– Sokféle feladatkörben dolgozott élete során: káplánként, tanárként, elöljáróként. Mi vezette Önt?
– Jártam azt az utat, amelyet az élet kijelölt számomra. Aki bemegy a szemináriumba, az meghozza azt a döntést, hogy amelyik sínre állítják, arra megy. Az a nagy választás, a többi adódik. Sokáig, negyven éves koromig káplán voltam. Azt is elfogadtam. Ha nem jön a rendszerváltás, talán még most is az lennék. Az állomásokat feladatként fogtam fel. Azt kerestem, mit kell nekem az adott helyzetben tenni. Káplánként sem voltam boldogtalanabb, mint most érsekként. Most is ugyanaz az örömöm és bánatom, csak felnagyítva.
– Miben nagyon más az érseki feladatkör?
∞