1962. augusztus 8-án született Budapesten. Apai ágon felső-ausztriai nemesi családból származik, a család őse 1590. augusztus 5-én II. Rudolf császártól kapott szentbirodalmi nemesi oklevelet és kiváltságokat, a török háborúkban tanúsított vitézségéért. A Bükön született apai nagyapja Gyékényes határátkelő vasúti állomásfőnöke volt, nagyanyja egy somogyi malomtulajdonos családból származott. Anyai családja a második világháborút követő hónapokban Erdélyből az anyaországba menekült, ám nagyanyját a román hatóságok a határon feltartóztatták, tulajdonát elkobozták, őt magát pedig bebörtönözték. Édesapja, Semjén Miklós Zoltán (1929-2007) Budapest II. kerületében rendelőintézeti főorvos volt. Édesanyja, Niklász Erzsébet (1932) ugyanott röntgenasszisztensként dolgozott, ma nyugdíjas. Bátyja, György (1951) Stockholmban él, matematikus.
1988-ban kötött házasságot. Felesége, Menus Erzsébet Gabriella a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végzett, a Szent Angéla Általános Iskola és Gimnázium ének- és zenetanára, emellett karvezető, egyházzenész. Három gyermekük született, Emese Borbála (1991), Botond Benedek (1994) és Álmos Ágoston (1996) tanulnak.
Általános és középiskoláit Budapesten végezte, 1981-ben érettségizett a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. 1984-ig hivatalsegéd a budapesti Kisipari Termeltető Vállalatnál. A rendszerváltozást megelőző években a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémia civil hallgatója, 1991-ben teológusként doktorált. 1989-ben megszerezte a baccalaureatus, 1990-ben a licentiatus, 1991-ben a laureatus fokozatot. Ezzel párhuzamosan az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója, 1992-ben szociológus diplomát szerzett. 1993 folyamán kutatási ösztöndíjasként a belgiumi Leuveni Jezsuita Collegium Hungaricumban teológiai és társadalomtudományi témákban mélyedt el. 1994-ben jogi tanulmányokat folytatott Budapesten.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen 1996-ban címzetes egyetemi docensi kinevezést kapott, vallásszociológiai tárgyú disszertációjával 1997-ben PhD tudományos fokozatot szerzett. Az új vallási mozgalmak történelmi egyházakra vonatkozó kihívásait kutatja. A Márton Áron Kiadó 2000-ben Igenis szólnunk kell! címmel, a Szent István Társulat pedig 2003-ban Egyházpolitika. Egyház és politika címmel önálló könyvét jelentette meg. 2007-ben a Barankovics Alapítvány kiadásában látott napvilágot Ius resisdenti című, 2008-ban pedig az Egyenes úton című könyve..
Számos szakmai és karitatív jellegű szervezet munkájában vesz részt. 1987 óta tagja a Magyar Szociológiai Társaságnak. Az Országúti Ferences Plébánia képviselő-testületének tagja. 1998 óta a Szuverén Máltai Lovagrend nagykeresztes lovagja. Egyházi munkáját a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1994-ben Pro Ecclesia Hungariae kitüntetéssel jutalmazta. 1997-ben Pázmány Péter Emlékérmet kapott a katolikus egyetem tanácsától. 1998 decemberében II. János Pál pápa a Nagy Szent Gergely Rend lovag-parancsnoki keresztjével, 2002-ben pedig a Szent Szilveszter Rend nagykeresztjével tüntette ki. 2000-ben Konstantinápoly egyetemes patriarchája, I. Bartholomaiosz is kitüntette, tőle megkapta az ortodoxia egyik legmagasabb kitüntetését, a Pammakarisztoszi Legszentebb Istenszülő Szent Keresztjét.
Teológiaprofesszorai (mindenekelőtt Bolberitz Pál) ösztönzésének nagy része volt abban, hogy közéleti pályára lépett, gondolkodására nagymértékben a pápai szociális enciklikák hatottak. 1988-ban Keresztes Sándor invitálását követően csatlakozott a Márton Áron Társasághoz. 1989 márciusában alapítója a Kereszténydemokrata Néppártnak, először az országos elnökség tagja és a közös belbudai (I–II. kerületi) szervezet elnöke. 1991-től az országos fegyelmi és etikai bizottság elnökeként intézőbizottsági tag. Az 1994–1997 közötti párt belviszályból igyekezett kimaradni, sokszínűséget hirdetve meg akarta akadályozni a végső szakítást. Már a szélesebb közvélemény is a párt élére várta, 1997-ben Giczy György elnökkel szemben alulmaradt, de pártalelnök lett. Miután a párt egyre távolabb került a hiteles kereszténydemokrata hagyománytól és kizárták a nemzetközi szervezetből, felfüggesztette tagságát, azonban pártjából nem lépett ki, de mint „liberálist” mégis kizárták. Csatlakozott a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséghez, mint az elődszervezetnek tekinthető Barankovics-platform egyik alapítója. Ötéves pereskedés után és egy precedens értékű bírósági ítélet alapján, 2002. november 2-ára összehívott választmányi ülésen tagságát helyreállították, a párt elnökhelyettesévé választották. 2003. június 28-án (Varga László halála után) lett először pártelnök, majd tisztségében többször, legutóbb 2006. december 17-én újjáválasztották. Elnöki programja szerint pártja a Fidesz vezette polgári szövetség keretein belül, de önálló politikai arculattal rendelkező (hiteles és karakteres világnézeti) pártként kíván működni, szervezeti önállóságát fenntartva. 2006. január 12-én ennek szellemében a következő politikai ciklusra átfogó politikai-választási együttműködési szerződést kötött a Fidesz-Magyar Polgári szövetség elnökével, Orbán Viktorral, amelynek értelmében huszonnégy kereszténydemokrata politikus a két párt közös és esélyes jelöltjeként indulhatott egyéni választókerületekben és listákon.
Az 1990. márciusi–áprilisi országgyűlési választásokon képviselőjelölt volt a budapesti várkerületben, majd az Országgyűlés Hivatala alkalmazásában a KDNP-frakció hivatalvezetője, titkára és sajtószóvivője lett. Októberben pártlistáról önkormányzati képviselő lett Budapest II. kerületében, egyben négy évig ellátta a kormánypárti frakció vezetését, valamint az egészségügyi és szociális bizottság elnökségét.
1994-ben a Várkerületben (Budapest 1. sz. vk.) indult ismét, negyedik lett, de az országos lista tizenharmadik helyéről szerzett mandátumával bekerült az Országgyűlésbe. 1994-től a törvényhozó testület jegyzője, a szociális és egészségügyi bizottság tagja, 1995-től frakcióvezető helyettes. A frakció (1997. július 22-i) megszűnése után független, november 3-án a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjához csatlakozott, december 2-án került először az emberi jogi állandó bizottságba. Még ellenzéki képviselőként javasolta, hogy az egyházi státuszt legalább százéves magyarországi jelenléthez vagy tízezer fős taglétszámhoz kösse a törvény. 1998-ban a pásztói (Nógrád megye 2. sz.) választókerületben MDF-támogatású jelöltként nyolcadik lett, a fórum újabb választási kudarca miatt Veszprém megyei listavezetőként sem juthatott mandátumhoz. 1998 és 2002 májusa között a nemzeti-konzervatív koalíciós kormány Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkári rangú egyházi ügyekért felelős vezetője volt. A polgári kormányzás időszakában, 2000-ben szerveztek egyházi csúcstalálkozót Magyarországon, kiegészítő megállapodással rendezték a vatikáni szerződés végrehajtása során keletkezett vitákat, visszaállították a hitoktatás állami finanszírozását, megállapodást kötöttek a történelmi egyházakkal, rendezték a közfeladatokat ellátó egyházak támogatását. Szerepe volt abban, hogy a Bizánci Szent Szinódus I. István királyt szentnek ismerte el.
2002-ben a Fidesz–MDF közös országos listájának tizennyolcadik helyéről szerzett mandátumával visszatért a törvényhozásba. A Fidesz-frakció humánpolitikai kabinetjében egyházpolitikai és szociális kérdésekkel foglalkozott, Az emberi jogi, kisebbségi, és vallásügyi bizottságának alelnöki tisztét 2006. májusig, a ciklus végéig viselte. Legfontosabb képviselői feladatának az egyházak szabadságának biztosítását tartja, ezért interpellálta a belügyminisztert, nyilvános kérdéseket intézett a hitoktatók bérezése és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége támogatását sürgetve.
2006 áprilisában (előre nem tervezett módon) a kalocsai választókerület (Bács-Kiskun megye 7. sz.) egyéni mandátumáért az utolsó pillanatban szállt harcba. Az ezeréves katolikus érseki központban az első fordulóban jelentős, tizenegy százalékos előnyre tett szert a szocialista jelölt (Alföldi Albert) előtt. Kalocsa liberális polgármestere (Török Gusztáv Andor) visszalépése után szorosabbá vált ugyan a jobb- és baloldal közötti verseny a második fordulóra, de győzelme nem forgott veszélyben. Emellett a Fidesz és a KDNP által közösen állított országos lista negyedik helyén szerepelt. Május 16-tól a két, a Fidesz és a KDNP frakciót egybefogó Magyar Szolidaritás frakciószövetség társelnökeként egyben a kereszténydemokrata képviselőcsoport vezetője. Május 30-tól újra tagja az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi állandó bizottságnak. Ellenzéki képviselőként az utóbbi hat évben közel félszáz alkalommal szólalt fel, kétszer, a kormányprogram, valamint a bizalmi szavazás általános vitájában mondott vezérszónoklatot. Parlamenti vitanapot kezdeményezett a személyi jövedelemadó helyett választható családi jövedelemadózás érdekében. Pártelnök-frakcióvezetőként emellett főleg a napirend előtti politikai viták egyik főszerepelője.
A 2010-es parlamenti választáson már az első fordulóban mandátumot szerez a Bács-Kiskun megye 7. számú egyéni választókerületben. Az új Országgyűlésben megalakuló, minden idők legnagyobb KDNP képviselőcsoportjának vezetésére Harrach Pétert kéri fel. A második Orbán kormány miniszterelnök-helyettese, a kormányfő első, egyben általános helyettese. A magyar kabinet nemzetpolitikáért, nemzetstratégiáért felelős tagja.
