A délelőtt tíz órakor kezdődött diplomaátadó a hagyományoknak megfelelően a főiskola vezetőségének bevonulásával kezdődött, majd a Himnusz hangjai csendültek föl. A színpadon foglalt helyet dr. Meszlényi Rózsa, a főiskola rektora, Tompáné dr. Daubner Katalin és Domboróczky Zoltán tudományos, illetve oktatási rektorhelyettesek, dr. Szűcs Olga bölcsészettudományi és Miklósné dr. Zakar Andrea gazdaságtudományi, módszertani tanszékvezetők, Stach Judit idegen nyelvi oktatási központvezető, Molnár István budapesti telephely-igazgató, Falusné Katona Erzsébet kollégiumigazgató, Pécsi Tiborné, a Kalocsai Felsőoktatási és Szolgáltató Kht. ügyvezetője, a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) képviseletében annak elnöke, Csősz József, valamint Török Ferenc polgármester a város vezetőségének képviseletében és dr. Simicskó István országgyűlési képviselő, aki ezúttal a főiskola oktatójaként jelent meg, s többedmagával most vette át a rektorasszonytól oktatói kinevezését.
A rektorasszony ünnepi beszédének kezdetén arról az örömről és büszkeségről szólt, amelyet minden diplomaosztó alkalmából érez, megvalósulni látván a célt, hogy egy új életet adjanak hallgatóik kezébe. Reményét fejezte ki, hogy a búcsúzó frissdiplomások megfelelő szakmai és emberi magatartásukkal öregbítik majd a főiskola jó hírét, hangsúlyozva, hogy a biztos tudás stabil erkölcsi alapzat és értékrend nélkül, a tisztességes munkára való készenlét, valamint egymás és a hivatás iránt érzett szeretet híján nem sokat ér.
– A nemzet felemelkedése nem csak a diplomák mennyiségén, hanem az emelkedettebb gondolkodású, humánus lelkületű, fáradhatatlan munkabírású, kikezdhetetlen erkölcsű emberek nagyobb számán és ezek környezetükre gyakorolt hatásán is múlik – mondotta. Mindehhez a kellő tudást tanáraik átadták a megfelelő tudást a most végzetteknek, ám „a zarándokot Rómáig el lehet kísérni, de a spanyol lépcsőn már mindenkinek egyedül kell fölmennie” – idézte a régi mondást. Szólt a főiskola nyolc évvel ezelőtti alapítása óta elmúlt esztendők küzdelmeiről és eredményeiről is. Idén tizenharmadik alkalommal tehettek záróvizsgát hallgatóik, s e napon is hatvankilencen vehették át erről szóló dokumentumukat, először ebben az évben szabad bölcsész szakon is. Mint mondotta, a búcsúzó diákok büszkék lehetnek iskolájukra, hiszen az megállja helyét az országos rangsorban, egyes mutatók tekintetében kifejezetten előkelő helyen szerepel, így például az egy minősített oktatóra jutó hallgatószám tekintetében első helyen áll (négy hallgató jut egy oktatóra). Ezután tanácsokkal látta el a hallgatókat, az önmagunkba és jövőnkbe vetett bizalom, valamint a kitartás, a küzdeni, s ha szükséges, az újrakezdeni tudás fontosságára, a közösség erejére hívva föl a figyelmet. Wass Albert egy elbeszéléséből kölcsönzött gondolattal – példázatként – arról is beszélt, hogy ha a tolvaj, vagy farkas ellopja a birkát, azért nem őket kell hibáztatni, hiszen a tolvaj mestersége a lopás, a farkas tulajdonsága a birkaevés, ezért a rest pásztor hibája az, ha nem védte meg a jószágot. Ezért arra hívta föl a búcsúzókat, hogy legyenek jó pásztorok! Emellett szólt gyökerekhez való ragaszkodás, az emberi kapcsolatok, az engedelmesség, a tisztelet és a szakmai alázat fontosságáról. Utolsó tanácsként Saint-Exupéry Kis Hercegéből idézett: „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Végül egy ősi kelta áldással búcsúzott a végzettektől. A rektor asszony ezután főiskolai tanári kinevezéseket adott át dr. Suhányi Erzsébetnek, dr. Simicskó Istvánnak, dr. Frenyó Zoltánnak, dr. Kuti Ferncnek, dr. Bányai Kornélnak, valamint dr. Melegh Attilának.
Ez után dr. Simicskó István köszöntötte a búcsúzókat közvetlen hangvételű beszédével, majd Jámbor Anita előolvasásával a fogadalomtétel és az oklevelek átadása következett. Ezt követően kiváló tanulmányi munkáért járó jutalmat vehetett át Bodrogi Edit, Fekete Zoltán, Herczeg Gábor, Jámbor Anita, Kapitány Krisztina, Lukács Edina, Mandzsuné Péter Zsuzsanna, Rudasné Czár Zsuzsanna, Rudolf Annamária, Sárközi Bernadett Ildikó, valamint Szabó Kitti Júlia.
Végül Mitykó Gergely szólt a búcsúzó hallgatók nevében. Sok humorral átszőtt beszédében a kihívásokkal való szembenézés képességének fontosságáról beszélt, s arról, amint a szeretett diákévek elmúlása fölött érzett szomorúság és a nagybetűs élet előtt állók izgalma kavarog benne és diáktársaiban. Zárszóként köszönetet mondott tanáraiknak, családjuknak, barátaiknak, s mindenkinek, akik eddigi útjaikon segítették, támogatták őket. Ám legszebb köszönet az lesz, ha derekas helytállással bebizonyítják, hogy érdemesek voltak a segítségre, a bizalomra – mutatott rá. Az ünnepély a Szózat elhangzása után a főiskolai vezetőség kivonulásával ért véget. A rendezvényt Borbola Szilvia és Borbola Milán szólóéneke tette emlékezetesebbé, akik a „Mozart”, illetve a „Valahol Európában” című musical-ekből adtak elő egy-egy részletet.
(Forrás: Kalohírek)
