Ahogyan a geográfiára Kolumbusz felfedezése vagy a fizika tudományára Albert Einstein felismerése, valahogy úgy hatott a teológia-misztikára Avilai Nagy Szent Teréz. Teresa de Ahumada – vagyis közismert nevén Avilai Szent Teréz – ötszáz éve, 1515. március 28-án született. Semjén Zsolt napirend előtti felszólalása.
Életének körülményeit figyelembe véve – emberi számítás szerint – nem sok valószínűsége volt annak, hogy neve fennmaradjon az emberiség emlékezetében. Először is azért, mert a spanyol aranykorban oly nagyra tartott spanyol nemesi vér helyett „csak” erényeket és szellemi műveltséget örökölhetett az őseitől, akik toledói zsidó kereskedő származásukat el kellett hogy rejtsék a világ elől. Másodsorban Teréz gyakran megtapasztalhatta, hogy a magukat befolyásosnak és műveltnek vélt férfiak őt csak egy „tudatlan nőnek” tartják. Harmadszor pedig azért, mivel egy kármelita kolostor szigorú világába szólt a hivatása, ami szintén aligha jelenthetett esélyt arra, hogy ismertté váljon.
– Kolostorában élénk figyelemmel kísérte kora eseményeit, s fájdalommal élte meg a keresztények közötti véres háborúkról és az újonnan felfedezett kontinensen élő népek evangelizálása helyetti leigázásáról hallott híreket. A világ hatalmasait közvetlenül nem érhette el, de magához Istenhez bármikor fordulhatott. A világ megváltoztatását a maga személyével kezdte. Saját önző énjével a másik ember iránti szeretet megéléséhez, az igazság kereséséhez és a lelki szabadságra való eljutáshoz szükséges erények végsőkig eltökélt gyakorlásával szállt szembe. Idővel más nők is csatlakoztak hozzá, belőlük építette fel az evangéliumi egyszerűségre és szeretetre, teljesen Istenre hagyatkozó és Isten akaratát kereső közösségét.
– Műveivel mások számára is megközelíthetővé tette az ember belső világát, így a mai antropológiai és pszichológiai tudományok előfutáraként is értelmezhetjük. A katolikus egyház első női egyházdoktoraként Teréz hatása egyetemes, nem kizárólag a hívő keresztények, hanem más vallásúak, sőt még magukat ateistáknak valló gondolkodók is rácsodálkoznak, ahogy ajtót nyit – a bennünk is megtapasztalható – végtelenre. Henri Bergson francia filozófus számára Teréz műveinek olvasása a személyes és transzcendens Istennel való találkozását jelentette. A német Edmund Husserl filozófus tanítványa és asszisztense Edith Stein – vagyis a nemrégiben szentté avatott Terézia Benedikta kármelita nővér – az agnoszticizmus hosszú évei után pedig a következő szavakkal fejezte be Teréz Önéletrajzának olvasását: „Ez az igazság”.
– A magyar kármelita szerzetes, Marcell atya a következő szavakkal kommentálta Edith Stein tapasztalatát Avilai Szent Terézzel kapcsolatban: „Teréz felfedezte a lelkek nehézkedési törvényét, amint kortársa, Kepler a testekét. Teréz írásaiban a nehézkedési törvény áttörését hirdeti, amikor kivitelezi a lélek felemelkedésének felszabadító jó hírét.” Ez a jó hír, Teréz élettapasztalata itt és most, személy szerint nekünk is szól. Ahogyan ő mondta: zűrzavaros mindennapi létünk olyan, „mint egy rossz éjszaka egy rossz szállodában”. De belső világunkban, belső várkastélyunkban megtalálhatjuk a tökéletesség útját a Végtelenre, a Voltaképpenire, a személyes Abszolútumhoz.
(semjenzsolt.hu)
