A kormányfő szerint az 1990-es rendszerváltoztatás és a szabad választások ellenére húsz éve azt lehet érezni, hogy „nem tudunk igazán hozzálátni ahhoz a munkához, amely szívünk szerint valóvá emelné Magyarországot: szabaddá, igazságossá és sikeressé, vagyis boldoggá”. Mint mondta, 1956 a magyarok befejezetlen története volt egészen az idei esztendőig: „a kétharmados forradalom azonban megszabadított bennünket, 56 örököseit attól, hogy a forradalom napján úgy érezzük, mégis csak újra kell vívni ezt a harcot”.
„A harcot, a magyar életlehetőségek szabad alakításáért vívott harcot lezártuk. Ez a harc a mi győzelmünkkel, az 56-osok, a rendszerváltók, a szabad magyarok győzelmével ért véget 2010 áprilisában” – hangsúlyozta a kormányfő, utalva a tavaszi országgyűlési választásra. 1956-ban az utcákon győzték le a magyarok a hazugságot, 2010-ben a választásokon döntötték le és adták meg a kegyelemdöfést a hazugságok rendszerének – fogalmazott Orbán Viktor, aki szerint ezzel eljött a nemzeti együttműködés korszaka, s mint mondta, „megkaptuk a lehetőséget arra, hogy megnyissuk a magyarok új, igazságos évszázadát”.
Ha az 56-osok engedtek volna a kísértésnek, ha nem ledöntik, hanem kikerülik a tilalomfákat, akkor még ma is állna a kommunizmus téglafala; „ha 1989-ben nem követeljük a szovjet csapatok távozását, még mindig tele lenne velük Közép-Európa” – utalt arra, hogy ahogyan 1956-ban és 1989-ben sem volt, úgy most sem szabad elbizonytalanodni, megtorpanni, kételkedni. „Ők sem hagyták, hát mi sem hagyjuk.” Orbán Viktor szerint a nemzet igent mondott arra, hogy az országban mindennek meg kell változnia: az alkotmánynak, a törvényeknek, a közéleti erkölcsöknek, a tabuknak, a parancsoknak, a céloknak, a viszonyoknak, az értékeknek, a médiának, a környezetvédelemnek, az iskolának és a közbeszerzéseknek. Mindennek, ami ember-, nemzet-, ész-, erkölcs- és életellenes, így az adózás mikéntjének és „a nemzettestvérek kitagadásának” is – hangsúlyozta, s szavait üdvrivalgás fogadta.
Mint mondta, olyan országot látnak maguk előtt, ahol erős állam védi a közérdeket, ahol értelmetlen szabályok nem gátolják a vállalkozókat, a dolgozókat, ahol a külföldi vállalatok ugyanúgy adóznak, mint a magyarok, ahol garantálják a nyugdíjasok biztonságát, a nyugdíjak értékét, és nem engedik, hogy eltőzsdézzék az emberek befizetését. „Olyan országunk lesz, ahol megéri a gyermeket vállalni és felnevelni, ahol az adózásnak becsülete van, mert egyszerű, mert józan ésszel átlátható, és ezért nem illik, és nem is lehetséges kibújni alóla” – sorolta, hozzáfűzve, hogy „olyan századunk lesz, ahová mindenkit magunkkal viszünk
Kiemelte ugyanakkor, hogy még csak az út elején állnak. Szerinte egy évük van arra, hogy felvegyék a tempót, végigvigyék a döntő változásokat, és átalakítsák az országot. A miniszterelnök úgy fogalmazott: egy évük van arra, hogy megteremtsék a sikeres magyar élet alapjait, visszafordítsák a hanyatlás züllésbe fordult korszakát, és ismét emelkedő pályára állítsák az országot; kapkodás nélkül, megfontoltan, de szapora léptekkel.
Orbán Viktor azt mondta, most nem szabad a sápítozókra, a huhogókra és az örök bizonytalanokra hallgatni. Akik kételkednek saját erőnkben és képességeinkben, azok akarva vagy akaratlanul a múlt védelmezőivé válnak, majd hozzátette: a magyarok azonban nem a múlt védelmezői, hanem a jövő emberei akarnak lenni. „Mi aztán tudjuk, milyenek a nehéz idők”, hiszen kemény idők jártak 56 után, de mi, magyarok itt vagyunk. Kemény idők jártak az elmúlt nyolc évben is – folytatta, felidézve: „négy éve még ezen a napon az akkori hatalom rohamrendőrökkel verette, lovas rendőrök kardlapjaival ütlegelte, vízágyúval és gumilövedékkel lövette a békésen ünneplő magyar embereket. De mi, magyarok itt vagyunk, és ők is ott lesznek hamarosan, ahol lenniük kell”. Szavait a tömeg tapssal fogadta.
„Jöhetnek még kemény idők, de véget is érnek, és mi, magyarok akkor is itt leszünk, mert a kemény idők soha sem olyan kitartóak, mint a kemény emberek” – zárta szavait a kormányfő.
Az 1956-os forradalmat a magyarok az összes európai érdekében vívták meg – mondta a Parlament előtt tartott megemlékezésen az Európai Parlament lengyel elnöke. Jerzy Buzek arra emlékeztetett, hogy ötvennégy évvel ezelőtt a magyar nép a szabadságot választotta. Szavai szerint ez a magyarok választása volt, de minden európai együtt érzett velünk. Mint mondta: Lengyelország is hatalmas szolidaritást érzett a magyar nép iránt. Kijelentette: vannak olyan pillanatok a történelemben, amelyeket soha nem szabad elfelejteni, mert egy átfogó folyamat részei, és a demokrácia, a szabadság, valamint az újraegyesült Európa felé vezetnek. Az egyik ilyen pillanat az 1956-os forradalom volt – mondta az EP elnöke.
Jerzy Buzek emlékeztetett arra, hogy tizenkét évvel ezelőtt Orbán Viktor meghívására járt Magyarországon, és akkor a lengyel nép üdvözletét hozta. Mint mondta, ma pedig az EP elnökeként érkezett, és minden európai állampolgár üdvözletét szeretné átadni. Közölte: ez az alkalom lehetőség számára, hogy fejet hajtson a forradalom hősei előtt, azok előtt, akik életüket vesztették, akiket bebörtönöztek, vagy akiknek el kellett hagyniuk hazájukat. Úgy fogalmazott, 1956-ban a magyar nép megmutatta, hogy a demokrácia és a szabadság nem csupán elvont értékek, hanem olyanok, amelyekért a magyarok harcolni is hajlandók. 1956 olyan folyamatot indított el egész Európa számára, amely a kelet és közép-európaiaknak meghozta a lehetőséget arra, hogy csatlakozhassanak az Európai Unióhoz. Leszögezte, a magyaroknak köszönhető, hogy eljutottunk idáig.
Jerzy Buzek arról is beszélt, hogy azzal, amikor emlékezünk a múltra, egyúttal védelmezzük a jövőt is. 1956-ban Magyarország egyedül maradt, ma viszont egy huszonhét tagból álló közösség teljes jogú tagja. Kijelentette, hogy a következő év különleges lesz az Európai Unió történetében, mert január elsejétől Magyarország veszi át az elnökséget. Hangsúlyozta, hogy nehéz időket élünk, amikor olyan kihívásokkal kell szembenézni, mint a klímaváltozás, az energiabiztonság vagy a demográfiai problémák. Mint mondta, ezeken a területeken a magyar kormány fogja meghatározni a követendő irányvonalat.
Beszéde legvégén minden jót kívánt Magyarországnak és Európának.
Tarlós István szerint 1956 az erkölcs forradalma volt, amely nem tűrte az elnyomást, a hazugságot, az emberek megnyomorítását és lelki lerombolását. A főpolgármester a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületénél tartott szombati fővárosi megemlékezésen mintegy félezer emlékező előtt úgy fogalmazott, az erkölcs lehet felkiáltójelként magasra tartott zászló és piros vér a pesti utcán, de lehet építő, óvó, hazát és várost teremtő is. A politikus szerint a budapestieknek különösen súlyos örökség és tehertétel adatott, ám ő arra vállalkozott, hogy új rendet és működőképesebb várost építsen, „igaz filozófia mellett”. Tarlós István párhuzamot vonva az 54 évvel ezelőtti forradalom és a mai célok között, azt hangoztatta: egybetartozik 1956 öröksége és a jelen szorító és kényelmetlen feladatainak sokasága, ám, mint mondta, tudni és vállalni kell a dolgunkat ebben.
+
A magyarok 1956-ban a szabadságot választották Európa minden polgára nevében – mondta az Európai Parlament elnöke szombaton a sajtónak, miután a Parlamentben találkozott Kövér László házelnökkel. Jerzy Buzek, és felidézte: lengyelek ezrei akartak segíteni a magyaroknak, „úgy tekintettünk önökre, mint a legfontosabb barátainkra Európában”.
„Összetartozás, hazaszeretet, boldog reménység és tettvágy” jellemezte 1956-ban Magyarországot – jelentette ki Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter szombaton, az 54 évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc tiszteletére Keszthelyen tartott ünnepség keretében.
A miniszter kifejtette: 1956 októberének követeléseit 1989 változásai valósították meg, „a következő lényeges fordulat hazánk életében az idei esztendő”. Az áprilisi parlamenti választások után szentesítette az országgyűlés a nemzeti együttműködés nyilatkozatát, amely szerint „közös jövőnk tartóoszlopai a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend”. Nemzeti Erőforrás Minisztérium feladata az otthon, a család és az egészség feltételeinek megteremtése. „Az erőforrás (…) az egészséges, tanult, társaival együttérző, testileg és lelkileg is edzett autonóm ember” – hangsúlyozta.
„Ilyen emberekkel lehet hatékonyan működtetni a versenyképes gazdaságot, amely alapfeltétele a munkahelyek megteremtésének”. Az erkölcsi és kulturális hagyományok „felemelése és megtartása erősíti és gazdagítja a nemzetet, ezáltal gazdasági felemelkedésünkhöz is hozzájárul” – jelentette ki Réthelyi Miklós Keszthelyen, ahol több száz ünneplő jelent meg a Fő téren, és cserkészek sorfala és lovas huszárok tiszteletadása mellett tartották meg a megemlékezést.
Ünnepi beszédében a miniszter személyes élményeit is felidézte fel, ugyanis 1956 októberében a keszthelyi Vajda János Gimnázium negyedik osztályos tanulójaként élte át az akkori eseményeket. Arról beszélt, hogy már két nappal a forradalom kitörése után magyar katonák vezette tankok jelentek meg Keszthely központjában. Egyre nőtt a reménytelenségből kitörni akaró tömeg és a lelkesedés, s így vonultak végig a városon, ahol ledöntötték a Vörös Hadsereg emlékművet, és összetörték az épületeken elhelyezett vörös csillagokat.
+
A határon túl élő magyarságnak is joga van a saját életéhez
A magyarságnak a kisebbségben, az anyaország határain túl is joga van a saját életéhez, joga van a nyelvéhez, hagyományaihoz, kultúrájához – mondta Schmitt Pál köztársasági elnök szombaton Budapesten, mielőtt gratulált a Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért Tagozatát elnyerő kitüntetetteknek.
Az államfő a Sándor-palotában tartott ünnepségen kiemelte: a Kisebbségekért Díj régi célja, hogy elismerje azoknak az embernek a munkáját, akik a kisebbségi sorsban felvállalják egy-egy közösség összefogását, szervezik a magyarok életét, ápolják lelküket, munkálkodnak a közösségért – legyen az a munka egy kollégium vezetése, művelődéstörténeti kutatás a szeretett városban, egy kulturális szervezet működtetése, vagy egy falu életének szervezése, templomának csinosítása.
Schmitt Pál hangsúlyozta: az egy nemzethez tartozás alapja nyilvánvaló: közös nyelv, kultúra, történelem és hagyomány. Ám az erős azonosságtudathoz, az asszimilálódás elleni küzdelemhez ezeket az értékeket egyedi léthelyzetekben kell kapaszkodóként megélni – mondta. A köztársasági elnök Márton Áron püspök szavait idézte, mikor azt mondta: „amint az egyénnek joga van az élethez, a családalapításhoz, ugyanúgy joga van a nemzetiségnek, hogy a maga sajátos életét szabadon élje”. A kitüntetettekhez szólva azt mondta: akik most itt vagyunk, mind együtt hisszük, együtt valljuk a püspökkel, hogy a kisebbségben, az anyaország határain túl, a magyarságnak ott is joga van a saját életéhez. Joga van a nyelvéhez, hagyományaihoz, kultúrájához, és legfőképpen joga van ahhoz, hogy jövője legyen
+
Felvonták a nemzeti lobogót a Parlament előtt
Az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékezve szombat reggel, a Himnusz hangjaira felvonták a 21 évvel ezelőtt ezen a napon kikiáltott Magyar Köztársaság lobogóját a Parlament épülete előtt. Schmitt Pál köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Parlament főbejárata előtt felállított pódiumról kísérte figyelemmel a katonai tiszteletadással zajló ceremóniát. Az eseményre meghívottak között ott voltak a magyarországi diplomáciai testületek vezetői, továbbá sok politikus és közéleti személyiség is. Az elmúlt évekkel ellentétben az idén nem kerítették teljesen körbe a belvárosi Kossuth Lajos teret, így a több tucatnyi érdeklődő néhány méteres közelségből szemlélhette a rendbontás nélkül lezajló zászlófelvonást.
+
Pálffy István szentesi beszéde:
Ötvennégy évvel ezelőtt ezekben az órákban nemcsak Budapesten a Petőfi Körben vagy a Műegyetemen, hanem az ország oly sok pontján, itt Szentesen is éjszakába nyúlóan beszélgettek az emberek az ország jövőjéről. A legfőbb kérdés akkor Magyarország szuverenitása volt. Reggelre kelve a függetlenség és az önrendelkezés vágya erős kifejezést nyert, megindult a tömeg és kinyilvánította akaratát. Megérett a forradalom. Október 23. lett a szabadság napja.
Azóta 54 év telt el, de soha nem állhattunk az 56-os hősök emléke előtt olyan tisztán, mint most. Mert:
Hiába kiáltották ki 1989. október 23-án a köztársaságot, ha az nem lett a közé, a közösségé, hanem pusztán egy hatalomátmentő posztkommunista politikai elit kísérleti telepeként működött, ahol a kommunizmus bevezetésében egyszer már megbukott ideológusok gazdasági örökösei zárták világpiaci ketrecbe a magyar embereket.
Hiába látszott győzni 1990-ben a magyar többség az nemzetköziség fölött, ha már az újrakezdés első napjaiban a vesztesek – szintén ezekben a napokban – puccsal igyekeztek megdönteni a többpárti választás eredményeként létrejött kormányt.
Hiába indult útjára a polgári Magyarország fejlődése, ha a gazdaságban és a nemzetközi piacokon megerősített hadállású neo-liberális pénztőke a retro-szocialistákat támogatta.
És hiába épített a polgári kormány korábban a munka és a család erejére, ha a spekulánsok Magyarország megbuktatására kötöttek opciós ügyleteket.
És hiába keveredtünk ki a szocializmus korábbi adósságcsapdájából, ha 2002 után a multinacionális tőke kegyében járó kormányok feladták a gazdasági függetlenséget és számolatlanul vettek fel hiteleket, hogy azokból lopjanak és a saját zsebüket tömjék.
És hiába szerettük volna az 56-os hősök emlékét méltóképpen megünnepelni az 50. évfordulón, ha egy bomlott elméjű diktatórikus hajlamú hatalom vérbe fojtotta az emlékezést.
De mostanában, ezekben a napokban, ha az emberek az ország jövőjéről beszélgetnek, remény és bizakodás váltja fel a korábbi aggodalmat. A legfőbb kérdés most is Magyarország szuverenitása. 2010-ben is megindult a tömeg és kinyilvánította akaratát, hatalmas arányban szavazott a gazdasági függetlenség és az önrendelkezés mellett. Mára beérett a forradalom. Az elmúlt hónapokban új, reményteli, és cselekedetekkel teli korszakot nyitott Magyarország, mely méltó a forradalom elveihez.
A forradalom pedig nem analitikus kategória. Minden történelmi korban a nép a maga kezében lévő eszközzel válaszol az elnyomóinak: kiegyenesített kaszával, vagy kurucos hevülettel, vagy önkéntes szolgálattal a szabadságharc zászlaja alatt, vagy szavazócédulával a kezében a választásokon. Magyarországon 2010-ben ilyen demokratikus keretek között zajló forradalom ment végbe, amelynek eredménye méltó az 1956-os forradalom 13 napjának vívmányaihoz, mert ez is alapjaiban változtatta meg Magyarországot.
Reményteli az idei ünnep mert hosszú évek állandó megosztottsága után, béke köszöntött az országra. Hazánk legnagyobb ökológiai katasztrófája közben a reményt, a lehetőséget is megkaptuk, mert a magyar emberek soha nem látott összefogásának lehetünk tanúi. 1956. október 23. reményt ad és megerősít abban, hogy közös céljainkat csak együtt tudjuk elérni. Új írott és íratlan törvények születtek, születnek, amelyek egy igazságos, békés Magyarország pillérei, ahol az összefogás hazára talált.
Azoknak, akik fellázadtak 1956-ban volt egy álmuk a szabad, diktatúra nélküli Magyarországról. Ebben az évben a magyarok megint lezártak egy időszakot és ismét mertek álmodni és tenni egy jobb Magyarországért. De október 23-án Magyarország nemcsak egy diktatúra ellen lázadt fel, hanem hazugság és a félelem ellen is. A magyar emberek többször is bizonyították: nem tűrik, ha hazudnak nekik és nem engedik korlátozni szabadságukat. A magyarokat 56 után nem lehetett elhallgattatni, nem lehetett megvenni. Most Magyarország nagy lépéseket tett annak érdekében, hogy az évtizedekig velünk élő igazságtalanságok fájdalmait enyhíteni tudja.
Az elmúlt évtizedekben tiltott volt október 23-át ünnepelni. Amikor végre szabad lett ünnepelni, akkor sem tudott vele mit kezdeni az állam, különösen a poszt-kommunista kormányok, és mivel nem tudta tiszta szívből ünnepelni, ezért a forradalom távoli maradt az emberek számára is. Az elnyomók örökösei nem akarták megmutatni 1956 valóságát, hiszen saját magukat leplezték volna le.
Mert 56 az emberek szívében nem arról szólt, hogy az egyik kommunista után a másik üljön a trónra, hanem arról, hogy egyszer majd egy független országban, szabadon, demokratikus választások során nyerjenek felhatalmazást Magyarország irányítására. Ezért 56 hőse nem a hatalomátmentő kommunista elit, hanem a pesti srác. Mint ahogy az elmúlt 20 év kínkeserves átalakulásának hősei sem a neoliberális gazdasági szereplők, hanem a magyar emberek. Akik 2010-ben a kezükbe vették sorsukat és forradalmi eredményeket vívtak ki.
A rendszerváltoztatás után húsz évvel a magyar választók döntöttek: kerüljön végre a nemzeti demokrácia a politikai élet centrumába. Legyen nyilvánvaló, hogy a demokrácia nemzeti elkötelezettség nélkül puszta liberalizmus, és megfojtja a magyarságot. 1956 és 2010 üzenete egyértelmű: valósuljon végre meg a nemzeti demokrácia Magyarországon. Most esély van arra, hogy 56 hasonló céljai: a nemzeti elkötelezettség és demokratikus törekvés erősítsék egymást.
Az ünnepeket ünnepelnünk kell, a szabadság napját nem elég megkoszorúzni, hanem felszabadulva kell emlékezni rá hazugság és félelem nélkül. A szabadság napja a magyar emberekről szól, október 23-a attól válik nemzeti ünnepünkké, ha a nemzet valóban ünnepli. Isten éltesse az 56-os hősök emlékét és Isten óvja a mai hősöket, bennünket, Magyarországot!
A Bem téren folytatódott pénteken az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 54. évfordulója alkalmából tartott budapesti megemlékezés. Az ünnepi fáklyás menet mintegy ezer résztvevője a Műegyetemtől vonult át a Bem térre, az egykori forradalmi események másik emblematikus helyszínére, a Rákóczi Szövetség rendezvényére. A téren Kövér László, az Országgyűlés elnöke koszorút helyezett el az 1848-49-es magyar szabadságharc hőse, Bem József tábornok szobránál. Koszorúval emlékezett továbbá Szapáry György, a miniszterelnök főtanácsadója, a Fidesz országgyűlési csoportja nevében Fónagy János közlekedési államtitkár, a KDNP parlamenti képviselőcsoportja nevében Salamon László országgyűlési képviselő. Elhelyezték a megemlékezés virágait az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség képviselői is.
A korábbi évek hagyományainak megfelelően péntek este ismét fellobbantották a forradalom lángját a Parlament előtti 1956-os emlékműnél. A lángot fellobbantó fiatalok Kövér László, az Országgyűlés elnöke és több tucatnyi érdeklődő jelenlétében helyezték el fáklyáikat a márvány emlékmű előtt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepség szereplőit korabeli Csepel teherautók szállították a budai Bem térről a Parlament előtti Kossuth Lajos térre.
Az értelmiség feladata, hogy őrizze 1956 igazságát – mondta Navracsics Tibor a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tartott ünnepi megemlékezésen. A miniszterelnök-helyettes beszédében úgy fogalmazott, 1956-ot elhazudták előlünk. Elhazudták előlünk az iskolában, elhallgatták előlünk a nyilvános életben. Navracsics Tibor hangsúlyozta: 1956 igazsága nem pillanatnyi politikai megfontolástól függött, ez a magyar nemzet igazsága volt. Az értelmiség feladata, hogy őrizze ezt az igazságot, hogy mindig megőrizze az ellenállás jogát a hazugsággal szemben, és mindig megőrizze az igazság lángját az utókornak. 1956-ban egy program mellett állt ki Magyarország, amely a szabad és független, demokratikus Magyarország programja volt. A műegyetemi megemlékezésen mások mellett jelen volt Sólyom László volt államfő, Kövér László házelnök, Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke és Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter.
Schmitt Pál köztársasági elnök szerint 1956 a méltóság diadala volt, a magunkra találás, a közösség megélésének pillanata. Az államfő pénteken a Parlamentben, az 1956-os kitüntetések átnyújtása előtt arról is beszélt: a díjak értelme, hogy példaként állítsuk az ország nyilvánossága elé azokat, akik ma is a méltóságot képviselik a világban. Schmitt Pál közölte: a díjak értelme, hogy példaként állítsuk az ország nyilvánossága elé azokat, akik egykor harcoltak a méltóságért, s azokat, akik ma is a méltóságot képviselik a világban. Az elmúlt esztendőkben messzire vetődtünk a helyes iránytól és úttól – fogalmazott, majd hozzátette: szerencsére élnek közöttünk olyanok, akik életpályájukkal, hitvallásukkal, hazafias helytállásukkal valóságos iránytűi a nemzetnek.
A köztársasági elnök, a miniszterelnök előterjesztésére október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc 54. évfordulója alkalmából Nagy Imre Érdemrendet adományozott Boros Sándornak, a Nagy Imre Társaság tagjának, András Sándor költőnek, irodalomtörténésznek, Mervó Zoltánnak, a Nagy Imre Társaság Hajdú-Bihar Megyei Szervezete elnökének, valamint Szőllősy Pálnak, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnökségi tagjának. Az államfő az ünnepségen 1956-os Emlékérmet és 1956-os Emléklapot is átnyújtott. A díjazottaknak Orbán Viktor miniszterelnök is gratulált.
(Forrás: kdnp.hu)
