A KDNP másfélezer tagja érkezett vasárnap szerte az országból Gyomaendrődre, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) évadzáró családi napjára. A jó hangulatú rendezvényen többek között Semjén Zsolt pártelnök, Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője és az MKDSZ elnöke, valamint Latorcai János, a KDNP Országos Választmányának elnöke mondott beszédet.
Az alábbiakban közöljük Semjén Zsolt beszédét.
Szent István országa nem lesz kalifátus!
Historia est magistra vitae. 1541, az örök tanulság. Jó évtizeddel Mohács után, Szulejmán nem tudja elfoglalni Budát. Még áll az arche regnum. Ekkor a szultán ebédre hívja a magyarság vezetőit. A hosszú ebéd alatt egyre több és több török, mint jámbor városnézők sétálnak be Budavárba. És mire jön a fekete kávé, belülről elfoglalták Budát. S ahogy Arany írja: „Boldogasszony tornya tetejében, félhold ragyog a kereszt helyében”. Utána jött másfél évszázados hódoltság, az ország felét porig rombolták, a népünk felét kiirtották. Azóta se tudjuk kitölteni a Kárpát-medencét, azóta se tudtuk kiheverni.
Amikor ezt elmondtam egy CDU-s fórumon Németországban, síri csend lett. Persze Európa tanulhatott volna a történelemből, hogy mit jelent az iszlám hódítás. Elég megnézni Kis-Ázsiát vagy Észak-Afrikát, hogy az iszlám uralom alatt mi lett Antiochiából vagy Alexandriából, az egykor szellemi pezsgéséről híres keresztény központokból? Kő kövön nem maradt. És mi lesz például Párizsból, Franciaországból, az „Egyház legidősebb leányából” a saría árnyékában? Valóban úgy van, hogy ez az utolsó francia generáció, akik még francia életet élhetnek Franciaországban…
Európában vannak, akik már elvesztek, vagy az elveszés állapotában vannak, és vagyunk még Magyarországon és Közép-Európában, akik harcolunk. Magyarok, lengyelek, csehek és szlovákok, hogy magyar, lengyel, cseh és szlovák életet élhessünk, Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában.
Mi magyarok hiszünk a magyar történelem kontinuitásában, az örök magyarságban, hogy Szent István, Mátyás, Széchenyi; Pázmány, Arany János és Bartók örökségét, a történelmünket, a kultúránkat, a nyelvünket, az észjárásunkat tovább adjuk fiainknak. Mert a magyar megmaradás a Duna-Tisza táján 1100 éves küldetés!
Márfi Gyula érsek atya volt bátor kimondani, hogy a saría a világot Dar al-islamra – vagyis az iszlámnak meghódolt -, és Dar al-harb-ra – a háború területére – osztja. Mi – egyenlőre – ebben vagyunk. A keresztény civilizációnk elleni dzsihád földjén. Az Európának nevezhető Európa Kis-Ázsia vagy Észak-Afrika sorsára jutásának létkérdésénél. És ebből következően a terror és – bizonyos értelemben vett – polgárháború fenyegetettségében.
És nem kerülhető meg a kérdés: hogy jutott ide Európa? A jakubinus-bolsevik-szabadkőműves ideológia, az antikrisztiánus mesterkedés kétszáz éve minden eszközzel relativizálja-támadja-üldözi a kereszténységet, előidézve az identitásvesztés vákuumát. És – el kell ismernünk – hogy a devianciák propagálása pedig joggal váltja ki ennek megvetését, utálatát a muszlimok részéről. Furcsa, de nem veszik észre, hogy miután – az identitásvesztés, a dekadencia és tömeges iszlám migráció miatt – keresztény európai civilizációnk elesett, az iszlamisták az ő fejüket fogják levágni először, a miénket csak majd a sor végén.
Metsző élességgel kell látnunk: ha most a migráció ügyében hibázunk, az többé nem csinálható vissza.
Ezért a magyarság szó szerinti létérdeke, létparancsa, hogy olyan családpolitikánk legyen, hogy magyar családokban magyar gyerekek szülessenek, magyar kultúrában felnőve. És ha még így is rászorulunk népesség pótlásra, akkor az csak olyan lehet, akik asszimilálhatók, de legalább integrálhatók. Kik integrálhatók? Akik akarnak integrálódni, és akiket a nép elfogad. Vagyis biztosan nem azok, akik illegális migránsok, akik nem tisztelik az életformánkat, a kultúránkat, a hagyományainkat; akik idegen – sőt velünk ellenséges – civilizációból vagy civilizálatlanságból törnek ránk. Ha nem akarunk, mi és a gyerekeink, párhuzamos társadalomban, no go zónák és a terror fenyegetettségében, mondjuk ki: a saría árnyékában élni, akkor – hogy pc módon kíséreljem meg megfogalmazni -: csak olyanokat szabad beengedni, akik kulturális-vallási és etnikai értelemben az európai civilizációhoz köthetők!
Szabó Dezső, a nagy protestáns gondolkodó mondta azt, hogy aki nem akarja, hogy megegyék, ne hagyja, hogy megegyék!
Amiről a nemzeti konzultációval tanúságot tett a magyar nemzet: az a józan ész, az életösztön és az önvédelem.
(Forrás: kdnp.hu, semjenzsolt.hu)
