– Valószínűleg sokan feltették önnek a kérdést az elmúlt hetekben, hónapokban: meglehet a kétharmad?
– Nagy áldás lenne az ország szempontjából. A szocialistáknak az a retorikája, hogy ez azért lenne veszélyes, mert akkor módosítanánk az Alkotmányt és más kétharmados törvényeket. Nos, erre a válaszom az, hogy eddig is világosan megmondtuk, hogy átfogó változtatásokra készülünk, például az Országgyűlés létszámát a felére csökkentjük. Amitől valójában pánikolnak, az nem az alkotmánymódosítás, hanem az, hogy kétharmados többséggel fel tudjuk függeszteni a mentelmi jogukat.
– Itt elérkeztünk a másik gyakori kérdéshez, nevezetesen, van-e szándék a Fideszben és a KDNP-ben arra, hogy a bűncselekményeket elkövető politikusoknak a jog előtt kelljen elszámolniuk?
– Természetesen. És hogy miért alapvető fontosságú a korrupciós ügyekbe keveredett politikusok mentelmi jogának felfüggesztése, arra hadd mondjak el egy történetet. Egy általános iskolában a tanár megkérdezte az egyik gyereket, megvan-e leckéje. A gyerek rávágta, hogy igen. De miután nem csinálta meg, amikor a tanár kihívta, hogy mutassa meg, akkor a padtársa füzetét vitte ki. A tanár megnézte a leckét, megdicsérte, majd amikor becsukta a füzetet, akkor vette észre, hogy nem a kihívott diák neve van rajta, hanem a mellette ülőé. A pedagógus azt mondta neki, hogy mivel nem csupán a leckéje nincs meg, de hazudott is, így az egyes mellé leváltják a cserkésztisztségéről is. A rajtakapott diák erre azt mondta, hogy milyen alapon váltják le őt egy kis cserkésztisztségről, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy országnak hazudott, mégis maradt miniszterelnök. Mindezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy az igazságszolgáltatás előtti elszámoltatás azért fontos, mert csak így állhat helyre az erkölcsi rend az országban, enélkül zuhanunk az anarchiába. Ez az elsődleges szempont. És mivel a Jobbik részéről rendre az a vád ér bennünket, hogy mi nem akarunk elszámoltatást, hadd mondjak egy politikai megfontolásra érdemes tanulságot is. Amikor az Antall-kormány 1990-ben kormányra került, elmulasztotta szembesíteni az országot azzal, hogy a bukott kommunista rendszer milyen csődbe vitte az országot, és nem nevezte meg személy szerint – így az igazságszolgáltatás sem vonta felelősére – ennek okozóit. Ez a hiba aztán pillanatok alatt megbosszulta magát, mert ezzel magára húzta a Kádár rendszer csődjét, a lakosság pedig a szoclib-média manipulációja következtében az örökölt és szinte kezelhetetlen problémákat az Antall kormány nyakába varrta, aminek egyenes következménye volt a taxis-blokád. Ezért is kulcskérdés, hogy pontos képet adjunk az ország valós helyzetéről, ami elválaszthatatlan a felelősök megnevezésétől és – például korrupciós ügyek esetén – a mentelmi joguk felfüggesztésétől.
– Ha már a Jobbik szóba került, mi a véleménye a párt kampányáról?
– Először is nem árt tisztázni, hogy más dolog a radikalizmus, s más a szélsőségesség. A radikalizmus bizonyos körülmények között helyénvaló, a szélsőségesség viszont soha nem az. Bizonyos mértékű radikalizmust az ország jelenlegi állapota is kikényszerít. Ha például az emberek – joggal – úgy érzik, hogy nincsenek biztonságban, mert az államhatalom nem védi meg sem őket, sem a családjukat, sem a tulajdonukat, akkor majd így vagy úgy, de megpróbálják megvédeni magukat. Ennek a következménye, hogy ez egyes emberek és csoportok elkezdenek felfegyverkezni és önbíráskodni. Ilyen válságtünet a Magyar Gárda. De mi lesz a vége ennek a folyamatnak? Lesz Cigány Gárda, meg mindenféle félkatonai csoport, az ország pedig bandaháborúk hadszíntere lesz így. Van jó és van rossz válasz. Ez a valós problémákra adott rossz válasz. A jó válasz az, ami reális megoldást jelent: minden faluba rendőr, és a büntető törvénykönyv olyan radikális szigorítása, hogy a harmadszor súlyos erőszakot elkövető bűnöző életfogytiglant kapjon. A lehetetlen állapotból fakadó indulatokat tehát, amelyek a Jobbik lételemét jelentik, meg kell érteni, de erre jó – ha szükséges radikális – válaszokat kell adni, ami gyökerében orvosolja a bajt.
– Immár senki nem mondhatja, hogy a Fidesznek nincs programja, hiszen nyomtatásban is nyilvánosságra kerültek az elképzeléseik. Ebben mennyire érvényesültek a KDNP gondolatai?
– A Nemzeti ügyek politikája címet viselő program elkészítésében hangsúlyos szerepet vállaltunk, hogy mást ne mondjak, a szociális részt a kereszténydemokrata Soltész Miklós írta. Ezen kívül egyébként elképzeléseinket szakterületekre bontva korábban külön kötetekben is kiadtuk, részletesen elemezve egy-egy terület pontos helyzetét, mellétéve a nemzetközi összehasonlítást és a hatástanulmányokat is, úgy bemutatva a kivezető utat, hogy a teljes kodifikációt is kidolgoztuk. Aki szerint tehát nincs programunk, annak csak a KDNP kiadásában fél könyvtárnyi irodalmat tudok adni. Egy területet hadd emeljek ki ezek közül, ami számunkra szó szerint életcél, ez pedig a családi adózás választhatóvá tétele. Ez azért létfontosságú, mert Magyarország a demográfiai katasztrófa szélén tántorog. Demográfusok egyértelműen leírták, hogy ha most nem születik több gyerek, akkor két-három nemzedék múlva annyira elöregedik a magyar társadalom és olyan alacsony lesz a szülőképes nők aránya, hogy a nemzet nem lesz képes reprodukálni önmagát. Ha megnézzük, hogy Európában hol tudták megfordítani a demográfiai trendet, akkor azt látjuk, hogy Franciaországban, mégpedig azzal, hogy lehetővé tették azt, hogy a francia családok élhessenek a családi adózás lehetőségével a személyi jövedelemadó helyett. Mert ez nem csak azt veszi figyelembe, hogy mekkora valakinek a jövedelme, hanem tekintettel van arra is, hogy ebből a jövedelemből hány másik emberről gondoskodik. Tehát adjuk össze a család jövedelmét, és az adóvonatkozásokat osszuk el a család tagjainak a számával. A családi adózás azokon segít, akik a gyerekért élnek, és nem azokat pénzeli, akik a gyerekből akarnak megélni!
– Érezhető a csalódottság az országban, sokan az egész politikai életből kiábrándultak. Hogyan lehet őket rávenni arra, hogy elmenjenek szavazni?
– Meg kell értetni velük, hogy ha nem szavaznak, akkor biztosan mások döntenek az ő és gyermekeik sorsáról. A baloldali érzelmű emberek csalódottságát maximálisan megértem, hiszen a magát szocialistának nevező párt mindent feladott, ami a szociális igazságosság, ami a klasszikus szociáldemokrácia. Nem csupán az a baj az MSZP-vel, hogy – például a titkosszolgálatok gátlástalan felhasználása kapcsán – tetten érhetőek a posztkommunista beidegződések, hanem az is, hogy a legkegyetlenebb kapitalizmust próbálta az országra kényszeríteni. A szocialista párt a szociális népszavazásnál rendült meg alapjaiban, amikor egymillió olyan ember is velünk szavazott, akik korábbak MSzP szavazók voltak. Ekkor nem csak szavazóikat, de a maradék identitásukat is elveszítették a szocialisták. Nyilvánvalóvá vált, hogy a szociális igazságosság értelmében vett baloldali értékeket nem a baloldal, hanem a jobboldal képviseli Magyarországon. Itt is érdemes levonni az Antall kormány történetének tanulságait. Néhai miniszterelnökünk olyan klasszikus jobboldali, konzervatív politikát vitt, ami mintegy üresen hagyta a szociális mezőt, amit így Horn Gyula a maga jellegzetes stílusú szociális demagógiájával ügyesen visszafoglalt, és innentől már eleve vert helyzetben volt a jobboldal, aminek egyenes következménye volt a ’94-es választási vereségünk. Ezért elvi és gyakorlati megfontolásból is az a KDNP feladata, hogy következetesen képviselje a keresztényszociális tanítást, aminek a lényege az, hogy sem a munka tőke nélkül, sem a tőke munka nélkül fenn nem állhat, de a munka elsődleges a tőkével szemben.
(Forrás: Demokrata)
