Semjén Zsolt nemzetpolitikusként arra a legbüszkébb, hogy az össznemzeti paradigma evidenciává lett és megtörtént a nemzet közjogi egyesítése. Egyházpolitikusként pedig arra, hogy éles konfrontációkat vállalva is tudják képviselni a keresztény civilizáció normativitását. Kdnp.hu interjú.
– Emblematikus katolikus politikusként belefér az, hogy az ATV kérdésére – miszerint visszavonják-e Lázár Jánossal a Heineken elleni, nagy vihart kavart, a vöröscsillagos logót betiltó törvényjavaslatukat –, ön csak annyit válaszolt, hogy: „Frászt!”?
– Persze. Nézzük meg, hogy mi történt: a Heineken gátlástalan multi-mentalitással eltiport egy kis székelyföldi manufakturális sörfőzdét. Hargita megye elnöke segítségünket kérte, és mi segítettünk. Egy-két hét alatt kapitulációra kényszerítettük a Heinekent. Tehát tartalmilag helyes, nyelvileg meg kifejező volt a „frászt”.
– És a Tusnádon tett megjegyzése Lendvai Ildikóról? Mivel kritizálta az egyházi iskolák állami finanszírozását és a külhoni magyarok magyar állampolgárságát, ön szó szerint azt mondta, hogy „Lendvai Ildikó úgy kóvályog a magyar politikában, mint vasorrú bába a mágneses viharban”.
– Figyelembe véve egyház- és magyarellenes megátalkodottságát, illik rá a hasonlat.
– Miközben Hiller Istvánt a parlamentben Orbán Viktor professzor úrnak szólította, ön pedig az Origónak a napokban azt mondta róla, hogy kulturális téren nagyra értékeli és korrekt ember, addig Juhász Pétert egyikük se méltatta szóváltásra, sőt ön szerint csak egy destruktív drogos.
– Mi a kérdés? Hiller István komoly ember, akivel sok mindenben egyet értek, sok mindenben nem, de amit mond, azt mindig értelmes és érdemes megfontolni, néha pedig megfogadni. Kendermag-egyesületes Juhász Péter vele szemben se szellemi, se politikai értelemben nem létezik, pusztán egy izgága provokatőr. Erre mondja Nietzsche azt az Ecce Homoban, hogy: lenézett ellenféllel nem szabad hadakozni.
– Azzal viszont egyetértett egy korábbi nyilatkozatában, mikor azt írták önről, hogy nyelvezete „Aquinói Szent Tamás és Rejtő Jenő elegye”.
– Ez igaz és megtisztelő. Pontos tartalom és plasztikus nyelv. De nem ez kell a politikához?
– Akkor a nyelvtől a tartalomhoz térve: a ciklus végéhez közeledve, summázva a kormányzásukat, mit értek el, személy szerint mire a legbüszkébb?
– Az Orbán-kormány tagjaként, miniszterelnök-helyettesként: arra, hogy az országot kivezettük az államcsőd széléről – amit IMF-es és brüsszeli ellendrukkereink is kénytelenek elismerni -, és ma Magyarország erős, rendezett és magabiztos. És hogy a magyar identitásvédelem jegyében megállítottuk és kivédjük a migrációt. Nemzetpolitikusként: az össznemzeti paradigma evidenciává tételére és a nemzet közjogi egyesítésére. Egyházpolitikusként: arra, hogy éles konfrontációkat vállalva képviseljük – és nem is sikertelenül – a keresztény civilizáció normativitását. És persze rendesen „kistafíroztuk” a történelmi egyházakat. Kereszténydemokrata elnökként: arra, hogy megvalósult a családok prioritása, így a családi típusú jövedelemadózás lehetősége – amiért egy emberöltőn át harcoltunk –, és hogy a KDNP megkerülhetetlen értékhatalmi erő lett. Summa summarum: nem éltem hiába.
(Forrás: kdnp.hu)
