Nem mindegy, hogy egy adott településen van-e magyar polgármester vagy nincs, nem mindegy, hogy egy megyében magyar elnök van-e vagy nincs, nem mindegy, hogy egy adott országban a magyarság képviselete bent van-e a parlamentben, esetleg részese-e a kormánykoalíciónak – mondta Semjén Zsolt Tusnádfürdőn az „Együtt a Kárpát-medencében!” címmel rendezett panelbeszélgetésen, melyen Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, valamint a határon túli magyar pártok képviselői is részt vettek.
A mini-MÁÉRT-nak is nevezett tanácskozáson Semjén Zsolt felidézte: amikor 2010-ben kétharmados felhatalmazással elkezdtek kormányozni, már éveket gondolkodtak rajta, hogy mit kellene csinálni egy patrióta kormánynak a nemzetpolitika területén. Erre azért volt szükség, mert Gyurcsányék a 2006-os decemberi népszavazás előtti kampányukkal – és technikailag a MÁÉRT megszüntetésével – „lelki Trianont” okoztak a határon túli magyarságnak. Az első feladat tehát a romeltakarítás volt, utána lehetett építkezni, és ehhez paradigmaváltásra volt szükség.
Az első nagyon fontos pillér a nemzeti identitás megerősítése volt a határon innen és túl egyaránt. 2009-ben 9 milliárd forint jutott a nemzetpolitikára, ma 130 milliárd – pár év alatt tehát megtízszereződött az erre szánt összeg. A Kárpát-medencében közel 1000 óvodát építettek és újítottak fel. Ennek az a jelentősége, hogy ha a gyerek magyar óvodába jár, akkor a tapasztalatok szerint később is könnyebben megmarad a magyar iskolarendszeren belül. A másik végponton a Kárpát-medencében kiépítették a teljes magyar egyetemi oktatást (az erdélyi Sapientia, a kárpátaljai II. Rákóczi Ferenc Főiskola, stb.), amihez egyébként a román állam például egy fillért nem adott – jegyezte meg a miniszterelnök-helyettes. A diaszpóra vonatkozásában létrejött a Petőfi Sándor és a Kőrösi Csoma Sándor program, ahol ösztöndíjasakat küldenek ki az ottani magyar közösségekbe. Semjén Zsolt szerint olyan identitáserősítést hajtottak végre, ami korábban elképzelhetetlen volt.
A második pillér, a nagy paradigmaváltás a gazdaságfejlesztés volt az elszakított területeken, mivel a határon túli magyaroknak nemcsak kulturális, hanem gazdasági erősödésre is szükségük van, ha meg akarnak maradni a szülőföldjükön. Korábban elképzelhetetlen összegekkel indult el a gazdaságfejlesztés. Ennek egyik „iskolapéldája” a szerb-magyar viszony, ahol a kezdeti ellenségeskedésből pár év alatt „win-win” szituáció alakult ki, ami tehát egyszerre jó a határon túli magyaroknak és az ott élő többségi nemzetnek, de még az anyaországnak is. Az ottani magyaroknak azért, mert meg tudnak élni a szülőföldjükön; a többségi nemzetnek azért, mert ők is részesülnek az infrastruktúra-fejlesztések, az új munkahelyek és a vegyes vállalatok hasznából; a gazdasági kimutatások szerint minden egyes határon túl befektetett forint plusz egy forint hasznot hoz helyben, és hasonlóan pozitív hatással van az anyaországra is.
A harmadik pillér, hogy a magyar állam intézményes formában támogatja az utódállamokban a magyar pártokat, mert ez a magyar nemzeti érdek és ez következik az alkotmányból. Mégpedig azért, mert nem mindegy, hogy egy adott településen van-e magyar polgármester vagy nincs, nem mindegy, hogy egy megyében van-e magyar elnök vagy nincs, hogy a magyarság képviselete bent van-e a parlamentben, esetleg része-e a kormánykoalíciónak. Szerinte ma Trianonra az egyetlen lehetséges választ a nemzet közjogi egyesítése az állampolgárság megadása által és az említett kulturális-gazdasági-politikai támogatások jelentik. A honosítások száma 1.100.000-hez közelít – értékelte az eredményeket Semjén Zsolt.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke kijelentette: Szerbiában a magyarság olyan közösség, amelyre felnéznek a teljesítménye, a szülőföldhöz való ragaszkodása miatt, és jó ideje már nem tekintik politikai, biztonsági kockázatnak a magyar közösséget. Emlékeztetett rá: ez azért nagyon jó hír, mert a magyarok és a szerbek legutóbb Hunyadi János 1456-os nándorfehérvári diadala idején harcoltak együtt. A politikus azt is kedvezőnek ítélte meg, hogy Szerbiában legitim mást gondolni az első világháborút követő átalakulásokról, mint amit a többségi nemzet vall. Ezért a magyarság képviselői ott lesznek a Trianon évfordulója alkalmából tartandó szerbiai rendezvényeken, és elmondják az álláspontjukat.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke kijelentette: a szerbiai példa a kárpátaljai magyaroknak is erőt ad. Hozzátette, Kárpátalján minden rossz megtörtént ebben az évben. Hatályba lépett a kisebbségi oktatást felszámoló oktatási törvény és a nyelvtörvény, amelyik a magánélet terére kívánja visszaszorítani a kisebbségi nyelvhasználatot. “Nincs olyan alapítványunk, szervezetünk, amely ellen ne folyna per szeparatizmus, és más légből kapott vádak miatt” – fogalmazott. Kijelentette: tulajdonképpen akkor dőlt el, hogy a magyarok nem lesznek ott Ukrajna törvényhozásában, amikor – törvényellenesen – az ukrán választási bizottság három választókerületbe osztotta szét a magyarok lakta területeket.
Brenzovics kijelentette: a 30 éve szabadon szlogen Kárpátalján már nem igaz. A költőt idézve hozzátette: “ne engedjük, hogy megint fortélyos félelem igazgasson, és hozzánk szegődjön a gyalázat!”
Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnöke kijelentette: a felvidéki magyarság európai parlamenti képviseletének az elvesztése után az a feladat, hogy felszámolják a bizalmatlanságot az MKP és a Most-Híd vegyes párt között, és “egy zászló alá gyűjtsék a felvidéki magyarságot”. Úgy vélte, ha nem lesz összefogás, és a felvidéki magyarság nem kerül be a pozsonyi parlamentbe, abba a helyzetbe kerülnek, mint a kárpátaljai magyarok.
Tánczos Barna, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szenátora arra a zsigeri magyarellenességre hívta fel a figyelmet, amely a román társadalomban elhatalmasodott az elmúlt évtizedekben, és amely nehézzé teszi a változtatást. Úgy vélte: ennek egyik forrása, hogy a román állam harminc éve kimondva vagy kimondatlanul kockázati tényezőnek tekinti a magyarságot. A jövő évi önkormányzati és parlamenti választásokról szólva azt tartotta kérdésnek, hogy a magyar pártok együtt tudnak-e dolgozni, illetve Székelyföldön tisztességesen tudnak-e megmérkőzni egymással.
Mezei János, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke úgy vélte: a felelős cselekvésnek jött el az ideje. Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke arra kérte a magyar nemzetpolitika vezetőit, hogy – ha maguktól nem sikerül megegyezniük az erdélyi magyar pártoknak – állítsák őket falhoz, és kényszerítsék ki a megegyezést.
Jankovics Róbert, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke, és Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke is az országaikban végbemenő kedvező folyamatokról számoltak be. Klement Kornél, a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének alelnöke azt hangoztatta, hogy elkezdődött a diaszpóra visszaköltözése a Kárpát-medencébe, és segíteni kell, hogy ez felgyorsuljon.
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár arra emlékeztetett, hogy 2020-at a Trianoni békediktátum centenáriumát a nemzeti összetartozás évévé nyilvánította az Országgyűlés, és ennek sok pozitív hozadéka lehet.
Semjén Zsolt videóüzenetet is küldött Tusványosról, mely itt tekinthető meg:
(Forrás: kdnp.hu)
