Ďulov dvor (Gyulamajor), Veľký harčáš (Harcsás), Čerhát (Cserhát) – Komárom részei, amelyeket ezután is csak szlovákul lehet feltüntetni. Ugyanakkor a fenti példákból is kitűnik, hogy sok ilyen városrésznek nincs is hagyományos szlovák elnevezése. Rengeteg, magyarlakta településnek vannak ilyen részei, de a kisebbségi nyelvhasználati törvény, és a táblatörvényhez készülő kormányrendelet nem rendelkezik ezekről. A kisebbségi nyelvhasználati törvény eredeti javaslatában ezek is szerepeltek, árulta el lapunk kérdésére Juhász László. „A tárcaközi egyeztetésre utalt javaslatban már nem szerepelt. Ez egy külön táblatípus, belügyminisztériumi rendelet szabályozza” – nyilatkozta a kormányhivatal kisebbségifőosztály-vezetője.
Legyen szó a település nevét, vagy bizonyos részét jelző tábláról, egyes helyeken a törvényi szabályozástól függetlenül is érvényt szerez magának a közösség igénye. A Komáromi járásban, a Dunaradványhoz tartozó Zsitvatőn a település első lakóházának kerítésén helyezték el a magyar elnevezést. A Vágsellye melletti Pereden (Tešedíkovo), ahol a magyar nevet (mivel szlovák történelmi személyről nevezték el szlovákul a falut) a táblatörvény értelmében ki sem lehetett tenni, rögtön a rendszerváltás után megoldották a kérdést. „A magyar nyelvű táblákat községi tulajdonban levő telkeken helyezték el, így aki belekötött, azt a választ kapta, hogy ezt a falu saját pénzén, saját telkén tette ki, senkinek semmi köze hozzá” – mondta lapunknak Szabó Zoltán helyi önkormányzati képviselő. Gútán is hasonló megoldáshoz folyamodtak körülbelül tíz éve, és Bősön is kinn a magyar tábla.
(Forrás: Új Szó Online)
