E jubileum megünneplésére a bíboros úr városunkat választotta, hogy ezzel is emlékezzen az Ijjas József érsek mellé rendelt koadjutor érsekként itt töltött évekre. [episcopus coadiutor, lat. – idős vagy beteg püspök, tartományfőnők, vagy apát mellé a szentszéktől kirendelt segítő, helyettes – a szerk.]
A mise után a bíboros úr megosztotta munkatársunkkal egyik Kalocsához kötődő emlékét, és ránk bízta az itt élő híveknek szánt üzenetét:
– Amikor megkaptam az esztergomi kinevezést, akkor volt nagyon súlyos beteg a bajaszentistváni plébános – kezdte visszaemlékezését Paskai László. – Torokrákja volt, operálták, de nem tudták rendbe hozni. Nagyon sokat szenvedett, akkor már fekvőbeteg volt. Betegségének jellemzéseként említem, hogy egyszer, mikor spenótot kapott, azt kérte, hogy főzzék puhábbra. Elképzelhetjük, hogy milyen fájdalmai lehettek. Valaki megkérdezte, hogy’ bírja ezt a sok szenvedést. Az ágyával szemben volt egy töviskoronás Krisztus-kép, s ő csak intett a szemével a kép felé. Ez az eset is szóba került, amikor búcsúzkodtam Esztergomba menetelem előtt. Így ez a történet valahogy bennem maradt, s vittem magammal afféle lelki útravalóként, s azóta is Kalocsára, illetve az itteni búcsúmra emlékeztet.
– A gyémántmise meglehetősen ritka esemény. A papok életében is legföljebb egyszer jön el…
Emberi dolog, hogy évfordulókról megemlékezünk, főleg a kerek évfordulókat szoktuk kiemelni. Ugyanúgy, ahogy a családok életében, a papi életben is megvan a jubileumokra való emlékezés. Ilyenkor az ember visszagondol a papszentelés tényére, föleleveníti a kezdeti buzgóságot, szeretetet. Az én fölszentelésem nehéz körülmények között történt. Teljes bizonytalanság volt akkor az egyháziak számára. Ahol az én papszentelésem volt, oda már nem is mehetek vissza, mivel a következő nyáron államosították azokat az épületeket. Csak az emlék marad, hogy micsoda öröm volt, hogy sikerült mégis a papszentelésben részesülni.
– Gondolom, ezzel még nem ért véget az ünnep. Mi a további program?
– Egy ünnepi ebéd lesz még a paptársakkal. Utána utazom vissza Esztergomba. Az egészségem sem engedi már meg, hogy túl nagy ünneplésre vállalkozzam.
– Mit üzen a kalocsai híveknek?
A mai világban is tartsák meg az alapvető becsületességet a munkában, egymás közötti kapcsolatban, egymás szeretetében! Maradjanak hűségesek minden kísértés ellenére. Az igazi keresztény élet adja a jövőt mindenki számára, és ezt kíséri az Isten áldása, akkor is, ha azt tapasztaljuk, hogy sokan egészen másképpen élnek. Végül, ahogy a szentbeszédben is idéztem a zsoltáros szavait: „Vesd a gondodat az Úrra, ő majd gondodat viseli!”
(Forrás: Kalohírek)
