Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyitóbeszéde az AEWA részes felei nyolcadik találkozóján.
Budapest, 2022. szeptember 27.
Tisztelettel köszöntöm Önöket Budapesten, az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló megállapodás (AEWA) részes feleinek 8. találkozóján. Örömmel tölt el, hogy a természetvédelem szempontjából hazánk számára ilyen fontos nemzetközi egyezmény ülését Magyarországon rendezhetjük meg. Bár az eredeti terveinket a Covid járvány felülírta, mindent megtettünk annak érdekében, hogy az ülést – bár egy év késéssel – de fizikai jelenléttel meg tudjuk rendezni.
Magyarország számára kiemelt jelentőségű a vizes élőhelyek, és a vízimadarak védelme, melyet hosszú évtizedek óta számos intézkedéssel igyekszünk biztosítani. Azt is tudjuk, hogy egyetlen ország erőfeszítései nem elegendőek a vízimadarak védelméhez, hiszen vonulásuk során számos veszélynek vannak kitéve. Tehetünk mi bármit védelmükért, ha a vonulási útvonalon fekvő országokban nincsenek meg azok a jogi szabályozó eszközök és intézkedések, amelyek biztosítják megfelelő, nyugalmukhoz és életfeltételeikhez szükséges élőhelyeket, táplálkozó helyeket. Az is fontos, hogy ezeket az intézkedéseket összehangoljuk. Ez pedig nemzetközi összefogás nélkül elképzelhetetlen.
Éppen ezért hazánk 2003-ban csatlakozott az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelmét szolgáló megállapodáshoz. A megállapodás hatálya alá tartozó 254 vízimadárfaj között számos hazánkban is fészkelő, vagy hazánkon átvonuló faj található. Már a hazai természetvédelem első lépései is szorosan kötődtek a vízimadarak védelméhez. Engedjék meg, hogy kiemeljek egy hazánk számára igen fontos vándorló vízimadárfajt és azokat az intézkedéseket, amelyeket az elmúlt évtizedek során megtettünk védelme érdekében.
Ez a nagy kócsag, melyet a 20. század elejére a tollai iránti kereslet Európa-szerte a kipusztulás szélére juttatott. Utolsó megmaradt fészkelőállománya Magyarországon, a Kis-Balaton nádasaiban költött. Hogy a fajt az eltűnéstől megmentsék, pontosan 100 évvel ezelőtt, 1922-ben kinevezték az első kócsagőrt, azaz az első fizetett természetvédelmi alkalmazottat. Az azóta, a védelmi erőfeszítéseknek köszönhetően megerősödött állományú, fokozottan védett nagy kócsag pedig a magyar természetvédelem címermadarává, jelképévé vált.
Az első kócsagőr kinevezése óta történt számos természetvédelmi intézkedésnek, törekvéseknek köszönhetően a védelemben részesülő területek az ország területének ma mintegy 22 százalékát teszik ki. Ennek a területnek több mint kétharmada pedig kifejezetten madarak, azon belül vízimadarak védelmét is szolgálja. Az elmúlt 10 évben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a magyar nemzeti parkok korábban soha nem látott mértékű természetvédelmi beruházásokat valósítottak meg. Ezen fejlesztések eredményeként összesen több mint 300 000 hektáron javítottuk, illetve javítjuk az élőhelyek állapotát. E területek jelentős részét a vizes élőhelyek, valamint a vízimadarak számára ugyancsak fontos gyepterületek teszik ki.
Amint már említettem, a vizes élőhelyekhez kötődő fészkelő és átvonuló madárfajok védelmének fontos feltétele az, hogy a számukra biztonságot és táplálékot jelentő területek összefüggő, országhatárokon átívelő hálózatot alkossanak.
Engedjék meg, hogy bemutathassam Önöknek ennek egyik kiváló példáját, a tavaly létrehozott, “Európa Amazonasza” névvel is illetett Mura-Dráva-Duna Bioszféra-rezervátumot. Ez a Bioszféra rezervátum a világ első, öt ország összefogásával megvalósult bioszféra-rezervátuma. Még 2011-ben, amikor Magyarország töltötte be az Európai Unió soros elnökségi tisztségét, hazánk kezdeményezte Ausztria, Horvátország, Szerbia és Szlovénia közös nevezését az érintett országok természetvédelemért felelős minisztereinél. Az egyedülálló bioszféra-rezervátum teljes területe megközelíti az egymillió hektárt. Ennek egyharmada Magyarországon található. Erre különösen büszkék vagyunk, hiszen az egész világon nincs még egy ilyen természetvédelmi formáció, amely öt ország együttműködésének eredményképpen jött létre.
A vonuló madarakat számos, sokszor az emberi tevékenységekre visszavezethető veszélyeztető tényező tizedeli hosszabb-rövidebb vándorútjuk során. Nemzetközi viszonylatban óriási kihívást jelent az illegális elejtések visszaszorítása, illetve a túlhasználat mérséklése. A globálisan veszélyeztetett vízivadfajok drasztikus állománycsökkenésének legfőbb okai a vizes élőhelyek bolygatása, megváltoztatása, az ilyen területeken megvalósuló beruházások, a vonalas létesítmények, a légvezetékek és szélerőművek által okozott pusztulás, valamint a nem fenntartható vadászat.
A fajmegőrzés szempontjából kulcsfontosságú, hogy a a vízivadak számára zavartalanságot biztosító, kellően nagy kiterjedésű vízfelületeket és azzal szomszédos táplálkozóterületet magába foglaló kíméleti területek álljanak rendelkezésre a vándorlási útvonalat érintő valamennyi országban. Mindannyiunk közös feladata és felelőssége, hogy ezeket a feltételek vándorló vízimadaraink számára biztosítsuk!
Mindezeket szem előtt tartva kívánok Önöknek sikeres tárgyalást az elkövetkező napokra. Bízom abban, hogy a találkozó által hozott döntések hosszú távon fogják szolgálni veszélyeztetett vízimadaraink védelmét, állományaik megőrzését.
(semjenzsolt.hu, fotó: Miniszterelnökség/Botár Gergely)
