Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese szerint az október 6-i aradi gyász csak március 15-ével, az 1848-as forradalom kirobbanásának ünnepével, és a forradalom leverése utáni 1867-es kiegyezéssel együtt érthető.
Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese az aradi Szabadság-szobor mellett beszélt erről, a forradalom tábornokai kivégzésének a 170. évfordulóján. Kijelentette: Aradon lenni ünnep, Aradon lenni fájdalom, Aradon lenni kötelesség. Arad ugyanis örökre beírta magát a magyar történelembe.
Semjén Zsolt az aradi minorita rendház naplójába írt bejegyzést felolvasva idézte fel a 13 tábornok kivégzésének a történetét. Az utolsónak felakasztott Vécsey Károly – nem lévén kitől elbúcsúznia – a már halott Damjanich János kezét csókolta meg, akivel korábban feszült volt a viszonya, mert másképpen ítélte meg a forradalmi helyzetet.
A történelem szereplőinek a megítélése egy nemzeten belül sem egységes, másként vélekednek a magyar szabadságharcról az osztrákok, és más a román megítélés. „Hosszú idő és nagy türelem kell ahhoz, hogy az előítéletek enyhüljenek, és a valós történelem szóhoz jusson. Ez nehéz, de nem lehetetlen” – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Hasonló gondolatokat osztott meg Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke is az aradi Megbékélés parkját betöltő megemlékezőkkel. Az aradi tábornokokat a megfélemlítés szándékával végezték ki, de e szándéknak nem sikerült érvényt szerezni.
„Nekünk, magyaroknak, rendre elbuknak szabadságharcaink, de meglehetősen sikeresek vagyunk a kiegyezésekben, a konszolidációkban” – állapította meg. 30 évvel ezelőtt románok és magyarok egyszerre váltak szabadokká, de pár hónappal később, Marosvásárhelyen egymás torkának estek. „El tudjuk képzelni, hogy néhány év múlva szobor álljon Marosvásárhely főterén, a Fekete márciusra emlékezve?” – kérdezte, és hozzátette: eljön az idő, amikor ennek is emlékművet sikerül állítani. Ehhez csak tisztelet és bizalom kell.
(Forrás: kdnp.hu)
