Egy régi könyv újra megjelentetését számos körülmény indokolhatja: a kötettel kapcsolatos aktualitás, évforduló, vagy az utókor igénye valamiféle jóvátételre, avagy, ha bebizonyosodik, az egykori kiadvány mind tartalmában, mind mondanivalójában az évtizedek elmúltán sem veszített semmit aktualitásából, fontos, hogy az igényes olvasók horizontján ismét feltűnjön egy már-már elfeledett művészi, vagy tudományos teljesítmény. Okot ad e kötet ismételt megjelenésére az, hogy az Erdély kerek hetven esztendeje került az olvasók elé egy olyan történelmi pillanatban, amikor úgy tűnt, van lehetőség a magyarságot Trianonban ért igazságtalanság orvoslására. Az új kiadás ugyanakkor jóvátétel, sőt igazságtétel is, hiszen – értékei ellenére – e kötet a szerzői, témája és mondanivalója miatt tiltottá vált a Rákosi-Kádár korszakban, s lekerülve a könyvtárak polcairól elérhetetlenné vált az olvasói nemzedékek egész sora számára. Valamint – és ez nem az utolsó szempont – ez a hét évtizede világra jött munka olyan igazságokat mond ki, amelyek mind a mai napig nem veszítettek semmit aktualitásukból.
Az Erdély egy nagy írástudó-tudós nemzedék közös erőfeszítésével jött létre, összefoglalja a kiadást megelőző évtizedek Erdéllyel kapcsolatos hazai kutatásait, és azt népszerű formában tárja az érdeklődők elé.
Trianon hazugságokra épült. Az eltúlzott román igényeket (is) igaznak hitt-hazudott történelmi mítoszok, hamisított statisztikák, hamis geopolitikai érvek támasztották alá. Tudósaink, Teleki Páltól kezdve, Kniezsa Istvánon át, Homan Bálintig ezeket a hazugságokat tűzték tollhegyre. Nem magyar igazságot állítottak szembe román igazsággal, mert az Erdély nem propagandakiadvány, hanem a történelem-, a földrajz-, és a nyelvtudomány eredményeivel leplezték le a nyilvánvaló hamisításokat.
Az utóbbi húsz esztendőben le kellett számolnunk több illúzióval is. Reményeink ellenére a kommunizmus bukása nem hozta el automatikusan az általa létrehozott szemlélet pusztulását, a sárba tiport értékek, eszmények reneszánszát. Reményeink ellenére az országlakosoknak nem sikerült megegyezniük egy nemzeti minimumban, ami alapján megkezdődhetett volna a szétvert, lerombolt nemzeti közösség újjáépítése. Reményeink ellenére nem tűnt el, sőt uralkodó szerepét is megtartotta az a fajta „merjünk kicsik lenni!” politika, amely a nemzeti sorskérdések elhallgatásával, a nemzeti érdekek gyáva feladásával próbálta elsimítani – minden eredmény nélkül – a kárpát-medencei ellentéteket. És – talán ez volt a legkeserűbb felismerés -, reményeink ellenére az egységes Európához való csatlakozás sem hozta el a határok igazi „légiesülését”, a szomszédokkal való teljes megbékélést, bebizonyosodott, hogy az Európai Unió szinte tehetetlen, ha sérelem éri a kisebbségi jogokat.
A nemzeti közösség újjáépítésének alapfeltétele az illúziókkal való leszámolás.
Van egy mindennél fontosabb össztársadalmi feladatunk, öncélunk: a magyar nemzet – mind az anyaországi, mind a határokon túl élő magyarság – fennmaradásának biztosítása. E cél elérésében csak magunkra számíthatunk. Csak úgy kerülhetjük el a nemzethalált, amelynek rémét legjobbjaink már századok óta felidézik, ha bátran kiállunk igazságaink és jogaink mellett, és ha szívós munkával, érdekérvényesítéssel vívjuk ki helyünket a világ népei között.
Az ember egyszerre érzelmi és racionális lény. Az érzelmek nem elegendőek. Egy rovásírásos póló, egy oldalunkról lecsüngő tarsoly, egy gépkocsira ragasztott történelmi Magyarország matrica, avagy a székely himnusz gyakori éneklése nem hozza el a nemzet fölemelkedését. Az illúziók elvetése, a valós lehetőségek számbavétele, a kendőzetlen igazság megismerése, azaz a megalapozott nemzeti önismeret, és az önismeret kontrollja alatt álló cselekvés nélkül nemzetünk fennmaradása és boldogulása elképzelhetetlen.
Ebből következik, hogy minden olyan mű, kiadvány fontos és üdvözlendő, amelyik világosságot gyújt a magyar múlt homályában, amelyik napvilágra hozza a valós történelmi igazságokat. Az Erdély című kiadvány – ezt bátran állíthatjuk – pontosan egy ilyen munka. Újra megjelentetésével a pomázi Kráter Műhely Egyesület – Wass Albert műveinek kiadója – a nemzeti önismeretre nyíló egyik kapu kulcsát nyújtja át a közösségükért valóban tenni akaró magyaroknak.
