A következő négyszáz évhez kívánt sikert Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes szerdán a partiumi Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium felújított épületének avatóünnepségén.
A római katolikus egyházi tulajdonban levő iskolaépület felújítását a magyar kormány 700 millió forinttal támogatta. Ünnepi beszédében Semjén Zsolt Szatmárnémetinek a magyar történelemben játszott szerepét, majd a szatmárnémeti magyar oktatás történetét idézte fel. Kijelentette: a felújított intézmény elődei már akkor oktatták a szatmárnémetieket, amikor Shakespeare még élt, Galilei a Jupiter holdjait figyelte és Johann Sebastian Bach még meg sem született.
Semjén Zsolt kijelentette: nem személyének, hanem annak a magyar kormánynak jár a köszönet, amely nyolc éve a figyelme fókuszába helyezte a nemzetpolitikát. Megjegyezte: a nemzetpolitika fogalmát gyakran el kell magyarázni, hiszen a magyarság számára ez mást jelent, mint a dánok, svájciak vagy portugálok számára. “Minket a sors egy plusz feladattal is ellátott, kötelezettséget rótt ránk” – magyarázta, utalván a magyar nemzet szétszakítottságából fakadó feladatokra.
Kijelentette: a magyar gazdaságpolitika sikerességének köszönhetően ma már lehetőség van arra, hogy az anyaország konkrét anyagi eszközökkel is segítse a határon túl élő nemzeti közösségeket.
A román kormány kisebbségi oktatásért felelős államtitkára, Kovács Irén-Erzsébet azért mondott köszönetet a magyar kormánynak, hogy szívügyeként tekint a romániai magyar oktatásra. Az államtitkár azt is méltányolta beszédében, hogy Szatmár megyéből nem kap panaszokat, itt harmonikusan fejlődhet a magyar nyelvű oktatás.
Pataki Csaba, a Szatmár megyei önkormányzat elnöke arra figyelmeztetett, hogy amíg vannak magyar gyermekek, addig érdemes megjavítani a tetőt, az épületet. Hozzátette: az iskolafelújítás hitet adott a szatmárnémeti magyaroknak. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben megválasztott politikus kijelentette: folytatódik az együttműködés “a nemzet kormányával”, és “amikor kell a szatmári magyarok ott lesznek, hogy ilyen kormányuk maradjon”.
Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti RMDSZ-es polgármestere is azt hangoztatta: a magyar kormány támogatásával újult meg az iskolaépület, és “ahogy ők mellettünk állnak, mi is mellettük állunk”.
Calin Durla Pasca Szatmár megyei főtanfelügyelő abban látta a szatmári magyar oktatás sikerének titkát, hogy a kölcsönös tisztelet és a professzionalizmus jellemzi a tanfelügyelőség kapcsolatait a római katolikus egyházzal, valamint a város és a megye vezetőivel.
A felújított épületet Schönberger Jenő római katolikus püspök áldotta meg.
Az eredetileg református tanintézetként alakult gimnázium nyolc éve költözött a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott épületbe. Szatmárnémeti reprezentatív magyar iskolájában ma 1071 gyermek tanul.
+
A továbbiakban közöljük Semjén Zsolt beszédét.
Szatmárnémeti, 2018. március 14.
Hass, alkoss, gyarapíts – üzeni máig ható érvénnyel Himnuszunk költője, az iskola névadója, Kölcsey Ferenc. Ünnepelni jöttünk ide, mert egy közösség számára mindig ünnep, ha gyarapodik. És Szatmárnémeti gyarapodott.
Az ünnep perceiben tisztelettel megköszönöm a meghívást, és tudom, hogy ez a magyar kormánynak szól. Annak a magyar kormánynak, amely nyolc éve figyelme fókuszába helyezte a nemzetpolitikát.
Miféle politikát? – kérik számon világpolgár barátaink. Hát nem azért vannak a világon mindenütt a kormányok, hogy saját népük boldogulásán munkálkodjanak? Létezik dán, svájci vagy portugál nemzetpolitika? Bizonyára – a mi általunk használt értelemben – nem. De minket a sors egy plusz feladattal is ellátott, kötelezettséget rótt ránk.
Mindjárt száz esztendeje annak – és ezt ezen a helyen nem kell Önöknek különösebben magyarázni -, hogy a trianoni döntés az ezer éves nemzet testét szétszakította. A fájdalom maradt, de azért történtek kísérletek az enyhítésre. A bonyolult revíziós politikát a második világháború elsodorta. A négy évtizedes kommunista diktatúra szőnyeg alá söpörte, elhallgatta, pontosabban fel sem fogta a határon túliak ügyét, mondván, a baráti szocialista testvérpártok majd megoldják a problémát. Hát nem oldották meg.
A rendszerváltáskor felcsillant némi remény, Antall József legendás kijelentése, hogy lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni, évtizedek óta elfojtott érzelmeket szabadított fel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A 2010-ben alakult második Orbán-kormány előtt megnyílt a lehetőség, hogy – élve a választók széleskörű felhatalmazásával – gyakorlati lépéseket is tegyen. Alaptörvénybe iktatta és megvalósította a kettős állampolgárságot, ami nem más, mint a nemzet közjogi egyesítése. Megadta a választójogot, hogy a külhoni állampolgárok ugyanúgy élhessenek jogaikkal, mint az anyaországban élők. Halkan azért hozzátenném, hogy ezek a döntések nem csak a mi kormányunk egyedi és zseniális ötletei, mert ez a világ számos országában elfogadott és természetes dolog. Dél-Amerikában élő olaszok, spanyolok és más nációk tízezrei szavazhatnak anélkül, hogy hazájukban élnének, vagy ott adót fizetnének. Ezt valahogy elfelejtik világpolgár barátaink, amikor minket támadnak. S ahogy elnézem, hiszen választások előtt vagyunk, egyre vadabban.
Tisztelt Ünneplő Közönség!
A magyar gazdaságpolitika sikerességének köszönhetően a nemzetpolitika az utóbbi három évben új dimenziókat és utakat nyitott. Most már lehetőség van arra, hogy az anyaország konkrét anyagi eszközökkel is segítse a határon túl élő nemzeti közösségeket. Vállalkozásokat támogatunk, egyházi és világi épületeket, műemlékeket újítunk fel, ahol pedig a legnagyobb a szükség, Kárpátalján, oda eszközöket, tankönyveket, orvosi műszereket, most épp oltóanyagot viszünk.
Segíteni jó és felemelő érzés, különösen akkor, ha ez sokaknak okoz örömet. Itt állunk a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumnál, ahol a magyar kormány 700 millió forintos támogatásával elkészült a felújítás.
Szatmárnémeti igazán büszke lehet a múltjára, mert az gazdag és mindenkor küzdelmes volt. Szatmárt Árpád magyarjai belakták, míg Szent István felesége, a bajor Gizella német vadászokat telepített ide, így alakult ki Németi. Az első magyar szabad királyi városunk egyike, melyet II. András pecsételt meg levelében. A tatárjárás elpusztította az Árpád-kori várat, de hamar újjáépítették és jött az újabb aranykor. V. István a szatmári vendégnépeknek kiváltságokat adott, III. András, majd Károly Róbert is megerősítette a szatmári polgárok szabadságlevelét. I. Ferdinánd király Szatmárt és Németit a három Somlyai Báthory testvérnek, Andrásnak, Kristófnak és Istvánnak adományozta „örök birtokul”. 1661-ben a törökök pusztították el, 1676-ban Apafi Mihály sikertelenül ostromolta a várat.
Szatmár legemlékezetesebb történelmi pillanata 1711. április 30. Itt, a Vécsey-házban írták alá a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békét, ami Debrecenben kezdetett, Károlyban folytattatott és Szatmárban bevégeztetett gróf Pálffy János nádor közbenjárására. Mi ez, ha nem a magyar történelem?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ideje szólni az iskoláról is, hiszen ezért gyűltünk össze, ezt ünnepeljük.
Az iskola összetett fogalom, falaival, lépcsőivel, osztálytermeivel, szellemiségével, levegőjével, tanáraival az élet sűrítménye. És a mindenkori hamvas ifjúság bájával, lendületével és jövőbe vetett álmaival. Tudjuk, hogy ezek a falak nem azok a falak, hiszen ez az iskola is sok harcot vívott az idők során a megmaradásért, de a szellemiség és a diákok álmai ma is ugyanazok.
A reformáció ezen a tájon máig tartó nagy hatással van, ezért nem meglepő, hogy 1608-ban, Milotai Nyilas Istvánpüspöksége idején vásárolta meg a telket a református egyház iskolaépítés céljából, és az épület 1610 óta folyamatosan oktatási célokat szolgál.
1610. Hogy jobban érzékeljük és felfoghassuk a dátumot, gondoljuk el, hogy Shakespeare még élt ekkor, és Galilei a Jupiter holdjait figyelte. Híre sem volt az angol polgári forradalomnak, és még nem született meg Johann Sebastian Bach sem. Itt pedig már iskola működött, és működik ma is, négy évszázad után megújulva.
A várost és az iskolát a történelem viharai korbácsolták, de megmaradtak. Mert meg tudtak maradni. Régi bölcsek esszenciája, hogy az életben a legnagyobb dolog túlélni és megmaradni. Nemzetnek, hitnek, családnak, egyénnek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ez az iskola kiállta az évszázadok próbáját, nem könnyen, de kiállta Trianon traumáját is. A legtöbbet a román kommunizmus alatt kellett elszenvednie. Gyökerei összefonódtak a nagy múltú egyházi iskolákkal, mondhatni azok törzséből nőtt ki, amikor 1948-ban az egyházi tanintézmények államosítása következtében megszületett.
A Református Gimnázium épületében Állami Magyar Fiúlíceum néven kezdte meg működését, amelynek tiszta magyar tannyelvű jellegét és az elnevezését is számtalanszor változtatta az állam. Volt Kölcsey Főgimnázium, mint a város egyetlen magyar többségű tanintézménye, aztán 1-es számú, majd 2-es, 3-as, 4-es, sőt 5-ös számú Ipari Líceum. Vajon mi motiválhatta a „mély intellektusú” döntéshozókat, hogy különböző sorszámokkal illessék a már nevében lefokozott, több évszázados intézményt? Aztán – talán megunva a számozást – Magyar Líceum, majd Kölcsey Líceum lett. Az emlékezők ma is büszkék, hogy a nehézségek ellenére elődeik 1957-ben kiharcolták a Kölcsey Ferenc Líceum elnevezést.
Az intézmény kiállta az idők próbáját. A szilárd alapokra szervesen építettek a mindig soron következő generációk, és az iskola tudásalapú, magyar öntudatú szellemisége az évtizedek során elismerést és tekintélyt vívott ki magának. Így jött el az 1989-es rendszerváltó fordulat, melynek hozadékaként a szatmári magyar szülői és diákközösség nyomására az iskola akkori vezetősége újra kiharcolta a magyar tannyelvűséget, tíz évre rá pedig elnyerte a minőségi oktatást nyújtó iskoláknak kijáró főgimnáziumi rangot.
Ez az iskola mindig is a szatmári magyar nyelvű oktatás egyik meghatározó intézménye volt. Nemcsak az itt folyó magas színvonalú oktatói–nevelői munka jogán, vagy mert a magyar diákokat a legnagyobb létszámban befogadó intézmény a megyében, hanem azért is, mert nyitott szellemiségű, értékelvű oktatáspolitikája más magyar intézmények bölcsőjévé tette.
2012-től óvodai oktatás, elemi osztályok és egészségügyi szakápoló képzés is indult. Ez utóbbi fontos feladatot vállal fel, hiszen magyar nyelvű egészségügyi szakképzés Erdélyben csupán Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen található, ezért komoly hiányt pótol.
Jelenleg 1071 diák tanul a Kölcseyben: 49 óvodás, 182 elemi iskolás, 119 általános iskolás, 613 középiskolás, 108 posztliceális diák – ismerteti a statisztika. Ez valóban tekintélyes szám, egy egész régió jövőjét alapozza meg. Hozzáteszem: ezernyi boldogság és felelősség is, hogy ennek a több mint ezer kisdiáknak a jövőjét alakítsuk. Mert az iskola az idő-dimenzió örök hármassága. A múltja, amiből táplálkozik, a jelen, amit megvalósít és a jövő, amire felkészít.
Tisztelt Ünneplő Közönség, Hölgyeim és Uraim!
A múlt felvázolása után csak annyit mondhatok: nemes, de nehéz küzdelem vár az iskola vezetőire, tanáraira és diákjaira. Meg kell őrizni azt a hitet és erőt, hogy magyar nyelven beszélnek és tanítanak.
Lelki erősítésként hívjuk segítségül Goethét, aki azt mondta, két dolog a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökereket és szárnyakat.
Sok sikert kívánok Önöknek és az iskolának a következő négyszáz évre, és őszintén örülök a magam és a magyar kormány nevében, hogy támogatásunkkal ehhez mi is hozzájárulhatunk.
(Forrás: MTI)
