II. János Pál pápa az “igazság fényében” volt elszánt harcosa az emberi jogoknak – emelte ki Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a néhai egyházfőről rendezett nemzetközi konferencián pénteken, a Parlamentben.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) és a lengyel nemzeti emlékezet intézete közös konferenciáján Semjén Zsolt úgy fogalmazott: a pápa elvetette a liberalizmus által kitalált, emberi jogoknak álcázott hazugságokat, mint például azt, hogy az embernek jogában áll megteremteni önmagát az emberi és a társadalmi természet törvényei ellenében.
Hozzátette: ő volt az, aki néven nevezte a magát haladásnak álcázó eszmék együttesét, a halál kultúráját és védte az emberi életet fogantatása első pillanatától az utolsóig. Kitért arra is, az egykori pápa hangoztatta, hogy a teremtett embernek jogai mellett kötelességei is vannak Istennel, önmagával, felebarátaival, a nemzettel, a szülőhazával, a társadalommal, sőt az egész emberiséggel szemben.
Prófétaként előre látta a következő évtizedek során a kereszténység puszta léte ellen bekövetkező támadásokat, s ezek ellenében fogalmazta meg hitét Istenben, emberben, családban, nemzetben, hazában, a kereszténynek megmaradó Európában – mutatott rá Semjén Zsolt, aki kitért arra is, mennyi gúnyolódás kísérte az öt földrészen tett lelkipásztori látogatásai során a család védelme miatt.
Hangsúlyozta: Szent II. János Pál pápaságának következményei még messze vannak teljes kibontakozásuktól. Az életében bekövetkezett történelmi változások visszájára fordulhatnak a jelenlegi hatalmi központok túlnyomó többségében uralkodó keresztényellenesség következtében, ha a nagy pápa tanítását elhanyagolnák – figyelmeztetett a miniszterelnök-helyettes.
Semjén Zsolt kitért az egyházfő utolsó éveire, arra, hogy a pápa szenvedéseit nem rejtette el, mert vallotta: így Jézus Krisztus szenvedéseit kiegészíti. Ezzel végső tanítást adott minden jóakaratú embernek, valójában az ő fájdalmakkal teli arcában az egész szenvedő emberiség arca lett láthatóvá. A miniszterelnök-helyettes arra szólított fel, amikor Szent II. János Pál pápaságának lelki-szellemi következményeit számba vesszük, ne feledkezzünk el e végső, nagy katekézisről, lelke-szelleme, munkásságának lényege jelen van napjainkban, közöttünk.
Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke hangsúlyozta: Európa keleti részén bár először csodálkozva, később egyre nagyobb örömmel fogadták Karol Wojtyla pápává választását. Sokan az egyház megmentőjét látták benne, aki belülről ismerte a kommunizmust, és akit ezért nem lehetett “hazug szavakkal megtéveszteni”.
II. János Pál pápa szolgálatának kezdetén az egyház tekintélye megerősödött a kommunista országokban és szerte a világban. Nem csoda, hogy a kommunista hatalom a legádázabb ellenfelét látta a krakkói érsekben, vezetői pedig “mindent megtettek a pápa személyes és hivatali tekintélyének aláásásáért, akár életének kioltása árán is” – fogalmazott.
Veres András kitért arra: bár olyan országból származott, amelynek a világegyházzal kevés kapcsolata lehetett, mégis pápaságának kezdetétől képes volt az “egész egyházban, az egész világban gondolkodni és cselekedni”.
A pápa tanításáról szólva megjegyezte: minden pápánál többször nyilatkozott a házasságról és a családról. Az ezekről szóló tanítását érte a legtöbb kritika, de ő nem riadt vissza soha attól, hogy kimondja és megvédje az egyház tanítását az élet továbbadásáról és védelméről, mely “a családot egy férfi és egy nő szeretetszövetségének” tartja.
A pápa orvosi és bioetikai kérdésekről szólva “az élet Istentől származó méltóságára” figyelmeztetett – tette hozzá az MKPK elnöke.
Földváryné Kiss Réka köszöntőjében John Lukács amerikai történészt idézve tette fel a kérdést: vajon milyen jelentősége lehet egy egyházfőnek, egy lelkipásztornak a történelem formálásában?
A történész kérdései a következők: Ki gondolta volna, hogy II. János Pál pápa szavainak (Ne féljetek!) ilyen következményei lesznek? A lengyel pápa nélkül megmaradhatott volna-e a lengyel szolidaritási mozgalom? “A magyar 56 és a csehszlovák 68 után mert volna bármely kommunista szatellit állam kesztyűt dobni a Szovjetunió arcába, ha nincs mögötte erkölcsi erő?”
“Sikerült volna a békés rendszerváltás, ha nincsenek olyan történelemformáló, karizmatikus személyiségek, akik nem a politika eszközeivel, hanem az emberi lélek, az emberi hit, az ember megszólításának hiteles eszközeivel szólnak a társadalomhoz?” – sorolta a NEB elnöke.
Jaroslaw Szarek, az IPN elnöke felidézte: a magyar és a lengyel nép története során számos alkalommal megtapasztalta, hogy a szabadság felbecsülhetetlen érték, amelyért meg kell küzdeni. De a kommunizmus évtizedei alatt mindkét országot segítette az emlékezet, hogy mennyi “bajból kerültünk már ki győztesen”.
A lengyel-magyar konferenciát Szent II. János Pál pápa pápává választásának 40. évfordulója alkalmából rendezték. A konferencia első részét kedden és szerdán a krakkói Jagelló Egyetemen tartották.
Karol Wojtylát 1978. október 16-án választotta Róma püspökévé a bíborosok testülete, ünnepélyes beiktatására 1978. október 22-én került sor. A pápa jelmondata: “Totus tuus” (Teljesen a Tiéd). Haláláig, 2005 áprilisáig vezette a katolikus egyházat. II. János Pál pápát 2014 áprilisában avatták szentté.
+
A továbbiakban közöljük Semjén Zsolt beszédének leiratát.
Szent II. János Pál pápaságának következményei
Felsőházi terem, 2018. október 12.
Negyven évvel ezelőtt lelki és szellemi földrengés hullámai terjedtek az akkor még vasfüggönnyel kettéosztott Európa országaiban, de a többi négy földrészen is. Az epicentrum az Örök Városban, Rómában volt, a Szent Péter téren, amikor Jézus Krisztus földi helytartója, az újonnan megválasztott, ma már szentként tisztelt II. János Pál pápa megjelent az erkélyen, és az ott egybegyűlt százezres tömegen keresztül felszólítást intézett az egész emberiséghez: „Ne féljetek! Nyissátok meg szíveteket, nyissátok meg a határokat Krisztusnak!”
Bő negyedszázados pápaságának gazdag tanítását féltőn őrzi örökségként minden Istenben hívő jóakaratú ember, szerte az egész világon. Ezt a fölmérhetetlen gazdagságot néhány mondatban lehetetlen összefoglalni, ámde lehetséges belőle a legfontosabb összetevőket kiemelni. „Az igazság szabaddá tesz titeket” – szerette idézni az evangéliumot, amelyről bátran vallotta: „A pápának nem az a föladata, hogy megváltoztassa az evangéliumot, hanem hogy változatlanul megőrizze és továbbadja.” Az igazság fényében volt elszánt harcosa az igazi emberi jogoknak, s megkülönböztetve az ocsút a búzától, vetette el a liberalizmus által kitalált, emberi jogoknak álcázott hazugságokat, mint például azt, hogy az embernek jogában áll megteremteni önmagát az emberi és a társadalmi természet törvényei ellenében.
Mindeközben hangoztatta, hogy a teremtett embernek jogai mellett kötelességei is vannak Istennel, önmagával, felebarátaival, a nemzettel, a szülőhazával, a társadalommal, sőt az egész emberiséggel szemben. Ő volt az, aki néven nevezte a magát haladásnak álcázó eszmék együttesét, a halál kultúráját, és védte az emberi életet fogantatása első pillanatától az utolsóig. Mindez nem tetszett a közvéleményt formáló, 68-as európai „elitnek”, és Szent II. János Pál egész pápasága alatt az igazságot gyűlölő média támadásainak, össztüzének volt kitéve, miközben tanítását elhallgatták, félremagyarázták, kiforgatták, eltorzították. Elég csak az Istentől akart család védelmére gondolni, amelyben egy férfi és egy nő felbonthatatlan életszövetségéből új életek születnek, amelyeket a szülők Isten áldásaként fogadnak. Mennyi gúnyolódás kísérte az öt világrészen megtett lelkipásztori látogatásai során a család védelme miatt!
Vagy gondoljunk az Öbölháborúra. A pápa egy híján hatvanszor ítélte el, mert tudta, hogy nem lehet országokat, archaikus társadalmakat szőnyegbombázással átvinni a nyugati demokráciába. Prófétaként előre látta a következő évtizedek során a kereszténység puszta léte ellen bekövetkező támadásokat, s ezek ellenében fogalmazta meg hitét Istenben, emberben, családban, nemzetben, hazában, a kereszténynek megmaradó Európában. Íme, a bővizű forrás, amelyből napjainkban is meríteni kell a devianciák halált hozó sivatagában vándorló keresztény népeknek, ha csak szándékosan nem akarnak szomjan halni.
Szent II. János Pál pápaságának következményei még messze vannak teljes kibontakozásuktól. Az életében bekövetkezett történelmi változások visszájára fordulhatnak a jelenlegi hatalmi központok túlnyomó többségében uralkodó keresztényellenesség következtében, ha a nagy pápa tanítását elhanyagolnánk. Emlékezzünk vissza pápaságának utolsó idejére, és 2005 tavaszára. Szenvedéseit nem rejtette el, mert vallotta: ezáltal Jézus Krisztus szenvedéseit kiegészíti. Ezzel végső tanítást adott minden jóakaratú embernek. Valójában az ő fájdalmakkal teli arcában az egész szenvedő emberiség arca lett láthatóvá.
Amikor Szent II. János Pál pápaságának lelki-szellemi következményeit számbavesszük, ne feledkezzünk el e végső, nagy katekéziséről. Porhüvelye békében nyugszik Szent Péter sírja közelében, munkásságának lényege jelen van napjainkban, közöttünk. Drága örökségünkkel az evangélium szellemében jól sáfárkodjunk!
Nagy Szent II. János Pál pápa, könyörögj érettünk!
(Forrás: MTI/semjenzsolt.hu)
