Napirend előtti felszólalás az Országgyűlésben, 2020. május 25.
Tisztelt Ház! A nemzetpolitika legfontosabb tette és a magyar közigazgatás talán legnagyobb vállalkozása: a honosítás. Ezekben a napokban ennek különös aktualitást ad egyfelől a trianoni nemzet-szétszakíttatás századik évfordulója, másfelől a kedvezményes honosítás tizedik évfordulója. 2010. május 26-án fogadta el az Országgyűlés 98 százalékos többséggel az állampolgársági törvény módosítását, ami a határon túli magyarság számára megteremtette az egyszerűsített honosítás lehetőségét.
A számok tekintetében: a Kárpát-medencében az egyszerűsített honosításnak köszönhetően 940 ezren tettek állampolgársági esküt, míg jellemzően a diaszpórában az állampolgárság megállapítás lehetőségével élve, illetve hagyományos módon, mintegy 160 ezren kapták meg a magyar állampolgárságot. Összesen tehát 1 100 ezren váltak nemzettársainkból honfitársainkká!
A honosítás kezdetén külhoni magyarok sokasága jött át a határon, hogy magyarországi önkormányzatoknál adja be honosítási kérelmét; majd erdélyi, délvidéki, kárpátaljai konzulátusaink váltak a honosítás központjaivá; ma pedig a legtávolabbi külhoni kis falvakba is kimegyünk konzuli napokat tartani. A honosítás lehetősége természetesen mindig nyitva áll, de kimondhatjuk: aki magyar állampolgár akart lenni, az magyar állampolgár lett. Fontos tudni azt is, hogy Magyarország állampolgársági információt nem ad ki, így azok a honosítottak is biztonságban vannak, akik esetében az adott utódállam elvileg tiltja a kettős állampolgárságot.
Tanulságos felidézni azt is, hogy honnan indultunk: a kifejezett közigazgatási és politikai magyarellenességtől. A közigazgatásban a restriktív bürokrácia okozott keserűséget és csalódást a külhoni magyaroknak. Jellemző, hogy például a csángókat nem ismerték el magyarnak, ezért is kellett a mi törvényünkbe külön betennünk a „csángó-klauzulát˝. Politikai vonatkozásban pedig, ama 2004. december 5-e, ami maga volt a nemzetárulás, amikor Gyurcsány Ferenc és szocialista kormánya nem átallott a határon túli magyarok ellen kampányolni, kirekesztve őket a közjogi nemzetből, lelki trianont okozva. Hála Istennek, mostanra mindez már a nemzeti emlékezet szégyenpadjára került.
De azt sem rejthetem véka alá, hogy meg kellett küzdenünk némely kevésbé baráti utódállam ezerféle támadásával, ellenséges titkosszolgálatok dezinfomációs aknamunkájával, amiben sajnos néhány itteni újságíró és orgánum is dicstelen szerepet játszott…
A nehézségek tanulságosak, az eredmények maradandók. Ma már a lehető legegyszerűbb és leggyorsabb a hazai anyakönyvezés, az útlevél és elektronikus személyazonosító igazolvány kiadása, és külhoni magyarjaink előtt is megnyílt – a magyarországival azonos módon – számos lehetőség az anyasági támogatástól a babakötvényig. A honosítottak gyermekei magyar állampolgárnak születnek, és ezzel is a Kárpát-medencébe mintegy visszatér a Magyar Államhoz való közjogi kötelék. És ami a nemzet közjogi egyesítésének sarokköve: a szavazati jog. Így az Országgyűlés immár valóban Nemzetgyűlés!
Tisztelt Nemzetgyűlés! Persze fontosak a számok, fontos a statisztika. De ami igazán fontos, hogy a számok mögött hús-vér emberek vannak, családok története, oly sokszor kálváriája, akiket egy évszázadon át ”bozgoroztak˝, hazátlannak neveztek, de a kedvezményes honosítás lehetőségével egyfajta igazságot szolgáltattunk véreinknek.
Nemzetpolitikánk egységes, koherens és mostanra cizellált ívet alkot, aminek integráns, kitüntetett része a honosítás. Ennek az ívnek a tekintetében szólnunk kell arról, hogy az identitás őrzés és erősítés jegyében több mint megtízszereztük a külhoni magyarok költségvetési támogatását, az erdélyi Sapientia egyetemtől, a határokon túl a Kárpát-medencében épített és újjáépített ezer magyar óvodán át, a diaszpórába küldött több száz Kőrösi Csoma Sándor-os ösztöndíjasig. És paradigmatikus jelentőségű a határon túlra menő hatalmas összegű gazdaságfejlesztési expanziónk. Száz évig hátrány volt, ha valaki magyar, legfőbb ideje, hogy végre előny legyen! Ez így együtt az asszimiláció megállításának, sőt megfordításának az esélye, a trianonra ma adható reális válasz.
Erre a munkára büszke lehet az Országgyűlés, a magyar közigazgatás, a külhoni magyar szervezetek, az egyházak, önkormányzatok. Az életben, így a közéletben is, oly sok minden mulandó, de a honosítás műve, maga a történelem!
(semjenzsolt.hu)
