Bár mostanában sokan azt mondják, hogy Karácsonykor egy nagydarab, kövér, piros ruhás, fehér szakállas személy jön s hozza az ünnepet és az ajándékokat, de a szívük mélyén, ők is a „Csendes éj”-t várják.
Kint hideg van, a fák már zúzmarába és jégbe burkolóztak, de ha a Karácsony ünnepére gondolunk, akkor lelkünkben mégis valami melegséget érzünk! Ez az érzés rá kell, hogy ébresszen bennünket arra, hogy a szeretet melege nem kívülről jön, hanem mindannyiunkban meglévő Istenképmásból ered! Ez ad hitet és reményt!
Ez bíztat botlásaink közepette is bennünket arra, hogy új emberek legyünk!
∞