Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszéde Slachta Margit síremlékének avatásán.
Fiumei úti sírkert, 2024. szeptember 18.
140 éve született Slachta Margit szerzetesnővér, az egyház társadalmi tanításából fakadó szociális munka elkötelezettje, a Magyar Országgyűlés első női tagja. Isten és a Haza iránti megingathatatlan szeretete, a szolidaritás élethivatásként való megélése szilárd bástyává tette egy viharos korban.
Slachta Margit német-francia-történelem szakos tanár, alapításától, 1908-tól tagja a Szociális Missziótársulatnak, mely egyszerre volt a világra nyitott rend és modern szociális intézmény.
Keresztény feministaként szerkesztette a Keresztény Nő, majd a Magyar Nő című katolikus folyóiratokat, felismerve az írott sajtó erejét. 1923-ban több nővértársával együtt elhagyja a Szociális Missziótársulatot és megalapítja a Szociális Testvérek Társaságát, melynek karizmái az ima és a munka családias megélésében, a Szentlélek hét ajándékának hangsúlyozásában, a társadalmi-szociális tudatos cselekvésben, valamint a közéleti szerepvállalásban valósulnak meg. Slachta Margit a korban nőként és főleg szerzetesnővérként szokatlan módon a politika eszközeit választotta ahhoz, hogy mély hitéből sarjadó szociális eszméit megvalósítsa.
Saját maga úgy fogalmazta meg útjának stációit és motivációját, hogy a tevékeny szeretet először a szenvedők jajkiáltásai iránt ébred fel, ezt követően keresi a bajok gyökerét – ma az egyház társadalmi tanítása nyelvén ezt úgy mondanánk, hogy a strukturális igazságtalanságok okait –, s „az apostolkodás szellemével kívánja nemesíteni az emberpalántákat”, azaz az iskolák felé fordul, és a „szürke nővérek” arra is hivatást kaptak, hogy az „államhatalom nyelvén beszélve” politikai és jogi eszközökkel munkálkodjanak.
Ezért alapítja a Keresztény Női Tábort, amely a Rerum novarum enciklika alapján az egyház társadalmi tanítását igyekezett a politikában megvalósítani. 1920-ban volt az első olyan választás Magyarországon, amikor nők is szavazhattak, ekkor Budapest I. kerületében nyerve, első női képviselőként jutott be a Parlamentbe. Jelmondata így hangzott: „Hiszek minden jog forrásában és minden törvény szerzőjében, az egy örök Istenben”. IV. Károly királyhoz, a Habsburg Házhoz hű legitimizmusa hozzájárult ahhoz, hogy a Horthy-rendszer megszilárdulását követően, mandátuma lejártakor, a Szociális Missziótársulat elöljárója határozatban hívta vissza a közéletből. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnöke Haller István és Huszár Károly, korábbi miniszterelnök is úgy nyilatkozott, hogy Slachta parlamenti elvesztése a keresztény politika egészének „csatavesztés” és vissza kell őt hozniuk.
A második világháború alatt küzdött a fasizmus és a fajgyűlölet ellen, a német megszállás alatt pedig életét kockáztatva mentette zsidó honfitársait. Lélek szava című folyóirata nyíltan náciellenes volt, 1943-ban pedig a szlovákiai zsidók tervezett deportálása kapcsán kiharcolt egy pápai audienciát, aminek eredményeként XII. Piusz pápa tiltakozásra szólította fel a püspököket és a deportálás végül elmaradt. A Szociális Testvérek Társasága Margit testvér vezetésével bújtatta az üldözötteket a náci megszállás alatt, ennek lett vértanúja Boldog Salkaházi Sára. Izrael állam még életében, 1969-ben a Világ Igaza kitüntetést adományozta Slachta Margitnak.
Életrajzírói megemlékeznek egy szimbolikus képről, melyben mintegy összesűrűsödik Slachta Margit személye és munkássága: 1944. karácsonyán néhány testvére kíséretében egy teherautóra szerelt karácsonyfával járta az ostromlott Budapest utcáit. A jármű hangszórójából karácsonyi énekek szóltak, miközben zúgtak a felettük elhúzó bombázók.
Slachta a háborút követően újra életet lehelt mozgalmába, a Keresztény Női Táborba. 1944-1945. fordulóján tagja a KDNP tervezett pártvezetésének, de a Barankovics-Mindszenty véleménykülönbség és az a politikai-stratégiai döntés, hogy a KDNP modern polgári pártként szakított az első világháború utáni keresztény kurzus politikájával, eltávolította a kereszténydemokratáktól.
1945-ben a fővárosi helyhatósági választáson sem a kereszténydemokrata párt, sem a Keresztény Női Tábor nem kapott indulási engedélyt, ezért a Független Kisgazdapárt listáján jutottak két-két helyhez. Az 1945-ös országgyűlési választásokon – a Keresztény Női Tábor önállóságát megtartva, de egy másik párt listáján – pártonkívüli jelöltjeként jutott be a Parlamentbe. Erre azért volt szükség, mert a Keresztény Női Tábor ekkor sem kapta meg a hatóságoktól az önálló indulás jogát.
Míg a 20-as évek eleji ciklusában szociálpolitikai és nőjogi kérdésekben szólalt fel, addig az 1945 utáni nemzetpolitikai és elvi kiállásait a kor kihívásai, az ország megszállása, a kiépülő diktatúra követelte ki. Memorandumot juttatott el ez ENSZ-hez és egy hiteles adatokon alapuló, igazságos békéért emelt szót. A világháborút lezáró békeszerződés előkészítése és a határon túli magyar testvérei iránti felelősségvállalás oly erős kiállásra sarkallta, hogy Némethy Jenő kisgazda képviselő elismerően a Parlament egyetlen férfijaként beszélt a törékeny szerzetesnővérről.Kiállt azok mellett, akiknek „nincs saját hangjuk”. Tudta, hogy a változásokhoz neki is politikai hatalomra van szüksége, mert „nem szállhat szembe kard ellen nádpálcával”.
1947-ben a Keresztény Női Tábor önálló pártként indult a parlamenti választáson, Mindszenty bíboros hagyta jóvá a szervezeti szabályzatát. Négy mandátumot szerzett és ott ért el sikereket, ahol a nagyobb keresztény pártok nem indultak, így nem érhette az a vád, hogy megosztja a keresztény-nemzeti szavazatokat.
Kovács K. Zoltán, a történteket megélő kereszténydemokrata képviselőként úgy emlékezett vissza Slachta és a kereszténydemokraták viszonyára, hogy az eltérő hangnem és a politikai realitás másképp való felfogása ellenére azonos céljuk volt: az egyház társadalmi tanításával összhangban lévő társadalmi viszonyok megteremtése, amit csak erősített több kereszténydemokrata képviselő és a szerzetesnővér kiváló személyes kapcsolata. Slachta a megalakuló új Országgyűlésben a marxista osztálytársadalommal a krisztusi demokráciát helyezte szembe, miközben az Egyházat, a szentistváni hagyományból sarjadó nemzeti értékeket és a nők gazdasági-politikai jogait védte, a teljes magyarság elszánt védelmezőjeként. Margit testvér a Gondviselés által neki rendelt feladatként élte meg, hogy hozzájáruljon a pogány káosz megkereszteléséhez.
Tiltakozott a tervgazdálkodás ellen, melyet „Úristen nélküli falanszternek” tartott. Legemlékezetesebb küzdelme az egyházi iskolák államosítását megelőző parlamenti viták során rajzolódott ki. Slachta, Barankovics István mellett egyedül szólalt fel az egyházi iskolák államosítása ellen. A Marosán György és elvtársai által folyamatosan támadott, megalázott és félbeszakított törékeny idős nővér 1948 júniusában 2500 levelet vitt be a Parlamentbe, melyek a szülői szervezetek és az egyházközségek tiltakozásai voltak. Slachta a másfél évnél alig hosszabb ciklus felében tudott csak aktívan politizálni: a tervgazdaságot ellenző felszólalása miatt Kéthly Anna 60 napra, az iskolatörvény vitáját követően pedig Marosán György egy évre záratta ki az országgyűlési munkából.
1949-ben a püspöki kar – a politikai viszonyok miatt – jobbnak látta, ha nem támogatja parlamenti indulását, amit a választási bizottság amúgy sem hagyott jóvá. Slachta Margitot megrendítette Mindszenty bíboros letartóztatása és a hercegprímásra zúdított hamis vádak özöne. Több hónapos hazai rejtőzés után angolszász követségi kapcsolatain keresztül két rendtársával előbb Ausztriába, majd Amerikába utazott. Szerzetestestvéreinek írt búcsúleve tanúsága szerint számolt azzal az eshetőséggel, hogy a diktatúra hatóságai miatt nem fog tudni hazatérni. Ez a félelem valósággá lett, Slachta pedig Buffaloban, a Szociális Testvérek Társaságának amerikai rendházában élt emigrációban. Itthon tiltólistára került, évtizedekig a nevét sem lehetett leírni. Álnéven több beszédet mondott a Szabad Európa Rádióban, az ’56-os forradalmat követően pedig az Egyesült Államokba menekült magyar honfitársait támogatta. Ott hunyt el 1974-ben.
Slachta Margit jelentősége nem mérhető csupán a reálpolitika szemüvegén keresztül. Ő maga tudatosan a katolikus társadalmi tanítás és a természetjog alapján politizált. Életét annak szentelte, hogy szeretettel harcoljon az újpogány rendszerek, a nácizmus és a kommunizmus ellen. Személyében elválaszthatatlanul egyesült a közéleti és a hitvalló ember. Rendtársa és életrajzírója, Mona Ilona az ószövetségi próféták kiállásához hasonlította Slachta sokak számára naivitásnak tűnő politikáját. De Slachta Margit tisztában volt azzal, hogy a végső győzelem csak Istennel és Istenben lehetséges, minden más csupán átmeneti. Ahogy fogalmazott: „mindent az örök cél és lélek szempontjából ítélek meg.” Vallotta, hogy „a keresztény politika a lélekben kezdődik, a magánéletben folytatódik és az államéletben csak betetőzést nyer.”
Kovács K. Zoltán így summázta Slachta Margit életművét, hogy olyan társadalmi és gazdasági rend építéséért küzdött, melynek középpontjában az Isten képére teremtett ember és ennek megfelelő társadalom kialakításának szolgálata áll.”
Margit testvér, életpéldáddal és közbenjárásoddal segíts minket ebben!
Semjén Zsolt beszéde az alábbi videón tekinthető meg:
Fotó: Miniszterelnökség / Botár Gergely
