Semjén Zsolt beszéde Vladimír Palko: Jönnek az oroszlánok című könyvének bemutatóján
Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2021. december 6.
A hírolvasó ember – legalább egy évtized óta – csak kapkodja a fejét. Milyen világba kerültünk? Csak néhány konkrétum: 2006-tól keresztények ezreit ölték meg és százezreknek kellett elmenekülnie. Keleten a milliós keresztény közösség harmadára zsugorodott. 2010 októberében Bagdadban muszlim terroristák egy keresztény templomban vérfürdőt rendeztek: 58 halott, köztük két pap. 2010 karácsonyán tízesével ölték a keresztényeket Nigériában. 2011-ben újévkor az egyiptomi Alexandriában egy bombatámadás szentmise közben 23 kopt keresztényt ölt meg, százan megsebesültek. És említhetném Asia Bibi történetét.
Vladimír Palko Jönnek az oroszlánok című, most bemutatandó könyvéből megtudhatjuk, mi volt erre az Európai Unió reagálása: 2011 januárjában az EU Külügyminiszteri Tanácsának napirendjén szerepelt egy nyilatkozat-javaslat is az üldözött keresztények támogatására. Catherine Ashtont, az EU kvázi külügyminiszterét bízták meg az előterjesztésével. A beterjesztett szövegben a keresztény szó nem szerepelt. Catherine Ashton szerint „nem lett volna korrekt”. Noha 15 tagállam ezt akarta, Írország, Portugália, Spanyolország és Luxemburg ellene voltak. A miniszterek szétoszlottak anélkül, hogy bármilyen nyilatkozatot elfogadtak volna… Úgy tűnik a keresztény szót az EU-ban manapság nem illik használni, az üldözéssel összekapcsolni pedig végképp elfogadhatatlan. Miért?
Ha csak az Európai Unió túlbonyolított döntéshozatali rendszere, mondhatjuk impotenciája volna a baj, még jó lenne. De a „progresszió” célja állítólag minden elnyomás megszüntetése. Ez jól hangzik, egészen addig, amíg nem szembesülünk azzal, hogy maga a kereszténység is megszüntetendő elnyomás. A „progresszívek” nem képesek elfogadni, hogy a keresztények nem elnyomók, hanem elnyomottak. Van, akire vértanúság vár, mások csak állásukat veszítik, ha élnek a lelkiismereti szabadsággal. A Jönnek az oroszlánok számos konkrét esetet ismertet, van, akinek sikerült megvédenie magát, van, akinek nem.
Mostanában az LMBTQ mozgalom abszurditásai demonstrálják a legjobban, hogy ha valaki nem ért egyet velük, azonnal diktatúrát kiáltanak. De hol is van a diktatúra napjainkban? Shirley Chaplin ápolónő, a Devon grófságbeli Exeterben, harminc évig viselt a nyakában egy kis keresztet, amikor a munkahelye felszólította, hogy válasszon a kereszt és munkahelye között. Kompromisszumként javasolták, hordhatja a kis keresztet pénztárcájában. Nyilvánvalónak tűnt, hogy ez illetéktelen önkény a munkaadó részéről, amit a bíróság természetesen helyre tesz. Chaplin a bírósághoz fordult, ám a pert elveszítette! Mi ez, ha nem az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megsértése?
Így válik érthetővé Vladimír Palko könyvének alcíme: Miért tart Európa és Amerika egy új zsarnokság felé? Egy olyan kereszténydemokrata kormány tagjaként, amelyet naponta – és nemcsak kampányidőben –, vádolnak azzal, hogy diktatúrát építünk, különös figyelemmel olvastam ezeket a részeket. Ez a könyv most magyarul is olvasható, szemnyitogató alkotás, ami sok magyart segíthet abban, hogy eszméljen ebben a józan észről megfeledkezett világban. Amikor a szerző szembesített azzal, hogy a liberalizmus cégére alatt ellentmondást nem tűrő véleményterror fenyeget, ahol a politikai korrektség jelszavával még azt is megszabják, hogy mit mondhatok és mit nem, akkor nyilvánvaló, hogy erre az antropológiai, szexuális, kulturális „forradalomra” csak egy válasz adható: az ellenforradalom. A téboly forradalmával szemben a józan ész ellenforradalma!
(semjenzsolt.hu, fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
