük sem akar politikus lenni.
– Honnan jött az indíttatás, hogy teológiát tanuljon?
– Mindig is a filozófia érdekelt, ezért civil hallgatóként beiratkoztam a katolikus teológiára, ott az egyház társadalmi tanítása volt a kutatási területem, és ezen keresztül ismertem meg a kereszténydemokráciát. Tehát nem politikai, hanem filozófiai alapon. Amikor 1988-89-ben a történelmi pártok újjáalakultak, akkor kapcsolódtam be a történelmi Barankovics pártba, ami az Új Ember szerkesztőségében kezdett újjászerveződni, Kereszténydemokrata Néppárt néven.
– Hogy viseli a politikai támadásokat?
– Inkább szórakoztatnak. Ha az ellenfeleim egyszer megdicsérnek, azonnal lelkiismeret vizsgálatot fogok tartani. A titok, hogy meg kell különböztetni magamban Semjén Zsoltot, aki én vagyok, és azt, ami a „Semjén Zsolt politikai termék”. A kettő persze értékrendileg összefügg, de érzelmileg nem azonos. Aki összekeveri a kettőt, azt a politikai élet előbb-utóbb megviseli.
– Mire a legbüszkébb pályafutása során?
– Pártelnökként arra, hogy sikerült feltámasztani és parlamenti, majd kormánypárttá tenni a Kereszténydemokrata Néppártot, mi vagyunk az egyetlen történelmi párt a magyar politikai palettán. Az egyházpolitikában sikerült elérni, hogy Szent István királyunkat 2000-ben a Konstantinápolyi Egyetemes Pátriárka ortodox szentté nyilvánította, így a mi Szent Istvánunk az 1054-es nagy egyházszakadás óta az első közös szentje a nyugati és keleti kereszténységnek. És természetesen a magyar nemzet egyesítése, ennek a ciklusnak a végére meglesz az egymillió új magyar állampolgár! Mindezért érdemes volt vállalni a politikusi lövészárok létét.
Brockhauser Edit
(Forrás: Helyi Téma)
