Egy nagyobb gimnazista csoport is megjelent azon a különleges könyvbemutatón, ahol A szlovák nemzet születése című, 19. századi tematikájú, monografikus kiadványt mutatta be Demmel József szerző, Ábrahám Barna, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) szlavisztikusa, valamint dr. Szilágyi Márton, az ELTE irodalomtörténésze. Az előadás „szpíkere” – megállapítva, hogy a teremben vélhetően mindenki beszél magyarul – először is közölte, hogy a L’udovít Stúr életét és munkásságát kissé formabontóan tálaló könyvet magyar nyelven fogják elővezetni.
Szlovák szempontból minden bizonnyal jelentős munkáról van szó, hiszen főszereplője északi szomszédaink történelmének minden kétséget kizáróan a legnagyobb alakja.
– Ars poeticám az volt, hogy olyan mondatokat írjak le L’udovít Stúrról, amelyek szlovák nyelvre fordítva ugyanazt jelentik, mint magyarul. Eleinte egyébként nem is akartam Stúrral foglalkozni, azt gondoltam, a szlovák történészek már megírtak róla mindent. De aztán kicsit jobban utánajárva sok érintetlen témát találtam, ezekből hoztam össze a kötetet – foglalta össze a munka indíttatását Demmel József történész. Ezt alátámasztandó elhangzott, hogy a Stúr-levelezés egy részét Szlovákiában noha először szlovák nyelven adták ki, mivel édesapja Győrbe éppen magyarul tanulni küldte a fiatal L’udovítot, kutatás tárgya lett: vajon nem levelezett-e magyar nyelven.
Az első, aki tudta, hogyan kell
De ki is volt ez a Stúr, a szlovák nemzeti ébredés kulcsfigurája? Röviden: 1815-ben Zayugrócon született, tizenévesen Győrött, huszonévesen Pozsonyban – az evangélikus kollégiumban – tanult. 1847-től egy éven át részt vett a Magyar Királyság országgyűlési munkájában, ahol mintegy tucatnyi alkalommal felszólalt, ebből öt írásban is megvan. A forradalom és szabadságharc idején napirenden tartotta a szlovák autonómia kérdését, majd sikertelen maradt a magyar uralom elleni szlovák felkelés megszervezésével. A függetlenség ügyének (átmeneti) elbukása után szülőfalujában az irodalomnak szentelte életéből hátralévő hat évét. Ez hát a felszín, ennek merül alá uszkve 300 oldal terjedelemben Demmel József, aki elismeri, a címet („A szlovák nemzet keletkezése”) figyelemfelkeltő szándékkal választotta, a könyv valós tartalmához az alcím („L’udovít Stúr és a szlovák társadalom a 19. századi Magyarországon”) áll közelebb.
– Volt a század derekán Magyarország területén kétmillió szlovák ajkú, de ők addig nem váltak nemzetté. Hiába hirdetett megannyi művelt és jó szándékú szlovák tudós programot, azokat a csatornákat, amitől egy azonos nyelvet beszélő, egy területen élő csoport összeáll, Stúr találta meg – fejtegette Demmel, példaként az erőteljes, a valláson túl nemzetben gondolkodó evangélikusságot, a sajtót és a számtalan létrehozott intézményt hozva.
A csütörtök este bemutatott könyv egyébként alig egy nappal korábban jelent meg, Ábrahám Barna és Szilágyi Márton azonban máris alaposan átrágta magát rajta.
– A könyv egy „nem politikai” életrajz a század legnagyobb szlovák emberéről, aki egyszerre politizált és mozgott a kultúra közegében – mondja az irodalomtörténész, utalva Stúr költői, írói és nyelvészi tevékenységére. A szerzőnél is alaposabban kifejti az evangélikus identitásból induló nemzetformálási igényt. – Pontosan látjuk annak kirajzolódását, ahogy Stúrnál a nemzeti identitás túllépi az evangélikus közösségen belül megélteket, és így elér a nemzetté válás igénye a szlovák katolikusokhoz is – mutat rá Szilágyi, s egy magyar irodalmi példát is hoz arra, hogyan nyúlhat át az erős nemzettudat vallásokon; Petőfit, aki Pápán református, Pesten katolikus iskolába járt, gyermeke keresztapja, Arany János evangélikus volt, feleségül pedig ugyancsak egy katolikus nőt vett.
Felülírni történetírói kánonokat
A könyv módszertanáról ugyancsak Szilágyi tanár úr mondott pár szót: – Megpróbál felülírni történetírói kánonokat, ugyanis „lelassult” a Stúrról szóló történelmi dialógus, ilyen értelemben pedig helyzete hasonlít a mi Kossuthunkéhoz. Eddig a róla szóló írásokat megpróbálták hozzáilleszteni a már meglévő képhez, most viszont biográfiaként egy töredékes narrációt kapunk, mozaikokat. Tanújeleket arról, hogy egy identitás köré csoportosuló tömeg hogyan válik „történelmi képződménnyé”. Igen, ez egyfajta kísérlet arra, hogy megfogjuk a szlovák nemzet keletkezésének pillanatát.
Az ELTE tanára reméli, hogy nem marad folytatás nélkül a 2009-ben kezdődött, monografikus sorozat – akkor szintén Demmel írt könyvet „Egész Szlovákia elfért egy tutajon…” címmel. – Talán készülnek más biográfiák is olyanokról, akik nemzetiségek alkotóerői voltak itt, a Kárpát-medencében. Stúr különösen is alkalmas arra, hogy egy ilyen sorozat első eleme legyen.
A rendezvényre meghívtak szlovák történészt is, ám végül csupa magyarral kellett beérnie a szép számú közönségnek. Közülük is utolsóként Ábrahám Barna emelkedett szólásra, aki nagy horderejűnek nevezte a könyvet.
Ha a szlovákok is elolvassák…
– Megkönnyíti majd a diskurzust, hogy már készül a szlovák nyelvű kiadás – tekintett a szerzőre a PPKE intézetvezetője, hozzátéve, jó lenne, ha nem is csak szlovák-magyar viszonylatban vizsgálnánk Stúrt, mivelhogy komoly kapcsolatai voltak a déli szláv területeken is. És talán itt érkeztünk el a legmerészebb mondathoz: – A koherens, időrendben haladó tanulmánykötet célja felülírni a hagyományos magyar és szlovák álláspontot, nem dehonesztálással és nem mítoszrombolással.
A két nép jelenkori viszonyain végigpillantva talán ez lesz a legnehezebb, hisz akár a tíz évvel ezelőtti párkányi hídavatás óta is jókorát hullámvasutazott Szlovákia és Magyarország kapcsolata – mondhatni: túl sok víz folyt le a két országot elválasztó (összekötő?) Dunán.
Ábrahám a könyv külön érdemeként említette az újító fogalomhasználatot (például: „házasodási piac”), és szerinte kínosan ügyel Demmel arra, hogy a szakmaiság legyen a legmagasabb szempont, amit az is alátámaszt, hogy töméntelen mennyiségű szlovák, cseh és nyugati forrást felhasznál a kötethez (1235 lábjegyzet, 30 oldalnyi felhasznált irodalom!). Úgy látja, a stílus néha már detektívregény jegyeit hordozza magán.
A könyvbemutató végén újra előkerült az eleddig megválaszolhatatlannak tűnő kérdés: lehet-e magyar-szlovák „közös” történelemkönyvet írni? A válaszhoz egy apró lépéssel közelebb visznek ezek az erőfeszítések, mint amilyent ez a most megjelent könyv is tesz; a klisékből kiszabadulva képet alkotni a szlovák és a magyar történelemben egyaránt hangsúlyos személyről – amit szlovák és magyar is elfogad.
(Forrás: MNO)
