A látványos, mondhatni történelmi jelentőségű rekonstrukció ismét jelentős mérföldkőhöz érkezett, azonban a most folyó munkáról egyelőre csak a főhajót pókhálóként körbefonó állványzat és a tetőn lebegő ideiglenes borítás árulkodik. Nem is gondolnánk, hogy a lepedők alatt úgy pezseg az élet, akár egy hangyabolyban. A hetekben saját szemével győződhetett meg minderről a KaloHírek tudósítója.
Amikor Vörös Márta, az érsekség főépítésze felvezetett a padlástérre, nem hittem a szememnek! A kívülről látszólag nyugodt kolosszus tetőterében számos szakember keze alatt égett a munka, gerendákat rakodtak, mértek, csiszoltak – azt sem tudtam, hova kapjam a fejem. Mindeközben az építészasszony a főhajó leghátsó (az oltár felett húzódó) részétől a karzat felé haladva lépésről lépésre mutogatta, mi mindent javítottak ki eddig, és mi az, ami még hátra van. Igazi unikumként pedig olyan évszámmal ellátott téglákat húzott elő az építkezés egy-egy rejtett zugából, amelyek új fejezetet nyitnak a Főszékesegyház eddig dokumentált építéstörténetében.
– Elvileg áprilisban kezdtük a munkákat, ami kissé elhúzódott, hiszen az állványzatot szinte a „levegőben” kellett rögzítenünk, mára azonban elmondható, hogy biztonságosan lehet rajta dolgozni. Rendkívül izgalmas ez a munka! Most például egy koszorú kialakítása nyújt számomra lehetőséget arra, hogy az építési folyamatokat illető információkhoz jussak. Itt a helyszínen kikerestünk olyan téglákat, amelyeken építési dátumok olvashatóak. Ez szépen mutatja azt a folyamatot, hogy a szentélyt kezdték el először építeni és onnan haladtak a tornyok irányába – kezdte beszámolóját Vörös Márta.
Olvassa el a Kalohírek beszámolóját!
