A Himnusz szólamait követően Hajdu István, az önkormányzat Művelődési és Sportosztályának igazgatója kérte fel Rab Mihályt, aki dr. Zempléni Miklós Honvédeink sírkeresztjére című költeményét szavalta el, majd Török Ferenc polgármester lépett a mikrofonhoz.
„1942 őszén hadilétszámra duzzasztották II. Magyar Hadsereget, és 1500 kilométerre hazájuktól vezényelték a katonákat. Az 1943-as januári ütközetben pedig 150.000-en vesztették életüket – mondta Török Ferenc. – Ennek a katasztrófának ugyanolyan áldozatai voltak azok, akik itthon maradtak, mint akik odakinn elestek. Személyesen is érintettnek érzem magam ezen a megemlékezésen, hiszen azon a táblán, amit most kihelyezünk a saját halottaink nevével, a 175 elhunyt között a nagyapám neve is szerepel. Így nem volt lehetőségem, hogy megismerjem őt, ezért az itthon helyt álló édesanyákkal egyetemben említeném meg nagyanyámat is, aki két gyermeket nevelt fel egyedül, azért, mert a politika egy értelmetlen háborúba a Don-kanyarhoz küldte meghalni a férjét.”
A polgármester hangsúlyozta, hogy a doni katasztrófa mai üzenete a harc értelmetlensége, hiszen a „háború rombol, az összefogás pedig épít”, a városnak, és az emberiségnek arra van szüksége, hogy építsen a jövőben.
Végezetül tárogatójáték kíséretében Török Ferenc Simon Zoltán alpolgármesterrel az emlékmű talapzatához helyezte a kegyelet koszorúját, majd a megemlékezők sora gyújtott egy-egy mécsest a II. Világháború doni csatájában elhunyt kalocsai katonák tiszteletére.
Bővebben olvashat a Kalohírek oldalán.
