Budapesten is bemutatták a Kisléghi Nagy Ádám festőművész ikonokat, portrékat, szenteket és bibliai alakokat ábrázoló alkotásait felvonultató festményalbumot, amely a Magyar Napló gondozásában jelent meg.
Kisléghi Nagy Ádám, a szent festője címmel jelent meg az alkotó műveit bemutató művészeti album Daniel Estivillnek, a római Gregoriana Pápai Egyetem művészettörténet professzorának bevezető tanulmányával, amely magyarul, angolul és olaszul olvasható.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a kötet bemutatóján azt hangsúlyozta, hogy “Kisléghi Nagy Ádám művészete és személye prófétai jellegű, s művészetében a kulcsszó a szent.” Hozzáfűzte: az alkotó attribútuma az alázat, a hitvallásos tanúságtétel és az élet szentsége. Mint mondta, Kisléghi Nagy Ádám élete és művészete egymástól elválaszthatatlan.
“A művészet megtisztít, más emberré tesz” – mondta Kisléghi Nagy Ádám, hozzátéve: “amit az emberek a szívükbe zárnak, az sosem fog elavulni, de amit nem szeretnek, az az enyészetté válik.” Véleménye szerint az a művészet, amikor az alkotás “beleszól” az életbe.
Oláh János, a Magyar Napló főszerkesztője felidézte: a szombathelyi székesegyházban látta először Kisléghi festményeit. “Látszott, hogy ezek a képek izzóan mai hitvallást jelenítenek meg” – fogalmazott, hozzátéve: kevesen vannak, akik meg tudnak felelni a kihívásnak, amikor a figuralitás, a művészet hittel teli inspirációi újra előtérbe kerülnek.
Kisléghi Nagy Ádám 1985-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, ahol mestere Sváby Lajos volt. 1995-ben a Művelődési és Közotatási Minisztérium ösztöndíjasaként a Római Magyar Akadémián, 1998-ban állami Eötvös-ösztöndíjasként az Universita di Napoli Frederico II művészeti tanszékén (Nápoly) tanult.
A tiborszállási és mérki görögkatolikus templomok ikonosztázait 1987-ben festette meg, 1990-ben festett freskót a rákoscsabai görögkatolikus templom homlokzatára, valamint Apokalipszis-freskót egy Barcelona melletti falu templomában. Az olasz Madognanaban 1996-ban seccót festett egy falusi templom homlokzatára, 1997-ben ikonkeresztet a zalaegerszegi római katolikus templomba. A Szűz Mária életét ábrázoló festménysorozatot 1999-2003-ig festette meg a szombathelyi székesegyházban.
Az erőteljes fény-árnyék hatású olajfestményei elsősorban Caravaggiót és Zurbarant idézik. Képei vallásos, elsősorban keresztény, bibliai tárgyú alkotások, ikonokat is fest.
A következőkben közöljük Semjén Zsolt beszédét.
Az orthodoxia bátorsága – Kisléghi Nagy Ádám a Szent festője-
Kisléghi Nagy Ádám művészete és személye prófétai jel, mégpedig három értelemben: az Akit, az ahogy és az aki vonatkozásában.
A kulcsszó Kisléghi Nagy Ádám művészetében: a Szent.
Persze a művészet, amennyiben művészet, mindig valamiképpen a Voltaképpeniről szól, valamiképpen mindig az Abszolútumra, a Szentre irányul. Ez lehet keresés, lehet perlekedés, lehet a szent hiányának fájdalma, vagy lehet reflektálatlan is, de valamiképpen a Szentre irányul. Kisléghi Nagy Ádám művészete azonban nem a keresés, a perlekedés, a hiány fájdalma vagy a reflektálatlanság anonimitása, hanem egyenesen a Szentre irányul. Következésképpen az ő művészetének nem tárgya van, hanem Tárgya van: a Szent. Mivel a Szentről, mint Szentről szól, ezért mintegy attribútuma: a hitvallásos tanúságtétel.
Az Aki után van az ahogy. A megszentelt forma.
Legitim dolog a Szentre való irányultság vonatkozásában is például a szürrealista, avantgarde, stb. művészet. De Kisléghi Nagy Ádámnak a sajátsága, hogy a Szentre a szent hagyomány által irányul. (Gondoljunk arra, hogy a megszentelt formák nyugat vonatkozásában az itáliai festészet, kelet vonatkozásában pedig az ikon.) E tekintetben attribútuma: az alázat. Ez a második prófétai jel.
Itt szükséges egy teológiai megjegyzést tenni, igazából a kérdés az az, hogy a Szent ábrázolható-e egyáltalán? Az Ószövetség válasza – sőt minden kereszténységen kívüli válasz – az, hogy nem. Mégpedig azért nem, mert a Szent, az Aszolútum nem ragadható meg emberi formában. Egyedül a kereszténység az, amiben megjelenik a Szentnek a Képe. Mégpedig azért, mert maga a Voltaképpeni, maga az Abszolút, maga a Szent vált Képpé. Maga az Isten vált Képpé Jézus Krisztusban. Krisztus, mint az Isten Ikonja, egyszer és mindenkorra lehetővé tette a Szentnek a képi ábrázolását. „Aki engem lát, látja az Atyát.” És miután Isten népe Krisztus misztikus teste, ebből következően a Szent ábrázolása legitim Isten népe tekintetében is, elsősorban a Boldogságos Szűzanya vonatkozásában, másodsorban a szentek vonatkozásában, hiszen ha egyszer Isten népe Krisztus teste, és Krisztus Isten Képe, akkor Isten népének tagjaira is átsugárzik az Atya képmásisága.
Meg kell jegyeznem, hogy a fő vád Kisléghi Nagy Ádámmal szemben az, hogy „szentkép festő”. (Ez persze abszurd vád, hiszen ha lehet valaki tájképfestő, lehet valaki csendélet festő, akkor miért nem lehet valaki szentképfestő?) De ennél sokkal lényegibb dologról van szó. Kisléghi Nagy Ádám nem szentkép festő – az Ecclesia Szövetkezetnél kapható szentképek értelmében -, hanem ő a Szent Képének a festője. Nagy Sz-szel és nagy K-val.
Elmondok egy történetet. Barátilag elmondták döntési pozícióban lévő elismert művészek, hogy miért nem kaphat meg egy bizonyos művészeti elismerést Kisléghi Nagy Ádám, amire Mádl Ferenc köztársasági elnök úr és Karl-Josef Rauber apostoli nuncius úr terjesztették fel. Az indoklás, amiért nem kaphat, az az, hogy: „szentképeket fest”. Ezért „nem tükröződik ezekben a képekben a művész személyes állásfoglalása.” És megsúgták, hogy ha az Utolsó vacsorát úgy festené meg – szó szerint mondom –, hogy Jézus Krisztus az egyik kezében hamburgerrel, a másik kezében Coca-colával állna az Eucharisztia alapításakor, akkor ez már kifejezné a művész személyes véleményét, és akkor ez már művészet lenne. Ezért Kisléghi Nagy Ádámnak az attribútum-szerű erénye a bátorság. Az ortodoxiának a bátorsága! Az ortodoxiának a bátorsága a herezis korában. A szinkretista gnoszticizmus időszakát idézi most a világ, aminek a lényege az, hogy az igazságok nevében definitíve tagadja az Igazságnak a létét. Miután Kisléghi Nagy Ádám a katolicitás nevében tanúságot tesz az Igazságról, ez tolerálhatatlan mindazoknak, akiknek alapdogmája az, hogy nem létezik nagybetűs Igazság, csak a különböző kisbetűs igazságok világa. Ezért Kislégi Nagy Ádám botrány mindazok szemében, akik a kisbetűs igazságok nevében tagadják a nagybetűs Igazságot. Hát ezért nem kaphatta meg azt a bizonyos elismerést.
A harmadik vonatkozás, amiben prófétai jel Kisléghi Nagy Ádám, az az életszentség. Én nem vitatom azt, hogy a személyes élet és a művészi életmű olykor elválhatnak egymástól. Gondoljunk a költészetben a francia szimbolistákra, pl. Rembaudra, aki megírja az életművét és elmegy rabszolga kereskedőnek. Vagy mondjuk a magyar irodalomban Adyra. Vitathatatlan az életművük és menthetetlenül esendők. De Kisléghi Nagy Ádám nem ehhez a körhöz tartozik, hanem Rubljovhoz. Aki úgy festette a Szentháromság ikont, hogy folyamatos imádáságban volt, és ezért a festménye a személyes imádságának, Isteni kapcsolatának egyfajta tárgyiasulása. Ebben az értelemben mondom azt, hogy Kisléghi Nagy Ádám harmadik prófétai jel volta az életszentség, az, hogy a művészete és a személyes élete elválaszthatatlan.
Összefoglalólag: Kisléghi Nagy Ádám háromszoros prófétai jel. Először is a Szentre, mint Szentre irányul, művészetében hitvallásos, tanúságtevő módon. Másodszor prófétai jel a forma tekintetében, ez a megszentelt hagyomány vállalása, aminek attribútuma az alázat. Harmadszor pedig életének és a művészetének az egységéből kifolyólag az életszentség.
Ezekkel a gondolatokkal köszönöm őneki Isten népe és az én személyes életem tekintetében is a művészetét.
(Elhangzott a Piarista Gimnáziumban, 2014. november 6-án)
(semjenzsolt.hu)
