Július elején a belga állami televízió budapesti tudósításában Mészáros István László élesen bírálta a Magyarországgal szembeni agresszív európai uniós kampányt. A Szent Pál Akadémia rektorhelyettesét, volt országgyűlési képviselőt a pedofilellenes törvény nyomán kialakult viharról kérdezte a Hetek című közéleti hetilap.
– Sokan meglepetésként értékelték a pedofilellenes törvényt, mások szerint a kormány tudatos csapdát állított ezzel az ellenzéknek. Ön hogyan fogadta a döntést?
– Engem nem lepett meg a törvény, és szerintem a magyar társadalom túlnyomó többségét sem, hiszen a magyar társadalom tradicionálisan a normális, a konzervatív család- és társadalomfelfogást követi. Erről a jogszabályról tudni kell, hogy nem a nagykorú személyek magánéletével és életmódjával foglalkozik. Semmi köze nincs ehhez: a 18 év alatti személyek, jelesül a gyerekek és az ifjúság védelmével foglalkozik, valamint védi a szülők jogát a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásához. Miért lenne ez csapda az ellenzék felé? A törvény ellenzék által támadott részét, a fiatalok felé irányuló meleg- és transzgender propaganda tiltásáról szóló részt kifejezetten az LMBTQ-lobbi agresszív nyomulása provokálta ki, hiszen LMBTQ-propaganda mesekönyvet adtak ki és kívánnak az óvodai és kisiskolai foglalkozások részévé generálni. Az emberi méltóság védelmében, amibe az ember születési, azaz természetes nemének megfelelő önazonosságának védelme szervesen beletartozik, semmilyen kelepce nincsen. Akinek ellenzékben ez gondot okoz, azt csak magának köszönheti.
– Az európai uniós vezetők többsége isúgy értékelte,hogy Magyarország átlépett egy vörös vonalat, veszélybe került a demokrácia és a szabadság ügye.
– Ez az aggodalom alaptalan, mert ezzel a törvénnyel semmi nem változik az előzőekhez képest. Az európai normák is, mint egyrészt az Európai Unió Alapjogi Chartája, másrészt az Emberi Jogok Európai Egyezménye is világosan leszögezik, hogy a gyermekeknek adandó oktatás, nevelés irányának a meghatározása a szülőknek a joga. Ez egy régóta élő szabály Európában és itthon is. A magyar szabályozás semmi másról nem szól, mint erről az európai szinten és itthon is évtizedek óta kodifikált jogról. A jogszabály ezt pontosítja és aktualizálja a szülők jogainak védelme érdekében a gyereknevelés szempontjából, tehát semmit nem változtat az eddigi helyzeten. Azon vagyunk meglepve, hogy az európai vezetők, akiknek pedig tisztában kell lenniük azzal, hogy miről szól az Európai Emberi Jogi Egyezmény, mégis ők lepődtek meg a magyar törvényen. Európai problémát tehát nem a magyar szabályozás, hanem az ellene föllépő európai vezetők jelentenek, ideértve magát az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet is.
– Miért pont ebben a kérdésben lett a legélesebb a vita?
– A családjog nem tartozik az Európai Unióra, tehát az minden tagállam saját, belső ügye. Azonban az Amerikai Egyesült Államok és számos nyugat-európai ország is, és különösen az Európai Unió hivatalos szintje rendkívül erőteljes, sőt agresszív politikát folytat a homoszexualitás és a transzgender életmód propagálására. Azt látjuk, hogy ez már túlmutat a jogvédelmen, ez már egyfajta toborzása ennek az életmódnak, és ennek az életmódnak a népszerűsítése, rákényszerítése az EU tagállamaira, amit mi természetesen elutasítunk, mert újra mondom, hogy a családjog nem tartozik a tagállamokon kívül másra.
– Fogalmazhatunk úgy, hogy nem a jogszabály „propagandatörvény” – ahogyan sok kritikusa nevezi –, hanem épp a genderpropagandával szembeni védelemre született?
– Igen. Ahogy említettem, a törvény nem a nagykorúakkal foglalkozik, hanem védi a fiatalkorúakat, a 18 év alatti személyeknek az egészséges, ha úgy tetszik, a természetes fejlődéshez való jogát és a szülőknek az ő nevelésükhöz való jogát. Tehát a fiatalokat védi, és nem a felnőttek életébe avatkozik be. Egy felnőtt eldönti, hogy ő azonos neműt szeret, vagy különneműt szeret, az az ő saját dolga, majd elszámol vele szülei, rokonai és nem utolsósorban isten előtt. Viszont ahhoz senkinek sincs joga, hogy fiatalokat részesítsen ilyen típusú kulturális átnevelésben. Azt látjuk, hogy ami most európai uniós szinten zajlik, az arra irányul, hogy ezt a típusú extrém életformát népszerűsítse és rákényszerítse olyan társadalmakra, amelyek ezt nem kívánják beemelni a kultúrájukba. A magyar társadalom ilyen. A több mint ezer éves európai magyar történelemben egyszer fordult elő, hogy a kultúrpolitika egy embertípus mesterséges kialakítását tűzte ki célul: ez a kommunista időszakban volt, amikor a szocialista embertípust akarták kialakítani, és ennek rendelték alá a nevelést és az oktatást. Ez egy diktatúra jellemzője volt, és most ugyanezt látjuk uniós szinten is egyre inkább megvalósulni, de úgy gondolom, hogy ennek ugyanúgy ellene fog állni a magyar társadalom. Keresztényként ellenálltunk annak idején a szocialista embertípus létrehozásának is, és akkor is ellene fogunk állni, ha ezt uniós embertípusnak vagy európai embertípusnak nevezik el.
– Újra szabadságharcot vívhatnak a magyarok?
– Amikor kívülről, idegen államok akarják saját fölfogásukat, családfölfogásukat vagy kultúrájukat rákényszeríteni Magyarországra, vagy egy olyan nemzetközi szervezet, aminek erre nincsen felhatalmazása, akkor ezt mi hatalommal való visszaélésként, zsarolásként éljük meg. Egy másik társadalom alárendelésére való törekvésként látjuk, ami egy agresszív új gyarmatosítást, kulturális imperializmust testesít meg. Az Európai Unió olyan kereszténydemokrata megálmodói, mint Schuman és Adenauer, szerintem elborzadnának, ha látnák, mit művelnek ma az Európai Házban. Külön szégyen, hogy ebbe a kulturális fölforgatásba mára magukat kereszténynek valló európai politikusok is beleálltak.
– Magyarország nem csatlakozott az Európai Ügyészséghez. Ez a döntés is a szuverenitás védelmét szolgálja?
– Igen, ez is szuverenitási kérdés. Az EU lényegéhez tartozik a föderalizálását szolgáló, lopakodó hatáskörkiterjesztés a varázsszóként emlegetett hatékonyságnövelés indokával. Kitűznek egy célt, feladatot, ami aztán a határterületekkel való összefüggések okán fokozatosan kiterjed egyre szélesebb szférákra. Ennek révén az integráció fokozatosan átcsordul más ágazatokba, úgymond öngerjesztő folyamattá válik. Így jutott el alig néhány évtized alatt az európai integráció az egykori szektorális Szén- és Acélközösségtől az általánosabb gazdasági, pénzügyi, majd az egyre inkább elmélyülő politikai és kulturális unióig, ami most perverz módon éppen az Európai Unió LMBTQ-szabadövezetté formálásánál tart. Az eddigi hatáskörbővítési trendet látva biztosak lehetünk benne, hogy az Európai Ügyészség is csakhamar eljuthat arra a szintre, hogy akár családjogi ügyekbe is beavatkozzon.
– Milyen konkrét példák bizonyíthatják a Magyarországgal szembeni külső beavatkozást?
– Tavaly ősszel LMBT-szervezetek kívántak egy azonos nemű szexuális kapcsolatra átírt meséket tartalmazó mesekönyvet bevinni a köznevelési intézményekbe. Ez váltotta ki ennek a törvénymódosításnak a gondolatát. A reakciók bizonyították ennek a szükségességét, miután nemzetközi melegjogi szervezetek a területet felügyelő uniós biztosnak és az Európai Parlament Állampolgári Jogi Bizottságának a támogatásával nagy kampányt indítottak Magyarország ellen. Azért támadtak bennünket, mert Magyarországon megakadályozták azt, hogy melegszervezetek homoszexuális propagandát vigyenek be az állami oktatási-nevelési intézményekbe. Az LMBTQ lobbi követelményeinek való ellenállást olvassák többek között hazánk fejére is abban a deklarációban, amit most márciusban alkotott meg az Európai Parlament, amiben LMBT-szabadövezetté nyilvánították az egész EU területét. Ebben név szerint is nevesítik Magyarországot, mint ahol – úgymond – elnyomják az „LMBT-jogokat”. Valójában semmiféle elnyomásról nem volt szó, csak arról, hogy az akkor előkészületben lévő magyar törvény azt kívánta megakadályozni, hogy a fiatalkorúak nevelésébe kívülről bevigyék ezt a típusú melegpropagandát. Az Európai Bizottság pedig ősszel ötéves tervet hirdetett meg az LMBTQ-lobbi követelményeinek uniós szintű keresztülvitelére. A kampány mögött bizonyítottan ott vannak az Unió intézményei, és azok az úgynevezett nemzetközi emberi jogi szervezetek, amelyek nemcsak Magyarországon, hanem Európa más országaiban is erre törekednek.
– A téma már az Alaptörvény kapcsán is felmerült…
– Igen, régóta sérelmezik azt uniós szinten, hogy Magyarország az azonos neműek házasságát nem kívánja törvénybe iktatni, mert fenntartottuk magunknak a jogot, hogy mi határozzuk meg a magunk számára, hogy a házasság egy férfi és egy nő közössége. újra szeretném hangsúlyozni, hogy ezt az Európai EmberiJogi Konvenció és az Európai Unió Alapjogi Chartája is a tagállamok megítélésére bízza. Tehát, ha egy tagállam úgy gondolja, hogy a házasság két különnemű személy szövetsége, ahogyan tradicionálisan is az volt, akkor ezt megteheti. Ez a felfogás bizonyította is az életképességét, mert ha nem így lett volna, akkor ezek az emberek, akik most támadják a magyar szabályozást, meg sem születtek volna. Azért tudtak megszületni, mert az ő szüleik másként gondolkodtak, mint ők, azaz két biológiailag különnemű személy házasságát választották. Miután ez tagállami hatáskörbe tartozik, ezért a hatalommal való visszaélésnek tartjuk, amit egyes európai uniós vezetők most Magyarországgal szemben tesznek, és azokat a szankciókat is, amelyeket uniós szinten kívánnak megtenni. Mi azt tartjuk, hogy a házasság meghatározása és az, hogy a gyerekek nevelése kire tartozik, az adott tagállam szuverén hatásköre. Magyarországon a legtöbben úgy gondoljuk, hogy a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata, és a gyerekek nevelése a szülőkre tartozik és nem másra. Semmi mást nem tesz a törvény, hanem csak ezt védi, ezeket az eddigi és egyben ősi igazságokat.
– A házassággal kapcsolatban is a „sokszínűséget” és az „egyenlőséget” kérik számon Magyarországon. A „család az család”, hirdeti a genderkampány. Miért fontos alkotmányos védelmet adni a természetes családnak?
– A magyar törvények elismerik két azonos nemű személy együttélését is, regisztrált élettársi kapcsolat formájában. A házasság azonban másról szól: a kettő között óriási különbség van a tekintetben is, hogy az egyik képes gyermek nemzésére, a másik pedig nem képes rá. A társadalom fennmaradásában játszott szerep különbözik, és ez természetes tény, nem pedig diszkrimináció. Egy vízilabdacsapat sem panaszkodhat arra, hogy nem indulhat a futballbajnokságban, pedig náluk is csapatjátékról van szó, és labdát is használnak. Nincs köztük diszkrimináció, hanem egyszerűen más a pálya és más a játék benne. Az egyiket vízben játsszák, a másikat szárazföldön.
– Azt viszontláttuk a most zárult Európa-bajnokságon is, hogy a sport kiemelt terep lett az ideológiai aktivisták számára. Központi kérdéssé vált a csapatok letérdeltetése, karszalagok, zászlók, transzparensek, szivárványszínű reklámok hirdették a követendő irányt, miközben az UEFA aránytalanul súlyos büntetést szabott ki a magyar szövetségre olyan jelenségekért, amelyek minden futballpályán előfordulnak. Milyen veszéllyel járhat ez a folyamat?
– Mivel a legnagyobb tömegeket ma a labdarúgás mozgatja meg, igyekeznek a focit az új, természetellenes világrend kialakításában érdekelt erőközpontok reklámhordozóként fölhasználni a tömegek átnevelése érdekében. Gyalázatos, de az európai rothadás trendjét látva sajnos nem meglepő, hogy ebben az Európai Labdarúgó Szövetség is aktív szerepet visz. Külföldi játékosok korlátlan alkalmazásával mára már sikerült nemzetietleníteni a mérvadó nemzeti bajnokságokat, sőt egyre inkább maguknak az európai nemzeti válogatottaknak a jelentős részét is, és ezzel hozzászoktatni a nézőket a népek összekeveréséhez. Most úgy tűnik, a nemek összekeverésének propagálásában is missziós szerepet szánnak a sportnak. Nem lebecsülhető a hatása a fiatalokra annak, ha egy topcsapat kapitánya szivárványos karszalagot ölt, sőt, ha maga egy hírneves klub vagy válogatott trendinek láttatja az abnormalitást. A pénzmágnásoknak kiszolgáltatott futballipar tehát – a játékosok szándékától függetlenül – a szemünk előtt válik fontos szereplőjévé annak a tudatos bomlasztásnak, amivel a globalista újragyarmatosítás erői szét kívánják verni a természetes közösségeknek, így a családoknak, nemzeteknek az önazonosságát, amelyek önmagukban is akadályozzák a nemzetek fölötti korlátlan globális befolyás érvényesítését. A gyarmatosításban a gazdasági, pénzügyi alávetés mellett a közgondolkodás átformálását célzó kultúrharc is kiemelt szerepet játszik. Ebbe pedig a film- és szórakoztatóipar mellett a szervezett sportot is egyre jobban bevonják eszközként. Örülök neki, hogy labdarúgó-válogatottunk ezzel az agresszióval szemben is derekasan helytállt az Európa-bajnokságon.
(Forrás: Hetek)
