– Elnök úr, valóban ultimátumot adtak a Fidesznek a múlt heti közös frakcióülésen?
– Nem ultimátumot adtunk, hanem markáns módon érvényesítettük azt, ami a kereszténydemokrácia fundamentuma. Küldetésünknek tartjuk, hogy kiálljunk a leginkább jogfosztott és kiszolgáltatott kisebbség, vagyis a magzati korukat élő embertársaink mellett. Úgy gondoljuk, ha pusztán az életkor alapján egy ember élet elpusztítható, akkor ilyen logikával kora vagy egészségi állapota alapján más társadalmi csoportok tagjait is halálra lehetne ítélni. A parlament nem játszhat Istent! Ezért tartjuk továbbra is megkerülhetetlennek azt, hogy az alkotmányban legyen kimondva, a magzat emberi élet, és a fogantatásától kezdve védelem illeti meg. Ez az az elvi deklaráció, amihez ragaszkodunk, és amivel összecseng az Alkotmánybíróság (AB) korábbi döntése is. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy nem lehet ráerőltetni a társadalomra egy olyan törvényt, amit a nagy többség nem fogad él. Ezért most az a célunk, hogy minél inkább meggyőzzük az embereket arról, védeni kell a megfogant életet. A mi álláspontunk szerint az említett elvi deklarációnak világosan szerepelnie kell az alkotmányban, a konkrét törvénymódosításnak azonban nyilvánvalóan akkor lesz realitása, ha a társadalom többségének a véleménye is változik ebben a kérdésben.
– A Fideszt is sikerült minderről meggyőzniük?
– Az a frakcióülésen is látható volt, hogy a frontvonalak nem a Fidesz és a KDNP között húzódnak, hiszen a nagyobbik kormánypárti frakció számos tagja lelkiismereti, vallási vagy egyéb okokból a mi álláspontunkkal értett egyet. Végül Orbán Viktor felkérésére egy öt-öt fős delegáció tárgyalt a kérdésről, ennek a végeredménye pedig az lett, hogy tudomásul vettük a jelenleg hatályos alkotmánybírósági döntést, aminek egyébként sok olyan pozitív eleme van, amit a jövőben ki lehet használni. Cserébe a Fidesz elfogadta azt, hogy a magzati élet védelmére vonatkozó kitétel szerepeljen az alkotmányban. Hasonló módon garanciát kaptunk a család és a házasság védelmével kapcsolatban is.
– Feltehetőleg ennek a megállapodásnak köze van ahhoz, hogy az új alkotmány elfogadásához kétharmados többség kell, amit önök nélkül jelenleg nem tud egyedül biztosítani a Fidesz. Az április 18-i szavazáson meglesz a kétharmados támogatás?
– Természetesen. Az fel sem merült, hogy ne fogadnánk el az új alkotmányt, miután abban minden számunkra fontos alapelv szerepelni fog. Nem az a legfontosabb, hogy az alkotmány vitájában mit ír erről a sajtó, hanem az, hogy mi szerepel majd az alapokmányban.
– Orbán Viktor azt mondta korábban, hogy az ő felfogása a KDNP-ről a „szövetség vagy felmorzsolódás” elv köré épül. Valóban nincs más lehetőség önök előtt?
– A polgári oldal előtt nincs más út. Létrehoztuk a magyar politikatörténet és az Európai Unió történetének legsikeresebb konstrukcióját. Mi okunk lenne ezen változtatni? A kereszténydemokráciának soha olyan hangsúlyos pozíciói nem voltak, mint a jelenlegi kormányban. És azt a megjegyzést is megkockáztatom, hogy az Orbán-kabinet ma Európa legkereszténydemokratább kormánya.
– Egyes hírek szerint a múlt héten Kövér László házelnök sérelmezte leginkább, hogy a frakciószövetségen belüli súlyukhoz képest nagyobb beleszólást akarnak bizonyos kérdésekbe.
– Ez az idézőjeles vita a sajtóban drámaibb tálalásban jelent meg, mint ahogy Siófokon lezajlott. De mivel az új alkotmány kapcsán olyan kérdésekről beszélünk, amelyek ember öltőkre meghatározzák a magyar nemzet sorsát, ezért itt minden szónak jelentősége van, nemcsak a szavazók, de a történelem és Isten színe előtt is. Soha nem fogjuk megbocsátani magunknak, ha most, amikor kétharmadunk van, nem a lelkiismeretünk szerinti alkotmányt alkotunk. A frakcióülésen – Kövér Lászlóhoz hasonlóan – én is élesen fogalmaztam, de nem gondolom, hogy ez gyengítené a szövetséget. A Salamon-féle alkotmány-előkészítő bizottság 16 oldalas koncepciójának – amelyet egyébként a bizottság minden fideszes tagja is megszavazott – vannak számunkra nagyon hangsúlyos világnézeti kérdései, és vannak kevésbé hangsúlyos, de nem lényegtelen közjogi momentumai. Ezekben a kérdésekben a frakciószövetségen belül is különböző álláspontok vannak, amelyek Siófokon is hangot kaptak. Elvi jelentőségű szempontjainkat érvényesítettük, miközben a megoldáshoz szükséges kompromisszumokat elfogadtuk.
– Az új alkotmány előkészítése egyébként is érzékeny pontja a KDNP-nek, hiszen az ezzel foglalkozó eseti bizottság, koncepcióját gyakorlatilag vitaanyaggá minősítette vissza a kabinet. Maradt önökben tüske emiatt?
– Miért maradt volna? Végül is a szöveg nem lett visszavonva, és mégiscsak ez a vitaanyag.
– Akkor elképzelhető, hogy a Fidesz-KDNP által benyújtott normaszöveg alapja mégis a tavaly elkészült koncepció lesz?
– Nyilván nem lesz független attól, arra a munkára épül majd. De nyitottak vagyunk arra, hogy ha az ellenzéki pártok részéről érdemi, beépíthető javaslatok érkeznek, akkor azokat megvitassuk. Például a sajtóban feldobott kérdés, hogy az alkotmány módosítása lehet-e szigorúbb, mint az alkotmány elfogadása. Az én személyes álláspontom az, hogy lehetne, gondoljunk a német alkotmányban rögzített örök klauzulákra, amik a legszigorúbbak. De elfogadhatónak tartom azt is, hogy olyan feltételekkel lehessen módosítani, amilyen feltételekkel elfogadjuk az új alkotmányt. Az sincs még tisztázva, hogy bizonyos kérdések az alkotmányban legyének-e szabályozva vagy egyéb kétharmados törvényekben. Ezekben a kérdésekben rugalmasak vagyunk.
– Támogatták azt az ellenzéknek tett gesztusnak nevezhető irányváltást is, hogy minden parlamenti párt vagy akár képviselő saját normaszöveggel álljon elő?
– Természetesen. Ez valóban egy széles gesztus volt, és kíváncsian várom, hogy az ellenzéki pártok képesek lesznek-e ilyen szöveget benyújtani. Ha erre nem kerül sor, akkor nem hiszem, hogy sok erkölcsi alapjuk lesz kritizálni a mienket. Az az állításuk, hogy nincs elegendő idő az alkotmányozásra, abszurditás, hiszen 1989 óta folyik a vita alkotmányozásról. A Horn-kormány idején hetente többször ülésezett az akkori előkészítő bizottság, és azóta sem hallottam egyetlen olyan érvet vagy ellenérvet, ami az elmúlt évtizedben már fel ne me¬rült volna. Itt már mindenki elmondott mindent ezzel kapcsolatban, így bátran kijelenthető, hogy az alkotmányozást formálisan is Horn Gyula kezdte el, és Orbán Viktor fogja befejezni.
– Ehhez képest éppen az MSZP az, amely elsőként utasította el az alkotmányozásban való részvételt.
– Azt gondolom, egyfajta szellemi hiátust palástolnak a távolléttel, hiszen ezzel csak azt bizonyítják, hogy nem képesek letenni egy épkézláb alkotmánykoncepciót a parlament asztalára. Tavaly maguk a szocialisták definiálták úgy a tétet az országgyűlési választások második fordulója előtt, hogy ad-e a magyar nép a Fidesz-KDNP szövetségnek alkotmányozó felhatalmazást vagy sem. A nép adott alkotmányozó felhatalmazást, tehát közjogilag nélkülük is minden további nélkül csinálhatnánk alkotmányt. Hogy nem ezt az utat választottuk, az nem azért van, mert nem tudnánk, hanem azért, mert nem akarunk. Ezért nyitottuk ki nekik újra az ajtót, de az már az ő döntésük, hogy tudnak-e, illetve akarnak-e élni vele.
– A siófoki tanácskozás után nyitva maradt az a kérdés is, hogy hosszú távon Hoffmann Rózsa vagy Pokorni Zoltán elképzelései érvényesülhetnek az oktatáspolitikában.
– A sajtó által Hoffmann–Pokorni-vitaként leírt jelenség egyoldalú leegyszerűsítése és így félreértése az egész kérdésnek. Itt valójában nem arról van szó, hogy vegytiszta álláspontok ütköznek egyetlen vita során. Meg kell tanulni együtt élni azzal, hogy ilyen viták lesznek a szövetségen belül. De nem azért, mert konfliktus lenne a közöttünk lévő együttműködésben, hanem azért, mert a társadalmat feszítő problémákat csak mi tudjuk megoldani. Egyetlen társadalmi csoport sem gondolhatja komolyan azt, hogy a problémáit Mesterházy Attila, Vona Gábor vagy éppen Schiffer András fogja megoldani. Mindebből logikusan következik, hogy a szövetségen belül jelentkeztek a rektorok, a hallgatók, a tanárok szempontjai. Ezeket a szempontokat, a mögöttük lévő érdekeket pedig különböző képviselői körök karolják fel. Az oktatástól zajló konzultáció során meghallgattuk Hoffmann Rózsát, Pokorni Zoltánt, és még vagy tizenöt felszólalót, akik különböző érdekű csoportok szempontjai mentén szóltak hozzá a vitához. Meghallgattuk, hogy ki mit mond, ezekből pedig a legszélesebb konzultációkat követően összerendezzük a különböző szempontokat, hogy az egészből végül egységes, életképes törvény szülessen. Ez a politika művészete.
– Az erről folyó diskurzus mégis már-már a bulvár szintjén mozgott az utóbbi hónapokban. Nem lett volna szerencsésebb ezt házon belül tisztázni?
– Lehet, hogy meglepőnek hangzik, de szerintem ez nem lett volna reális. Nem kell palástolnunk, hogy minden fontos kérdésben hasonló viták lesznek. Világosan kell látni, hogy mindez nem azért történik, mert kicsik és gyengék vagyunk, hanem éppen azért, mert ennyire nagy és erős a szövetségünk. Ezért vállalnunk kell, hogy inkább arra biztassunk mindenkit, hogy mondja el a véleményét, keressen képviselőt, aki az érdekeit vállalja. A szövetségen belül nyugodtan lehetnek ütközések azon képviselőink között, akik különböző társadalmi csoportok mellé állnak ezekben a fontos kérdésekben. Mert a kormány akkor tudja az optimális egyensúlyt megvalósítani, ha a különböző társadalmi érdekek jól artikulálódnak. Ez következik abból a centrális politikai térből, amit a választópolgárok döntése alapján létrehoztunk.
– Ha a Fidesz a Pokorni-féle irány mellett dönt, áldozatául eshet annak az EU-elnökség után esedékes kormányátalakításnak Hoffmann Rózsa, amelyről Navracsics Tibor beszélt tavaly decemberben lapunknak?
– Erre csak azt a régi egyházi hasonlatot tudom mondani, hogy aki a pápaválasztásnál esélyesként ment be a konklávéra, és ezt hirdette magáról, az ritkán jött ki onnan pápaként. Abban, hogy ki tölti be az államtitkári posztot, a miniszterelnök dönt. Hoffmann Rózsa kitűnő munkát végez, ezért nemcsak a KDNP és az én személyes bizalmamat, hanem láthatóan a miniszterelnökét is bírja.
– Kilenc hónap után hogyan értékeli a kormányzati teljesítményüket?
– Maximálisan elégedett vagyok a képviselőink munkájával. A kereszténydemokraták a modern kori magyar politikában ilyen hangsúlyos pozícióban még nem voltak. Hoffmann Rózsáról már beszéltünk, az egészségügyben Jávor András és Szócska Miklós egyaránt a KDNP szakbizottságában dolgozott évtizedeken át. A közigazgatásban Rétvári Bence bizonyított, az egyházügyeket kitűnően viszi Szászfalvi László, a nyugdíj-ügyekben pedig Mészáros József állt helyt. Simicskó István t tartalékos állományt szervezi, Soltész Miklós a családi és szociális, én magam pedig a nemzetpolitikai ügyeket viszem. Ügy vélem, hogy jól látható, minden olyan területen meghatározó szerepünk van, ami a KDNP-nek különösen fontos. Egyetlen kereszténydemokrata kormányzati szereplő munkájával szemben sem merült fel érdemi kifogás.
– KDNP legnagyobb kormányzati sikere mégis a kettős állampolgárságról szóló törvény megszületése volt. Az eddig megismert egyéni vélemények mellett van már hivatalos álláspontjuk a szavazati jog megadásáról?
– Ebben a kérdésben mindig is világossá tettem, hogy nincs A és B kategóriájú állampolgár, egy magyar nemzet van egyetlen állampolgársággal. Ezt jól szimbolizálja, hogy az; állampolgársági kártyán sem lesz különbség a magyarországi magyarok személyi száma és a határon túliak személyi száma között. A magyar állampolgárságot igazoló okiraton pedig azzal is gesztust szeretnénk gyakorolni, hogy a határon túli magyarok nevét és születési helyét a magyar helyesírás szabályai szerint tüntetjük fel, és csak az irat hátoldalán a jelenlegi okmányokban szereplő formában. Elkötelezett híve voltam és vagyok a szavazati jog megadásának, mert igazában akkor van garancia arra, hogy a határon túliak szempontjai mindig figyelembe lesznek véve, ha a szavazati jogukkal ezt ki tudják kényszeríteni. Ugyanakkor nem vagyok próféta, nem tudom, hogy az Országgyűlés pontosan milyen választójogi törvényt fog hozni ősszel.
– A párt elnökeként azt viszont tudhatja, hogy az előbb elmondottak szellemében fognak-e szavazni a választójogi törvény módosításakor. Azért is kérdezem, mert a Fidesz köreiben elhangzott a fél vagy töredék szavazat bevezetésének a lehetősége is.
– A határon túli magyarok teljes értékű állampolgárok, tehát teljes értékű szavazati jogot is kell kapniuk.
(Forrás: Magyar Nemzet)
