– Előadásában illusztrációként klasszikus filmekből idézett. Azt, hogy a történelmünket formáló tetteket, eseményeket újra és újra vissza kell idézni – mert igaz ugyan, hogy „a politikában, ami van, az nincs”, mert egy idő után az emberek természetesnek veszik azt, ami már megvan –, mert a tanulságok levonása és ezek értékelése az egész politikai közösségünk számára megtartó erő.
– Az Excaliburban van az a tanulságos jelenet, amikor Camelot lovagjai győzelmük csúcsán ünnepelnek, de Merlin megállítja azzal, hogy véssétek emlékezetetekbe ezt a pillanatot, és emlékezzetek rá, és mondjátok majd el fiaitok fiainak is, hogy ott voltatok Artúrral azon az éjszakán a hegyen, „mert embernek végzete, hogy felejt”.
Mert korunk végzete, hogy elveszett a mainstream politikában a történelmi távlat és felelősség, csak az számít, hogy másnap mit írnak a médiában (social media platformjain, portáljain). Már négyéves ciklusban sem kalkulálnak, hanem csak kommunikációs termékekben, amik semmilyen összefüggésben sincsenek sem egymással, sem a történelmi kontinuitással. Ezzel szemben mi nem atomisztikusan tekintünk magunkra és szerepünkre, hanem úgy, hogy Árpádtól, Szent Istvántól induló egyetlen szerves ív részei, fejezete vagyunk az örök magyarságnak!
– Idézte a Gyűrűk Urából azt a részt, amikor Aragorn segítségül hívta a holtakat.
– Ez nem pusztán fantázia, hanem szimbóluma annak a tapasztalatnak, hogy a történelem óriási erő itt és most! Gyönyörű példa erre a magyar hagyományban Csaba királyfi serege a Csillagösvényen, aki a legreménytelenebb helyzetben győzelemre segíti népét. Vagyis annak a tudata, hogy a nemzet történelmi közösség, így hőseink életpéldái erőt adnak a mai magyaroknak. Ennek a legenda műfajában mintegy újrafogalmazása, ahogy Szent László három évszázaddal halála után népe védelmére kel, amikor Moldvában a tatárok ellen harcolva, reménytelen helyzetben segítségül hívják. Csodaszépek Arany János balladájának zárósorai a nagyváradi kriptájának „nem szavajátszó” őrétől: „Hogy három nap a sírboltban / Lászlót hiába kereste; / Negyednapra átizzadva / Találtatott boldog teste.”
Keresztény szempontból mintegy előképei, megsejtései annak a teológiai igazságnak, hogy valamiképpen Szent Mihály arkangyal seregében harcolunk. Hiszen nem csak látható, de láthatatlan szellemi harcban vagyunk! Az egyház a küzdő, tisztuló és diadalmas egyház egysége. Az angyalok és szentek harcostársaink, nem csak életpéldájukkal, mint történelmi tanuláság vagy hősköltemény, hanem perszonálisan konkrét közbenjárásukkal!
(Székelyföldi estek, 2024. október 10.)
